Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Újévi fogadalom

2013.12.31

Jessa Harper maga sem tudta, hogy miért ment el a főnöke évzáró kis partijára, de már nagyon megbánta. Matthias Cain rendes ember volt, tisztes családapa és csodás férj. A felesége Alison szintén nagyon kedves, míg a gyerekeik elbűvölőek. Jó néhány család volt jelen, egyedül ő volt szingli. Már jó ideje itt élt a közösségben, miután a nagynénje magához vette a szülei balesete után. Azonban sohasem sikerült rendesen beilleszkednie a közösségbe.

Matt és Alison jól tudták, hogy mennyire magányos, ezért hívták meg, hogy ünnepeljen velük. A tóparti házhoz tartozó kis stég mellől figyelte a vizet, amitől előjöttek az emlékek. Profi juniorúszó volt, már-már ott tartott, hogy felnőtt versenyen is indulhat, de a tragikus autóbaleset mindent megváltoztatott. Jessa mindig imádta a vizet, de a további honvágy elkerülése érdekében, inkább távol tartotta magát tőle.

-          Szia Harper – hallotta meg a föld legidegesítőbb hangját a háta mögül. Lassan fordult meg, és szembetalálta magát a főnöke bosszantó bátyjával.

-          Douglas miért kell elrontanod a pillanatot? – kérdezte fáradtan.

-          Utálod a vizet, ezt még én is tudom rólad, pedig szerintem én vagyok a városban, aki a legkevesebb infóval rendelkezik felőled – lépett a lány mellé, majd nagyot kortyolt a söréből.

-          Nem utálom a vizet, csak fájdalmas emlékeket ébreszt bennem – vonta meg a vállát.

-          Frászt nem, mikor esik az eső, te teljesen kifordulsz önmagadból. Akkor félénk kis nyuszi leszel, ahelyett a nagyszájú nő helyett, aki vagy – kortyolt ismét a söréből Douglas. Jessa mélyet sóhajtott, miközben belenézett azokba a világos barna szemekbe. Szó mi szó, nagy tahó volt a főnöke bátyja, de néha kellemetlenül a dolgok elemére tapintott.

-          Éppen zuhogott az eső, mikor fejre állt a kocsink, és elvesztettem a szüleimet – fordította el a tekintetét a férfiról, és ismét a vizet nézte.

-          Sajnálom – nyelt nagyot a férfi, miközben úgy kellett visszafognia magát, hogy ne markoljon a nő szőke tincsei közé. Mikor Jessa a városba került, fiúsan rövid haja volt, évek alatt növesztette meg, hogy most a háta közepéig ér. Mindig meg akarta fejteni, hogy milyen titkok rejlenek a kék szemek mögött, amik igazán sohasem képesek nevetni. Habár, ha neki is a lány unokanővérével kellett volna felnőni egy házban, akkor lehet, hogy már rég megölte volna magát. Calla Harper volt a leggonoszabb perszóna a világon, és még kedvesen is fogalmazott.

-          Régen volt, és nem is ismerted őket. Nincs mit sajnálnod – rázta meg magát a lány, és készült visszamenni a párok és családok közé. Csupán Douglas volt még egyedülálló a jelenlévő felnőttek közül, ami nem töltötte el jó érzéssel.

-          Attól még együtt érezhetek veled – itta meg a sörét, majd komoly arccal a lányra nézett. Egy jó fél fejjel volt magasabb Jessánál.

-          Megteheted – guggolt le a tópartra és az ujjbegyeit óvatosan végighúzta a víztükrön.

-          Évek óta ismerlek, mégsem tudok rólad semmit, a neveden kívül, és hogy az öcsém szerint a legjobb alkalmazott vagy a világon – mérte végig a karcsú testet, aminek egyetlen szépséghibája volt, hogy a lány válla aránytalanul széles volt, habár nem olyan kirívóan, mint mikor a városba költözött.

-          Mert nincs rólam semmi tudnivaló – vonta meg Jessa a vállát, és tovább nézte a vizet.

-          Tettem valami rosszat ellened, hogy így viselkedsz? Tudod, hogy miért vagyunk csak mi egyedülállóak ezen a partin. Nem akarok tőled semmit, de azért barátságosan is elbeszélgethetnénk – érvelt Douglas.

-          Igazad van – rándult meg az ajka, mintha mosolyogna, de a szemei továbbra sem csillogtak. – Szóval, régen imádtam úszni, de mióta nincs rá lehetőségem, annyi, amennyit szeretnék. Ezért a fájdalom kiküszöbölése érdekében inkább nem kínzom magam – próbált könnyed lenni, de eredménytelenül. – Szóval rólad mit lehet tudni, amit még a városban nem rágtak le, mint blöki a velős csontot? – kérdezte kíváncsian.

-          Emlékszel, mikor a gimnáziumban valaki egy hétvégén döglött hallal tömte tele Calla szekrényét? – nézett szét, hogy látja-e valaki.

-          Az te voltál? – végre őszinte érzelem látszott az arcán.

-          És Matt. Tudod a húgunkat is sokszor bántotta, míg velem járni akart. Így álltunk bosszút – mosolygott, próbált szerénynek látszani, de a mosolya elismerte, hogy igenis büszke magára.

-          Ezt jó tudni – nevetett a lány. Kissé rekedt volt a hangja, mintha már nagyon régóta nem nevetett volna.

-          Mit lehet még rólad tudni? – lépett a lány mellé Douglas, miközben együtt figyelték a vizet.

-          Emlékszel, mikor a suli színdarabban Calla volt a főszereplő, és vad vakarózó rohamba tört ki? – harapta el az ajkát.

-          Igen, valaki viszketőport szórt a ruhájába – bólintott. – Az igazgatóhelyettes fiókjában találtak rá a porra, de nem hiszem, hogy ő volt.

