Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. rész: Az estély

2010.04.10

2. rész: Az estély

 

 

Marcus az esküvő után néhány hónappal bált hirdetett, és meghívta rá az összes előkelőséget, hogy bemutassa az elitnek gyönyörű lányait. Elinával elég jól megértették egymást, és közösen próbálták még alakítani a lányok jellemét, amíg lehet. A nő azt gondolta először, hogy Draco sokat fog akadékoskodni a lányok miatt, és őt is megpróbálja, majd kitúrni Marcus mellől, de végül ez nem így lett. Ő maga támogatta, hogy egy család legyenek. Akármire szüksége volt a két lánynak, ő volt az első, aki segített. Táncolni tanult velük, az etikett apróbb trükkjeit mutatta be nekik, amiből általában nagy nevetés lett. Kissé hanyagolta is ezért legjobb barátját, Lucast, aki nem viselte olyan könnyedén, de legalább az a fivére nem zsörtölődött, hogy a belügyekkel is foglalkozzon.

Úgy tűnt a két fiúnak is benőtt a feje lágya. Lucas egyre többet tudott meg a politikai vezetésről, és egész szorgalmas munkaerőnek bizonyult. Hát igen az unalom elég sok mindenre képes. Mikor meglátta a meghívót, a két lány bemutatására rendezett bálra, először elnevette magát. Nem tudta elképzelni Annát, hogy elegánsan, és nőiesen is fel tud öltözni. Bár Marcus biztos ragaszkodik majd hozzá. Amilyen vad természet volt, nem tudta elképzelni, hogy valaki meg tudta zabolázni.

A bátyjával, Lauranttal és annak feleségével, Nadiával egyszerre érkezett. Nem akart nagyon kiöltözni, de mivel ő a király öccse illő volt ünnepélyesen megjelennie egy nemes démon leányainak a bemutatásán, még ha félvérekről is volt szó. Mikor megérkeztek, a már megérkezettek, mély meghajlással üdvözölték őket, ami igencsak jól esett Lucas kissé egoista lelkének. Fél füllel hallotta, hogy miket beszélnek a két lányról. Hogy milyen szépek, és finom modorúak. Majdnem hangosan nevetett fel, hiszen Annáról egyik sem volt elmondható, míg Emma bájos természet volt a szemében, de őt sem találta különösebben szépnek. Laurant dühösen bökte meg, hogy ne vigyorogjon, és röhögcséljen, inkább viselkedjen a rangjának megfelelően.

Éppen egy csípőset akart válaszolni a fivérének, mikor felharsantak a harsonák jelezvén, hogy a házigazda szólni kíván. Mindenki izgatottan fordult a díszes lépcső felé, ami felvezetett a felsőbb szintekre a bálteremből. Marcus ott állt a lépcsőközepén, míg a lépcső alján akkor ért le Elina.

- Köszöntök mindenkit ezen a csodás alkalomból, nagyon örülök, hogy megtiszteltek a jelenlétükkel – kezdte el a köszöntőjét. – Mint tudják, nem régiben jutott tudomásomra, hogy két gyönyörű leány apja vagyok, akiknek az anyját még mái napig szeretem. Többen ott voltak a néhány hónappal korábbi esküvőnkön. Akkor a lányaim nem érezték magukat késznek magukat, hogy illően tudnának a köreinkben viselkedni, de azóta szerencsére a helyzet változott. Kérem fogadják örömmel a szívem hercegnőit, lányaim Anna és Emma – fordított hátat a vendégseregnek, és mutatott a lépcső tetejére, ahol megjelent a két lány. Mindenki nagy csodálattal tekintett fel, kivéve Lucast, mivel ő nem volt rájuk kíváncsi, de mikor meglátta a többiek reakcióját, kíváncsi lett ő is.

- Mi a? – kérdezte félhangosan, és arra fordult. Eléggé meglepődött, mikor két elegáns lány, jobban mondva már nő vonult le, és álltak meg apjuk mellett. Emma haja kontyba volt fogva, míg Annáé le volt engedve. Meglepődve tapasztalta, hogy a vörös hajú lány haja is rövid lett immár, de nem bánta, mivel így nem volt mi mögé bújtatnia a testét. Most vette csak észre, hogy hogyan gömbölyödik a megfelelő helyeken a lány, hiszen eddig a férfi ruházat nem mutatott belőle semmit.

