Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Társak

2011.09.19

 Erik Shanks egy igen különös férfinak számított az ismerősi körében. Kezdve ott, hogy gyermekkora óta kibírhatatlan természete volt. Egyedül a nagyapja mellett tudott rendesen viselkedni. Az öregúr volt az egyetlen hozzátartozója. Szerette az öreget, mivel ő soha nem akarta, hogy az ő kedve szerint éljen. Mindenki más úgy akarta, hogy az akaratuk szerint legyen tekintettel rájuk. Ez azért volt nehézkes, mivel a szülei halála után nem akart senkit szeretni, mivel úgy érezte, hogy a szülei emlékét árulná el. 

A nagyapja mellett azonban minden más volt, az öregúr mellett megállt számára az idő. Habár volt ott egy idősebb nő, aki a nagyapjának vitt rendszeresen ételt és segített a háztartást rendben tartani. Erik nagyon sokáig féltékeny volt a nőre, aki mindig kedves volt hozzá, és a nagyapja látszólag többet érzett iránta, mint barátság. Azonban Maggie néni soha nem akarta elvenni tőle az öregurat. Neki is volt egy unokája, aki körülbelül egy idős volt Erikkel. Nem tudott róla sokat, csak annyit, hogy kikérte magának, hogy Jaynek szólítsák. Mindig vidám volt, és nem érdekelte, ha Erik kezdetben vele is bunkó. Nem érdekelte, hogy Erik milyen drága játékokkal játszik, könnyedén elvolt a kertben fára mászva, békát szedve, akármivel, amit talált, és egyáltalán nem kellett neki pénz, hogy jól érezze magát.

Így végig gondolva Jay volt az egyetlen ember, akit valaha is a barátjának nevezett. Mikor Erik elég idős volt hozzá bentlakásos iskolába ment, mivel így a nagyapjának könnyebb volt elintézni a tanulását, a megromlott egészsége miatt. Ahogy teltek az évek teljesen megfeledkezett Jayről, akiben volt valami nagyon furcsa, amit soha nem értett. 

Erik immár felnőtt férfi, aki átvette a nagyapja borászatát és emellett még kibővítette egy kisebb étterem lánccal. Néha meglátogatta Maggie, akitől hallott némi információt Jayről, aki éppen egyetemre járt. Időközben kiderült róla, hogy a fiatal férfi meleg, mivel az idős nő beszámolt néhány barátjáról, akikkel előbb utóbb szakított. Erik jobbnak látta, ha nem találkozik ismét a régi baráttal, mivel ha őt is megkörnyékezi, akkor nem lenne gyáva, és leverné, ezzel is tönkretéve az egyetlen barátsága emlékét.

Azonban Maggie néni is elhunyt néhány nappal ezelőtt, amitől Erik még magányosabbnak érezte magát. Tudta, hogy a temetésen ott lesz Jay is, amitől vegyes érzések keringtek a lelkében. Látni akarta az az életvidám mosolyt ismét, de a meleg férfi biztos félreértené, másfelől Maggie az egyetlen hozzátartozója volt, nem várhatja el tőle, hogy a régi emlékek kedvéért mosolyogjon.

Ahogy a temetőben a sírhely felé lépkedett, érezte, hogy a levegő igencsak fülledt. Kicsit átkozta magát, hogy magára vette a fekete szövetkabátját. Ahogy felnézett az égre, látszott, hogy hamarosan hatalmas esőben lesz részük. Milyen klisés, hogy egy temetésen esik az eső, és persze az egész gyászoló tömegnek ugyanolyan esernyője lesz. Már néhányan gyülekeztek a koporsó mellett, ami előtt ott volt Maggie mosolygós képe. Annak ellenére, hogy milyen kedves személy volt egyáltalán nem voltak sokan. Habár az öreg hölgy sem akarta volna, hogy sokan zokogjanak a nyughelye mellett, mert a nagyrészük úgyis hazudott volna. Akiket igazán szeretett és őt is szerették azok bele vannak foglalva a végrendeletébe. 

