Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. rész: Testvérek

2012.03.21

 A bál további szép hangulatban telt, amin a továbbiakban nem igazán lehetett látni se Annát, se Lucast. A lány a szobájában gubbasztott, míg az ifjú herceg a hintójukban várta a fivérét és annak feleségét. Nagyon ideges volt, hiszen egy nő csókja sem zaklatta még így fel, míg ennek a tapasztalatlan lánykának az ajka. Próbált benne valami gonoszat és ártót találni, de hozzá képest tiszta volt és ártatlan. Hirtelen felmerült benne a gondolat, hogy talán megkomolyodott volna, és azt akarja, hogy állandóság legyen az életében. Ha így is lenne, akkor miért pont a legjobb barátjának a húgát találta meg ezzel az érzéssel. Már régen nem volt olyan a kapcsolata Dracoval, mint régen. Valamikor nagyon jóban voltak, de már ő nem élvezi a régi kedvteléseket. Gyilkolni még mindig szeret, de akkor sincs baja, ha nyugodtan kell ülnie egy helyben. 

Jól emlékezett arra, mikor illendőségből felkérte Emmát táncolni. Draco meg tudta volna ölni, de még nem is a fiatalabbik lány a kedvence. Néhány nap alatt mindenki megtudta, hogy Draco számára Anna a kedvesebb és ezért akarta Cassiel is elcsúfítani a különleges arcot. 

Anna nem beszélt senkinek, hogy mi történt a könyvtárban, sem arról, hogy milyen érzések kavarognak benne. A külvilág számára azonban teljesen bizonyos lett, hogy valami megváltozott benne. Elina többször megpróbált beszélni vele, de számtalan elutasításba ütközött. Másrészt, a lánya továbbra sem bízott benne, hogy hazudott neki a származásáról, és azt mondta neki, hogy ő nem édes gyermeke, csupán egy szánalomból befogadott lelenc. Mindez csak azért, mert problémás gyerek volt, és megsértett nemes hölgyeket, nem hagyta, hogy sárba tiporják az önbecsülését.

Ezt az állapotot végül Draco elégelte meg, és ment be a húga szobájába, azzal a céllal, hogy rájöjjön, hogy mi is a baj. Mikor megérkezett a két testőrrel az ajtóhoz, meghagyta nekik, hogy csak az ő parancsára engedhetnek be vagy ki bárkit is. Ezután kopogott.

- Ki az? – hallotta a húga hangját. 

- A fivéred – felelte Draco. Némi kotorászást hallott bentről, majd nyílt az ajtó.

- Mit akarsz? – tért a lényegre. – És minek vannak itt a mackóid? – látta meg a két őrt.

- Beszélgetni akarok veled? – mosolygott a lányra.

- Amint látom vallatásra készültél – állapította meg.

- Nyugodj meg drága húgom! Ők csak a kíséretem – legyintett. – Na, engedj be! – tolta be a lányt, és zárta magukra az ajtót.

- Ehhez nincs jogod – tiltakozott.

- Beszélj az érzéseidről! – ült le a díványra, hagyta figyelmen kívül a húga követeléseit.

- Fogd be! – lett ideges.

- Mi bajod van? – kérdezte.

- Talán az, hogy nem nemes hölgynek született a lelkem. Nem tudok mindig kötelességtudóan és fegyelmezetten mutatkozni. Nem tudok kedvesen beszélgetni azokkal, akik azelőtt sárba taposták a jogaimat, és most apának hízelegnek, és úgymond elfogadnak. Érzem minden szavukból a gúnyt, hogy azt várják, hogy szerintük nevetséges vagy súlyos bűnt vétsek, és akkor az udvar előtt megalázhatnak – kezdtek el patakokban folyni a könnyei. – Elegem van abból, hogy ha emberként tekintek egy szolgálóra és úgy is szólok hozzá, akkor az eszeveszettül menekül előlem, és az a boszorka, akit te ágymelegítőnek tartasz, rögtön ki is végzi – adott hangot a felháborodásának.

- Valóban ezek lennének? – játszott a gyűrűjével.

- Takarodj innen! Beszélek az érzéseimről, és te úgy beszélsz, mintha valami buta kis fruska lennék – vágott a bátyja felé egy dísztárgyat.

- Akkor ne viselkedj úgy – kapta el könnyedén a felé dobott apróságot. Ekkor Annában szörnyű gyanú ébredt.

- Lenne egy kérdésem – mondta nagyot nyelve.

- Mondd csak! – lett kíváncsi.

- Igaz, hogy Lucas és te azért értitek meg egymást olyan jól, mert a nőket kihasználjátok, és kegyetlenek vagytok? Ha már itt tartunk, akkor tényleg csak kedvtelésből sebezted meg Cassiel báró arcát? – kérdezte remegve.

- Kitől hallottad ezeket? – esett neki rosszul a fájdalom, amit a húga szemeiben lévő csalódottság okozott.

- Válaszolj! – kérte.

- Mit akarsz hallani? – sóhajtott mélyet Draco.

- Nem jöttél még rá? – kérdezte élesen. – Az igazat – felelte eltökélten.

- Akkor nincs mit tennem. Igen, nem vagyok egy szent, és a nőket kihasználom, és meggyalázom. Nem egy nemesi hölgy szívét törtem össze, és nem egy becsületét mocskoltam már be – felelte keményen.

- Szóval csak ennyi a kettőtök barátságának alapja? – hátrált egy lépést.

- Sajnos nem, mivel Lucas démoni énje lassan elveti ezt az életformát, főleg, hogy komolyodni kezdett, hogy átvehesse a bátyjától a trónt. Mikor Krafton városában jártunk, arról beszélt, hogy Laurantnak annyi feltétele van, hogy meg kell nősülnie. És mivel nem hatalom éhes, így szerelemből fog nősülni – magyarázta.

