Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Újévi hajóút

2010.01.03

 

Újévi hajóút

 

Lily Colins érdekes nő volt, angyali arca volt. Szőkésbarna hajú, kék szemű, arányos testalkatú szépség, akit furcsa humorral áldott meg az ég. Íróként dolgozott, több sikeres horrort adott ki már. Elég beteges fantáziája volt, amivel rengeteg olyan történetet adott el, ami fiatalok millióit borzongatta meg. Elég kemény nézeteket vallott a világról, és a humora is hagyott kihagyni valót maga után. A családját régen elvesztette. A történeteiből hatalmas pénzek folytak be, amit nem tudott igazán senkire sem költeni. Szeretett egyedül lenni, és úgy írni. Igazából ez volt a hobbija és az élete is.

Éppen Írországban töltött el egy hónapot, ami kitűnő ihletett adott neki a legújabb könyvéhez, ami ezennel egy fantasy regény volt az ír mitológiai lények főszereplésével. Úgy tervezte, hogy elutazik Londonba, majd onnan hajóra szállva indult vissza New Yorkba, hogy átadja a könyvet a kiadójának. Már kapott egy ajánlatot a legsikeresebb könyve megfilmesítésére. Nem igazán érdekelte, ezért ki is kapcsolta a telefonját. Amint elfoglalta a kabinját, máris beüzemelte a laptopját, hogy szövetszerkesztőbe pötyögje borús gondolatait. Most volt karácsony, mindenhol boldogságot látott, és eszébe juttatták a régi emlékeket. Gyermekként szép karácsonyokat élt meg, egészen a tizenkettedikig. Átélt egy pokoli ünnepet, mely után csalódott a hagyományokban, és már nem tudott úgy gondolni az ünnepekre, mint régen. Éppen egy kínzással teljes karácsonyi történetet írt le a horror rajongók számára, mikor érezte, hogy a hajó elindult.

A szomszéd szobából hangokat hallott, ami arról tanúskodott, hogy egy nagyképű barom fog ott lakni a következő két hétben. Ez nem igazán volt ínyére, hiszen első osztályra fizetett be, hogy elkerüljön minden kellemetlenséget és zavaró tényezőt. Mióta híresebb lett, volt néhány fanatikus rajongója, akik felesleges kérdésekkel zaklatták. Nem igazán akart a következő könyvterveiről mesélni, vagy az ihletadó momentumokról. Szinte mindenből ötletet tudott meríteni, és egyszer már elmondta is ezt, de akkor lekicsínylően úgy nyilatkoztak, hogy csak ennyi. Azóta még óvatosabb a nyíltsággal. Könyveiben is mindig a nyíltság ellen van, az minden probléma okozója, és a barátság. Magányából kifolyólag, nehezen bízik meg másokban, és nehezen is kötődik másokhoz. Fél ismét közel lenni valakihez, amit sokan meg is tudnak érteni.

Éppen dühösen zárta össze a gépét, és úgy döntött, hogy sétál egyet a fedérzeten, és addig is kiszellőzik a feje. Éppen kilépett a folyosóra a kabinjából, mire a szomszédból is megjelent a hangoskodó. Körülbelül ő is harminc év körül lehetett, és feltűnően jóképű. Laza testtartása volt, és látszott, hogy éppen megy cigarettázni, amitől a nőnek elment tőle a kedve, de mégsem tudta kiverni a pillantását a fejéből. Valami volt benne, valami intelligens, amit eddig nem igazán látott. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy talán flörtöl kicsit, de aztán eszébe jutott, hogy ez a pasi biztosan nem egyedül jött, ha mégis akkor nem ok nélkül. Mondjuk, hogy kitombolja magát. Egy ilyen pasit nem lehet irányítani. Éppen ilyen gondolatok jártak a fejében, mikor egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a férfi felé fordult.

-          Jó napot – köszönt nyugodt és kimért hangon.

-          Önnek is – bólintott Lily.

-          Reméljük az lesz – felelte kissé nyersen, majd elment. Lily nem tudta nem észrevenni, hogy a kezében egy könyv is volt. Felismerte, ezt ő írta.

-          Beteg az ízlésed – jegyezte meg halkan, nem számítva arra, hogy a férfinak jó a füle, vagyis túl jó.

-          Én legalább nem olvasok egy rakás ponyvát, amiben nyálkupacos romantikát írnak le olyan nők, akik még életükben nem voltak pasival. Ilyen alapon ez a nő zseni, az emberi gonoszságot írja le – mutatta fel a könyvet. Lily szemei összeszűkültek.

-          Ez még meg sem jelent hivatalosan nyomtatásban, honnan szerezted? – kérdezte ellenségesen.

-          Meg vannak a forrásaim, amit nem fogok az orrodra kötni – felelte.

-          Értem, akkor most nekem el kell intéznem egy sürgős telefont, és értesíteni a kiadót, hogy kijutott a könyv – ment vissza a kabinjába, és kereste meg a telefonját. Hamar bekapcsolta, és tárcsázta a kiadóját. Ideges volt, hiszen azt a könyvet még egy hónap múlva fogják kiadni, és csak azután szerződést kötni az újra. Nem értette, hogy a férfinál miért van máris ott az a kötet. Másfelől pedig jólesett neki, hogy zseninek nevezte. Talán majd felfedi előtte alkalomadtán az igazságot.

