Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. rész: Fátum

2012.03.29

 Reggel Anna nagyon nyúzottan ébredt. Draco az ígéretének megfelelően vele maradt végig, egész éjszaka. Szívesen számon kérte volna a másik húgán, hogy miket vágott Anna fejéhez, azonban most az ígérete fontosabb volt, hogy Annával maradjon. 

- Jó reggelt – köszönt a húgának, mikor az kinyitotta a szemét, majd egy puszit nyomott a homlokára.

- Szia – mondta halkan, majd visszaejtette a fejét a fivére vállára.

- Jobban vagy? – kérdezte kíváncsian.

- Azt hiszem, bár erre nem vennék mérget. Ki kellene mozdulnom a kastélyból, semmi kedvem ma az etikett szerint viselkedni, mint egy jó kislány – elmélkedett halkan.

- Lovagoljunk ki, látogassuk meg Lucast, habár tudom, hogy nem szívleled, de jót lehet vele szórakozni, minden őrültségben benne van – mondta lelkesen.

- Már nincs róla olyan rossz véleményem, mint régebben. Lehetséges, hogy nem vagyok róla jó véleménnyel, mégis többre becsülöm az őszinteségét, mint az áruló barátságokat. A hölgyek körülöttem kedvesek, a hátam mögött kibeszélnek – ült fel. – Egyébként még nincs saját lovam, hogy lovagolni mehessünk – mászott le az ágyról.

- Apánk ígért nekem egy új lovat, egy démoni hátast. Igaz, nem egy hölgynek való hely, de Lucasszal vigyázzunk majd rád – ígérte meg a bátyja.

- Lucas is ott lesz? – illetődött meg, miközben azon gondolkodott, hogy most ez a tudat tényleg boldogítja-e vagy csak a haragot hiszi másnak.

- Igen, remélem nem probléma – kacsintott a lányra.

- Nem, mert tudom, hogy megbízol benne. Mivel tisztalappal kezdtünk, bízom benned és az értékítéletedben, de most szólok, ha eljátszod a bizalmamat, nincs tovább – szikráztak a szemei az indulattól. – Nem akarom a másik testvéremet is elveszíteni. Emma úgy tűnik, hogy a másik világhoz csatlakozott, ami ellen nem tiltakozom, mert ő akart menni – mondta eltökélten.

- Rendben, megbeszélem Lucasszal ma, és akkor holnap elnézzünk a démoni lovak udvarába – simogatta meg a húga egyik karját.

- Nem, menjünk inkább ma. Olyan dolgot akarok csinálni, ami Emmának biztosan nem tetszene – mondta eltökélten.

- Igen, én is így vagyok vele, de Lucas egy herceg, és néha előre be kell hozzá jelentkezni – mondta kicsit bosszankodva.

- Szerintem, ha jönni akar, akkor oldalra söpri a hercegi tennivalóit – lépett a szekrényéhez.

- Rendben, de azért beszélek erről apánkkal is egyeztetek. Nem örülne neki, ha mástól tudná meg, hogy milyen helyre készülünk – ment az ajtóhoz.

- Draco, köszönöm neked, hogy a bátyám vagy – ment oda a fivéréhez, és ölelte meg. Még mindig reszketett az idegtől, és a kimerültségtől, hiszen nagyon kényelmetlenül aludt.

- Én köszönöm, hogy vagy nekem. Nem fogom engedni, hogy bárki bántson téged. Emmáról ezt már nem tudom elmondani, de őt az ostobasága úgyis meg fogja védeni, meg az a szerencsétlen, akihez feleségül megy – vont vállat.

- Rendben – bólintott Anna, és elengedte a fivérét. Már sokkal nyugodtabb volt, mint eddig, ami külön jól esett a fivérének is.

- Most megyek, és beszélek apánkkal, majd később beszélünk – adott egy kedveskedő puszit a lány fejére, majd elhagyta a szobát. Anna hozzálátott rendbe szedni magát, míg Draco elindult a szobájába. Azonban nem gondolta volna, hogy Elina pont akkor jár arra, mikor ő félmeztelenül elhagyja a lány szentélyét.

- Mit kerestél te ott? – kérdezte dühösen.

- Ott aludtam – vonta meg a vállát.

- Te mocsok, hogy merészelted ezt tenni. Meggyalázod a saját húgodat? – háborodott fel a nő.

- Nyugodj meg anyám – csendült hideg gúny a hangjában. – A húgomnak szüksége volt rám, és ne hidd, hogy olyan a gusztusom, mint apámnak, hogy minden nőt ágyba viszek, és teherbe ejtek, mint ő – mondta megvetően a mostohájának.