- Cassiellel mi a helyzet? – fordult el a fivérétől, mivel elpirult, miközben Lucasról volt szó.

- Ő egy szerencsétlen hülye, aki beleszólt az ügyeimbe, és úgy gondolta, hogy joga van megakadályozni, hogy a húga is a többi nő sorsára jusson – számolt be.

- Te nem tennéd meg Emmáért vagy értem, hogy bárkivel szembeszállj, aki ilyen becstelen szándékokkal közelít felém? – vonta fel a szemöldökét.

- Szerinted miért csak Lucas jöhet a közeledbe, mikor nem vagyok itthon – felelte keményen.

- Emmát elfelejtetted megemlíteni – figyelmeztette.

- Mivel az ellenségeim úgy tudják, hogy te vagy a kedvesebbik húgom, így ő nincs akkora veszélybe. Egyébként is, Emma van annyira okos és jó kislány, hogy nem engedné magát megrontani senkivel, kivéve, ha az illető előtte feleségül vette – magyarázta.

- Ilyenkor nem sebesedik ki a szád? – háborodott fel még jobban.

- Te túl szenvedélyes vagy. Ha szerelmes lennél, nem érdekelne semmi, még az sem, hogy nem vagy férjnél, annak a férfinak adnád magad, aki iránt érzed a különleges szenvedélyt – oktatta ki.

- Nincs jogod így beszélni velem – dühösen fordított hátat a bátyjának, és ment az ajtóhoz.

- Még nem mondtad meg, hogy az elmúlt időszakban mi zaklatott fel? – figyelmeztette.

- Semmi közöd hozzá – felelte, miközben feltépte az ajtót, és átlépett a küszöbön, mire a két őr elállta az útját.

- Amíg nem beszélsz, nem mész sehova – játszott Draco a haja végével.

- Egy nagy frászt – fordult a két őr felé, és egy dühös pillantással elégette őket, majd nagy lendülettel elindult a folyosón előre.

- ANNA – kiáltott utána Draco, miután rádöbbent, hogy nem volt elég körültekintő a húga meglátogatásával kapcsolatban.

- Mi történt? – lépett ki a dolgozószobájából Marcus.

- Anna kicsit megorrolt rám, mikor megpróbáltam megtudni, hogy mi baja van – magyarázkodott.

- Hány katonát ölt meg – dörzsölte meg fáradtan a szemét.

- Kettőt – felelte, mire egy emelettel lentebbről fájdalmas ordítást hallottak. – Javítok, eddig hármat – vakarta a fejét.

- Ne erőltesd, mert még magad ellen fordítod – figyelmeztette a fiát. – A lelke sebzett és magányos. Nagy változásokon ment át. Te is emlékszel, hogy mi volt, mikor először találkoztunk – figyelmeztette. – Türelmesnek kell lennünk.

- Apa jelentkezettek már a kérők? – lett kíváncsi.

- Emma iránt érdeklődött Cassiel báró – felelte.

- Igaz nem engedélyezted? – rémült meg.

- Emmára bíztam a döntést. Amíg a húgaid nem okoznak csalódást, addig nem korlátozom őket semmiben – kötötte ki.

- Rendben, de Anna közelébe ne engedj senkit! – kérte.

- A húgod mágikus ereje nagy, meg tudja védeni magát. Másfelől szüksége van barátokra, mert még keserűbb lesz – figyelmeztette.

*

Anna eközben már sokadjára ment el a könyvtár ajtaja előtt. A bál óta nem tette be oda a lábát, mivel a csók azóta is dühítette. Fogalma sem volt róla, hogy mit érez. Mégis az ijesztette meg legjobban, hogy vágyott arra az érzésre, amit Lucas csókja közben élt át. Tudta jól, hogy a helytartó lányaként nem szabad így viselkednie, mert szégyent hoz a család fejére.

Draco nem rég ismerte be, hogy ő és Lucas mennyire helytelenül viselkednek a hölgyekkel, és már hány életet tettek tönkre. Ekkor döbbent rá, hogy nem a bátyja miatt annyira dühös, hogy így szokott viselkedni, hanem Lucas miatt, 

- A szentséges rohadt életbe – dőlt a könyvtár ajtajának. – Nem lehetek ilyen szerencsétlen, hogy beleszeressek abba az idiótába – túrt bele a hajába. Az erejében átment változások miatt a haja egyre világosabb lett, és már csak néhány vöröses tincse volt csupán, míg a haja majdnem teljesen szőke lett.

- Mi a baj? – fordult be a folyosón Emma, aki látta, hogy a nővére nagyon nincs jó kedvében.

- A fivérünkkel összevesztem kicsit – sóhajtott mélyet.

- Majd kibékültök – legyintett a húga.

- Biztosan – illetődött meg. Emma szokatlanul boldog volt, mintha valami nagyon jó dolog történt volna.

- Mi az Anna? Úgy nézel, mintha kísértetet láttál volna – rendezte kicsit az arcvonásait.

- Semmi, csak azon gondolkodtam, hogy nekem hogyan lehetne ilyen jó kedvem – erőltetett gyatra mosolygást magára.

- Gyere – lett sokkal komolyabb, miközben szétnézett, majd benyitott a könyvtárba, és behúzta a nővérét. Anna ellenkezni akart, hiszen erre még nem volt felkészülve. – Nos, a helyzet az, hogy nem régiben voltam a városban anyával vásárolni, és mikor végeztünk, összetalálkoztunk Cassiel báróval, aki teadélutánra hívott, ami ma lesz – felelte izgatottan. – El tudod hinni, végre ilyen összejövetelekre is hivatalosak lehetünk – lelkendezett.

- Ez nagyszerű – bólintott, mikor rádöbbent, hogy őt viszont sehova sem hívják. – Most, ha megbocsátasz, halaszthatatlan dolgom akadt – hagyta ott a húgát. 