- Nemes hölgyek és urak, ez a vörös hajú gyönyörűség itt, az idősebbik leányom, Anna. Míg a fiatalabbik Emma, aki épp olyan gyönyörű, mint a nővére – mutatott a sokkal nőiesebben telt lányra. Lucas a fiatalabbikon már meg sem lepődött, hiszen jól tudta, hogy ezek nélkül is gyönyörű.

- Drága öcsém kezdem azt hinni, hogy a szemed romlik – jegyezte meg Laurant.

- De egy fél éve, még egy kis rút béka volt, hatalmas hajjal. Biztos valami boszorkányság van e mögött – lett ideges.

- Csak nem zavarba jöttél? – mosolygott Nadia, akiről köztudott volt, hogy Lucasszal nagyon rosszul jönnek ki.

- Tudom, hogy Marcus a rokonod, és Draco húgairól van szó, de akkor sem kedvelem őket. Na, jó. Emma az normális, de Anna felér tíz természeti csapással – felelte eltökélten.

- Csak nem a húgomat dicséred ennyire? – hallotta meg Draco hangját.

- Ez egy magán beszélgetés volt – jött zavarba.

- Nyugi, legalább tudom, hogy te nem akarod megbecsteleníteni, mint sok nemes ifjú itt a bálteremben – jegyezte meg bizalmasan.

- Igaz, így út nyílt sokuknak a családotokba – bólintott Laurant.

- Sok ingyenélő, kis szerencsétlen – fintorgott a tömegre, akik rögtön meg is rohamozták a leérkező hármast. Mind be akartak mutatkozni, így a tudtukra hozni, hogy a világon vannak.

- Nem, először a díszvendégeinket ismerjék meg a lányok – tiltakozott Marcus, és két lányt a királyi pár elé vezette.

- Bátyám, igazán kitettél magadért – üdvözölte Marcust Nadia.

- Ilyen nagyszerű vendégeket mindig szívesen fogadok, és nem maradhatok szégyenben – mondta némiképpen szórakozottan.

- No, lám csak milyen csinosak – járta körbe őket a sötét hajú nő. – A kedves sógorom nem ilyennek írta le őket, főleg nem a kis vöröst – nézett Annára.

- Az első találkozásunk alkalmával fiúnak nézett, minden bizonnyal bajok vannak a szemével – eresztett meg egy apró mosolyt Anna.

- Kislányom, megbeszéltük, hogy nem szólsz be senkinek se! – szólt rá a lányára Marcus.

- Semmi baj, legalább tudjuk, hogy van még normális tagja a családnak – legyintett Nadia. – A másik lány is nagyon szemre való – tért át Emmára.

- Örülök, hogy találkoztunk – hajolt meg illedelmesen a barna hajú lány.

- Nem különben, sokat hallottunk a férjemmel rólatok a sógoromtól, habár örülök, hogy ízlés ficama van, nem tudja szegény, hogy mi a szép – mondta bizalmasan.

- Kedvesem, ne hozd kényelmetlen helyzetbe! – szólt rá Laurant.

- Kedves húgom, nekem adnád ma az első táncod? – kérdezte Marcus, miközben elengedte a lányokat.

- Addig mi vigyázunk a lányokra – bólintott Laurant. – Kedves hölgyem megtisztelne ezzel a tánccal? – nyújtotta Emma felé a kezét, aki nem gondolta volna, hogy ő nővérét megelőzve fog táncolni a királlyal.

- Természetesen. Lekötelez vele – pirult el teljesen.

- Rendben Lucas, vigyázz a fiatal hölgyre! – vezette fel a fiatalabbik lányt a tánctérre.

- Ez most felettébb kellemetlen – sóhajtott Anna, miközben igyekezett nem nézni a fiúra.