- Bántottad őt? – kérdezte idegesen.

- Az a te és az Emma feladata, én vigasztalom, és átölelem – vetett rá még egy megvető pillantást, és otthagyta. Elina egy percig remegett, aztán bekopogott Anna szobájába.

- Egy pillanat – hallotta meg a hangját, majd Anna hamarosan kinyitotta az ajtót. – Igen anya?

- Mit keresett itt Draco ilyen kora reggel? – kérte számon a lányát.

- Tegnap kissé kiborultam, Emma a fejemhez vágott egy pár sértést, és ő a bátyám volt. Átölelt és megvigasztalt. Vigyázott rám éjszaka, őrizte az álmom. Nem tett velem semmi illetlent, ha erre gondolsz. Az istenért anya, ő a bátyám – rimánkodott a nőnek.

- Csupán néhány hónapja az, és könnyen megláthatja benned a nőt – figyelmeztette.

- Anya, lehet, hogy nem kedveled, de neki is van becsülete, és hiába próbálod, nem fogom meggondolni magam – tiltakozott.

- Teljesen megváltoztál, hogy ideköltöztünk. Kezelhetetlenebb vagy – mérte végig az idősebbik lányát.

- Persze, mert Emma annyira könnyen kezelhető úrilánnyá vált. Én nem voltam soha jó lány, és nem is leszek. Nekem fontosabb a saját lelki nyugalmam, mint hogy tetszek-e másoknak – felelte kissé harciasan.

- Hát jó, de vigyázz! Az apád nem biztos, hogy meg fog majd védeni, ha ilyen lesz a viselkedésed. Draco nem érdemel tőled ekkora bizalmat – emlékeztette rá.

- Tegnap veszekedtünk, de végül kibékültünk. Utána Emma megjött a báró kastélyából, és a földbe döngölte az önbecsülésemet. Nos, Draco ott volt és nem hagyta, hogy kevesebbnek érezzem magam – remegett a dühtől.

- A te elméd inkább ember, de ő tiszta démon. Számára nem visszatartó erő, hogy megbecstelenítse a tested, erre vigyázz! – mondta Elina, majd távozott.

- Mintha olyan gyenge lennék – morogta Anna, majd bezárta az ajtót, és folytatta a tisztálkodást. A kis medencébe, ami a szobája padlójába volt vájva, egy csettintéssel illatos fürdő gőzölgött. Ő lassan belemerült, és a mai napra gondolt. Nagyon remélte, hogy Lucas is ott lesz, vagyis rá tudják venni, hogy velük tartson. – Te jó ég, olyan ostoba csitri vagyok, a hercegről álmodozom – takarta el a tenyereivel az arcát, mintha bárki is láthatná.

Néhány óra múlva Draco és Anna az apjuk egyik hintójával elindult a királyi várba, ahol Lucas éppen a zeneteremben a zongoránál ült. Játszani nem volt kedve, mégis jól esett itt lennie. Hiányolta Anna figyelő tekintetét, hogy mosolyra húzódjanak a dallamtól azok a csókolni való halvány ajkak. Legszívesebben ismét megcsókolta volna, de ahhoz el kell mennie. Azonban a lányhoz nem mehet, míg annak az apjától nem kért engedélyt az udvarlásra. Ha megkéri az engedélyt, akkor Draco megharagszik rá, míg a sógornője élete végéig gúnyolni fogja érte.

Éppen készült rávenni magát, hogy elmegy tanulni. Aztán hamar elvetette, mert akkor is csak a lány zöld tekintetére tudna gondolni. Inkább vívni indult, hogy legalább némi testmozgással levezeti az energiáit. Ahogy kilépett a kastély udvarára, begördült Marcus hintója. Nem hitte el, hogy ez történik, hogy talán Anna tényleg eljön. Azonban mikor kinyílt a hintó ajtaja, és Draco szállt ki, és minden reményét elvesztette.

- Eltaláltál végre erre? – erőltetett magára könnyed hangnemet, hiszen Draco a legjobb barátja. – Üdvözöllek itt – tárta szét a karját.

- Köszönöm a szíves üdvözlést Hercegem – felelte könnyed hangnemben. – Nem holmi baráti látogatás miatt jöttünk, hanem elcsábítanánk téged valahova – vetette fel.

- Mi ez a királyi többes? – vonta fel a szemöldökét, hiszen Draco úgy szórakozott mindig, hogy ők ketten voltak, még testőröket sem akart.

- Démoni lovak vásárára készültünk – szállt ki Anna, és lépett a fivére mellé. – Reménykedtünk benne, hogy velünk tart – eresztett meg egy halvány mosolyt, miközben a fiúra nézett, akinek nagyon erősen vissza kellett tartania magát, hogy ki ne mutassa az örömét.