-          Végre Lily – hallotta a felsóhajtó asszisztense hangját.

-          Szia – köszönt mogorván.

-          Mi a baj, nem készült el az új könyv? – ijedt meg, mivel Lily akkor szokott morcos lenni.

-          Az kész van, még most fogom megint átolvasni, de nem ezért telefonálok. Az a bajom, hogy az előbb láttam a Vérbank mészárosát a szomszéd kabin lakójánál. Nézz utána, hogy ki keze alól kerülhetett ki! – adta ki a parancsot.

-          Új tulajdonosa van a kiadónak, és az egyik fia nagy rajongód, és ő kérte, hogy karácsonyra kapja meg a könyved – magyarázta.

-          Az elkényeztetett rohadt életbe, nem igaz, hogy ennyire semmibe veszik a határidőket, csak én tarthatom be, ez már abszurd – dühöngött.

-          Nyugodj meg Lily, biztos csak kölcsönadta – próbálta jobb színben látni a dolgot.

-          Mi az, máris könyvtárba küldte a könyvem, már nem is lehet megvenni? – kérdezte mérgesen. - Tudj meg mindent erről, és készítsd elő a szerződésbontást! – mondta idegesen.

-          Ne hamarkodd el a döntést! – kérte.

-          Én vagyok a te főnököd, ha nem tetszik, akkor kereshetsz más állást is – lett idegesebb.

-          Értettem, amint van fejlemény, szólok – vonult vissza.

-          Ajánlom is – majd kinyomta. Nem akarta még jobban lelohasztani a kedvét. Inkább felnyitotta a gépe fedelét, és megspékelte a karácsonyi lidércnyomásos sztorit némi árulással.

Az asszisztens közben felhívta a Londonban szabadságon lévő főnökséget, és tájékoztatta őket Lily felfedezéséről és szándékairól. Az új tulajdonos fiatalabbik fia máris intézkedett, és a családi helikopterrel a hajó után indult. Hibásnak érezte magát a helyzet miatt, hiszen ő adta a bátyjának a könyvet, mivel testvére az egyik legnagyobb horror rajongó, akit ismert. Egyszer az életben örömet akart szerezni neki, ami most sikerült, mire az írónő tudomást szerez róla. Nem akarta, hogy az apja ezért megorroljon rá, hogy a legtermékenyebb írójuk, csak úgy otthagyja őket, egy ostoba félreértés miatt.

Éppen a kapitánnyal beszélte meg, hogy leszállhat a hajón, és meggyőzheti a nőt, hogy várjon. Persze a vezetőnek nem tetszett az ötlet, de mivel befolyásos emberről volt szó, és még az emberek jóformán a kabinjaikba rendezkedtek be, így nem zavart sok embert. Végül a gép nem landolt, csak megközelítette pár centire a hajót, hogy ki tudjon lépni a férfi, majd visszarepült, mivel egy kishajót küldtek érte, hogy vissza tudjon menni Londonba. Rögtön, amint megérkezett, üdvözölte a kapitány.

-          Üdvözlöm Mr. Gates, Norton kapitány vagyok – fogott kezet a fiatalabb férfival.

-          Jó napot. Köszönöm, hogy fogadni tudott, szólítson csak Victornak! – mondta kapkodva.

-          Rendben. Ő itt Spencer zászlós, ő fogja elkísérni a hölgy kabinjához, de kérem, ne zavarja meg a többi utasunk útját, mert ez így is kellemetlen – felelte.

-          Ne aggódjon! – legyintett, majd a zászlóshoz fordult. – Ne tétlenkedjünk, menjünk!

-          Igen – bólintott a zászlós.

-          Mindent köszönök kapitány – fogott ismét kezet vele, aztán elindult lejjebb egy szinttel. Többen megérezték a helikoptert a hajóhoz közeledni, mivel a hajó kicsit alább süllyedt.

-          Ez lenne az – állt meg egy kabinnál a zászlós, mire a másik férfi kopogott. Lily odabent fájdalmasan nyögött fel, mivel kicsit ellazult írás közben, és már majdnem elaludt a ringatózás hatására.

-          Ms. Colins kérem, nyissa ki! – kiabált Victor, mire meghallotta a szomszédban a nem régiben visszatért férfi. Gyorsan kilépett a folyosóra, ahol megismerte testvérét.

-          Victor, hogy kerültél ide? – kérdezte meglepődve.

-          Lily Colinsszal kell beszélnem, fel akarja bontani a szerződésünket, mert szerinte kijutott az új könyve kiadás előtt – magyarázta. – Egyébként, szia – üdvözölte a testvérét.

-          Honnan veszi ezt? – nem értette.

-          Ma látta ezen a hajón valaki kezében – nézett rá szúrósan.

-          Csendesebben nem lehetne? – nyitotta ki végül Lily az ajtót. Fáradt volt és nyűgös.

-          Bocsánat a zavarásért Ms. Colins, az én nevem Victor Gates – mutatkozott be a fiatalabb férfi.

-          Gondolom, a kiadóm új tulajához van köze – felelte unottan.

-          Ezt jól látja, szeretném tisztázni a kis félreértést, ami a kiadó és Ön között keletkezett. Nem szivárgott ki az új könyv a szerkesztőségből, csak a bátyámnak adtuk az első példányt, hogy olvassa el, hogy tudjon írni róla a Times-ban, és ezzel is magának csinálva reklámot – hadarta.