Erik felfigyelt rá, hogy sehol sem látja Jayt. Emellett egy idegen arc már felbukkant, jobban mondva idegen személy, mivel az arcából nem igazán látott sokat, tekintve, hogy jókora napszemüveget viselt. Azonban hiába a jókora napellenző, a könnyeit nem tudta elrejteni.  Ő volt az egyetlen, aki nem játszotta meg a szomorúságot. A nő senkihez sem ment oda, és senki nem közelített felé. Mégis a szertartás közben egy szál jókora királyliliomot dobott a sírba, amiért kissé furcsán is nézett rá a gyásznép. Erik jól tudta, hogy ez volt Maggie kedvenc virága, és a vörös rózsát ki nem állhatta. Persze a többség azt hozta. Erik elképzelte, hogy az idős hölgy milyen leszidást adna a gyászolóknak, ha élne. Hát ez az, hogy Maggie már nem él. Habár fogalma sem volt róla, hogy ki az a nő, mégis biztosan jobban ismeri az elhunytat, mint az úgynevezett barátok és ismerősök.

Nem tudta megmagyarázni, hogy miért, de nem tudta levenni a szemét az ismeretlenről. Szinte az egész szertartás alatt úgy érezte, hogy nagyon ismerős. Így jobban megnézve, nagyon sokban hasonlít Jayre, mintha a nővére vagy a húga lenne. Ez azért lehetetlen, mert Maggie mindig azt mondta, hogy Jay az egyetlen hozzátartozója. Ahogy ezen gondolkodott, Maggie ügyvédje térítette magához.

- Jó napot Mr. Shanks, ha már mondhatok ilyet egy ilyen alkalomkor – szólította meg a fiatal ügyvéd, aki pár évvel lehetett fiatalabb Eriknél, mintha nem rég szerezte volna meg a jogászi diplomáját.

- Jó napot, mi olyan fontos, hogy nem hagy békén? – kérdezte meg Erik, bár egyáltalán nem volt kíváncsi a válaszra.

- John Tyler a nevem. A megboldogult Magdolna Carter hagyatékát intézem. Mivel Ön is örökösként van megjelölve Mrs. Carter végrendeletében. A másik örökös számára a ma délután lenne jó, ha elrendeznénk a dokumentum felolvasását, és a hagyatékozást – igyekezett rövidre fogni.

- Jay hol van most? – kérdezte idegesen. Persze a kis melegnek lenne esze a végrendelet megismeréséhez, de nem jött el búcsút venni a nagyanyjától, akinek ő volt a világon a legfontosabb.

- Az előbb láttam ott a koporsó mellett – mutatott maga mögé.

- Akkor én nem figyeltem rendesen - sóhajtott mélyet. 

- Elképzelhető. Szóval akkor ma hatkor megfelel, az elhunyt asszony házában. Tudja az unokáját nagyon összetörte a hölgy halála, és ezért nem igazán szándékozik kimozdulni a városba – felelte az ügyvéd.

- Rendben, ott leszek – bólintott Erik, aki örült is, hogy nem ismeri meg Jayt, legalább nem néz rá fintorogva, azzal a tudattal, hogy a régi barát meleg. Tekintetével ismét megkereste az idegen nőt, hogy bámulja tovább. Azonban előbb Maggie mosolyával találta szembe magát, jobban mondva a képpel, ami segít az emlékezésben. Ekkor képzeletben pofonvágta magát, hogy a nagyanyja temetésén akarna összeszedni egy nőt, akit most lát életében először. 

Az egész szertartás végén, a tömeg lassan oszlani kezdett. Erik szívesen ment volna megtudakolni, hogy ki is az idegen, azonban Maggie úgynevezett barátnői, valami ostoba indokkal neki nyilvánítottak részvétet. Erik tekintete találkozott az idegenével, mire nem kis megvetést vélt felfedezni a szemeiben. 

- Elnézést hölgyeim – próbált menekülni az öreg női gyűrűből, de két lépésre futotta, mire megint valaki elkapta. Ahogy ránézettek ismét a szomorú kék szemek, akarata ellenére bűnösnek érezte magát. Oda akart menni, megismerni az idegent, aki zokogva hagyta el a következő percben a temetőt. Erik kíváncsisága csak nőtt, hogy ki is lehet az a nő Maggie-nek és Jaynek. Egyáltalán eddig hol volt eddig, hogy csak az idős hölgy temetésére jön el. 