- Ilyen társaságnak és meghívásnak nem mondhatok ellent. Azonban előbb meg kell beszélnem a fivéremmel, hogy ő igényt tart-e ma rám, mint herceg vagy szabad vagyok, mint egyes nemesek – címezte inkább Draconak.

- Hirtelen milyen kötelességtudó lett valaki – lepődött meg a hosszú hajú fiú.

- Szerintem csak a palota népe előtt mutatja, hogy milyen jól nevelt herceg is ő, hogy megnyugtassa őket, arról, hogy egy napon jó uralkodó lesz belőle – szólt közbe Anna.

- Mi ez a hirtelen udvariasság vele szemben? – húzta fel a szemöldökét Draco.

- A nagynénénk udvarhölgyei arról pletykálnak, hogy mennyire megvet engem Lucas, és ezért a társadalom számára kiközösítés tárgya vagyok. És egyébként is, nem akarok bunkó lenni, mert különben azt mondja, hogy nem jön, és akkor te sem viszel, mivel nem bízol magadban, hogy egyedül vigyázni tudnál rám – felelte igen magabiztosan.

- Kívánod, hogy a sógornőm lecserélje a társalkodó körét? – lépett közelebb Lucas, majd a kezét tartotta a lánynak, aki némi habozás után belé karolt. Draco nem kicsit nézett rájuk rosszallóan.

- Valami baj van? – kérdezte Anna.

- Kicsit nem viszitek túlzásba ezt a legyünk kedvesek egymáshoz hangulatot? – kérdezte komoran.

- Nyugalom barátom, ez színjáték. Te magad mondtad, hogy megbízol bennem, és csak én léphetek az engedélyed nélkül a közelébe – nézett komolyan a barátjára.

- Ne viselkedjetek már így! – kérte őket Anna.

- Hallgassunk a Hölgyre! – javasolta Lucas.

- Akkor inkább belém karolj! – nyújtotta a karját Draco, mire Anna a szabad kezével a fivérébe karolt, de nem engedte el a Lucast.

- Azt hiszem egyikőtöket sem sérthetem meg, hogy visszautasítom, sem a szeretett bátyámat, sem a barátját, aki a herceg – tett egy enyhe célzást, hogy végre viselkedjenek a rangjuknak megfelelően.

- Menjünk a bátyámhoz! – elégelte meg Lucas, hogy igen nagy nézőközönségük akadt. Nagyon jól esett neki, hogy érinthette a lányt, aki ismételten nem úgy volt öltözve, mint egy hölgy, hanem egy fiú. Habár most engedte megmutatkozni a bájait, amitől összefutott a herceg szájában nyál. A fekete blúz alól kilátszódó szolid dekoltázs hívogatta, hogy nyalja a lány kerek melleit, hogy a kilátszódó bőrt harapásával megjelölje, hogy lássák, hogy hozzátartozik. Ehhez persze Draconak el kellene engednie.

Egymás mellett sétálva hármasban indultak el. A királyi várban szerencsére elég szélesek voltak a folyosók, ami lehetővé tette, hogy így sétáljanak. Akivel csak szembetalálkoztak, mindenki megilletődött, hogy a herceg ilyen nyíltan sétál egy nővel a karján, míg a lányt a másik oldalon egy másik férfi is tartja. Azonban a jellegzetes zöld szemről tudták, hogy Marcus egyik lánya az, akit Draco nagyon szeret. 

Laurant és Nadia éppen az ebédlőben voltak, és kettesben fogyasztották a korai ebédjüket. Már régóta vágytak egy gyermekre, azonban kevés idejük volt egymásra. Ezért is akarta Laurant átadni a trónt az öccsének, hogy ő akkor többet foglalkozhatna a szeretett nővel. Ahogy meglátta, hogy miként vonultak be az ebédlőbe tudta jól, hogy megtalálta az új királynéjelöltet, már csak azt kell elérnie, hogy az öccse tényleg beleszeressen.

- Rokonok, mindig a legváratlanabb időpontba tudnak betoppanni – jegyezte meg Nadia.

- Neked is szép napot nénénk – engedte el a húgát Draco, és odalépett nagynénjükhez, aki a kezét tartotta felé, mire a fiú csókot nyomott rá.

- Lucas vezesd már közelebb a hölgyet! – kérte Laurant, mire Anna egy gyengéd húzást érzett a fiú felől, akit éppen karolt. Lucas odavezette őt a királyhoz, aki időközben felállt a helyéről, és a kezét a lány felé nyújtotta. 