-          Rendben, majd New Yorkban beszélünk, mert rohadt álmos vagyok, és ilyen állapotban nem vagyok hajlandó semmi komolyról beszélni – azzal becsapta az ajtót Victor orra előtt.

-          Ez meg mi volt? – kérdezte kissé ingerülten az idősebb fiú.

-          Ő volt Lily Colins, akinek a könyveit úgy falod – közölte.

-          Nem, ez a nő nem lehet. Ma beszéltem vele, és azt mondta, hogy beteges az ízlésem, mikor meglátta a könyvet – tiltakozott.

-          Mert ő tényleg annak is tartja a saját irományait. Egy kissé fura, és magányos nő – mondta zavartan, mire kinyílt megint az ajtó.

-          Muszáj itt kitárgyalni? – kérdezte kissé nyűgösen, miközben megint kinyílt a kabin ajtó.

-          Ennél elvetemültebb külsőre számítottam, ne értsen félre! – magyarázta.

-          Gondolom lepukkant, horrorfilmekbe illő kriptaszökevényre? – kérdezte flegmán.

-          Hölgyem, hagy mutassam be a bátyámat, Alexander Gates, szóval így nem történt semmi abból, hogy idő előtt a kezében volt a könyv. Kérem, gondolja meg, hogy kiadót vált! – kérlelte a nőt.

-          És emiatt nem hagysz aludni? – háborodott fel.

-          Victor, hagyjuk most ezt! – szólt az öccsére.

-          Eredményeket kell produkálnom, mivel hamarosan itt van a motorcsónak, mielőtt még nagyon eltávolodnánk a parttól, mivel úgymond potyautas vagyok, és semmi irat nincs nálam – felelte fej vakarva.

-          Három hét múlva találkozunk – felelte Lily. – Addig ne bosszantsanak fel, mert ezt mással fogom kiadatni – mutatta fel az Írországban írt új regény első nyomtatását.

-          Ah, az… az… az lenne a legújabb – lett izgatott Alex.

-          Igen, és most fel lehet szívódni – zárta be ismét a kabinja ajtaját.

-          Victor menjünk nyugodtabb helyre! – javasolta, és kinyitotta a szomszédos kabin ajtaját, és beinvitálta. A fiatalabbik fivér követte az utasításokat.

-          Milyen megoldást látsz erre a problémára? – érdeklődött Victor, mikor beléptek a kabinba.

-          Két hétig tart ez az út, addig én lerendezem vele. Meggyőzöm, hogy ne akarjon szerződést bontani, és mindenképpen elolvasom az új irományát – felelte eltökélten.

-          Értem, biztos menni fog? – kérdezte kételkedve.

-          Kihívás, én is író vagyok, és ő is. Most kiderül, hogy melyikünknek jobb a kitartása – mosolygott sejtelmesen.

-          Nem vagytok egy kaliber, de mindegy. Szurkolok neked – felelte.

-          Most akkor menjünk fel, hogy hátha ideért már a kishajó! – intézte testvérének.

-          Amíg ide nem ér, addig elmondhatsz mindent, amit tudsz róla. Mondjuk milyen szokásai vannak, mit szeret, na meg a többi – parancsolt rá.

-          Először is szeszélyes, és képes hirtelen felindulásból dönteni, amiről nehéz lebeszélni. Máskor nagyon megfontolt, és komoly feladat elé állítja a gazdasági embereinket. A legtermékenyebb írónk, akit nehéz befolyásolni. Családja és barátai nincsenek, szóval a partikon elég kellemetlen tud lenni, főleg mikor rátör a színtiszta őszinteség. Látszik rajta, hogy nincs kedve ott lenni, csak apa parancsa miatt van ott. Kerüli az embereket, és minden szabad percében ír – mondott el mindent el róla, amit tudott.

-          Aha, szóval nehéz dió, de én szeretem a kihívásokat. Nyugtasd meg apát, értek a makacs írók nyelvén, és néhány nap múlva őt is kenyérre lehet majd kenni – legyintett.

-          Nem olyan, mint az eddig megfektetett ponyvaregényírók. Azok általad akartak befutni, de ő már elérte a sikert, szóval úgy gondolkozz! – parancsolt rá.

-          Ettől lesz érdekes – mosolygott, hiszen tényleg olyannak képzelte el a nőt, ahogy az leírta magát.

-          Rendben, de ne sértsd meg, mert apa kiáll a nem létező vallásából is! – figyelmeztette a bátyát.

-          Apa bízik bennem, és nem lesz semmi baj. Most meg húzd vissza hozzá a beled, és minden rendben lesz – látta meg, hogy az álló hajó mellett megáll a kishajó. - Így is elég lesz behozni nekik a lemaradást.

-          Igaz, akkor sok sikert és boldog újévet – búcsúzott el, és kicsit szerencsétlenkedve lemászott a hajóra. Alex ezután elment a kapitányt megkeresni, és egyeztette az ülésrendet, hogy Lily asztalánál ülhessen minden étkezéskor. Úgy gondolta, hogy ilyenkor a legjobban puhítható a nő.