*

Jay a temetés után szomorúan ment haza a nagyanyja házába. Nem szeretett hazajárni, mivel mindig emlékeztették, hogy egy szajha és Maggie alkoholista fiának gyermeke, akinek a nem is lenne szabad élnie szerintük. Mindig tüske volt a kisváros szemében, hogy él. A nagyanyja bíztatására kezdett neki az orvosi egyetemnek, hogy bebizonyítsa, hogy igenis, van létjogosultsága a világon lenni. Azonban most senki sem azért ment el a temetésre, mert igazán gyászolta a nagyanyját, hanem, a legújabb pletykák miatt. 

Senkinek sem volt hozzá egy jó szava sem, de azt a férfit körbeugrálták, mintha neki is fájna a nagyanyja halála. Hiába sírt ott a koporsó mellett, figyelemre sem méltatták.

- Szóval ezért kéne az orvosukká válnom? – kérdezte szipogva, miközben levette a kabátját. – Ilyen ostoba némbereknek kell bizonyítanom, akik még téged is megvetnek nagyi – vett fel egy képet a nappaliban, amin ketten voltak. – A fenébe, mindjárt itt van John, hogy felolvassa a végrendeletet – törölte meg az arcát, mikor észrevette, hogy mennyi az idő. 

Felment a szobájába, ahol megszabadult a ruháitól, és elment lezuhanyozni. Úgy volt vele, hogy jobb lesz lenyugodni, mielőtt megtudja, hogy mi is volt a nagyanyja végakarata. Az ügyvédtől hallotta, hogy rajta kívül van másik örökös is, akihez intézett néhány kisebb kérést. Fogalma sem volt róla, hogy mit akart a nagyanyja a halála után, de most ez komolyabban nem is érdekelte. Felöltözött, és lement a földszintre, hogy csináljon egy kisebb rendszerezést, hogy mi merre hány méter. Ahogy nézelődött a kirakott fényképek között talált párat, amin ő nem szerepelt. 

- Na szép, szeretőt tartottál nagyi – ismert a temetésen látott férfira. Aztán látta, hogy egy képen a régi kedves öregúrral szerepelnek hárman. – Erik Shanks – simított végig a hajdani barát arcán. Alig tudott ezen elgondolkodni, mikor hirtelen kopogtak. Oldalra tette a képet, és ment ajtót nyitni. Nem csodálkozott, az ügyvéd volt, akihez svájci órát lehetett volna beállítani.

- Jó napot – köszönt a jogász.

- Mintha eddig lett volna benne valami jó – tárta ki az ajtót, miközben a szemeit forgatta. 

- Amint Mr. Shanks ideér, nagyon hamar végzünk – mondta nyugtatóan és belépett a házba.

- Nagyon remélem – sóhajtott mélyet, miután bezárta az ügyvéd után az ajtót.

*

Eriknek beletelt egy elég jelentős időbe, mire le tudta rázni az öregotthont, és végre tudott menni a végrendelet felolvasására. Fogalma sem volt róla, hogy mit hagyhatott rá Maggie, de abban biztos volt, hogy nem lesz hétköznapi. Az öreg hölgyre mindig jellemző volt a kreativitás. Megszabadulva a nyakkendőjétől és a felsőgombokat kigombolta, hogy jobban kapjon levegőt. Ahogy leállította a kocsiját, elgondolkodott, hogy nem lenne-e jobb ötlet visszavenni, hiszen így Jay prédának is nézheti. A nagyanyja temetésének napján kissé durva lenne visszautasítani. De akkor is, nem egy az érdeklődésük, szóval nem lesz semmi baj.

Ahogy megérkezett vett még egy mély levegőt, és kiszállt a kocsiból. A bejárat felé vette az irányt, ahol némi tétovázás után kopogott. Néhány perc múlva nyílt is az ajtó, és az ügyvéd készségesen invitálta be.