- Királyom – tette a kezét a király tenyerébe, miközben illendően pukedlizett az uralkodó előtt.

- Örülök, hogy végre a kastélyomban üdvözölhetlek téged Anna – lehelt apró csókot a lány kézfejére. – Nagyon érdekes lánynak tartunk téged az udvarban – mérte végig a barna szemeivel a fekete blúzba és fekete nadrágba öltözött lányt, aki férficsizmában állt előtte.

- Valószínűleg ezért is beszélget az udvarhölgyeivel rólam a néném, hogy mennyire rossz és sajnálnivaló, hogy milyen neveletlen vagyok, és ezért nem fogok férjhez menni soha – címezte a nagynénjének, hogy állítsa le magát a róla való pletykálással. A legnagyobb megdöbbenésére, azonban Nadia és Laurant is elnevette magát.

- Nahát kedvesem, le sem tudnád tagadni, hogy rokonságban állsz a leányzóval – pillantott a feleségére a király.

- Meglehet – bólintott Nadia.

- A helyzet az, hogy Annának és Draconak ígért az apja egy-egy lovat, és most mi hárman elmennénk kinézni a paripákat, amire benyújtják az igényüket – terelte magára a figyelmet Lucas, ami még mindig nem engedte el Annát, ami felkeltette Nadia figyelmét is.

- Rendben – bólintott Laurant. – Jut eszembe, átadtad tegnap a meghívót, amit küldtem? – váltott témát.

- Végül mégsem repültem a sárkánnyal arra – jött zavarba Lucas, ami egyáltalán nem volt rá jellemző. Nem akarta, hogy kiderüljön Draco számára, hogy a tegnapi napot a húgával töltötte el. Az előbb abból problémát csinált, hogy a karját nyújtotta Annának.

- Egész nap itt fogunk udvariasan csevegni, vagy végre elindulunk? – húzta ki a kezét Lucas karjából Anna, miközben próbált nem nagyon közönséges lenni.

- Mindjárt jövök – bólintott felé Lucas és elsietett. 

- Addig üljetek le! Kértek valamit? – mutatott az asztal felé Laurant.

- Kávét tartanak? – kérdezte Anna, miközben kihúzta magának az egyik széket, ami normális körülmények során illetlen lett volna, hiszen meg kellett volna várnia, hogy valaki kihúzza neki, egy férfi. Azonban Laurant nem emelt szót ellene, hiszen kezdetben Nadia is ugyanilyen vad volt.

- Mi nem kedveljük, de a különböző országok uralkodói között vannak olyanok, akik szeretik – felelte Nadia, majd az asztalról felvett egy csengőt, és megrázta. A következő pillanatban három szolgáló lépett be a terembe.

- Igen úrnőm? – kérdezte a legidősebbnek tűnő nő.

- A kisasszonynak készítsetek egy kávét – rázta ki a hideg Nadiát, mikor kimondta az ital nevét. 

- Igenis – bólintott, majd távozottak. Akkor érkeztek meg a frissen elkészült kávéval, mikor Lucas megérkezett átöltözve.

- Indulhatunk? – kérdezte kíváncsian a testvéreket.

- Állítólag hamarosan kapok egy kávét, azt várjuk már meg! – kérte Anna.

- Rendben – ült le a lány mellé, ami Draconak nem tetszett annyira, de mivel végig látta Lucas kezeit, így nem emelhetett ellene szót, hogy túl közelinek találja őket egymáshoz.

Hamarosan megérkezett a lány kávéja is, amibe mézet és tejet öntött, és a kis erszényéből egy kis fahéjat vett elő, majd szórta a keverékbe, majd kezdte el inni. Az illat kavalkád teljesen megrészegítette a jelenlévőket. Lucas játékosan elvette tőle a csészéjét, majd megkóstolta az italt. 

- Hé, az az enyém – próbálta visszaszerezni a kávéját.

- Ez finom – állapította meg. 

- Mit gondoltál, hogy önkínzásból iszom, mint a nagynéném? – próbálta megütni. – Bocsánat Nadia néni, de így van – morogta idegesen.

- Lucas nehogy visszaadd neki, inkább idd meg te! – nevetett Nadia a két fiatal játékán.

- Lassan indulhatnánk is – szólt közbe Draco, aki nem igazán tetszett, hogy ennyire figyelmen kívül van hagyva.

- De elvette a kávémat – tett panaszt Anna, mire Lucas ördögi mosolyra húzta az ajkait.

- Vedd vissza! – azzal egy kortyra lehúzta, majd közelebb hajolt a lányhoz, aki jól látta, hogy a fiú még nem nyelte.

- Akkor mégis lemondok róla – pirult el, mire Lucas lenyelte az ital maradékát, és vidáman nevetett.