El is érkezett a vacsora ideje, amikor is Lily kicsit bosszankodott, hogy mindig lesz asztaltársasága. A bonyodalmak elkerülése és a további igazgatósági tagok látogatását megspórolva inkább tűrt. Úgy gondolta, hogy a következő könyvének a kiadatásának tárgyalásánál majd bekeményít, így legalább lehet egy kis jó is a hajóútban. Igyekezett minél jobban elkerülni a férfit, aki persze arra törekedett, hogy minden percben mellette legyen, és persze előzetesben elolvashassa az új könyvét.

Ahogy telt az idő, és közeledett az év vége, mindketten érezték, hogy egyre magányosabbak ezen a hatalmas hajón, ami mellesleg nyüzsög az emberektől. Nem ismertek senkit, sőt nem is nagyon igyekeztek megismerni senkit, ezért egyre jobban ragaszkodtak egymáshoz. Az étkezések során már egész jól el is beszélgettek, és az év utolsó előtti napján Alex nevetni is hallotta a nőt, amitől teljesen más volt a kialakított kép róla.

-          Miért nem nevetsz gyakrabban? – kérdezte komolyan.

-          Mert nincs rá okom, de ez a vicc nagyon jó volt – nevetett tovább.

-          Rendben, és milyen terveid vannak holnapra? – váltott témát. Elérkezettnek látta az időt, hogy közelebbi viszonyba kerüljenek.

-          Egy üveg vörös borral ülök a gépem előtt, és alkotok – kortyolt bele a kávéjába.

-          És mi lenne, ha meghívnálak arra az üveg borra, és együtt fogyasztanánk el? – kérdezte.

-          Spekuláljunk? – ment bele a játékba. – Nos, ha úgy döntenék, hogy veled lennék az év utolsó óráiban, akkor mit csinálnánk?

-          Mondjuk, nézhetnénk valami filmet, vagy kijöhetnénk ide, mivel biztosan lesz valami program – sorolta a lehetőségeket.

-          Nem vagyok híve a szilveszteri bulizásnak és a tömegnek, de ez a film dolog csábítóan hangzik. Milyen filmet néznénk? – eresztett meg egy angyali mosolyt.

-          Most én mondanám, hogy horrort, de egyébként is az a szakmád, szóval szerintem az már sok lenne. Ilyen alapon írhatnánk egymás mellett is. A romantikust azért nem javaslom, mert mi nem vagyunk egy pár. De mivel neked nagyon jól áll a nevetés, ezért legyen vígjáték – javasolta.

-          Szép gondolatmenet – bólintott.

-          Szóval, ha elhívnálak, akkor velem tartanál a kabinomban egy közös filmnézés keretében, már ma este? – kíváncsiskodott.

-          Talán, ha elhívnál, akkor lehet, igent mondanék – kacsintott.

-          Bosszantó tudsz lenni – nevetett.

-          De te csak felvetetted – érvelt.

-          Bár abban igazad, hogy valóban nem is hívtalak el. Szóval velem tartasz a mai este és a holnapi este folyamán? – érdeklődött.

-          Rendben – bólintott. – Majd menjünk le a hajó tékájába, és keressünk valamit, amit mindketten néznénk – vetette fel.

-          Menjünk! – állt fel az asztaltól, és nyújtotta a nőnek a kezét. Lily némi habozás után elfogadta. Mindkettőjüket melegség járta át az érintés hatására, amitől kissé zavarba is jöttek. - Szóval, te melyik filmre gondoltál? – jött zavarba, hogy a férfi nem volt hajlandó elengedni a kezét.

-          Majd ott kiderül, ennyi spontánság belefér az életemben. A te könyveidet is teljesen véletlenül kezdtem el olvasni, amíg az apám asztalán voltak, addig nem érdekelt, de azután beleolvastam az egyik könyvesboltban, és utána nem tudtam letenni. Ha megérkeztünk, akkor egyszer találkozhatnánk, és dedikálhatnád nekem – vetette fel.

-          Már megint spekulálsz. Ez majd akkor derül ki, hogy mennyire sértesz meg – jegyezte meg.

-          Lily, miért vagy ilyen távolságtartó velem? Tudom, hogy valamilyen szinten munkatársak vagyunk, de ez nem zárja ki a barátságot – kérte számon.

-          Elvesztettem a családomat, a barátaimnak mondott emberek kihasználtak. Szóval innentől kezdve nincs mondanivalóm. Nem akarok kötelékeket kialakítani, mert azok csak fájnának – mondta szomorúan. – Most jut eszembe, van egy kis dolgom, halasszuk el ezt a filmnézést! – engedte el a kezét, és elsietett onnan.

-          Lily várj! – kiáltott utána Alex, de a nő nem állt meg. – Szép volt – jegyezte meg kissé ingerülten, majd visszament a saját kabinjába.

Már most beszélt volna a nővel, de jól látta rajta, hogy ideges, és most egyiküknek sem lenne így egyszerű. Az ágyára kiterülve bámulta a plafont, majd a tenyerét figyelte. Még érezte benne a nő kezének melegét, és a vágyat, hogy újra megfoghassa, hogy újra érinthesse. Összeszedte magát, és elment lezuhanyozni. Átkozta magát, hogy egyre jobban kedveli a nőt, de mit is várt, hiszen a kedvenc írója. Abban is biztos volt, hogy beszélniük kell, és ezzel csak nem sértette meg úgy, hogy bármi következménye legyen. Hátha meg tudja győzni arról, hogy ő igenis törődik vele. Ha végül is úgy sincs senkije, akit szerethetne, akkor még esélye is lehet nála, mint férfinek. Eljátszott a gondolattal, hogy milyen is lenne összejönni a nővel. A kiadó dolga rendezve lenne, és másfelől egy intelligens nő lenne az oldalán, aki mellesleg gyönyörű.