- Jay merre van? – kérdezte, ahogy bezáródott az ajtó.

- A nappaliban, éppen alkoholba fojtja a gyászát – mondta fáradtan a férfi. Ettől úgy képzelte, hogy Jay már megkörnyékezte.

- Essünk túl rajta! – javasolta Erik, hogy végre abbamaradjon a kételkedés, amit Jay miatt érez.

- Erre – mutatta az utat John. Erik követte, és hamarosan hatalmasra kerekedtek a szemei a csodálkozástól. A kanapén ülve a nőt látta, akit ma úgy megbámult.

- Jennifer megérkezett végre Erik is, szóval hozzákezdhetünk a végrendelet megismeréséhez – közölte az ügyvéd.

- Jennifer a neved? – kérdezte kissé meglepődve.

- Már születésem óta – fordult felé a nő.

- Akkor miért mondtad, hogy Jay a neved, mikor gyerekek voltunk? – kérte számon. Legbelül egy kissé megkönnyebbült, hogy nem kell félnie a régi baráttól, akiről olyan húsz évvel később tudta meg, hogy nem férfi, hanem nő. Másik részben, meg iszonyú vaknak érezte magát, hogy nem vette észre. 

- Mert minden második tündéri kislány neve Jennifer volt, és amúgy csak „J” lett volna, azonban te pösze voltál kiskorodban, és Jaynek neveztél – felelte enyhén spiccesen. Általában jól bírta az alkoholt, de még a mai nap folyamán nem evett semmit, csupán két kávét ivott reggel. 

- Jennifer elég lesz mára! – próbált hatni rá az ügyvéd.

- Jay, ha megkérhetem – nézett rá fátyolos szemekkel.

- Elég lesz, mert nem fogod felfogni, hogy döntött a nagyanyád – vette el tőle a poharat Erik, és fogta le. Titkon élvezte, hogy a szép nőhöz ilyen közel lehet.

- Nos, akkor ezennel felolvasnám Magdolna Carter végakaratát – ült le, és vette elő az említett dokumentumot. 

- Kezdjük el! – bólintott Erik.

- Igaz csak kettőnket jelölt meg örökösének. Mert ha az apámnak nevezett mocsok megjelenne, akkor biztos megölném – felelte Jay, miközben elhelyezkedett a kanapén, hogy a lábait Erik ölébe tette.

- Mindjárt megtudod – felelte John, majd megnyalva az ajkait belekezdett. – Kedves unokáim – kezdődött, ami hatására Erik csak mosolyogni tudott, hogy nem a szokásos módon keletkezett az irat. 

Jennifer nem fogott belőle sokat, főleg a sok alkohol miatt, amit nagyon rövid idő alatt elfogyasztott. Lényegében a Shanks borászat részvényeit az unokájára, míg a házát Erikre hagyta. Ettől mindkét érintett enyhén morcos lett, de ezután jött az igazán felháborító kijelentés: cserélni nem ér. Vagyis egymás között nem cserélhették és egymásnak nem is adhatták el az örökségüket. Eladni csak a gyermekeik adhatják majd el, miután persze megszülettek. 

- A nagyanyám részeg volt, mikor ezt kitalálta? – kérdezte Jennifer.

- Teljesen józan volt – felelte a jogász.

- Akkor be volt lőve – mondta rosszmájúan.

- Te nézel ki úgy Jay – mondta cinikusan John.

- Lehetnél tapintatosabb is – védte meg a régi barátot Erik, aki mélységesen egyetértett a nővel.

- Igen, ma volt a nagyanyám temetése – próbálta emlékeztetni, hogy végre kapjon egy kis együttérzést.

- Halottakról jót vagy semmit – jött az ügyvéd válasza.

- Takarodj a házamból! – lett dühös a nő.

- Ez az ő háza – mutatott Erikre.

- És én is egyetértek vele, ha nincs más, akkor takarodj! – felelte a férfi.