-          Eredetileg a parókájába akartam szórni. Calla lefeküdt azzal az undorító alakkal, hogy minél jobb jegyeket kapjon. Mivel utálom a csalást, tettem róla, hogy mindketten megszégyenüljenek – fordult zavartan a férfihoz.

-          Holnap este együtt vacsorázunk? – kérdezte lenyűgözve Douglas.

-          Ezt sem gondoltam volna, hogy egyszer randira hívsz – hitetlenkedett.

-          A gimnázium legjobb húzása volt. Soha nem hittem el, hogy a dirihelyettesben volt ekkora fantázia. Ennél már csak azt akartam jobban tudni, hogy ki tett kutyaszart Jordan Mills kajás dobozába – mérte végig gyanúsan a nőt.

-          Emmát csúnyán felültette és megalázta. Akkoriban még nyitni akartam az unokahúgom felé, de Calla túl nagy befolyásoló tényező volt – felelte Jessa.

-          Teljesen lenyűgözöl – bámult rá elképedve.

-          Szóval nem hiszem, hogy velem akarnál vacsorázni holnap este – felelte Jessa.

-          Épp ellenkezőleg, most már nem fogadok el kifogást – akart kortyolni a söréből, de akkor jött rá, hogy már megitta. Hirtelen gyerekhangok ütötték meg a fülüket. A szomszéd ház nem volt valami közel, de a víz miatt jól hallották a másik stégen zajló veszekedést. – Te jó ég, én mindig azt hittem, hogy te egy tipikus jó kislány vagy, erre kiderül, hogy olyan komisz vagy, mint én – mondta a férfi, de a lány csak a veszekedő gyerekeket nézte.

-          Ebből baj lesz – rázkódott meg Jessa egész teste.

-          Miből? – nem értette a férfi, aztán egy nagy csobbanás megadta a válasz, mire a stégen maradt gyerek hangosan felsikított.

-          A francba – vette le a kabátját a nő, és gyorsan kilépett a cipőjéből, majd a saját stégjükön végig szaladt, és kecsesen a vízbe vetette magát. Doug csak azt vette észre, hogy már fél távon tart a gyerekhez, mire a házból is többen kijöttek. Közben a vízbe esett kölyök tovább rúgkapált. Mire a társaságból bárkiben felmerült volna a gondolat, hogy segítsenek kihúzni, vagy a gyerek anyja kiért volna a házból, Jessa elérte a gyereket, majd kisegítette vissza a stégre, majd ő is kimászott. A gyerek anyja hisztériás rohamot kapott, míg Douglas is odaért a nő cipőjével.

-          Jól vagy? – kérdezte a nőt.

-          Igen – bólintott Jessa.

-          Tényleg jól tudsz úszni - mondta elismerően.

-          Megtennéd azt a szívességet, hogy hazaviszel? Át kell öltöznöm – dörzsölte meg a karját.

-          Persze – vette le a kabátját, és a lány vállára terítette.

-          Köszönöm – mondta zokogva a nő.

-          Szívesen – bólintott Jessa.

-          Menjünk – vonta magával Douglas, és a parton visszasétáltak a másik házhoz. Matthias és Alison eléjük jöttek.

-          Minden rendben? – kérdezte aggódva a főnöke.

-          Persze, csak száraz ruhát kellene keresnem – mondta dideregve Jessa.

-          Gyere kedves! Vegyél egy forró fürdőt, és keresünk valami szárazat! – mondta Alison, akivel korán sem voltak egy méretűek.

-          Douglas már megígérte, hogy hazavisz, hogy átöltözhessek – próbált tiltakozni.

-          Aztán elfelejt visszahozni, ismerem a bátyámat – legyintett Matthias.

-          Hé, nem zavar, hogy itt vagyok? – kérdezte morcosan.

-          Nem, születésemtől fogva szinte mindenütt ott vagy, szóval már megszoktam a kellemetlen jelenléted – legyintett az öccse, miközben a feleségével közrefogták Jessát, és visszakísérték a házukhoz, ahol a vendégek gratuláltak neki. Alison felkísérte nemsokára a vendégszobába, ahol vehetett egy forró zuhanyt, majd hozott neki száraz ruhákat és egy hajszárítót. Mikor Jessa rendbe tette magát, visszatért a vendégek közé. Kapott egy nagy csésze forró cappuchinót, ami végre felmelegítette.

-          Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól úszol – mondta elismerően Douglas, miután csökkent körülötte a tömeg.

-          Te nem tudtad, hogy ifjúsági úszóbajnok volt? – kérdezte Alison. – Emma mindenkinek eldicsekedett vele.

-          Miért hagytad abba? – kérdezte kíváncsian Douglas.

-          A balesetben megsérült a vállam, és túl sok időbe telt a gyógyulás, emellett körülményes lett volna a városból megoldani, hogy eljárjak valamelyik uszodába. A főiskolán lett volna rá lehetőségem, de akkor már kiestem a profi státuszból – mesélte, mintha könnyen kezelné a dolgot, de a férfi látta a szemében a fájdalmat.

A parti végén Douglas vitte haza a lányt, aki nem tiltakozott. Már el akart szabadulni a tömegből, és erre a legjobb módja az volt, hogy a főnöke bátyját használja fel.

-          Szóval, holnap hétre érted jövök – mondta a férfi, miután megállította a kocsi.

-          Nem úszom meg – mondta fáradtan Jessa.

-          Megígérem, hogy tökéletes úriember leszek. Egyébként sem haragítanám magamra az öcsémet, hogy a legjobb munkaerejét megbántom – mosolygott zavartan.

-          Rendben, egy vacsorába én sem halok bele, bármennyire is állítom – próbált könnyednek tűnni, de a hangján érződött, hogy feszült.

-          Hétre jövök – adott könnyed puszit a nő arcára, aki megmerevedett.