Ilyen gondolatok jártak a fejében, míg Lily kissé kiborult. Már régen volt testi érintése, főleg ami ilyen jól esett neki. A karja tiszta libabőrös lett, mikor arra gondolt, hogy milyen puha is volt a férfi keze. Az egész lénye felizgult ettől, milyen lenne, ha a teste más pontjait is érintené. Képzeletben fel is pofozta magát, hogy egy apró érintés után ilyen dolgokon fantáziál. Ezt a régen élt nemi aktusra fogta, hiszen már régen szakított a barátjával, aki csúnyán megcsalta. Habár ezt a dolgot nem is lehet szépen csinálni. Mindegy is, hiszen Alexszel még sem kezdhet ki, mivel a főnöke fia. Nyöszörögve fogta meg a fejét, próbált másra gondolni. Azonban könnyebb volt elhatározni, mint csinálni. Hirtelen gondolt egyet, és felállt az ágyról. Megigazította némileg a kócos haját, majd elhagyta a kabinját. A szomszéd ajtóig sikeresen el is jutott eltökélten, és mikor a kopogásra került a sor, elveszett a lendület. Végül mégis összeszedte magát, és kopogott. Ekkor legszívesebben elszaladt volna, de az ajtó hamarabb nyílt, és a fürdőköpenyben álló férfi látványa tárult elé.

-          Lily minden rendben? – kérdezte kissé aggódva.

-          Igen, csak az előbb kissé elragadtattam magam. Tudom, hogy nem akartál semmi bántót mondani, csak én veszek minden felesleges dolgot a szívemre – mondta pirultan.

-          Egy kávé mellett beszélgessünk róla? – vetette fel, mivel ismerte a nőt, hogy milyen kávémániás.

-          Az jó lenne – bólintott.

-          Adj tíz percet, és indulhatunk is – mutatott magára.

-          Persze – pirult el. – Akkor addig én is megigazítom magam – majd zavartan visszament a kabinjába. Kellemes érzés töltötte el, amit már régen érzett, de ez így volt jó. Hamar megfésülködött, és hirtelen ötlettől vezérelve még kis parfümöt is fújt magára. Leült, hogy majd úgy várja a férfit, de ehhez túlizgatott volt. Inkább fogta a dolgait, és kiment a folyosóra, hogy ott várjon. Ahogy kinyitotta az ajtót, az éppen kopogni készülő férfival találta szemben magát.

-          Akkor mehetünk? – húzta vissza zavartan a kezét.

-          Persze – bólintott, majd kilépett a kabinból. Gyorsan bezárta, majd elindultak a hajó bárja felé. Valami nem stimmelt, de Lilynek fogalma sem volt róla, hogy mi az. De aztán rájött, miután Alex megfogta a kezét. Nem igazán érezte helyénvalónak, mégsem tiltakozott. Úgy mentek egymás mellett, mintha egy párt alkotnának.

Miután egy félreeső asztalhoz letelepedtek, és megkapták a kávéikat, elkezdtek beszélgetni mindenféléről. Lassacskán megismerve a másikat. Alex türelmes volt, és amiről úgy látta, hogy a nő nem akar beszélni, azt nem is erőltette. A többi utas örömmel nézett rájuk, az elmúlt napok veszekedései után, hiszen azoktól volt hangos az étkező. De most békésen nevetgéltek, és minden rendben volt.

-          Szóval veszünk ki egy filmet? – kérdezte Alex.

-          Ne, inkább vacsorázzunk meg, és spontán csináljunk valamit. A filmnézés egyébként is olyan összeölelkezős program, ha nem moziba nézzük, és most inkább kihagynám. Túl gyors lenne, és nem kell keverni a dolgokat – felelte elgondolkozva.

-          Akkor megmutathatnád, hogy min dolgozol – vetette fel.

-          Te mondtad, hogy ne dolgozzak – érvelt.

-          Nem is munka lenne, csak átgondolnád és látnád a fogadtatását – magyarázta.

-          Most inkább beszélj magadról te! Mit is csinál egy nagy média birodalom örököse? – terelte el az irományairól a szót.

-          Az egyik újságunknál dolgozom, szerkesztőként, de inkább a cikkeket szeretem írni. Persze azt apám nem hagyja, hiszen meg kell tanulnom a dolgokat, mivel nagy birodalmat öröklünk majd az öcsémmel – kortyolt a kávéjába.

-          Így érthető, de akkor is legalább tudod azt is csinálni, amit szeretsz – vont vállat Lily.

-          Igen, ennyi jó van benne, hogy van választásom – helyeselt. – Bár az apám mostanság elég kellemetlen, hogy öregnek érzi magát. Állandóan azzal nyaggat, hogy hagy fizethesse az esküvőmet, és szülessenek minél hamarabb unokái – mosolygott az öregre gondolva.

-          Gondolom, nem adod a függetlenségedet – itta ki a kávéját.