- Egy mód van rá, hogy cseréljetek, ha bemutattok nekem egy olyan anyakönyvi kivonatot, amin mindkettőtök neve szerepel, egyébként a végrendelet megtámadhatatlan – szedte össze a dolgait, majd sietősen távozott. A két örökös ekkor tanácstalanul hallgattak.

- Szép kis helyzet – törte meg a zavaró csendet Erik.

- Hogy tehetett ilyet? – tört el sokadjára is a mécses a nőnél a mai nap. – Ez a ház volt egész életemben az otthonom, ahová bármikor hazatérhettem, és biztonságban éreztem magam – túrt a hosszú világosbarna hajába.

- Nem szándékozlak kitúrni innen, itt maradhatsz, ameddig csak akarsz. Te rendelkezhetsz vele – mondta barátságosan Erik.

- Én azt hittem, hogy szeret, erre a borászat részvényeit hagyta rám, mintha azt akarná, hogy ott legyek melletted, pedig te nem akarod – törölte meg az arcát.

- Egy szóval sem mondtam, hogy nem akarlak látni – tiltakozott Erik. 

- Te sem gondolod komolyan. Emlékszem, hogy mennyire tiltakoztál az ellen, hogy a kertetekbe betegyem a lábam. Minden élőlényt utáltál, hiszen a nagyapádat el akarta venni tőled – mondta dühösen.

- Akkor vesztettem el a szüleimet. A nagyapám volt az egyetlen rokonom. Te hogy reagáltál volna? – kérdezte kissé ingerülten. A nő úgy beszélt, mintha neki bármi köze lenne a testamentumhoz. 

- Fogalmam sincs, milyen, ha az embert szeretik a szülei. Nekem nem a jobbak közül jutott – törölte meg az arcát.

- Jay, számomra mindig az egyetlen barátom leszel. Ez nem fog változni, még akkor sem, ha most kissé keményebben beszélsz velem – ölelte át a nőt. 

- Köszönöm – viszonozta az ölelést.

- Mára legyen elég az alkoholból, inkább készítsünk valamit enni, vagy jobb ötletem van, meghívlak vacsorázni – ajánlotta fel.

- Nem vagyok valami szalonképes társaság – tisztult ki kicsit a nő feje. – Szóval most passzolnék – bontakozott ki az ölelő karok közül.

- Rendben – értette a célzást. - Úgy veszem észre, hogy jobb, ha hagylak megnyugodni és pihenni. Ha szükséged van egy régi barátra, tudod hol lakom – állt fel a kanapéról.

- Köszönöm – bólintott hálásan.

- Kitalálok egyedül is, most menj és feküdj le! – küldte fel a szobájába.

- Még maradok kicsit lent – felelte fáradtan.

- Te tudod, de kérlek pihenj egy kicsit! – simogatta meg a nő arcát. 

- Úgy lesz – eresztett meg egy halvány mosolyt, majd felállt és adott egy puszit a férfi arcára. – Szia – köszönt el.

- Szia – köszönt megilletődve. Nem volt felkészülve, hogy ennyire vonzani fogja a nő. 

- Majd holnap felhívlak – nézett a férfira a nagy kék szemeivel.

- Ma is hívhatsz, ha úgy gondolod – simogatta meg a nő arcát.

- Ne, kérlek, most menj! – fordította el az arcát. – A gyász elveszi most az eszem, nem tudok gondolkodni – mondta szomorúan. 

- Értem. Felnőttek vagyunk és nem gyerekek. Sajnálom, hogy önző gyerek voltam. Azóta megváltoztam, szóval, ha szükséged van valakire, hozzám bátran jöhetsz – felelte Erik, majd távozott.

Jay hirtelen rettentő hidegnek érezte a házat, ami eddig az otthona volt. Persze, hiszen semmi köze nincs hozzá, hiszen a nagyanyja másnak adta. De miért? Miért? Miért? Miért? –ezt kérdezte magától, de választ nem kapott. Próbált lazítani, és nem is gondolni erre. Próbált valami jobbra, kellemesebbre gondolni. Hirtelen melegség tört rá, mikor eszébe jutott Erik. Hogy mennyire vonzó lett. Rövid barna haj, szintén barna szemek. Az arcát rövid borosta tette érettebbé, markánsabbá. Ahogy eszébe jutott, hogy magához ölelte, eszébe jutott, hogy hozzá képest milyen nagy is, míg ő nem más, mint egy mindenlépben kanál fruska, aki orvost akarna játszani. Talán ezért végrendelkezett így a nagyanyja, mert az ő szemében mindig egy gyerek lesz. 