-          Rendben, szia – azzal kiszállt a kocsiból, és bement a házba.

Douglas ezután elhajtott, haza a szőlészetébe, ahol magányosan élt. Ő volt az elsőszülött a családjukba, mégis inkább választotta a fűrésztelep helyett a nagyapja romos telkét, aminek megvolt a saját története. Szőlővel telepítette a földet és beköltözött a romos házba, amit a saját két kezével hozott rendbe, ami túl nagy volt számára, tekintve, hogy egyedül élt. Az öccse és a sógornője mindig össze akarták hozni valakivel, de eddig még egyik jelölt sem keltette fel az érdeklődését, egészen Jessáig.

A lányt eredetileg kerülte, hiszen annak a dög Callának az unokatestvére, másfelől az öccse jobb keze, nem jönne ki semmi jó, ha magára haragítaná. Azonban volt valami Jessában, ami vonzotta a tekintetét. Ahogy ma gondolkodás nélkül a tóba vetette magát, több volt, mint ösztön, a lány tényleg jó lélek volt, nem úgy, mint az unokatestvére.

Ahogy elérte a házát, a pattogó keverék kutyája rögtön üdvözölte. Mindenki megrökönyödött, mikor az állatmenhelyen kiválasztotta a kissé vad és bizalmatlan kutyát. Valaki megverte, és kidobta egy mozgó autóból. Az állat valóban nem volt a hétköznapi értelemben szép, de több küzdeni akarás volt benne, mint egy törzskönyves fajtisztában. Mindenki úgy gondolta, hogy egy németjuhász illene hozzá, hiszen az milyen nagy, és a rendőrség is olyanokkal dolgozik. Nem Douglas úgy gondolta, hogy a keverék kutyák szebbek, és szeretetre méltóbbak, mint a fajtiszta társaik.

Azonban valóban itt volt az ideje, hogy ne csak ketten lakjanak itt. Irigyelte az öccsét, hogy családja van. Eddig akármelyik nő, akit úgy gondolt, hogy érdemes lenne velük családot alapítani, hamar kimutatta a foga fehérjét, és el akarták adatni vele a szőlőskertet, vagy a házat teljesen átalakítani. A legutolsó barátnője a kutyát akarta eltűntetni, mire Doug kiadta az útját.

Megetette a kedvencét, majd kibontott egy üveg bort, és letelepedett a nappaliban. Jessán járt az esze, aki mindig olyan távolságtartó volt mindenkivel. Talán neki nem lenne probléma, ha itt kellene élnie. Teddyvel talán megbarátkozik, de mindenek előtt azt szerette volna, ha őt magát, Douglast elfogadja. Ahogy a bort kortyolgatta, megérkezett az öccse is.

-          Máris hiányzom? – kérdezte Douglas.

-          Nagyon – ment a konyhába, és ő is hozott magának egy borospoharat, majd töltött magának egy pohár bort a fivére előtt lévő palackból.

-          Inkább a borom – vonta fel a szemöldökét Douglas.

-          Láttam, hogy ma nagyon érdeklődve néztél Jessára – kezdett bele az öccse, miután kortyolt a vörös nedűből.

-          Mivel minden más nő vagy foglalt vagy kiskorú volt, így beszélgettem vele – felelte  az idősebbik.

-          Doug ajánlom, hogy ne szúrd el! Nagyszerű munkaerő, aki rendbe tette a fűrészüzem könyvelését és az irodát, és azóta is felügyeli. Nagy segítség, így Alison otthon tud maradni a gyerekekkel. Talán itt is tudna valamit kezdeni – nézett szét a nem túl gazdagon berendezett házban.

-          Kösz, tudtam, hogy számíthatok rád – kortyolt ismét a borból.

-          Láttam, hogy több mint érdeklődés – figyelmeztette a bátyját.

-          Figyelj Matt, elegem van, hogy állandóan randikat szerveztek a feleségeddel nekem, aztán mikor az egyik kiszemeltet elhívom, akkor hirtelen le akarsz beszélni – dühöngött Douglas.

-          Tudom, de ma, ahogy láttam úszni, eszembe jutott, hogy mit is adott fel. Például tudtad, hogy profi úszó volt, országos ifjúsági bajnok, már a felnőttek közé is engedték lassan. Az utolsó versenyén influenzásan úszta végig, de így is harmadik lett. Aztán, mikor a szüleivel hazafelé tartottak, a kocsi megcsúszott a vizes úton. Jessa válla megsérült, míg a szülei meghaltak. Nem tudott tovább úszni, és ebbe a porfészekbe kellett jönnie, ahol semmit sem jelentett, hogy profi sportoló karrier lehetősége rejlik benne, hanem Calla Harper élettelen tekintetű unokatestvére – magyarázta.

-          Ezekről nem tudtam – tette le a poharát Douglas.

-          Miről beszélgetettek? – lett kíváncsi.

-          Régi csínyekről, amikkel kapcsolatban nem buktunk le, és azóta is emlegetik a gimnáziumba – húzódott halvány mosolyra az ajka.

-          Elmondtad neki, hogy mi voltunk, aki büdös hallal tömtük tele Calla szekrényét? – hitetlenkedett.

-          Ő durvább volt nálunk. Ő volt a viszketőporos illető, és miatta szégyenült meg Mills mindenki előtt – húzódott mosolyra az ajka.

-          Jordan még azóta is keresi, hogy ki nyúlt a dobozhoz – bólintott Matthias.

-          Szóval úgy érzem, hogy Jessa és köztem több közös van, mint bárki gondolná – töltötte tele a poharát, és ismét ivott.

-          Mostantól meggondolom, hogy mit szóljak be neki, vagy sem – nyelt nagyot.

-          Holnap együtt vacsorázom vele – jelentette be Douglas hirtelen.