Valóban örült ő is, hogy a húgát meghívták, de őt mindenki kerüli valamiért. Múltkor lement teázni a vendégeikhez, akik az apjukhoz érkeztek. Akármikor megszólalt figyelmen kívül hagyták. Persze akkor Emmát szívesen kérdezték, és sorozatosan megállapították, hogy milyen szép tekintete van. Hiába voltak egy család, ő mégis kívülállónak érezte magát. Másrészt, Emmát miért boldogítja a tudat, hogy Cassiel meghívta, hiszen a báljukon rátámadt. A húga ennyire nem törődne vele, hogy mit is érez, és mennyire megbántotta a nővérét. 

Ezekre gondolva kiszaladt az udvarra, és felmászott az egyik árnyas fára. Túl zaklatott volt minden miatt. Ekkor döbbent rá, hogy ranggal és vagyonnal is lehet magányos valaki. Igyekezett lenyugodni, miközben próbálta kikapcsolni az agyát. A friss levegő és a madárcsicsergés nagyon jó hatással volt rá. Egyszer csak egy hatalmas árny elsuhanása zavarta meg a idilli állapotot. Felnézett, és látta, hogy egy jókora sárkány röpült el a kastély felett. A hajába egy könnyed szellő kapott, mintha csak azt mondta volna, hogy kövesse. 

Tetszett neki a gondolat, hogy kicsit elszabadulhat a kastélyból, és kicsit másra koncentrálhat. Az anyjától tanult mágikus fogások segítségével máris fiú ruhában volt, elrejtve a valódi kilétét. Most ismét egy nyurga kamasznak tűnt, aki még nem vállasodott ki. Macskaügyességgel átmászott a védőfalon, majd a házakon és azok között könnyed tempóban követte a hatalmas állatot. 

Egy pár percig felmerült benne, hogy rossz ötlet, de hamar elhessegette a gondolatot, hiszen a fenevad hátán nyereg volt, vagyis egy ember parancsainak engedelmeskedik. Így van esélye megvédeni magát. Ahogy követte a hatalmas szárnyast, kiért végre a városból, és előbb az erdőn keresztül haladt, majd ahogy abból kiért, a távolban egy jókora kastélyt pillantott meg, ami sokkal nagyobb volt, mint az apjáé. Ahogy közelebb haladt néhány fiatal harcost látott gyakorolni a kertben, ami inkább játék volt, amit szinten tartó edzésnek neveztek. Anna idegesen ismerte fel az egyiküket, akit a pokolba kívánt. Ekkor jött rá, hogy sikeresen megtalálta a királyi várat. 

- Már csak ez hiányzott – mondta idegesen, miközben ökölbe szorította a kezét. Igyekezett meglapulni, hogy senki se vegye észre. Ahogy azonban próbálta zabolázni a mágikus erejét, a gyakorló ifjak felfigyeltek rá. 

Lucas rögtön meg is ismerte, hiszen éppen ezért edzett most, mert állandóan a fiatal lányra gondolt, mikor nem csinált semmit. Nem hitte el, hogy most ilyen erősen érzi. Azt hitte, hogy az agya játszik vele, de mikor látta, hogy a társai is észreveszik a betolakodót, tudta, hogy Anna ott van, és nem csak arra vágyik, hogy ott legyen. 

- Hívjak erősítést? – kérdezte az egyikük.

- Nem szükséges, Draco barátom kishúga. Jobb lesz, ha hátul maradtok, és nem lát meg titeket, mert szó szerint öl a nézésével – intett nekik, hogy maradjanak. 

- Biztos vagy ebben hercegem? – kérdezte a vele egykorú ifjú.

- Igen, biztos – bólintott, majd lassú és óvatos léptekkel közelített a lány felé. A józan esze azt mondta, hogy küldjön követet Marcus kastélyába, és addig hagyja ott a lányt, míg a szíve látni akarta, érinteni, és akár ismét megcsókolni. – Szervusz Anna, Marcus lánya – köszöntötte a fiatal lányt, aki a háttal állt neki. 

- Lucas herceg – fordult a fiú felé ijedten.

- Minek köszönhetem váratlan látogatásodat? Habár szerintem ez nem is hivatalos látogatás, mivel akkor a kapun jöttél volna. Nem is vártam többet egy olyan hölgyutánzattól, aki régebben fiúruhákban, sikátorokban bóklászott – beszélt keményen vele.

- Pont erre volt szükségem – nevetett keserűen. – Csalódom az én istenített bátyámban, és utána még a legjobb barátja is belém rúg, hogy mit keresek a birtokán. Habár semmi köze hozzá, de egy sárkányt követtem, mert közelebbről akartam látni – védte meg magát, nem foglalkozva az úri hölgyek szerénységével.

- Min vesztetek össze? – illetődött meg.

- Mi van az etikettben szereplő távolságtartással? – kerülte ki a kérdést.

- Válaszolj nekem! – lépett közelebb a fiatal lányhoz, aki megremegett a közelségétől. Nem vette észre, de Lucas légzése is nehezebb lett.

- Ne gyere ennyire közel hozzám! – lihegte, miközben a herceg a nyakába hajolt, és mélyen magába szívta a lány kellemes illatát. 

- Csak nem attól tartasz, hogy ismét megcsókollak? – távolodott el kicsit Annától, majd maga felé fordította a bájos arcot.

- Nem félek attól, mivel ismerem a negatív érzelmeidet, és mivel undorodsz tőlem, nem csókolnál meg ismét. 

- Ezt igencsak rosszul látod, mivel a bál óta még jobban kívánlak te kis boszorka – mérte végig a nadrágba és ingbe öltözött törékeny testet.

- Jobb lesz távoznom – lökte el magától a fiatal férfit, majd szaladt el onnan. 