-          Nem erről van szó, csak olyan nőt szeretnék elvenni, akit szeretek, és nem egy olyat, aki jól mutat, de üres lelkileg és agyilag is – magyarázta kissé elkomorulva.

-          Alex, én ezzel tisztában vagyok. Látom, hogy több komolyság van benned, mint az itt lévő pasikban összességében. Példának okáért ott van az a pasi, akinek a neje már fél órája megállás nélkül beszél, míg ő a pincérnő dekoltázsát bámulja – mutatott az egyik vendégre.

-          Ez igaz – mosolygott.

-          Na, végre te is mosolyogtál, helyesebb vagy így – lett felszabadultabb, de ezt rögtön meg is bánta.

-          Helyesnek tartasz? – mosolygott tovább, amivel sikeresen zavarba hozta partnerét.

-          Lényegtelen, menjünk ki a levegőre! – fordította el a fejét, hogy ne kelljen látnia a felszabadult mosolyt. Hamar felállt, és kisietett onnan. Alex még kifizette a kávékat, és utána sietett. Kicsit szaladnia kellett, mire elkapta a nőt, és egy elhagyatottabb folyosórészre húzta.

-          Nyugi, én téged meg gyönyörűnek tartalak – majd mindent feltéve egy lapra óvatosan megcsókolta a nőt.

-          De mi üzlettársak vagyunk – tiltakozott, miközben a következő csókkal fogták be ismét a száját.

-          Nem érdekel, tetszel, és ezen nem változtat semmi. Még az sem, hogy nem olvashatom el a következő könyvedet a megjelenése napján – csókolt a nyakába.

-          Alex veszélyes vizeken jársz, ez nekem kissé hirtelen jött – mondta feszülten.

-          Értem, de lazíts kicsit! Pont azért utazunk hajóval haza, mert így romantikusabb, lazább. Javaslom, menjünk be valamelyikünk kabinjába, és néhány csók mellett ott beszéljük meg! – húzta el onnan. Lily kissé zavartan követte, miközben azon imádkozott, hogy megmaradjon a józan esze. Kívánta a férfit, azzal nem volt baj, de mégis ez neki kissé sok. Még mindig jobban az agyára hallgatott, mint a testére, és a szenvedélyére.

-          Alex, most hagyjuk ez, én most túlságosan össze vagyok ehhez zavarodva. Szóval, kaphatnék egy kis időt? – engedte el a kabinjaik folyosóján a férfi kezét.

-          Biztos? – kérdezte felhúzva a szemöldökét.

-          Igen, akkor most, szia – adott futó csókot a férfi ajkaira, majd gyorsan besietett a kabinjába. – Nyugodj meg kislány, attól, hogy kívánod, az nem biztos, hogy jó neked. Gondolkozz! A főnök fia, aki csak a könyvedet akarja megszerezni. Nem vagy olyan szép, hogy egy ilyen pasinak kelljen a tested – figyelmeztette saját magát, majd leült az ajtó elé. Hihetetlen gyorsasággal törtek elő belőle a könnyek, és mondta végig azokat a sértéseket, amit eddigi életében mondtak neki. Soha nem hallotta meg a jó kritikát, mindig csak a rosszat, és a bántót. Kiskorában az apja, míg felnőtt korában egy-egy bunkóbb pasija által.

Nem tudta, de Alex minden egyes szavát hallotta, és rájött, hogy milyen érzékeny nő rejtőzik a szigorú és unott nézés mögött. Jól tudta, hogy ez a depresszió jelei, hiszen nem rég még önfeledten mosolygott, aztán egyik pillanatról a másikra rossz kedve lett. Bár megszokta az irományok során, hogy nagyon nyomasztóak az események, mégis azt hitte, hogy ez a tiszta stílusa. Hogy ma megtudta, hogy nincs igazi családja, és az előbb kihallgatott monológból rájött, hogy nem ismerték el igazán a nőt a szerettei. Most itt van ő, akinek valóban tetszik a külseje, a személyisége és még a munkája is, mire nem részesíti abban a kegyben, hogy adjon neki egy esélyt.

Szintén visszament a saját kabinjába, és gondolkozott. Nem szokott így kiakadni egy női hiszti miatt, de ez nem mű volt. Tényleg ezek voltak a nő érzései, amit neki tiszteletben kellett tartania. De az mindennél jobban bosszantotta, hogy a nő csúnyának érzi magát, hiszen ő gyönyörűnek találta, mindemellett értelmesnek is. Az elmúlt néhány napban jól esett neki, hogy nem fényezi egy nő sem az egóját, hanem társa volt. Egy teljesen normális ember lehetett, elfelejtve, hogy az apja az egyik legnagyobb médiamágnás a világon. Most pár napig egy férfi volt, aki egy nővel utazik egy hajón, és marják egymást. Nem volt felesleges, számára igenis fontos volt, hiszen normális lehetett mellette.