- Számomra is, de úgy tűnik, hogy nem hagyhatlak magadra erre az estére. A sógornőm gondoskodni fog róla – bosszankodott, miközben azt nézte, hogy honnan szerezhetne magának némi alkoholt.

- Csak tudnám, hogy miért értitek ilyen jól meg egymást a bátyámmal? – bosszankodott, mire a fiú kitartotta neki a karját.

- Mert ugyanaz a szenvedélyünk, vad mulatozás után élvezettel becstelenítünk meg fiatal lányokat, utána másnap ridegen dobjuk el magunktól őket – felelte megvetően. Annának nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne pofozza fel, de visszatartotta magát, hiszen csak a király öccséről van szó.

- Ne merj még egyszer ilyet mondani a bátyámra, ő egy csodálatos ember, gondoskodó és kedves. Soha nem tudna ilyet tenni, amiket itt te elmondtál – hagyta ott, és szaladt ki a kertbe szinte zokogva. Jóformán erőszakkal fogta vissza a könnyeit, mivel azt tanulta, hogy egy nemes hölgy nem mutathatja ki az érzelmeit, főleg nem a gyengeségeit. Fájt neki, hogy ezt hallotta egy idegentől az ő csodált fivéréről, de néhány perc múlva feltűnt neki, hogy nem is Draco jár a fejében, hanem Lucas. Vajon miért fájhat neki ennyire, hogy ilyen a fiú. Már első pillanattól különlegesnek érezte az egész lényét, amit még egyetlen férfi közelében sem érzett még ilyet. Most neki a bátyját kéne példaképnek tekintenie, akkor miért ezt a mocskot sajnálja.

Ahogy így szomorkodott az egyik kerti szobor mellett, és igyekezett megkeményíteni a szívét, hogy a szeméből egy csepp könnyet se engedjen ki, észre sem vette, hogy nincs egyedül. Egy idegen lépkedett felé csendben, az avar ropogott a léptei alatt, de Anna nem is figyelt fel rá. Azt hitte, hogy az egyik járőr, mivel az apja sokat áldozott a biztonságra.

- Nem szép dolog megszökni egy hölgynek a saját báljáról – hallott meg egy cinikus és fennkölt hangot. Ijedten kapta arra a fejét, és látta meg zargatóját. Egy vele egyidős fiú volt, legalábbis látszólag. Szőke rövid haja, világoskék (szinte fehér) szemei voltak. Az arca szinte tökéletes volt, de ahogy Anna jobban felé fordult, látta, hogy egy csúf vágás helye torzítja szép vonásait.

- Kis levegőre volt szükségem – mondta zavartan.

- Valóban fülledt odabent a levegő – bólintott az idegen, miközben közelebb lépett. – Igaz Ön Anna, Draco kedvesebbik húga? – vonta össze a szemöldökét.

- Igen, az én nevem Anna, de a bátyám érzéseiről nem tudok nyilatkozni. Önben kit tisztelhetek? – kérdezte meg.

- Én lennék Cassiel báró, a fivére valóban nem mesélt rólam? – lépett a lány mellé, aki legszívesebben elfutott volna. Volt valami a fiú lényében, ami taszította, mégsem tudott egy lépést sem tenni.

- Nem említette egyszer sem – rázta a fejét.

- Ez valóban udvariatlanság volt tőle, ha egyszer ő csúfította el az arcomat – mutatott a sebhelyre. Anna érezte, hogy valamilyen varázslat miatt nem tud mozdulni.

- Mit akar tőlem? – kérdezte minden félelem nélkül.

- Bosszút, hogy elcsúfítom az imádott kishúgának az arcát, ahogy ő nekem – mondta eszelősen, mire Anna ereiben ekkor fagyott meg a vér, mivel a báró egy tőrt húzott elő az egyik zsebéből.

- A helytartó kicsiny lányának arcának elcsúfítása nem csinál valami jó hírnevet, mégis Draco számára fájdalom lesz, hogy tökéletes húga arca rút lesz – emelte a lány arcához a fegyvert.

- Te komolyan jobban éreznéd magad, ha az én arcomon is lenne egy sebhely? – hitetlenkedett a lány.