-          Sok sikert – mosolygott Matthias.

-          Kösz, te meg, húzz haza a nejedhez és a kölykeidhez! – bökte meg a fivére vállát.

-          Rendben – itta meg a kitöltött bort, majd távozott.

Másnap délután Jessa idegesen járkált a ruhásszekrénye előtt. Most tudatosult benne, hogy ő és Douglas együtt fognak vacsorázni, és fogalma sincs, hogy mit kellene felvennie. Éppen azon gondolkodott, hogy a legjobb barátnőjét felhívja, mikor megszólalt a telefonja, Matthias csengőhangjával. Gyanútlanul felvette, majd hamarosan úton is volt a fűrésztelepre.

Mikor Douglas hétkor leparkolt Jessa házánál, meglepődve tapasztalta, hogy minden sötét odabenn. Hiába kopogott, nem nyitott ajtót senki. Idegesen vette elő a telefonját, de rádöbbent, hogy nem tudja a nő számát. Ezért az öccsét tárcsázta, hogy miként tudja utolérni a szép asszisztensét.

-          Szia bátyó, kicsit nagy a fejetlenség, szóval gyorsan mondd! – hallotta az öccse ideges hangját.

-          Jessa nincs a házánál, pedig tudta, hogy érte jövök – mondta dühösen.

-          Itt van az irodába. Tegnap valaki betört a telepre, és feldúlták az irodát. Most nézi át, hogy elvittek-e valamit – felelte Matthias.

-          Szólhattatok volna – sóhajtott mélyet.

-          Cseréltetek számot? – kérdezte Matt.

-          Nem – ismerte be Douglas.

-          Gyere érte, ma már szerintem nem tud tisztán gondolkodni, vidd el vacsorázni, és majd holnap hátha többre jut – felelte fáradtan az öccse.

-          Indulok – sietett vissza a kocsijához, majd elhajtott a fűrésztelephez.

Jessa fáradt volt és nyűgös, főleg miután átnézte a kupit, és megpróbálta rendszerezni a dolgokat. Azonban valaki módszeresen nagyon rövid idő alatt hatalmas rendetlenséget csinált, amivel az idén biztos nem boldogul. Le kéne mondania a vacsorát a főnöke fivérével, mire a gyomra éhesen megmozdult.

-          Mára elég lesz – mondta nyugodt hangon Matthias.

-          Gondolom, hogy holnapig megvár – mondta szomorkásan.

-          Douglas mindjárt itt van érted. Rendelj valami nagyon drágát vacsorára – kacsintott a lányra.

-          Jól hangzik – mosolygott visszafogottan.

-          Annyira szeretnélek látni igazán mosolyogni – ült le a nővel szemben.

-          Miért, most mit csinálok? – kérdezte könnyed hangon Jessa.

-          Úgy teszel, mint aki mosolyog. Van egy ajánlatom. Idén már semmilyen indok miatt nem kell bejönnöd dolgozni, ha megígéred, hogy az újévi fogadalmad az lesz, hogy megpróbálsz szívből mosolyogni! – kérte Matthias.

-          Nem az, hogy adok egy esélyt a bátyádnak? – ráncolta a homlokát.

-          Douglas nagyfiú már. Tud gondoskodni róla, hogy ne legyen egyedül. Nem erőltetem rád a fivérem, de boldognak akarlak látni, igaz őt is, de ez nem vonja maga után, hogy együtt kell azoknak lennetek, de egy próbát megér – mosolygott a nőre.

-          Döntsd el, hogy mit akarsz, és utána velem is közöld! – mosolygott a főnökére, de a szemei még mindig nem csillogtak. – Kéne egy fuvar haza, habár a randimat lekéstem – nézte meg az óráját.

-          Az igazság az, hogy ide rendeltem a randi partnered – nézett ki az ablakon, mikor meghallotta az ismerős terepjáró hangját.

-          Nem úgy készültem, hogy így fogok menni vacsorázni – mutatott magára. Nem volt valami kirívó öltözék, de mégis nagyon csinos volt. A farmere kiemelte a hosszú lábait, és kívánatossá tette a fenekét. A rajta lévő kockás blúz ártatlanná tette az összképet, nem volt benne semmi mesterkélt.

-          Csinos vagy, és ha megengedsz egy tanácsot, mint a főnököd, akkor egy gombot még gombolj ki. Akkor igazán felkelted az érdeklődését – vigyorgott a férfi.

-          Disznó – lendített felé egy papírhalmot, de több esze volt attól, hogy el is akarja találni.

-          Ettől a disznótól kapod a fizetésed kedvesem – nevetett Matthias.

-          Végre van egy kis önkritikád – lépett be az irodába Douglas.

-          Szia bátyó. Nos, akkor jöjjenek a szabályok. Tisztességesen bánsz a randevútok alatt a hölggyel, mert ha meghallom, hogy a kezed egyszer is illetlen helyen járt, akkor nyilvánosan lyuggatom ki az irhád – mondta megjátszott komolysággal.

-          Persze, utána meg veregeted a vállát, hogy jó voltál fiam, csak így tovább – gúnyolódott Jessa.

-          Menjünk – intett zavartan a lánynak, aki csúnyán ráncolta a homlokát, mintha összeesküvést sejtene közöttük. Habár amilyen körülmények közé került tizenhét évesen, még a legrosszabb ellenségüknek sem kívánták.

A helyi kisvendéglőbe tértek be, ahol a város idősebb hölgy lakosai izgatottan figyelték, hogy miként alakul kettejük találkája. Jessa kissé kényelmetlenül érezte magát, hogy nem tudott felkészülni rendesen a randevúra. Nem tudta miért, de szeretett volna szép lenni.

-          Mit szólnál, ha sétálnánk egyet a parkban, olyan szép esténk van – vetette fel Douglas.