Minden vágya az volt, hogy ezt a nőnek is elmondhassa, de amilyen idegállapotban volt, veszélyes lett volna a közelébe menni. Holnap úgyis szilveszter, és akkor hátha jobb kedve lesz. Vacsoránál még szeretett volna beszélni vele, hátha az eredményre vezet, azonban Lily nem volt hajlandó lemenni. Nem volt éhes. Szomorú volt, és inkább a munkába vetette magát, mint ahogy szokta. Ilyenkor szokott általában megnyugodni, azonban most valami nem hagyta nyugodni. Rádöbbent, hogy magányos, és hiányzik is neki a nem régen átélt csókok és a férfi testének közelsége. Hirtelen ötletből vezérelve inkább elment fürödni, majd lefeküdt aludni. Azonban álom nem jött a szemére, mivel egyre másra erotikus képek jelentek meg előtte, hogy mit kellene a férfival csinálnia, ahelyett, hogy itt kínozza magát. Az órára nézett néhány órás szenvedés után, és látta, hogy nagyon késő van, és a férfi biztos alszik. Negatív tapasztalataiból jól tudta, hogy egy férfit nem szabad felébreszteni, lelkizni. Olyankor előbb le kell nyugodni, és ha már felébredt, és nyugodt akkor kell elmondani az érzéseinket. Meg sem fordult a fejében, hogy Alexander is ébren lehet, és pont rá gondol.

Ezután, a teljesen logikátlan eszmefuttatás után Lily teljesen kiborult, de mégis kezdett lenyugodni, ahogy az erotikus vágyát sikerült elnyomni magában. Végre sikerült elaludnia, ami során kicsit sikerült pihennie, de sokkal fáradtabban ébredt, mint ahogy lefeküdt. Ezt már a hangulatingadozásai során megszokta, szóval nem is idegesítette magát. A kabinjába rendelt egy nagy adag kávét, és némi péksüteményt, hogy egyen valamit, mert tegnap óta nem evett semmit. Ahogy megérkezett a kívánt élelem, elkezdte átolvasni az eddig leírtakat, mivel nem tudta folytatni, ahol abbahagyta. Azonban itt is végig elvesztette a fonalat, és fogalma sem volt róla, hogy mi, merre, hány méter. Ahogy evett, rájött, hogy segítségre van szüksége, egy kritikusra, aki rávilágít a hibáira, mivel most benne semmi realitás nincs. Felöltözött, magához vette a kinyomtatott szöveget, amit Írországban írt, és átment a szomszédba, ahol Alex éppen öltözött, és ő is a kabinjába kérette az ételt, mivel nem akarta jobban összezavarni a nőt.

Éppen magára vette az ingét, már alulról fel volt öltözve, mikor kopogtak. Ő rögtön azt hitte, hogy az ebédje az, mire nyugodt szívvel kinyitotta. Meglepődve tapasztalta, hogy Lily az, aki rájött, hogy nem éppen jókor jött, ezért szégyellősen elfordította a fejét.

-          Szia, nem akarok zavarni – pirult el.

-          Szia. Dehogy zavarsz, éppen az ebédemet várom – tárta ki az ajtót, hogy láthassa, hogy valóban egyedül van. – Bocsánat a rendetlenségért, csak kicsit elaludtam, és nem találtam kényelmes ruhát – szabadkozott.

-          Semmi baj, jobb lesz visszajönnöm később – akart elmenni, de Alex behúzta a szobába.

-          Lassan a testtel, már úgy is nagyon szeretnék veled beszélni – zárta be az ajtót, és préselte a falhoz. – Verd ki a negatív gondolatokat a fejedből, és végre élvezd az élet által nyújtott örömöket! – parancsolt rá, majd megcsókolta. Lily azt sem tudta, hogy merre jár, csak abban volt tisztában, hogy lábai remegését abba kellene hagyni, mert ez így nagyon kényelmetlen, főleg így viszonozni egy csókot.

-          Mutatsz párat? – kérdezte lihegve, mire ismét kopogtak.

-          Amint beengedtem a kajámat, lehet róla szó. Sőt mindenképpen örülnék neki, akkor nem baj, hogy nem rendeltem desszertet – majd egy rövid csók után elengedte.  Lily egész testében borzongott az előbbi kijelentés után. Alex septiben begombolta néhány gombját, és úgy nyitott ajtót, hogy ne legyen semmi félreértés.

-          Jó napot uram, meghoztam a rendelését – mondta a pincér.

-          Köszönöm, hozza csak be! – nyitotta ki jobban az ajtót, és engedte be. – Ha nem lenne probléma, hozna egy üveg pezsgőt és két poharat is? – vette elő pénztárcáját, és adott át egy bankjegyet bizalmasan, miközben ő aláírta a számlát.

-          Persze, milyen legyen? – érdeklődött.

-          Édes – szólalt meg Lily az ajtó mögött, akit észre sem vett volna.

-          Értem, azonnal jövök, Önöknek addig jó étvágyat – hátrált ki, hiszen rögtön kombinált a kupival és a pezsgővel kapcsolatban.

-          Csatlakozol? – kérdezte az ételmennyiségre mutatva.

-          Kit vártál még? Mert tuti, hogy ezt nem bírod egyedül megenni – jött meg kicsit a hangja.

-          Nem is egyszerre akartam, de mivel ma van szilveszter, és nem akarok kimenni a tömegbe, így úgy döntöttem, hogy sokkal hamarabb megrendelem a kajámat, hogy biztosan kihozzák – felelte.

-          Cseles – bólintott.

-          És nálad mi az a papírköteg? – bökött felé a fejével, miközben megnézte, hogy mi hogyan néz ki.