- Honnan is tudhatnád? – markolt a hajába.

- Ebből elég! –szólalt meg valaki a sötétben.

- Lépj elő, akárki is vagy! – ijedt meg Cassiel.

- Mitől lenne az jó bárkinek is, hogy a nővérem arcán is sebhely lesz. Az Öné eltűnik talán? Esetleg attól lesz férfiasabb a jelleme, hogy egy fiatal és törékeny nő bélyegezz meg? – jött elő a sötétből Emma, aki a királlyal való tánc közben látta a húgát kisietni a bálteremből.

- Mintha bármit is tudnál félvér – fordult teljesen a barna hajú lány felé.

- Valóban, nem vagyok teljesen démon, de tudom, hogy a szemet szemért elv nem működik – majd kibontotta a kontyát, ami azt a látványt keltette, hogy még mindig derékig ér a haja. Azonban most látszott, hogy csupán néhány fonott tincs maradt meg a régi hajából.

- Ezzel most mire akartál utalni? – nem értett semmit.

- Néhány nemes hölgy levágta a hajam, merő irigységből. Egyiküket a nővérem azonnal meg is ölte, de én nem kaptam vissza a hajam és nem is éreztem jobban magam – lépett közelebb és tette az idegen kezére a sajátját. Látszott a fiún, hogy jól esik neki az érintés, és valami más, kellemes érzés is átjárja.

- Hihetetlen, hogy te is Draco testvére vagy – enyhültek meg az arcvonásai.

- A nővérem nagyon jó ember, ezért kérem, hogy a fivérünk iránt érzett negatív érzelmek ne befolyásolják! – nézett a barna szemeivel az idegen fiú kék íriszeibe.

- Hát jó, de csak az Ön kedvéért – engedte el Annát, akiről ezzel le is vette a varázslatot.

- Te szemét – tudott végre megszólalni az eddig megbénult lány, és a szemei is vörössé váltak. Cassiel érezte, ahogy Anna szemei égették a testét.

- Szóval ilyen érzés Marcus ereje, lehet, hogy embereket tudsz így ölni, de a démonok ellen kevés vagy – lökte oldalra a szobornak. Emma ijedten sikoltott fel, mivel azt hitte, hogy imádott nővérét a szobor kiálló keze átszúrja, de az utolsó pillanatban Lucas ott termett és elkapta a lányt.

- Hál isten – sóhajtott megkönnyebbülten Emma.

- Cassiel, te normális vagy? – kérdezte dühösen. – A házigazda démon lányát megölni? Ez veszélyes lehet a klánodra – korholta.

- Draco a legjobb barátod, tudod milyen, és te mindig mellé állsz. Megmented azt a húgát, aki romlott, akárcsak ő, míg a másik testvére vakon védi őket, mintha jók lennének – borult ki, és otthagyta a társaságot.

- Anna – sietett a pároshoz Emma.

- Nem lesz baja, nagyon szívós – mondta megnyugtatóan, miközben elindult egy pad felé.

- Mi történt? – kezdett rendesen ébredezni Anna.

- Jól vagy? – kérdezte Emma.

- Nincs semmi baja, ahhoz több kell, hogy maradandó sérülést szerezzen – mondta Lucas.

- Mit keresek én a karjaidban? – rémült meg, hogy milyen kellemes érzés a fiú óvó ölelésében lenni.

- Nagyon szívesen elkaptalak, nem kell hálálkodni – felelte mogorván, miközben leengedte a lány lábait, majd mikor érezte, hogy szilárdan áll a földön teljesen elengedte.

- Köszönöm – mondta elpirulva, amivel a másik két jelenlévőt rendesen meg is lepte, majd zavartan sietett vissza a bálozók közé.

- Most tényleg jól hallottam? – hitetlenkedett Lucas.

- Rendes lány ő, csak ritkán mutatja – mosolygott a fiúra a fiatalabb lány.

- Ha tényleg az, akkor jól titkolja – sóhajtott nagyot. – Mindegy is, menjünk vissza a bálterembe? Kezd nagyon hűvös lenni – nyújtotta a karját Emmának.