- Hé Lucas, ő nem préda, akivel játszhatsz – figyelmeztette Draco.

- Nyugalom, nem gondoltam komolyan, hogy megcsókoljam – ütött meg könnyed hangot. – Soha nem tennék ilyet – nézett a lány zöld szemeibe, amiből a lány tudta, hogy pont ellenkezőleg gondolja. Ha nem lett volna közönségük, akkor még most is csókolná őt.

- Jobb lesz mennünk végre, nehogy elvigyék a legjobb pacikat – fordult el pirultan Anna, akinek némi indulat is látszott az arcán. 

- Rendben – egyeztek bele a fiúk.

- A mi hintónk jó lesz? – kérdezte Draco.

- Igen, így nem lesz szükségem testőrségre – bólintott Lucas.

- A fejed így is világítani fog – felelte Anna.

- A te hajad szőke, az világít majd a tömegben – vágott vissza a herceg.

- Elég – szólt közbe Draco. – Valóban elhallgatnám, ahogy változatos sértéseket vágtok egymás fejéhez, azonban most induljunk! – mondta könnyedén, de a szívesen kettőségek voltak. Nem örült, hogy bántja a húgát, de mégis látta, hogy Anna így boldog, hiszen őszintén szidhatják egymást. Már-már ő érezte magát kívülállónak.

- Induljunk! – bólintott Anna, és elindult a palota udvarára. A két fiú is elindult volna, mikor Laurant megszólalt.

- Lucas, egy pillanatra! – állt fel az asztaltól a király.

- Odakint megvárunk – hagyta ott Draco, majd biccentett a királynak, és kezet csókolt a nagynénjének.

- Mi az? – kérdezte türelmetlenül Lucas.

- Tényleg ennyire tetszik? – kérdezte kertelés nélkül.

- Mármint Anna? – játszotta a hülyét.

- Nem, majd Draco – rázta meg a fejét.

- Igen, valóban tetszik. Habár jól tudom, hogy nem királynénak való. Azonban nem érdekel, jól érzem magam vele – mondta határozottan.

- Eszembe se jut, hogy gátoljam a kapcsolatotokat. Csak arról van szó, hogy biztos akarok lenni benne, hogy tényleg valódi-e mosolyod és nem csak olyan megjátszott, amivel Dracot szoktad becsapni, hogy igaz barátok vagytok – kerülte meg az asztalt, és ment oda a feleségéhez.

- Hidd el, hogy nem szándékozom bántani, mint a nőket általában. Tényleg kedvelem, van benne valami igazán ártatlan, amiben nincs semmi megjátszás. Élvezem, hogy mellette szabad vagyok, és amíg ez az érzés megmarad, nem érek hozzá egy ujjal sem, nehogy bemocskoljam, és segítek megvédeni őt a testvérével – mondta határozottan.

- Már csak egy kérdésem lenne. Szóljak Marcusnak, hogy igényt tartasz a kezére? – vigyorgott Nadia, aki jót szórakozott azon, hogy a sógora ennyire belezúgott az unokahúgába.

- Mivel démonok vagyunk ez a jegyesség sokáig eltarthat, és én nem akarok semmit elsietni, főleg, hogy fogalmam sincs az ő érzéseiről. Halasszuk máskorra ezt a témát – jött kissé zavarba, majd távozott.

- Fülig egymásba szerettek – mondta Nadia.

- Gondolod? – kérdezte Laurant.

- Láttad, ahogy Anna elpirult, szóval biztos nem közömbös az öcsikéd iránt – legyintett.

- Szerinted elég időnk van rá, hogy rendes királynét neveljünk belőle? – kérdezte kíváncsian Laurant.

- Bele fog telni olyan száz évbe, de nem lehetetlen, hiszen én is egész szelíd lettem melletted. Habár az öcséd így szereti, nem engedné teljesen megszelídíteni, neki így kell, ahogy van – tekintett ki az ablakon, ahol látta, hogy a város milyen nyüzsgő a mai nap.

- Már csak azt nem tudom, hogy így tényleg vissza tudok-e vonulni, hogy egymásnak éljünk – lépett oda a feleségéhez, és ölelte át.

- Miénk az örökkévalóság, egyszer majd csak felnő az a kettő, hogy átadhasd nekik a birodalmat – hajtotta hátra a fejét, megtámaszkodva a férfi mellkasában. – És egyébként sem olyan rossz dolog királynénak lenni – mosolygott maga elé.

- Az biztos – bólintott elégedetten.