-          Rendben – itta meg a kávéját. Miután a férfi kifizette a vacsorát, elindultak a parkba, ahol kezdtek kicsit fesztelenebbül beszélgetni. Jessa azt vette észre, hogy nagyon is kellemesen érzi magát.

-          Szóval, milyen terveid vannak holnapra, vagyis szilveszterre? – érdeklődött Douglas.

-          Egy könyv, egy üveg bor, és egy nagy tál sajtos makaróni – nyújtózott nagyot a lány. Hosszú volt a mai nap.

-          Mi lenne, ha én szolgáltatnám a bort és a társaságomban töltenéd az év utolsó napját, és nem valami könyvében? – érdeklődött.

-          Csábító ajánlat, de már nagyon régen töltöttem együtt ezt az estét bárkivel is. Nem vagyok valami jó társaság ilyenkor – rázta meg a fejét Jessa.

-          Ezt nem vettem észre, annak ellenére, hogy ma is együtt voltunk – bíztatta meg Douglas.

-          A reggeli kávém során szoktam eldönteni, hogy mennyire leszek aznapra szociális személyiség – hárított, és már szállt is ki a kocsiból, mire a férfi végig simított az arcán, amitől a lány megborzongott. – Akkor… szia – szállt ki, és ment a házához.

-          Szia – mondta maga elé Douglas, majd figyelte, ahogy a lány bemegy a házba. Amint felkapcsolódott a villany, még látta a lány arcát, ahogy a függönyöket látszólagosan ellenőrzi, de a férfi kocsijára nézett vissza.

Reggel Douglas hamar felkelt, és úgy döntött, hogy akkor is ráveszi a közös programra a nőt, ha addig él is. Megfőzte a kávét, majd termoszba öntötte. A városban vett egy nagy doboz fánkot, majd a lány otthonához hajtott. Kopogott, mire nagy sokára egy nagyon álmos Jessa nyitott ajtót. Egyszerűen elbűvölő volt a férfi számára. A hosszú szőke haja kócos volt, a szemei csak résnyire voltak nyitva, egy régi kék kockás pizsamanadrág volt rajta, és egy szürke trikó, ami kissé félre volt csúszva, így engedett valamit sejtetni a lány melléből.

-          Szóval te vagy az az öngyilkosjelölt – morogta Jessa.

-          Hoztam kávét és fánkot – felelte a férfi, mikor a lány az orrára akarta csapni az ajtót. Látszott, hogy Jessa megfontolja az ajánlatot.

-          A fene beléd, hogy a két gyengémet kitalálod – engedte be, majd miután a férfi benn volt, bezárta az ajtót. Csoszogva a konyhába vezette a férfit, közben apróbb dolgokat sodort el, tekintve, hogy a lábán egy tekintélyes sárkánytalp mamuszpárt viselt. – Vagy inkább fene az én pletykás főnökömbe.

-          A kávét még tegnap te mondtad, és szerintem nincs is finomabb hozzá, mint néhány frissen sült fánk – incselkedett a lánnyal.

-          Vegyük úgy, hogy kivágtad magad – vett elő két kávéscsészét, egy fűszeres dobozt, és egy üveg tejet. Douglas lecsavarta a termosz tetejét, és öntött a csészékbe a kávékból.

-          Mivel fogalmam sincs, hogy szoktad inni, ezért nem tettem bele semmit – magyarázta, miközben oldalra tette a termoszt. Nézte a lányt, aki felemelte a csészét, és beleszagolt a kávéba, és rögtön átszellemült az arca.

-          Egy jó pontod van – rándult meg az ajka, mintha mosolyogni akarna.

-          Szóval, mit szeretnél enni ma? – kíváncsiskodott a férfi.

-          Szerintem sajtos makarónit fogok, de még bort nem találtam – látszott rajta, hogy a szeme egyre éberebb.

-          Már mondtam, hogy azt vállalom én, a pincémből azt választod, amelyik tetszik – mondta könnyed hangon.

-          Csábító – bólintott Jessa.

-          Vegyél fel te is valami hasonlót, bár ez a ruha is tökéletesen megfelel – nézett végig a pizsamán.

-          Persze – legyintett Jessa, miközben megízesítette a kávét, majd nagyot kortyolt belőle.

-          Szóval, nálam szilveszterezel? – érdeklődött a férfi.

-          Ki lesz még ott? – lett kíváncsi.

-          Teddy – felelte könnyedén.

-          Közel álltok egymáshoz? – kérdezte meglepődve, mivel soha nem hallott erről a bizonyos Teddyről, vagyis nem a városban lakik.

-          Együtt élünk – mosolygott Douglas.

-          Értem, és mit szólt hozzá, hogy reggelit hoztál nekem? – próbált felülkerekedni az új érzelmen, ami ellepte a mellkasát.

-          Adtam neki enni, mielőtt eljöttem. Nem akartam hazaérni arra, hogy mindent tönkretett otthon, főleg, hogy vendéget is hívok – kortyolt a kávéjába ő is.

-          Ki ez a Teddy, lakótárs vagy gyerek? Egyáltalán férfi, vagy nő? – ráncolta a homlokát.

-          Fiú, és a kutyám – nevetett Jessa arckifejezésén.

-          Értem – bólintott. Douglas figyelmét nem kerülte el a megkönnyebbülés, ami átsuhant a lány arcán.

-          Szóval, együtt töltjük az estét? – kérdezte. – Van vendégszobám, tisztelettel bánok veled, megígérem. Ha máshol szeretnél lenni, nekem úgy is jó.

-          Rendben – harapta meg zavartan az ajkát Jessa, mintha így akarná megakadályozni, hogy kimondja a beleegyezését.

-          Remek – nyitotta ki a fánkos dobozt. – Szóval, mit szeretnél, ha beszereznék estére? – lett kíváncsi, miközben fánkot kínál a nőnek.