- Igazad van – helyeselt a lány, és elfogadta a fiú karját, majd vonultak vissza a mulatók közé.

Anna ekkor már a szülei mellett állt, akik éppen egy másik nemesnek mutatták be, mikor meglátta bevonulni Lucast és Emmát egymásba karolva. Nem tudta, miért, de ez a látvány felért egy tőrrel, amit éppen a szívében forgatnak meg éppen. Legszívesebben megint elsírta volna magát, de ismét visszafogta magát.

- Anya, apa engedelmetekkel visszavonulnék – mondta borúsan szüleinek.

- Mi a baj kincsem? – kérdezte az apja.

- Nem érzem jól magam, fáj a fejem – próbált megfelelő kifogást találni.

- Valóban elég sápadt vagy – simította végig az arcát Elina.

- Rendben, menj, de ne csinálj ezekből rendszert! – sóhajtott mélyet Marcus. Anna bólintott.

- Köszönöm apám – hajolt meg, majd elsietett a könyvtárba, ahol a régi könyvek között végre meg tudott nyugodni.

Közben Lucas felkérte a fiatalabbik lányt táncolni, amit a bálozók közül, csupán egyetlen egy személy nem nézett jó szemmel. Ez az illető nem volt más, mint Cassiel. Az előbb a kertben mély hatást tett rá Emma személyisége, míg ő valószínűleg, végleg elásta magát, hogy kis híján megölte a nővérét. Persze azonnal megjelent Lucas is, mint hős megmentő, akit majdnem annyira gyűlölt, mint magát Dracot. Ebben a pillanatban azonban, még mindig jobban utálta a herceget, hogy a lánnyal táncolt.

Draco mindeközben a szenvedélyének, vagyis a hölgyeknek hódolt. Szívesen foglalkozott volna húgaival is, de most az apjuk be akarta mutatni őket mindenkinek. Ha ott lett volna mellettük, akkor olyan nagy nyomást nehezedett volna rájuk, mintha meg akarná fojtani őket, a túlzott vigyázásával. Éppen legjobb barátját kereste a tömegben, mikor megpillantotta, hogy a fiú mindeközben a fiatalabbik húgával táncolt. A nagy nagytestvéri idegek azonnal beindultak, és a női gyűrűből kiszakadva igyekezett valami módon szétválasztani Lucast és Emmát. „Ha már itt tartunk Anna, hol lehet?” – kérdezte önmagától, miközben a zenekar által játszott darabnak vége lett. Látta, ahogy a húgát Lucas levezette a beszélgetők közé.

- Nagyon jól táncolsz – dicsérte meg a lányt Lucas.

- Köszön a bókot, a tanárom volt nagyon jó – pirult el.

- Sziasztok, jól mulattok? – lépett oda hozzájuk Draco.

- Csodás ez a bál – mosolygott boldogan Emma.

- Ez nagyszerű, Lucas beszélhetnénk négyszemközt? – nem is figyelt húga válaszára, hanem elrángatta onnan a barátját.

- Mi bajod van? – kérdezte idegesen Lucas.

- Neked már semmi sem szent? A húgommal ne kezdj ki! Őt nem gyalázhatod meg kényed-kedved szerint – figyelmeztette.

- Draco hallod ilyenkor magad? Eszembe sincs meggyalázni a húgod, csupán táncoltam vele egyet, és mindkét testvéredet megmentettem Cassieltől. Annát hidegre akarta tenni – figyelmeztette.

- Mikor? – ijedt meg, hogy a testvéreit valaki is bántani akarta.

- Nem rég a kertben. Most ne kérj rajtam semmit számon semmi olyat, hogy minden részletre, ami az idősebbik húgoddal kapcsolatos. Egyébként is jól tudom, hogy a legjobb barátom húgai tiltott gyümölcsnek számítanak – felelte.

- Bántotta valamelyiküket is? – kérdezte izgatottan.

- Annát igen, de még időben odaértem, így nem lett baja – magyarázta.

- Ezért megfizet – fogadta meg.

- Rendben, ez ellen nem tiltakozom – tekintette lezárnak a dolgot.