- Ez az, fuss csak minél távolabb tőlem, mielőtt olyat tennék, amivel elveszteném a családjaink bizalmát – sóhajtott mélyet Lucas, miközben nézte a távolodó női alakot. – A francba is bele – dühöngött, miközben rájött, hogy ez így nem jó, és sietett Anna után. – Hé te, várj már! – kiáltott a lány után.

- Ne gyere utánam – sikkantott fel.

- Látni akartad a sárkányt, hát én megmutatom neked – kapta el a kezét.

- És mit vársz cserébe? – nem értett semmit ebből. – Dracotól tudom, hogy nem vagy egy szívjóság lény, aki bárkivel kedves – tiltakozott.

- Való igaz, hogy nem vagyok akárkivel rendes, de most ilyen pillanatom van, hogy kedvesen felajánlom szolgálataimat – tárta szét a karját, és viccesen pukedlizett a lány előtt. – Rossz viccet félretéve, a nagynénéd a sógornőm, és a bátyád a legjobb barátom, így kötelességemnek érzem, hogy míg meg nem nyugszol, vigyázzak rád, és utána hazakísérjelek – felelte komolyabban.

- Nem tudom – mondta félénken, és bizonytalanul Anna.

- A bátyám és a neje úgysem ellenkeznének, szóval nyugodtan jöhetsz. Játszok neked még zongorán – ajánlotta fel Lucas.

- Az nagyszerű lenne, de múltkor is csókot loptál tőlem, ami igazán sértette a büszkeségemet. Jobb szeretnék egyedül lenni, miközben lenyugszom – távolodott el a fiútól egy lépésnyire. 

- Szóval nem esett jól? Pedig nekem nagyon ízlett az ajkad, főleg a tapasztalatlan tisztasága – került gyorsan a lány mögé, és át is ölelte. – Érzem, ahogy reszketsz a karomba, vagyis nem érint olyan közömbösen a mondandóm, ahogy te azt állítod – szívta magába még jobban Anna illatát. – Adj nekem egy esélyt, hogy boldoggá tehesselek! – kérte.

- Nem, mert jól tudom, hogy csupán szórakozás lennék, arra meg megvannak a megfelelő nők. Én a társam számára az egyetlen nő akarok lenni – próbált menekülni Lucas szorításából, de esélytelennek tűnt.

- Nem hallottad még, hogy komolyodom mostanság, egy asszony kell mellém, hogy megkapjam a trónt a bátyámtól – súgta a fülébe.

- A hatalom megszerzése érdekében nem leszek eszköz. Találj más módot! – tekintette lezártnak a témát Anna.

- Éppen ez az, hogy nem eszközt akarok, hanem egy olyan személy, akit képes lennék szeretni. Te különleges vagy, nem hiába szeret téged jobban Draco. Emma valóban bájos, de túlságosan átlagos és kiszámítható – súgta a fülébe. – Számomra a benned lévő ártatlan vadócság minden nőnél vonzóbbá tesz – csókolt Anna nyakába.

- Ne, kérlek, ne csináld! – próbált szabadulni Lucas karjaiból. 

- Igaz – kapott észbe, és elengedte. – Körbevezethetlek a királyi várban? – tartotta a karját a lánynak. 

- Inkább hazamegyek – tiltakozott Anna.

- Miért? Az előbb közöltem, hogy értékes nőnek tartalak, és nincsenek gonosz szándékaim veled? – nem értette Anna távolságtartását.

- A gesztusok, amit teszel. Nem bízom benned, számomra már csak a tisztaságom van, hiszen a családomban nem bízom meg.

- Rendben, akkor van egy olyan ajánlatom, hogy ismerj meg! Habár távol állok a jó lelkű démontól, mégis jobb lettem, mint voltam. Hagy legyek a kísérőd a jövőhónapban lévő álarcos bálon! – kérte elég határozottan, amivel sikerült elbizonytalanítania Annát. 

- Mi lenne, ha kisebb lépésekben haladnánk, és én ezt eldönthetném a bál előtti hétvégén – kerülte ki a válaszadást a lány, mire Lucas mosolyogva megfogta a kezét.

- Rendben, akkor addig nekem jól kell viselkednem. Hát legyen – csókolt kezet a lánynak, aki megilletődött a kedves gesztustól.

- Jobb lesz hazamennem, már biztos keres az apám – fordult el kipirulva a férfitól.

- Mit szólnál, ha hazakísérnélek sárkányháton? – vetette fel. 

- Ülhetnék sárkányháton? – hitetlenkedett Anna.

- Persze – bólintott a fiatal férfi.

- Akkor élnék a lehetőséggel – bólintott a lány.

- Gyere! – nyújtotta felé a kezét, amit Anna kissé vonakodva fogadott el. Ahogy megérintette a fiú kezét, máris valami ismerős melegség járta át, ami anno a könyvtárban is. Ijedten engedte volna el, mire Lucas erősen megszorította a kezét. – Nem kell félned tőlem. Nem haragítanám magamra a legjobb barátomat – mondta nyugodt hangon.

- Szóval, ha nem lennék Draco húga, akkor veszélyben lennék? – vonta fel a szemöldökét.

- Mondjuk úgy, hogy akkor a testi épséged nem lenne garantált – sóhajtott mélyet a fiú.

- Rendben – nyugodott meg Anna.

- Hogy megy az úri társaságba való beilleszkedés? – kérdezte hirtelen Lucas.

- Mondjuk úgy, hogy hiába próbálom, a társaság számára túl zabolátlan vagyok. Nem tetszik nekik, hogy véleményem van és nem bólogatok mindenre hevesen, miközben azt beszélik ki, hogy mi a legújabb divat, vagy milyen szörnyű, hogy a szolgálójuk kicsit arrébb rakta a cipőjüket az ágyuktól, és nem találtak bele rögtön. Az embereknek van ettől sokkal nagyobb problémája is, mégsem panaszkodnak – felelte, majd zavartan elfordította a fejét, és inkább a kertet figyelte. – Bocsánat, beszélek itt, holott téged egyáltalán nem érdekel – pirult el.