*

Erik hazament, és egy bort bontott fel. Ahogy megízlelte a kiváló nedűt, jót mosolygott magán, hogy nem vette észre, hogy Jay nem fiú, hanem lány. Eszébe jutottak a régi idők, mikor együtt szedtek össze egy rakás tücsköt, bogarat, békát, sőt még egeret is, amitől a lányok visongatva menekültek. Az emlékezés közben rádöbbent, hogy mennyire éhes, jobban mondva a szép emlékek meghozták az étvágyát. Kiment a konyhába, ahol az üres hűtővel találta magát szembe. Nem volt sok kedve hozzá, de úgy döntött, hogy lemegy a helyi vendéglőbe, hogy megvacsorázzon. Éppen kilépett az udvarra, és várta, hogy a hatalmas kutyája megtámadja, hogy játszanak egy kicsit. Azonban a jókora Labrador nem volt sehol.

- Diablo – szólította a kutyáját. Olyan volt, mintha olyan nyüszítő hangot adna ki, elölről. Ijedten sietett a kapuhoz, ahol egy mély lélegzet után könnyebbült meg. Jay ott ült a fűben, és a hatalmas kutya fejét simogatta. – Szia, ismét – üdvözölte a nőt.

- Szia, bocs, hogy csak így bepofátlankodtam a birtokra, de nem bírtam otthon, vagyis a házadban ülni egyedül – mentegetőzött.

- Semmi baj, maradhatsz nyugodtan. Maggie a nagyanyám volt, legalábbis úgy szeretett. Már mondtam, hogy téged tekintelek az egyedüli barátomnak – felelte.

- Ma úgy simogatattad az arcomat, mintha több is lennék – jegyezte meg gúnyosan.

- Egy gyönyörű nő vagy, ez ellen nem tehetek semmit – bókolt neki.

- Kedves vagy – pirult el, ami a kevés világításnak köszönhetően nem olyan mértékben látszott.

- Őszinte voltam világ életemben – tiltakozott Erik.

- Való igaz – bólintott a nő. 

- Éppen a helyi vendéglőbe készültem vacsorázni, velem tartasz? – érdeklődött.

- Igen – bólintott.

- Akkor gyere! – nyújtotta neki a kezét, amit Jay kicsit hezitálva el is fogadott.

Míg a helyi kis étterembe tartottak, nem szóltak egymáshoz, mivel nem is igazán volt mit egymásnak mondaniuk. Mindketten boldogok voltak, hogy ismét találkoztak, de nem merték kimondani, félve, hogy a másik gúnyosan kinevetné őket. Persze a városka lakói többen megbámulták őket, tekintve, hogy Jay nem nagyon mutatkozott a faluban, mikor hazalátogatott az iskolából a nagyanyjához, mivel gyűlölte a pletykahálózatot. 

Mikor végre sikerült a fejükből kizárni, hogy a város lakói figyelik őket, végre el tudtak beszélgetni. Hamar megtalálták a közös hangot ismét, amiről azt hitték, hogy régen elveszett. Végeredményben egy nagyon kellemes estét töltöttek együtt, és Jay azt hitte, hogy a férfi nappalijában beszélgetve egy üveg bor mellett fog békésen véget érni. 

Azonban másnap fájó fejjel meztelenül ébredt Erik ágyában, hogy a férfi is ott aludt. Mikor felfogta, hogy mit is tett hányingert érzett, de nem a szokásos másnapos hányingert, hanem a saját lénye iránt, hogy berúgott és rögtön egy férfi ágyában köt ki undort. Igyekezett kikecmeregni az ágyból, és felöltözni, de rögtön el is esett. A csörömpölésre Erik is felébredt, akinek nem volt semmi baja, főleg, hogy közel sem ivott annyit, mint a nő. 