- Nem tudod, hogy Anna merre lehet? – lett sokkal lágyabb a hangja.

- Addig örülök, míg nem látom, mert mindig csak a baj van vele – jött zavarba egy pillanatra, mert már nem tagadhatta, hogy az új külsejével nagyon is szépnek találta.

- Hol láttad legutoljára? – lett kíváncsi.

- A szüleid mellett – jött a gyors válasz.

- Kösz, azt hiszem, hogy jobb lesz megkeresnem, olyan kis elveszett tud lenni – jött elő az aggódó báty énje.

- Még mindig elől van, az a hatalmas zongorátok? – kérdezte, mivel semmi kedve nem volt tovább a bálban lenni. Egy kis szünetre mindenképpen szüksége volt, miután így felzaklatta Anna, egyszerűen azzal, hogy rágondolt. Mióta belenézett a lány zöld szemeibe, nem volt olyan lefektetni egy lányt, mint korábban. Ha nem rá gondolt szeretkezés közben, nem tudott elélvezni.

- Igen a helyén van, de nehogy azt mondd, hogy inkább ott vagy, mint a fehérnép társaságát élveznéd! – hitetlenkedett.

- Most szükségem van egy kis csendre. Az elmúlt hetekben sokat foglalkoztam a belügyekkel, és azt is meg merem kockáztatni, hogy komolyodtam a Kraftonbeli kirándulásunk óta – vélekedett.

- Hihetetlen a te szádból ilyet hallani – vágott vissza.

- Menj és keresd meg a húgaidat, és engem hagyj békén! – mondta fáradtan vigyorogva, amitől nem voltak olyan súlyosak a szavai, amilyennek szánta őket, mégis jól esett kimondania.

- Rendben, de utána bulizunk – lelkesültbe, majd otthagyta barátját, akinek kiültek a valódi érzései az arcára. Már egy ideje nem érezte valódi barátjának Dracot. Nagyot sóhajtott, majd elindult a könyvtárba, amit Marcus kastélyának legszebb részének tartott.

Ahogy belépett a könyvek birodalmába Anna felkapta a fejét. Nem értette, hogy ki lehet az, aki szintén ott hagyta az estélyt. Figyelte, ahogy az idegen a holdfényben az öreg zongorához sétált, majd le is ült hozzá. Anna szitkozódva tapasztalta, hogy a betolakodó huzamosabb ideig szándékozik maradni. A sötét sziluettből látta, hogy leül a különleges hangszerhez, amihez ő alig ért valamit, majd nemsokára különleges dallam hangzott fel.

Az egész teljesen elvarázsolta, nem is gondolta volna, hogy ilyen szépet fog hallani. Tudni akarta, hogy ki ült le a hangszerhez. Lassú, óvatos mozdulatokkal mászott ki rejtekéből, majd a sötétben próbált közelebb menni, miközben igyekezett érzékelni a másik démoni auráját.

- Miért nem a bálodon vagy? A bátyád már keres – állt le a zene, és hallotta meg Lucas kemény hangját.

- Szóval te vagy az – állapította meg szomorúan.

- Talán csalódást okoztam? – állt fel, és lépett a lány elé.

- Olyan gyönyörű volt ez a dallam, nem gondoltam, hogy ilyen széphez is közöd lehet – magyarázta, majd megfordult, hogy elhagyja a béke szigetét, de Lucas elkapta a karját.

- Gyere, ülj le mellém, játszok még – lett sokkal lágyabb a hangja.

- Az nagyszerű lenne – bólintott, és egy kedves mosolyt is küldött a fiú felé, aki vele ellentétben nagyon is jól látott a sötétben. Lucas testét valami bizsergés járta át a mosoly láttán.

- Akkor gyere – húzta a széles székhez, és leültette előbb a lányt, majd maga is mellé ült. Anna izgatottan várta az újabb dalt, hiszen csodálta az ilyen művészeteket, amihez sajnálatára nem volt semmilyen tehetsége. Lucas megtornásztatta az ujjait, majd ismét egy dallamot kezdet játszani, amitől teljesen megbabonázta a lányt. Szinte transzba esve hallgatta, ahogy a különleges hangok egymást követik.