- Nekem semmi bajom az őszinteséggel – súgta a fülébe, mire a lány még jobban zavarba jött.

- Csak nekem nem szabad annak lennem – rázta a fejét.

- Mellettem lehet – nevetett felszabadultan, ahogy már nagyon régen. Talán kölyök korában, mikor az anyjuk még nem tébolyodott meg. Nem ok nélkül volt ilyen kegyetlen. Mély sebei voltak, amit a lány el sem tudott képzelni.

- Most olyan más vagy – bukott ki a lányból. – Mármint a fivérem mellett egész más vagy. Most rendesen gondolkodóba ejtettél, hogy melyik is a valódi éned – figyelte a szép arcot.

- Én megtanultam az elvárásoknak megfelelően viselkedni. Itthon azonban úgy viselkedem, ahogy nekem tetszik, és jól érzem magam. Már régen megtanultam, hogy ezek a nemesi körök nem mindig tolerálják a természetem – sóhajtott mélyet.

- Hercegként ebbe születtél, nem? – illetődött meg, miközben közelebb értek a kastélyhoz.

- Eredetileg nem hercegnek születtem, ahogy Laurant sem királynak. Azonban a bátyám megmutatta, hogy nem kell úgy élnem, ahová születtem. Belőle király lett, és feleségül vette a nagynénédet sok évvel ezelőtt, míg én kicsit később csatlakoztam hozzájuk, és lettem a herceg – mondta nagyot sóhajtva. Nem gondolta volna, hogy ilyen könnyen megnyílik ennek a lánynak. Habár jól tudta, hogy Anna nem fogja lenézni emiatt. 

- Ezt nem is mondta Draco, mikor rólad mesélt – csodálkozott a lány.

- Mert a bátyád nem tud róla. Ő nagyon jó barátom, de nem ért meg. Vannak közös érdekeltségeink, de a világról egész másként gondolkodunk. Ezért nem meséltem neki az életem sötét részéről, amit el akarok felejteni – mosolygott a messzeségbe.

- Tudom milyen az – bólintott Anna.

- Jól tudom – állt meg az ajtónál, amit ki is tártak neki az ajtón álló őrök.

- Most hova megyünk? – kérdezte a lány.

- Játszani akarok neked zongorán – felelte Lucas.

- Az jó lenne – örült meg a lehetőségnek. – De remélem, hogy a múltkori közjáték nem ismétlődik meg – figyelmeztette.

- Megígértem, hogy biztonságban vagy mellettem. A bátyám királynak szán, és hogyan lehetne egy hazug személyből uralkodó? – nézett a lányra komolyan.

- Akkor miért csókoltál meg? – váltott témát hirtelen a lány.

- Mert egy ideje vágytam rá. Ahogy mondtam, megbabonáztál, és azt hittem, hogy azzal a csókkal elmúlik majd ez a vágy. Persze tévedtem, de már tudom kezelni – biztosította az önmegtartóztatásáról.

- Úgy tűnik, hogy mégis jobb lesz mennem – akart elmenekülni.

- Anna biztosítottalak az őszinteségemről, ahogy te is a tiédről. Legyen ez egy új és őszinte barátság kezdete! – csókolta meg a lány kezét, amivel a kastélyban éppen arra járó összes démon és szolgáló figyelmét felkeltette. 

- Rendben – bólintott zavartan.

- Gyere! – húzta be a zeneterembe, ahol igen sokféle hangszer volt, amikről a lány még nem is hallott. Ahogy bezárult az ajtó, Lucas elengedte a lány kezét, aki végre szét tudott nézni. Kíváncsian nézte a különleges tárgyakat. 

- Ezek mind hangszerek? – kérdezte hitetlenkedve.

- Igen – bólintott Lucas.

- Te ezek közül mindegyiken tudsz játszani? – lett egyre kíváncsibb.

- Nem, a zongora az egyetlen, amit szeretek – mosolygott.

- Miért? – kérdezte rögtön Anna.

- Van egy pár szép emlékem, mikor még kisgyerek voltam, és sokan voltunk testvérek. Apám is foglalkozott velünk, gyakran gyűltünk köré a fivéreimmel és a húgaimmal, hogy hallgassuk a játékát. A hangja borzalmas volt, de mi élveztük, mert láttuk, hogy ő milyen boldog. Anyánk a távolból figyelt, mikor apánk játszott, akkor soha nem jött oda. Mikor telihold volt, akkor hallottuk csak énekelni, ami egyszerűen gyönyörű volt, mégis olyan jeges, és inkább apánk hangját szerettük jobban – mesélte el a történteket.

- Hol van a többi testvéred? – kérdezte kíváncsian Anna.

- Ez az, amit nagyon el akarok felejteni – rázta meg a fejét.

- Miért? – lepődött meg.

- Mert fájdalmas emlék. Kérlek Anna, soha ne kérdezz engem arról, hogy hol vannak a testvéreim! – fogta két kezébe a lány arcát.

- Megígérem, hogy többet nem hozom fel ezt a témát – bólintott.

- Köszönöm – hajolt a lányhoz, hogy megcsókolja. Alig néhány milliméternyi volt a távolság, mikor eszébe jutott, hogy a lány nem akarja ezt, és inkább elhúzódott.

- Akkor játszol nekem? – lett kíváncsi Anna.

- Persze – bólintott, és leült a hatalmas hangszerhez. Anna közelebb lépett és úgy figyelte a fiú mozdulatait. Szinte megbabonázva hallgatatta a dallamot, amit Lucas megszólaltatott.