- Jó reggelt – ült fel, és nézett a nő oldalára az ágy mellé.

- Ne jó reggelezz itt nekem – húzta magára a takaró lelógó sarkát.

- Mi a baj? – kérdezte még mindig vidáman a férfi.

- Az, hogy kihasználtad a helyzetet – mondta morcosan.

- Te rántottál be magadhoz az ágyba, én külön akartam aludni. Te kántáltad azt részegen, hogy vigasztaljalak meg – emlékeztette. Jaynek lassan kezdett összeállni a kép, és sajnos nem tudta letagadni, hogy így történt.

- Remélem, ez nem teszi tönkre a visszaállított barátságunkat – mondta zavartan, miközben nem mert a férfi arcába nézni.

- A helyzet az, hogy ehhez nekem is lenne egy pár keresetlen szavam – húzta oda a karjánál foga a nőt.

- És pedig? – kérdezte kiábrándultan.

- Nem tudnék ismét egyszerű barátként tekinteni rád. A legkevesebb, ami lehetsz számomra, a szeretőm – gyűrte maga alá a nő testét.

- És a legtöbb? – vonta fel Jay a szemöldökét.

- Idővel, majd a feleségem, amivel ismét tiéd lehet a nagyanyád háza, és enyém meg a borászati részvények, ahogy Maggie eltervezte eredetileg – felelte, miközben a nő hosszú hajával játszott.

- Te végig tudtad? – háborodott fel.

- Nem, csak azután jöttem rá, hogy te itt aludtál a karjaimban. Régen voltam már ilyen boldog. A nagyanyád ismert minket, és azt akarta, hogy mi együtt legyünk. Anno a te barátságod mentett meg engem, és most az én szeretetem fog téged – nézett mélyen a gyönyörű kék szemekbe.

- Olyan tökéletes, ahogy elmondod. Remélem, hogy tenni is fogsz érte, hogy így legyen – csókolta meg a férfit, aki boldogan viszonozta.

- Erre fogok törekedni – mosolygott a nőre. – Gyönyörű társam.

- Társak, jól hangzik –ölelte magához a férfit, miközben a szomszéd ház tetőterében a két öreg és John pezsgővel koccintottak, hogy végre elérték, amit mindig is akartak, bár még azt nem tudták, hogy tér vissza hivatalosan a két öreg az életbe. Az öreg Shanks ráunt a városkára, és egy évre elutazott, Johnra hagyva, hogy híresztelje el a halálhírét. Mikor megtudta, hogy Erik még sehogy sem áll a társválasztással, eszébe jutott Maggie unokája. 

A nő előtt felfedve, hogy él megint eljátszották a jól bevált színjátékot, hogy Jay és Erik biztosan egy helyen legyenek. Bár arra ők sem számítottak, hogy ilyen gyorsan halad majd a két unoka. Úgy számoltak, hogy egy fél évük lesz utazgatni, de ez ellen a helyzet ellen sem volt kifogásuk.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hmmm

(Gizus, 2011.09.19 21:41)

Hmmm...
Görgetek lefele, látom, hogy lassan a végére érek, és már-már pánikolok, hogy hogyan fognak ezek összejönni. Aztán csak sikerült :)
Meg kell hagyni, Laney, egy pöppet morbid humorod van. Visszahozni két öreget a halállól. Hm.... XD még mindig meglepsz. Aranyos húzás volt a meleg Jay sztori. Direkt a "gay" szóhoz hasonló nevet választottál? :)
Gratula hozzá.

Happy Birthday az oldaladnak! És rem lesz Drakliák is hamarosan!

Re: hmmm

(LAOM28, 2011.09.24 19:54)

Gondolom most is faltad a fejezetet, mint a torkosborz :) Tudom, hogy nem volt valami művészi, de könnyedségében szerintem elég üdítő volt. A két öreg nem is halt meg, csak átverték az unokáikat, hogy végre éljenek. Nem direkt lett a "gay"-hez hasonlóan Jay, így jött ki. :) Köszi, hogy írtál Gizuska. Majd még beszélünk :)