- Ez nagyon szép volt – mondta, mikor Lucas befejezte a játékot.

- Te, pedig gyönyörű lettél – bókolt a lánynak, majd nem értve magát és a mozdulatait, egyik kezével maga felé fordította Anna fejét, majd gyengéd csókot hintett az ajkaira. A lány teljesen megmerevedett, hiszen teljesen váratlanul érte a fiú támadása, másfelől ez volt élete első csókja is.

- Hiba volt maradnom – lökte el magától a fiút, majd sietett a kijárat felé, legalábbis amerre sejtette. A következő pillanatban érezte, hogy Lucas egész testével a falhoz préseli.

- Kis boszorka teljesen megbabonáznak a szemeid, milyen ostoba szerelmi mágiát szórtál rám? – kérdezte szinte suttogva, amitől olyan érzése támadt a lánynak, mintha valamit igyekezne visszafogni.

- Én nem nyúlnék ilyen aljas mágiához – tiltakozott.

- Mikor először a szemedbe néztem, már éreztem, hogy valami nincs rendben velem. Azóta nem élvezem úgy a nők testének kínált örömeit. Ha nem Draco húga lennél, megbüntetnélek ezért – fenyegette rideg hangon a lányt.

- Szóval ezért beszélsz velem úgy, mint egy utolsó szeméttel. Én nem csináltam semmit, az ilyesfajta befolyásoló mágiákhoz egyébként sem értek. Csak a pusztítás és az öldöklés megy nekem – felelte, miközben az egész testében remegett.

- Ahogy nekem is – csókolta meg ismét a lány, aki most önkéntelenül is beengedte a követelőző nyelvet a szájába, és ezzel mindkettőjük testében elindított valamit. Mindketten érezték az erős mágikus löketet, amitől még jobban izgalomba jöttek.

- Ezt nem szabad – lökte el ismét magától a herceget Anna.

- Egy nemes lányaként nem viselkedhetek így. Kérlek, tartsd tiszteletben, hogy a barátod húga vagyok, és ne csinálj többé olyat, amivel a becsületembe gázolhatnál! – kérte, majd amilyen gyorsan csak tudott, kiszaladt a könyvtárból. Éppen szaladt volna fel a szobájához, mikor a fivérébe ütközött.

- Már mindenhol téged kerestelek – mosolygott kedvesen a lányra. – Minden rendben? – kérdezte, mikor észrevette, hogy Anna mennyire zaklatott.

- Igen, csak túl sok inger ért az elmúlt órákban. Nem is gondoltam, hogy egy bál ilyen izgalmas. Most engedelmeddel visszavonulnék – hadarta, majd Draco válaszát meg sem várva felsietett az emeletre, ahol bezárkózott a szobájára. – Légy átkozott Lucas herceg, légy átkozott, hogy ilyen aljas módon kaparintottad meg az első csókomat – dőlt lihegve az ajtónak, miközben igyekezett megnyugodni.

Mindeközben a könyvtárban Lucas idegesen járkált fel alá, miközben az előbbi események jártak a fejében.

- A fenébe is, légy átkozott Marcus lánya Anna, hogy megbabonáztál, azokkal a zöld szemeiddel – öklözött egyet a falba.

Mindketten jól tudták, hogy ez még csak a kezdett, és hamarosan nagyon megváltoznak a dolgok kettőjük körül. Azonban nem tudták, hogy jó vagy rossz irányban. Másfelől nem is sejtették, hogy most kibontakozó szerelmüket valaki nem nézi majd jó szemmel.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szia:)

(sayu, 2012.03.05 17:47)

na hali mit is mondhatnék azon kívül hogy folytasd? semmit . ezt vétek lenne abba hagyni remélem van időd és hozod is a frist.

Re: szia:)

(LAOM, 2012.03.21 22:39)

Szia.
Hamarosan itt vagyok a folytatással. :) Igaz időben annyira nem vagyok gazdag, de a napokban lett hozzá ihletem, szóval jönnek majd ebből is fejezetek :) Köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy tetszik :)