- Ez gyönyörű volt – felelte szinte transzba esve.

- Te vagy, aki gyönyörű lett – mondta nehezen lélegezve.

- Ez a bók nem ellenkezik azzal, hogy a bátyám legjobb barátja vagy? – kérdezte kissé gonoszan Anna.

- Nem, mivel maga Draco is annak tart – mosolygott, miközben felállt a zongorától, majd a lányhoz lépett. – Kis boszorka megbabonáztál azokkal az égető szemeiddel – simogatta meg az arcát, majd lépett el tőle.

- Lucas túl veszélyes játékot játszol – rázta meg a fejét Anna.

- Tudom. Azonban Anna, te sem tagadhatod, hogy van valami közöttünk – lélegzett egyre nehezebben a fiú.

- Őszintén fogalmam sincs, hogy mi van közöttünk. Tény, hogy még soha senki iránt nem voltak ilyen érzelmeim, de nem tudom, hogy ezek pozitívak vagy negatívak. Egyszer nem tudlak kiverni a fejemből, annyira azt akarom, hogy mellettem legyél, fáj ha valaki rosszat mond rád, míg van olyan, hogy utálom, hogy rád gondolok, és legszívesebben a pokolba űznélek – mondta őszintén a lány.

- Ez igen érdekes vallomás volt – jegyezte meg Lucas, miközben igencsak örült a lány hasonlóan érez iránta. Elhatározta, hogy ezentúl arra fog törekedni, hogy a lány pozitív érzései felerősödjenek.

- Későre jár, ideje hazamennem – sóhajtott mélyet a lány.

- Ahogy ígértem, hazaviszlek sárkányháton, csak szólok a fivéremnek, hogy elmegyek, mert különben az egész kastély engem fog keresni vacsora előtt – állt fel. – Itt megvársz? – kérdezte kedvesen.

- Rendben – bólintott Anna. 

- Mindjárt jövök – sietett el onnan. Anna míg várt leült a zongoraszékre, ahonnan az előbb Lucas felállt és érezte a fiú illatát, a teste mellegét.

- Csak tudnám, hogy mit csinálok most – rázta meg a fejét.

*

Közben Lucas sebesen szaladt a trónterembe, ahol a fivére nagyban a kincstári jelentést tanulmányozta. Ahogy meglátta az öccsét, és azt a felszabadult arckifejezést, amit már évek óta nem látott, el is ment a kedve a munkától.

- Miben lehetek segítségedre drága öcsém? – kérdezte Laurant.

- Most elviszem az egyik sárkányt, valakinek megígértem, hogy… - jött zavarba.

- Szóval lány van a dologban – szűrte le a lényeget.

- Igen, de Nadiának ne mondd el! – kérte kissé idegesen.

- Miért ne? – lepődött meg.

- Mert az unokahúgát viszem haza, Annát. Nem akarom, hogy emiatt gúnyoljon és attól is tartok, hogy az udvarhölgyei rájönnek, hogy itt volt és pletykálni kezdenek róla – mondta kissé idegesebben.

- Természetesen, nem tudja meg senki. De előtte áruld el, hogy hogyan került ide? – lett kíváncsi a fivére.

- Összeveszett a bátyjával, és kiszökött a kastélyukból. Látott az égen egy sárkányt, amit kíváncsiságból követett. Később derült ki, hogy a mi egyik sárkányunk volt az – magyarázta.

- Értem. Egy szelídebb példányt nyergeltess fel, nehogy lerázza magáról a lányt! – figyelmeztette.

- Rendben – mosolygott, mire Laurant megilletődött, mivel Lucas ajkán már nagyon régen látott őszinte mosolyt. Tudta jól, hogy a lány nagyszerű hatással van a fivérére. 

- Vidd el ezt a meghívót Marcusnak és a családjának az álarcos bálra, amit Nadia szervez! – nyújtott át egy darab papírt.

- A nejed már gondoskodott róla, nem? – vette el a papírt.

- Csak kis megerősítés, hogy valóban itt legyenek. Dupla meghívást a királyipártól nem utasíthatnak vissza – felelte kissé gonoszan. – Komolytalanságot félretéve, jó hatással van rád az a lány, ezért szeretném, ha itt lenne. Én is jobban megismerném, és hátha Nadia a szárnyai alá venné az unokahúgait, nekik is jobb esélyei lennének – vélekedett.

- A nejed csak elijesztené tőlem – rázta a fejét.

- Ez csak akkor lehet fontos neked, ha úgy érzed, hogy szereted őt – figyelmeztette a testvérét.

- Lehetséges, hogy így van. A családunkról, hogy milyen volt régen, ma önként meséltem neki. Őszintén nagyon jól esett, hogy meghallgatott – sóhajtott mélyet Lucas.

- Értem. A családunkról velem is beszélhetsz, bármikor – felelte komolyan.

- Nem, te a fivérem vagy, ő viszont valami egész más – rázta a fejét Lucas.

- Szóval társra leltél benne – állapította meg, miközben végleg félretette a jelentést.

- Nem tudom, nem tudom, hogy mit jelent szeretni valakit – ellenkezett tovább.

- Rendben, hol van most? – váltott témát.

- A zeneszobában hagytam – felelte a fiú.

- Akkor gyorsan menj érte, mert Nadia és az udvarhölgyei hamarosan ott fognak teázni, meg pletykálni! – komorult el.

- Köszönöm – sietett el onnan, amin csak mosolygott Laurant.  Lucas visszasietett a szobába, ahol hagyta Annát.

- Végeztél is? – kérdezte meglepődve a lány.

- Nem egészen, csak mindjárt itt lesz a sógornőm és a pletykásai, és nem akarom, hogy itt találjanak, mert abból jó nem születik, főleg, hogy ezzel a te híredet rontják le – figyelmeztette.