-          Kicsit kiborultam idegileg, és dolgoznék. De nem megy, ezért lektorként szerettelek volna kérni, hogy segíts átellenőrizni ezt, és úgy tudjam elvinni a kiadónak – jött zavarba.

-          Megmutatod? – lepődött meg.

-          Csak, ha érdekel – pirult el.

-          Persze, hogy érdekel a kedvenc íróm nyers szövege – lett lelkes.

-          Akkor jó – lélegzett fel.

-          De előtte enni szeretnék, egy minimum kétfogásos étkezést, aminek téged szeretnélek a desszertnek. Már bejöttél a szobámba, szóval nem eresztelek. Ha első nap mondod ezt, akkor gondolkodás nélkül a regényt választom, de most te kellesz, csak is te. Bebizonyítom, hogy tévedsz, és jól fog kezdődni az új éved – ment oda a nőhöz, és ölelte magához.

-          Alex, most nem ezért jöttem át ide – próbált tiltakozni.

-          A könyvek az életeid, azért hoztad át ezt, mert a jövődet át akarod adni nekem, és én boldogan elfogadom. Tarts velem a mai este folyamán, és töltsük el kellemesen az időt! – javasolta.

-          Rendben – bólintott, majd hagyta, hogy a férfi megcsókolja. Ismét átjárta a borzongás, de már kevésbé sem zavarta. Élvezettel csókolta a férfit, és ölelte át, mire kiesett a kezéből a kézirat, amivel most kicsit sem foglalkoztak. Megszűnt számukra az idő, csupán a pincér kopogása mozdította ki ebből őket, mikor meghozta a kért pezsgőt.

-          Együnk most már! – javasolta, és az ágyhoz húzta, ahova lerakta a tálcát, amin az étel érkezett. Lily nem akart enni, hiszen már korábban evett, de Alex ragaszkodott hozzá, hogy étkezzen vele.

-          Te hogyhogy nem a családoddal vagy most? – kérdezte, miközben Alex kitöltötte neki a pezsgőt.

-          Hm, mert ha ott lennék, sem arról szólna az egész, hogy az apám partit ad, miközben egy rakás idegen és idegesítő emberrel kellene beszélgetnem, miközben egy részeg nő rám akaszkodna, és megfektethetném a buli végén, reggel meg hisztérikusan sikoltozik, hogy megerőszakoltam, nagy botrányt keltve, és ezzel lejáratva mindenki előtt mondta szomorúan.

-          Értem, szóval ez tapasztalatból szólt – simította végig a férfi arcát.

-          Persze bebizonyították, hogy nem volt erőszak, de a nőt rendesen le kellett fizetni, hogy befogja. Azóta is azzal húz az apám, így nincs mit tennem, ha nincs állandó barátnőm, akkor nem jelenhetek meg egy rendezvényen sem – mondta szomorúan.

-          Ez kellemetlen – bólintott.

-          Lily add csak ide azt a poharat! – vette el tőle, majd magához húzta a nőt.

-          Ha történne most közöttünk valami, akkor te rám fognád, hogy bántottalak? – nézett vágyakozva a vékony ajkakra.

-          Az attól függ, ha bántanál, csak akkor mondanám, egyébként nem állítanék mást – csókolta meg a férfit.

-          Engedd el magad! – parancsolt kissé rá, amitől megborzongott a nő.

Sorban kerülve le róluk a ruhadarabok, adták át egymást a mámornak és a kéjnek. Nem kapkodtak, hiszen csak ketten vannak itt, odakint lehet, nyüzsögnek az emberek, de akkor sem érdekelte őket. Igyekeztek kiélvezni minden egyes pillanatot. Nem akarták kimondani, de érezték, hogy végre találtak valakit, akivel egyforma a gondolkodásuk, mégis kiegészítik egymást. Hasonló körökben mozogtak, és segíteni is tudták egymást. Nem arról szólt ez az egész, hogy bizonyítsák egymás dominanciáját az ágyban, hanem arról, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz.

Néhány óra múlva, mikor már mindkettőjük teste lecsillapodott, és nem vágyták a kielégülést, békésen feküdtek a félhomályban egymást ölelve. Nem szóltak egymáshoz semmit, csak néha-néha mozdultak meg egy-egy puszi vagy simogatásért, amivel biztosították a másikat, hogy még ébren vannak. Az egésznek a hangos visszaszámlálás vetett véget, amiből tudták, hogy hamarosan itt az éjfél.

-          Boldog újévet – szólalt meg végül Lily, és adott a férfi ajkaira egy apró puszit, mikor hallotta a pezsgődugókat repülni.

-          Eddig tökéletes – mosolygott Alex, miközben közelebb húzta magához a nőt.

-          Hé, most mit csinálsz? – kérdezte nevetve.

-          Biztosítom, hogy jól teljen az évünk. Állítólag, amit az év első napján csinálsz, azt fogod egész évben. Én veled akarok lenni, és egy év múlva meglátjuk, hogy megint ezzel töltjük-e az időnket, vagy sem – csókolta meg, miközben a keze végig simította a nő testét.

-          Jó kis évnek nézünk elébe – nevetett önfeledten, nem törődve a korábbi negatív gondolatokkal. Boldog volt, hogy a férfi kedves volt vele, és nem akart bele gondolni, hogy mi lesz, ha már nem lesz az. Tudta, hogy ez nem csak egy újév, hanem egy új élet kezdete.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.