-          Csak azért hívsz, hogy legyen, ki főzzön rád – vett el egy fánkot a dobozból.

-          Most megsértettél – mondta önérzetesen Douglas. – Rendben, most elmegyek bevásárolni, és te délután átjössz, és együtt főzzük meg a vacsorát, jobban mondva felügyeled a műveletet.

-          Rendben, de figyelmeztetlek, hogy nagyon kritikus személyiség vagyok – villant kacér fény a szemében.

-          Állok elébe – lopott egy csókot a nőtől, akit teljesen meglepett vele. – Akkor délután találkozunk – intett, és már el is szelelt.

Jessa nem tudta, hogy a férfi előbbi tette mit is váltott ki belőle. Abban biztos volt, fel akar háborodni a szemtelenségen, de valamilyen okból kifolyólag, mosolyogni támadt kedve. Úgy döntött, hogy kicsit élvezi az életet, hátha valami jó is kisülhet belőle. Míg megsütötte a kedvenc sütijét, elhatározta magát, hogy jól fogja érezni magát. Úgy döntött, hogy kissé merészebb, mégis kényelmes öltözéket keres magának. Végül egy barackszínű kissé kivágott galléros felsőre esett, aminek a hátára fekete cérnával voltak különböző motívumok hímezve. Egyes fényhatások során úgy tűnt, mintha tetoválások lennének a lány makulátlan bőrén. A haját kiengedve hagyta, és egy csípőfarmerral fejezte be. Kevés sminket tett fel, ügyelve rá, hogy a szemeit jobban kiemelje.

Miután elkészült mindennel, bepakolt a kocsijába, elindult a szőlőbirtokra, amiről csak sejtette, hogy merre van, valójában még soha nem járt ott. Matthiasról tudta, hogy többször ellátogat a birtokra egy héten, de semmi több. Nem volt a család tagja, és valószínű, hogy ez nem is fog változni.

Miközben lehajtott a földútra, nem tudta nem észrevenni, hogy milyen szép is a táj. Nem is gondolta volna, hogy ilyen lehet a közelében. Annyira belefeledkezett a látványba, hogy arra eszmélt, hogy eltévedt. Visszahajtott, majd elindult a másik irányba, ami szintén nem volt nyerő. Végül a harmadik lehetőség volt a nyerő, megérkezett a jókora udvarházhoz, amit egy népes család számára építettek, mégis csak egyedül Douglas lakott ott, és a kutyája. Ahogy leállította a kocsi motorját, a középső visszapillantó tükörben ellenőrizte a sminkjét, majd kiszállt a járműből. Megfogta a süteményes tálcát, és a táskáját, majd a bejárat felé közelített. A kutyaajtón ekkor szaladt elé a nagytestű keverék kutya, ami először barátságtalanul ugatott rá fél méterről, de miután rendesen megszaglászta, hízelgett a lánynak.

-          Nem is vagy olyan vad, mint ahogy először mutatod – simogatta meg a kutyát, aki a száját nyalva jutalomfalatokra várt.

-          Megismerkedtetek – hallotta meg Douglas hangját. Felpillantott, és elakadt a lélegzete a látványtól. A férfi vidáman mosolygott rá, amitől nem kicsit jött zavarba. Szeretett volna valami értelmeset kinyögni, de nem jött össze.

-          Szia – mondta végül.

-          Szia – sétált elé, mire a kutya neki kezdett hízelegni. – Teddy nyugszik. Ne koszold össze a kötényemet, mert nagyon morcos leszek – próbált hatni rá, de minden igyekezete feleslegesnek bizonyult.

-          Csinos vagy – mondta Jessa kissé gúnyosan.

-          Ezt én szeretném elmondani, miután levettem a kabátodat – nem jött zavarba. – Menjünk beljebb! – invitálta be a házba, miközben a kutya továbbra is ugrándozott körülöttük.

-          Mindig ennyire energikus? – kérdezte a kedvencre utalva.

-          Látja, hogy valami tál van nálad, és rögtön rá tör az éhség – magyarázta, miután bezárta az ajtót. – Amíg leveszed a kabátod, megfogom, mert rossz szokása, megdézsmál bármit, amivel találkozik.

-          Rendben – adta oda a tálcát, és kibújt a fekete könnyű kabátból, majd a férfira nézett, hogy hová is tehetné.

-          Cseréljünk! – vette el a kabátot, míg rövid időre visszaadta a süteményt. Felakasztotta a kabátot, majd ismét elvette a tálcát, és a konyhába vezette a nőt, aminek az ajtaja gondosan be volt zárva Teddy elől.

-          Úgy látom, tényleg nem túloztál, mikor azt mondtad, hogy megállod a helyed a konyhában – vette szemügyre a befűszerezett húst, és a többi hozzávalót.

-          Borászként rám ragadt néhány fortély, amiket az egyes éttermekben való barangolásaim során szedtem össze.

-          Értem – bólintott a lány.

-          Bort? – mutatta fel a megbontott palackot.

-          Igen kérek – bólintott, mire a férfi egy poharat vett elő, és kitöltötte neki. Koccintottak, majd megkóstolták a finom nedűt. Jessa magában elismerte, hogy nem rossz, bár az ő ízlésének kissé fanyar. – Szóval, mit tudok segíteni? – csapta össze a kezét.

-          Milyen zöldséget szeretnél a húshoz köretnek? – kérdezte kíváncsian.

-          Miből lehet választani? – nézett szét, mire megkezdődött a közös projekt, amitől kissé felszabadultabb lett a hangulat.