- Értem – bólintott Anna, és a csuklyáját a fejére húzva sietett a fiú mellett. 

Hamarosan kiértek a sárkányok istállójához, ahol igen megtermett démonok tartották féken a veszélyes ragadozókat. Kicsit meglepődtek, mikor Lucas a legszelídebb sárkányt kérte, hiszen ő bármikor elbír egy-egy vadabb példánnyal is. Amikor felsegítette maga mellé Annát, és a lány fejéről lecsúszott a kapucni, mindjárt érthetőbb volt a helyzet. Hamarosan felszálltak, és elindultak a lány otthona felé. 

Való igaz néhányszor elkanyarodtak, hogy a lány rendesen megcsodálhassa felülről a tájat. Anna valóban értékelte a gesztust, Lucas pedig azt, hogy a lány átkarolta a derekát, és hozzápréselte a testét. Erős késztetést érzett, hogy ismét megcsókolja, vagy más illetlen dolgot műveljenek ők ketten. Azonban most először nem akarta tönkretenni egy lány jó hírét.

Éppen ezért a kastélyhoz közeli mezőn szálltak le, ahol egy öleléssel búcsúztak el egymástól. Ezután Anna a falon keresztül visszamászott a városba, majd a kastély udvarára. Lucas az égből figyelte, hogy tényleg biztonságban visszaérjen. Felmerült benne, hogy visszakíséri, de abból csak felesleges és kellemetlen nézeteltérés lett volna. Anna úgy érezte, hogy minden égi erő őt segíti, mivel úgy vissza tudott surranni a kastélyba, hogy senkivel, így azt hitte, hogy teljesen el is felejtkezett róla és a kiborulásáról a családja.

Meglepően jó kedvűen ment fel a szobájába. A kedve rögtön rossz lett, ahogy meglátta a bátyját, ahogy a szobájában az ágyán terpeszkedik.

- Mit akarsz itt Draco? – kérdezte nagyot sóhajtva.

- Beszélni a kishúgommal – állt fel a testvére ágyáról.

- Míg vártál rám, áttúrtad a szekrényemet? – vette észre, hogy a bátyja a ruhái között kutakodott.

- A bál óta megváltoztál – címezte a testvérének.

- És ez probléma? – kérdezte kíváncsian.

- Hiányzol kishúgom – akarta megsimogatni a lány arcát, amit Anna először nem akart engedni, majd mégsem húzódott el. 

- Nem tudok az lenni, mint aki régebben, mivel nem olyan vagy, mint akit mutattál. Nekem nem baj, ha nem vagy csupa jóság, de ismerni akarom a valódi arcod és a valódi természeted, mert az igazi bátyámat akarom szeretni – fogta a két tenyere közé Draco arcát.

- Rendben, csak meg ne bánd! – adott egy kedveskedő csókot a húga homlokára.

- Nem fogom, mert tudom, hogy szeretsz engem és soha nem bántanál. Testvérek vagyunk és az a dolgunk, hogy vigyázzunk egymásra. Én nem vagyok Emma, akire úgy vigyázol, hogy aranykalitkába zárod és hazudsz neki. Emma ettől a hazug világtól boldog, de nekem már túl sokat hazudtak. Nekem valódi boldogság kell – mondta határozottan, mire Draco magához szorította.

- Olyan csodálatos vagy húgocskám – súgta a lány fülébe. - Javaslom, hogy kezdjünk mindent tiszta lappal! – vetette fel Draco.

- Rendben – ölelte ő is át a fivérét. A fiú erre erősebben szorította magához a kishúga törékenynek tűnő testét, holott nagyon is tudta, hogy mekkora erő van benne.

*

Emma csak kora este tért haza a teadélutánról, amit Cassiel báróval és a húgaival töltött el. Valósággal a fellegek között járt, főleg mikor a szőke hajú fiúra gondolt. Vacsora után rögtön a nővére után sietett, aki a könyvtárba telepedett le. 

Anna egy halvány mosolyt eresztett meg, mikor eszébe jutott, hogy a bálon Lucas itt csókolta meg először. Valahogy melegség járta át a szívét, mikor a mai nap eseményei eszébe jutottak. A kedvesség és a törődés, ahogy bánt ma vele, egész más volt, mint az első találkozásukkor. 

- Valami nagyon mulatságosat olvashatsz – rántotta ki a gondolatai örvényéből Emma.

- Mondhatjuk úgy is – zárta be a könyvet és fordult a húga felé.

- Nem zavarok? – kérdezte pirultan.

- Mesélj! – helyezkedett el kényelmesen a zongoraszéken, hogy Emma ne férjen oda. Csak Lucasszal volt hajlandó megosztani ezt a helyet.

- Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok Cassiel báróba – mondta suttogva, és sikkantva fogta be rögtön a száját.

- Emma, én vigyáznék vele. Tény, hogy nagyon vonzó férfi, de a bálunkon meg akart ölni engem, hogy a fivérünknek fájdalmat okozzon – próbálta óvatosságra inteni a húgát.

- Akkor te nem bírtál magaddal, pedig már rábeszéltem, hogy engedjen el – sértődött meg.

- Emma – próbált nyugalmat erőltetni magára, hogy hideg fejjel érvelni.

- Csak irigy vagy, mert neked nincs udvarlód, hogy végre van rangunk. Te még ranggal sem vagy vonzó egy férfinak sem, főleg amilyen ellenséges vagy a herceggel. Senki sem akar a leendő király ellenségével házasságot kötni – mondta gonoszan.

- Ki mondta neked ezeket? – kérdezte hideg, érzelemmentes hangon, miközben a lelke zokogott.

- Cassiel egyik húga Nadia nénénk udvarhölgye. Ő mondta, hogy a herceg őrjöng, akárhányszor veled beszél. Teljesen kifordult önmagából – vetette a szemére.

- Te mit gondolsz erről? – nyelt nagyot Anna.