*

A hintó eközben kigördült a királyi vár udvaráról, ahol Anna nem igazán szólalt meg, mivel a két fiú már nagyon régóta barátok voltak. Kicsit idegennek is érezte magát. A bátyja mellett ült, míg velük szemben Lucas foglalt helyet. Nem mert ránézni a fiúra, mert most kissé veszélyesnek érezte azokat a csodás kék szemeket. 

- Szokatlanul csendes vagy ma Anna – jegyezte meg Lucas.

- Nem szokásom feleslegesen fecsegni – felelte Anna.

- Milyen értékes tulajdonság – mondta kissé gúnyosan.

- Most mi a bajod? Ha megszólalok az a bajod, ha nem akkor az. Döntsd el, hogy mit akarsz és utána közöld velem! – felelte kissé harciasan.

- Szeretjük hallani a hangod – szólt közbe Draco.

- Ebben kételkedem – villantotta Lucasra a különleges zöld szemeit, amitől a herceg elégedett mosolyra húzta az ajkait.

- Igaz, most nem fogtok egész úton veszekedni? – sóhajtott mélyet Draco.

- Ő kezdte – mutattak egymásra, amitől az egész komikus lett. 

- Gyerekesek vagytok – rázta meg fáradtan a fejét a hosszú hajú fiú.

- Miért nem hoztam magammal egy könyvet a gyűjteményedből – sóhajtott Anna.

- Te a bátyád gyűjteményéből olvasol? – hitetlenkedett Lucas.

- Miért ne? Van egy pár igazán érzéki iromány is köztük – vonta meg a vállát a lány. 

- Igazán érdekes húgod van – mosolygott elégedetten Lucas, miközben végigmérte Annát. – A többi hölgy ilyenkor eljátszaná, hogy mennyire felháborítóak is az ilyen könyvek – magyarázta.

- Már szerintem észrevetted, hogy nem vagyok olyan, mint a többi hölgy – szűkültek össze a lány szemei.

- Ezért nem vagy mellettem veszélyben, legalábbis az erényeid. Habár az egy férfi mellett sem lenne veszélyben, már a tüzes pillantásod végett – hergelte tovább a lányt.

- Aki a pillantásomtól elsorvad, nem is méltó hozzám – mondta magabiztosan Anna, aki kezdte felvenni a fonalat, nem hagyta magát megsérteni. 

- Szóval, még csak tizennyolc vagy. Ne is gondolkodj a párválasztáson! Majd mi vigyázzunk rád – ajánlotta fel Draco.

- Főleg Lucas, akiről úgy tudják, hogy mennyire rühell engem. Ki akarna a herceg ellenségével jóba lenni – ismételte meg Emma szavait.

- Ez még nekem is új – nézett kíváncsian a barátjára Draco.

- Szintén új, nem beszéltem senkivel rólad. Jó a bálotok előtt a bátyám és a neje érdeklődött, hogy milyen is volt az első találkozásunk, de semmi egyéb. Én elmondtam a személyes tapasztalataimat – vonta meg a vállát.

- Valóban akkor elég vad voltam, és ha úgy vesszük körözött bűnöző is – sóhajtott mélyet Anna.

- A vad dolog megmaradt – jegyezte meg Lucas.

- Még szerencse, mert akkor unalmas lennél, mint minden más lány – bólintott Draco.

- Köszönöm – adott egy puszit a bátyja arcára. – Te nem kapsz, akárhogy is nézel – mondta pimaszul Lucasnak, mikor észrevette, hogy a fiú mennyire bámulja őket. 

- Nem is kértem – erőltetett nyugalmat a hangjára, miközben igenis vágyott a lány érintésére. Tudta jól, ha Draco nem lenne itt, akkor Anna erényei nagyon nem lennének biztonságban.

Az út további csipkelődős hangulatban telt. Anna úgy érezte, hogy két barátja is lett, akikre számíthat. Azonban nem tudta, hogy Lucas érzelmei ennél sokkal intenzívebbek felé. Míg Draco szemében is sötét fellegek gyülekeztek, mintha az érzékei elborultak volna. 

Ahogy közeledtek a démonlovak vásárához, Anna érezte, hogy valami igen erős energia járja át a testét. A két fiú szemszíne megváltozott. Lucasé sárga lett, míg Dracoé vérvörös. Olyan volt mintha az igazi személyiségük megmutatkozott volna. 

- Anna engedd szabadon a démoni aurád! – parancsolt rá a bátyja, akinek valamivel mélyebb lett a hangja.

- Eddig még soha nem tudtam magamtól előhívni – tiltakozott.

- Segítek – jelent meg ördögi mosoly Lucas ajkán, majd erősen megmarkolta a lány egyik mellét, és némi démoni energiát küldött a lány testébe, aki fájdalmasan nyögött, és eltaszította a fiút.