Észre sem vették, hogy repül az idő, már csak arra eszméltek, hogy a desszertet fogyasztják, és a második üveg bort. Vacsora után, jártak egyet a szőlőskert elején, mivel már eléggé besötétedett. A lány orcái kipirosodtak az alkoholtól, mivel egyáltalán nem volt hozzászokva, hogy két pohárnál többet igyon. Nem volt részeg, csak kicsit becsípett, és felszabadult, ami igazán tetszett a férfinak.

-          Szóval, te tényleg vagy olyan elvetemült, hogy kedveled az öcsémet? – kérdezte a verandán egy-egy pohár bor társaságában, a csillagokat figyelve Douglas.

-          Úgy beszélsz, mintha te nem kedvelnéd – kortyolt az italába Jessa.

-          Az más kérdés, hogy nekem rokoni kötelességem, hogy ne utáljam, de te még kedveled is – játszotta meg magát.

-          Amilyen családom van, nincs szükségem ellenségre. Matt mindig rendes volt velem, és nem szokása hazudni. Gyűlölöm a hazugságot, és ha valaki csak azért árt a másiknak, mert sebezhető, akkor az illető elásta magát a szememben. Matthias adta vissza a hitem az emberekben, hogy nem minden ember számító és gonosz. Míg a szüleim éltek, csak a sport létezett számomra, hogy minél jobb időt ússzak, és minél nevesebb versenyeken indulhassak. A sporttársak nem a kedvességükről híresek, főleg nem tinédzserként – rázta meg a fejét a lány, mintha ki akarná tisztítani.

-          Sport során együttműködésre és egymás segítésére nevelik az edzők a sportolókat – ellenkezett Douglas, aki jól emlékezett, hogy foci csapat tagjait így nevelték.

-          Egy csapatsportnál elképzelhető, de ha a sport egyéni. Minél jobb vagy, akkor a középső pályán úszhatsz, te hasítod a habokat, és nem zavarnak be a többiek által keltett hullámok. Megtisztelő a négyes vagy ötös pályán úszni. A két szélsőpályán szoktak azok lenni, akik nem elég jók, vagy hogy valaki utolsó legyen. Nagyon nehéz onnan győzelmet elérni, de nem lehetetlen. Mindenki az egyéni győzelemre hajt, és ha valaki lelkileg nincs ott, azt rendesen kihasználják az ellenfelek – magyarázta a múlton merengve.

-          Téged sokat bántottak az ellenfeleid? – lett még kíváncsibb a lány múltjára.

-          Nem, mivel tudtam, hogy az ő véleményük nem számít. A szüleim kissé elhidegült házasságban éltek, de értem mindent megtettek, még egymást is elviselték. Láttam, hogy értem milyen áldozatot hoztak, csak ők számítottak a számomra. Nem érdekelt a többiek véleménye. Aztán elvesztettem őket, és idekerültem. Nem voltam felkészülve, hogy a családom is támadhat, és ezt Calla nem egyszer ki is használta.

-          Túl sokat beszélünk az unokatestvéredről, elég vacak téma – ráncolta a homlokát a férfi.

-          Te miért lettél boros gazda, mikor az erdészet és a fűrésztelep a nagyapád tulajdona volt? – érdeklődött. – Te voltál az elsőszülött unokája, mindenki azt várta tőled, hogy te vedd át a vezetést.

-          Ez igaz, de soha nem érdekelt az erdő és a fa feldolgozás. Jobban érdekelt a gasztronómia, és sokáig szakács akartam lenni, ami nem tetszett a családnak. Több jó nevű étteremben megfordultam, a világ legfinomabb borait kóstolhattam meg, és tudtam, hogy én is borral akarok foglalkozni, létrehozni a saját márkámat. Már csak egy hely kellett, ahol megszülethet az úgynevezett gyermekem. Addigra az öcsém átvette a családi vállalkozást, és többször kért, hogy jöjjek haza, és azzal a feltétellel jöttem, hogy enyém lesz ez a régi birtok, amit csak bosszúból szerzett meg a nagyapám, egy régi sértődés miatt, amit az apja kárára követtek el. Matt nem tiltakozott, és én létrehoztam a saját birodalmamat – mondta büszkén.

-          Jobb szeretsz teremteni, mint pusztítani és újrateremteni – állapította meg Jessa.

-          Valóban – bólintott.

-          Olyan csendes itt minden, olyan, mintha távol lennénk a világtól – nézett fel a csillagos égre a lány.

-          Igen, de ha lerobban a kocsid, és nincs térerő, hosszú a séta a városba – mondta kissé gúnyosan a férfi.

-          És nehéz eltalálni ide, háromszor tévedtem el, mire idetaláltam – pirult el, érezte a bor hatását, és eldöntötte, hogy ez lesz az utolsó pohár bor, amit az este folyamán megiszik.

-          Igazán bájos ez a pír – lépett a lány elé, lerakva mellé a saját borát, majd lassan hajolt oda hozzá, és megcsókolta. Ez egész más volt, mint az eddigi csókok, amik inkább a barátkozásról szóltak. Ez nyílt szenvedély volt, hogy kimozdítsa a lányt a falak mögül, amit az undok unokanővére miatt emelt maga köré, hogy kizárjon mindenkit.

-          Szabad ezt nekünk? – érezte, hogy kissé kóvályog a feje, csak azt nem tudta, hogy a bortól vagy a csóktól.

-          Persze, hogy szabad. Csak annyit kérek, hogy ha nem lennék kielégítő számodra, akkor ne az fivéremen töltsd ki a mérged – csókolta meg ismét.

-          Ezt hogy értsem? – egyre részegebbnek érezte magát, főleg, mikor rájött, hogy önként bújt a férfihoz.

-          Ezt inkább odabenn mutatnám meg – emelte fel, és vitte be a házba. Gondosan becsukta az ajtót, majd a félhomályos nappaliba vitte, ahol a kandalló előtt igazán meleg volt a pajkos tűz miatt.