- Azt, hogy igaza van – szikráztak a dühtől a máskor kedves barna szemek.

- Akkor nincs miről beszélnünk – sóhajtott mélyet, és hagyta ott a húgát. Ahogy bevágta maga mögött a könyvtár ajtaját, a szeméből előtörtek az eddig visszafojtott könnyek. Néhány pillanatig tanácstalan volt, aztán rádöbbent, hogy mire vagy szüksége. Egyenesen a fivére lakosztálya felé vette az irányt, ahová kopogás nélkül rontott be. Ekkor azonban olyan dolgot látott, amire nem számított. A bátyja félmeztelenül ült a kis előcsarnokában, a kanapéján, míg az egyik szolgálólány előtte térdelt.

- Anna – illetődött meg.

- Bocsánat – mondta zokogva.

- Én… - kezdett volna magyarázkodni, mivel azt hitte, hogy a látottak botránkoztatják meg így.

- Semmi baj, be tudnál jönni a szobámba, ha végeztél? – mondta remegve, majd kifordult a lakosztályból bezárva maga mögött az ajtót.

- Menj a dolgodra! Később küldetek érted, ha mégis kellenél – lökte le magától a lányt, majd a miközben összegombolta a nadrágját, a húga után sietett. Anna látása a könnyeitől teljesen elhomályosult, miközben visszaszaladt a szobájába. Ahogy beért, levetette magát az ágyra és az egyik párnáját átölelte. Néhány perc múlva a fivére is ott volt. Természetesen ő sem kopogott, csak berontott a szobába.

- Draco – nyögte, ahogy megpillantotta a testvérét.

- Ki bántott? – sietett oda hozzá, és átölelte őt.

- Emma – szólalt meg végül, miközben átölelte a testvére meztelen mellkasát.

- Ő az egyetlen, akit nem ölök meg ezért – sóhajtott mélyet.

- Teljesen megváltozott, hogy most már úri hölgyek társaságában mozog. Pont úgy beszél velem, mint mikor ők beszéltek velünk, mikor még Kraftonban éltünk – szipogott, majd letörölte a könnyeit.

- Miket mondott neked? – lett kíváncsi, hiszen Emmát ismerte a világ legkedvesebb személyének.

- Szerinte én vagyok a világon a legrosszabbja, utálja a személyiségemet, mert másoknak nem tetszik – mondta szomorúan. Olyan volt, mintha már nem sírna, de még mindig nagyon szomorú lenne.

- Miért bánt ez téged? Ő az ostoba, ha nem ismeri el az értékeidet – simogatta meg Anna puha tincseit.

- Az bánt, hogy én mindent megtennék érte. Akárki mondana rá bármit, akár egyetértek vele, akár nem, én őt védem. Nem engedném őt bántani, mert szeretem őt. Téged sem szégyellek, mert lányok becsületét teszed tönkre. A bátyám vagy, és szeretlek téged, amilyen vagy. Nem akarnám, hogy megváltozz értem. A legfontosabb számomra, hogy elfogadj és úgy szeress engem, amilyen vagyok, és én is ezt fogom megtenni érted. Habár nem ígérem, hogy soha nem foglak bírálni, de ettől is a fivérem leszel és ezt a köteléket senki nem vághatja el kettőnk között – bújt még jobban a bátyjához.

- Bármikor számíthatsz rám, én mindig melletted leszek, és te leszel számomra az első – ígérte meg Draco.

- Itt maradsz, míg elalszom? – kérdezte Anna.

- Egész éjszaka melletted maradok és őrzöm az álmod – ígérte meg a fiú, akinek a szívét teljesen meglágyította az ő idősebbik húga.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

na végre

(Barneus, 2012.03.25 18:17)

Hello! Azt hittem már megszűnik az oldal :/ Úgy eltűntél... na de végre megint folytatod! :D Csak így továbbb! (Y)

Re: na végre

(LAOM, 2012.03.25 20:06)

Szia Barneus :)
Nem, szó sincs róla, hogy megszűnne az oldal. Mivel ez az oldal betelt, ezért kicsit átrendezem a soraimat :) A másik oldalra kerülnek át az anime témájú irományok, míg ezen maradnak a saját irományaim.
Azért nem jelentkeztem, mert sűrű volt a programom a suliban, és egy kis pihenő kellett, és kivételesen én olvastam és nem engem olvastak :)
Köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy tetszik a munkásságom :)
LAOM

:)

(G, 2012.03.24 10:17)

Hali!
Oké, hogy nem Drakliák, de legalább a Drakliák előzménye. :D
Aminek szintén nagyon örültem. Jó volt, hogy beleláthattunk Annába, és hogy megtudtuk, Lucas sem velejéig romlott. Kíváncsi vagyok, hogy fog Draco "átfordulni", és hogy fog Lucas olyan hideggé és könyörtelenné válni. Nagyon jól sikerült fejezet, Emma viselkedésével pedig nagyon jól megalapoztad a későbbieket - értem ezalatt a Drakliákban lévő jellemét. Most esz a fene, hogy melyiknek drukkoljak. Az összekötő résznek (Anna története) vagy a Drakliák folytatásnak. :)
Bármivel jössz is, várom szeretettel. :)

Kellemes, napos hétvégét! Gizus

Re: :)

(LAOM, 2012.03.25 20:02)

Szia Gizus :)
Nos, igen Drakliák előzménnyel jelentkezem, mivel illene végre befejeznem ezt a művem :). Anna a középpont, míg Lucas az útját keresi. Draco nincs tisztába az érzelmeivel, míg Emma megrészegül a hirtelen jómódtól. A következő fejezetben, pedig Fátummal való megismerkedéssel jelentkezem. :) Na jó megyek, mert dolgom van :) Szia Gizus.
Köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy tetszett :)
LAOM