- Lucas! – készült megütni a barátját Draco.

- Kész is – mondta elégedetten a sárga szemű fiú, miközben most a lány teljesen fekete íriszeibe tekintett. 

- Muszáj volt ehhez a mellemet fogdosnod? – kérdezte fájdalmasan Anna.

- Valami kellett, amivel feldühíthetlek. Nehogy azt hidd, hogy élvezetes volt, hiszen alig találtam meg – mondta keményen a fiú, miközben a keze szinte égett. Önkéntelenül össze-összerándult a marka, mintha újra és újra meg akarná markolni a lány mellét. Igyekezett uralkodni magán, mert könnyedén egymásnak ugranának Dracoval a lány birtoklása kapcsán. Tisztán érezte, hogy Draco is érzéki vággyal tekint Annára, akinek fogalma sincs, hogy mekkora veszélyben van két ilyen erős démon társaságában. 

- Megérkeztünk – szólalt meg Draco, mikor megállt a hintó. A kocsis hamarosan kinyitotta az ajtót, mire kiszállt. Lucas követte, de előbb egy pillanatra megmutatta a lánynak a szemei kékségét, amitől Anna kicsit elbizonytalanodott. Ezután követte a két fiút, akik mindketten a kezüket tartották neki, hogy így segítsék ki a hintóból.

- Most merre? – kérdezte Anna.

- Megnézzük a kínálatot, és utána egyeztetünk a tulajdonosokkal. Mivel magas rangú démonok vagyunk ezért elsőbbségünk van a vásárlásnál – felelte Draco.

- Azt hiszem az jó – bólintott Anna, miközben érezte, hogy neki ezeket a szemeket igen nehéz fenntartani.

- Jól vagy? – kérdezte Lucas, miközben Draco a kocsissal beszélte meg, hogy merre várja őket.

- Nem. Muszáj nekem ezeket a szemekkel itt lennem. Miért nem lehetek egyszerűen zöld szemű? – nézett bele a kis tükrébe.

- Mert az túl emberi – indokolta meg.

- Félvér vagyok, nem szégyellem az emberi felem – felelte, miközben észrevette, hogy mennyire közel van hozzá a herceg. Így olyan magas volt hozzá képest, amitől fájdalmasan nagyot nyelt.

- Kicsit bírd még ki, míg meg nem szokták a jelenlétünket – tette kedvesen a vállára a kezét, amitől Annát valami egészen új energia járta át, és úgy érezte, hogy valóban kibírja így egész nap.

- Mehetünk? – tért vissza Draco.

- Igen – felelték egyszerre.

- Nagyszerű – fogta meg a húga kezét, és kényszerítette, hogy belékaroljon. Anna nem tiltakozott, de inkább arra vágyott, hogy Lucas tegye meg ezt vele, mivel a hercegnek olyan kellemes és meleg volt az érintése, míg a bátyjának durva és hideg. Draco végig fenntartotta a tökéletes démoni énjét, mintha nem is lennének érzelmei. Anna úgy érezte, hogy teljesen legyengül mellette. 

- Draco te is látod, amit én? – kérdezte Lucas, mikor az egyik kacifántos írásjelet meglátta az egyik táblán.

- Igen, úgy tűnik valóban ez a szerencse napunk – mosolygott elégedetten.

- Miről beszéltek? – kérdezte kíváncsian Anna.

- A nagyapánk hatalmas erejű démon volt, vagyis most is az, de inkább aludni tért, mivel nem érdekli már az élet. Belefásult a hatalomba. Övé volt a világ legerősebb démoni paripája, ami azóta sem fogadott el új lovast, még apánkat sem, aki a nagyapánk összes képességét birtokolja – magyarázta a fivére.

- És most abban reménykedsz, hogy a ló téged elfogad? – kérdezte kissé kételkedve Anna.

- Több egy közönséges lónál, ő Fátum a pokol csődöre. Hatalmas a démoni ereje, de felismeri az igazi pusztító erőt, amit szívesen szolgál. Habár nem értem, hogy miért szolgálta a nagyapánkat, hiszen nem volt az a nagyon gonosz démon, és az erejét sem használta jól, mégis legendává vált, főleg mikor az ősi démoni erőket paktummal pecsételte le és néhány befolyásos démonklánra bízta – mesélte büszkén.

- Ilyen alapon ő is lehetett volna a démonok királya – állapította meg a lány.

- Igen, de ő a bátyámat támogatta – felelte Lucas.

- Szóval ezért van a családunknak ekkora rangja – állapította meg Anna.

- Igen – bólintott Lucas.