-          Mit akarsz mutatni nekem? – kérdezte a lány, mikor letelepedtek a kanapéra.

-          A javaslataimat, hogy miként töltsük el az év utolsó napját. Ismered azt a hagyományt, ahogy befejezed az évet, és ahogy az újév első napját töltöd, úgy fogod az elkövetkező évet tölteni – csókolta meg, miközben a hátánál elkezdte a tenyerét a lány felsője alá csúsztatni.

Jessa nem ellenkezett. A férfi csókja egészen megrészegítette. Finomabb volt, mint a csodás nedű, amit a vacsora során kortyolgattak. Élvezettel adta át magát a szédítő gyönyörnek, amit a férfi karjaiban járta át az egész testét.

*

A lány hirtelen nyüszítésre ébredt. Zavartan nézett körbe, mikor felfogta, hogy a kihűlő félben lévő kanapé előtti puha szőnyegen fekszik, Douglas karjai között, és mindketten anyaszült meztelenek. Teddy a táljával a szájában bánatosan néz rájuk, hogy végre valaki megetesse. Nagy nehezen kikászálódott a férfi karjai közül, majd felvette Douglas levetett ingét, a kutyával bementek a konyhába, ahol öntött az ebnek némi kutyatápot.

Teddy vadul elkezdte habzsolni a tápot, míg ő engedett magának egy pohár vizet, és a tegnap éjszakán gondolkodott. Nem ismert magára, hogy csak így lefeküdt a férfival. Az igaz, hogy túl sokat ivott magához képest, de nem volt olyan kiszámíthatatlan állapotban, hogy ne tudta volna visszautasítani a férfit. Itt volt a probléma, nem akarta. Túl jó volt az érzés, hogy valaki vele akar lenni, mikor az illetőnek családja van, akik szívesen látják. Már régóta tagadta, de most el kellett ismernie, hogy Matthias családja régóta irigységgel töltötte el, hogy olyan összetartóak, és mindig számíthatnak egymásra. Már korábban utalt arra a főnöke, hogy szívesen látná a bátyja oldalán, de eddig Douglas nem mutatta jelét, hogy az öccse irodai asszisztense felkeltette volna az érdeklődését.

Douglas arra ébredt, hogy a lány eltűnt. Morogva ült fel, és túrt bele a rövid sötét hajába, mikor észrevette, hogy a csinos felső ott van kanapé karjára lökve, és a szűk csípőfarmer a nappali másik végébe hajítva. A férfi valósággal gyűlölte azt a nadrágot, mivel alig tudta leráncigálni a lányról. A saját nadrágját gyorsan magára húzta, és elkezdte megkeresni a lányt, akivel olyan kellemes éjszakát töltött együtt. Végül a konyhában talált rá.

-          Jó reggelt – köszönt Jessa megszeppenve, mikor meglátta a férfi elégedett pillantását.

-          Jó reggelt – lépett oda mellé, majd szenvedélyesen megcsókolta. A lány nem volt olyan készséges, mint tegnap este, kissé zavarban is volt. Ettől függetlenül a férfi megemelte, és a mosogató szélére ültette.

-          Mit csinálsz? – sikkantott ijedten Jessa.

-          Az újév első napján kényeztetem a nőmet – mondta, mintha a világ legegyértelműbb dolga lenne.

-          Ki mondta, hogy a nőd vagyok? – próbált időt nyerni, míg kideríti, hogy ő mit is akar.

-          Azzal, hogy felvetted az ingem reggel, és nem a saját ruhád, hogy elosonj mellőlem, biztosítottál róla, hogy folytatni szeretnéd, és komolyan – simított végig a lány combján.

-          Komolyan gondolod, hogy egész évben velem szeretnél lenni? – lepődött meg.

-          Már jó ideje fantáziálok rólad, áldlak és átkozlak, hogy az öcsémnél dolgozva nem szoktál szoknyát viselni – csókolta meg ismét.

-          Sportos lány vagyok, nem hordok szoknyát – jött meg a hangja.

-          Pedig előnyös tud lenni – simított végig a lány combján, aki megborzongott.

-          Mi legyen velünk? – lett ismét komoly Jessa, ami idegessé tette a férfit. Nem akarta, hogy a kezdeti nyitottság ilyen hamar elpárologjon.

-          Próbáljuk meg, hogy egy pár vagyunk – vetette fel. – Velem biztonságban érezheted magad, soha sem bántanálak, mivel akkor Matt nyúzna meg elevenen. Nem számítana neki, hogy a fivére vagyok. Magányos vagyok Jessa – tett fel mindent egy lapra. – Űzd el a magányt, kérlek! – ragadta meg a lány nyakát, és a homlokuknál összeérintette a fejüket.

-          Én is magányos vagyok, fogalmam sincs, miként kell társasában élni – harapta meg az ajkát a lány zavarában.

-          Akkor tanuljuk meg együtt – ajánlotta fel.

-          Legyen ez az újévi fogadalmunk, nem leszünk magányosak többé – nézett a férfi szemébe, majd ő kezdeményezett csókot, amiben benne volt minden félelem, de uralkodott magán, és ismét bevetette magát az életbe, nem törődve semmivel, mint mikor sportoló korában, a világ fel is fordulhatott, ő csak úszott, nem hagyva, hogy a félelmei felülkerekedjenek rajta.

Egy év múlva.

Jessa és Douglas kissé késve érkeztek meg Matthias és Alison otthonába, ahol családi körben töltötték el a szilveszter estét. Bár ők otthon akartak maradni, Matt és Alison ragaszkodtak hozzájuk, mivel azóta háromra bővült a gyerekeik száma, és azt akarták, hogy a pár is kivegye részét a családi életből, főleg karácsony után, hiszen Douglas karácsonykor megkérte a lány kezét, aki boldogan igent mondott neki.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.