- Mert az apánk erős, ahogy az egész család – ellenkezett Draco.

- Szóval ezt a Fátumot ilyen közönséges módon árulják itt? – kételkedett Anna.

- Nem, a nagyapa egy befogadott unokája keresi a méltó lovast, aki majd megüli a pokol csődörét – magyarázta a fivére.

- Ez a feladata, mielőtt szabad lenne? – lepődött meg Anna.

- Igen, de már ötven éve keresi a lovast – legyintett Lucas.

- Ilyen alapon ő is megszelídíthetné az a lovat – vélekedett a lány.

- Nem, mert gyenge hozzá. Fátum soha nem fogad el egy olyan senkit, egy olyan félvért – mondta megvetően Draco. 

- Értem – mondta szomorúan Anna, miközben elvesztette a démoni erejét. Ő nem bánta egyáltalán, hogy félvér. Szerette az emberségét, hogy van szíve. Nem akart olyan kegyetlen lenni, mint a többi nemes, aki születésüknél fogva tartotta magát jobbnak másoknál. 

Lucas észrevette, hogy a lány mennyire szomorú lett hirtelen, hogy a fekete szemeket ismét a zöld íriszek váltották fel. Látta, ahogy kihúzza a bátyja karjából a kezét, és Lucas mellé sorolt. A rövid hajú fiú, ekkor tartotta neki a karját, hogy karoljon belé, de Anna megrázta a fejét, hogy nem. Ekkor a fiú szemei ismét kékek lettek, és megfogták a lány kezét, akit ismét átjárt a jóleső melegség. 

- Előre megyek – jelentette be Draco, akire nem is figyeltek.

- Rendben – fordult felé Lucas. Anna nem látta az arcát, de a hangja jeges éléből sejtette, hogy a fiú ismét sárga szemű.

- Vigyázz rá! – parancsolta szinte, miközben észre sem vette, hogy Lucas a háta mögött még mindig a lány kezét fogja.

- Meglesz – bólintott a herceg, szurkolva, hogy a barátja menjen már távolabb tőlük. 

- Majd gyertek! – és elsietett onnan.

- Jól vagy? – kérdezte Lucas, mikor visszafordult a lányhoz. Ismét kékek voltak a szemei, amitől a lány megnyugodott.

- Azt hiszem – bólintott kissé remegve.

- Nyugodj meg! Nem ér annyit. A bátyád ilyen, nem ismer tapintatot – simogatta meg az egyik ujjával a lány arcát.

- Te sem nagyon – nem hagyta meglágyítani magát.

- Én igen, de a rangom nem engedi, hogy ezt kimutassam. Ha a bátyád megtudná, hogy kicsit is kedvellek és így érintelek, akkor rögtön párbajra hívna, hogy megvédje a becsületed – nézett a lány zöld szemeibe.

- Van egy olyan érzésem, ha párbajra hívna, akkor mennél – húzta fel a szép ívű szemöldökét Anna.

- Ha rólad van szó, gondolkodás nélkül – ölelte át a lányt, majd könnyed csókot lehelt a nyakára.

- Hé! – lökte el magától, miközben elvörösödve fogta a nyakát, ahol az előbb Lucas ajkai érintették.

- Ha nem lennénk ekkora tömegben, akkor most valóban veszélyben lennél – mondta rekedt hangon a fiú, akinek valóban vissza kellett fognia magát, hogy ne karolja át a lányt, és vigye messzire innen. 

- Menjünk inkább a fivérem után, már igazán kíváncsi vagyok arra a lóra – váltott témát Anna.

- Rendben. Igazán kíváncsi vagyok én is, hogyan utasítja őt vissza Fátum – bólintott Lucas.

- Ennyire nem hiszel benne? – hitetlenkedett a lány.

- Nem erről van szó, de Fátum az apátokat is visszautasította. Nem hiszem, hogy pont őt fogja, aki erőben és nemes lélekben lemarad Marcustól – tiltakozott.

- Apámat ennyire tiszteled? – kérdezte Anna, miközben a fiú a karját nyújtotta felé. Rövid mérlegelés után elfogadta, mivel nem tudott meglenni a fiú érintése nélkül. 

- Marcus nagyon erős és tiszta lelkű. Hiába annyi év telt el, még mindig szereti az anyátokat, hiába egy emberi származású boszorkány. Igaz most már démoni hitves lett, így megkapta a halhatatlanságot is, vagyis addig él, míg az apátok. Összekötötték végleg az életüket, amit soha nem törhetnek már meg. Ehhez nagy bátorság kell a mi világunkban, mivel ha egy emberi szeretőre ráun, és nem tudja kidobni az ágyából, az végzetes lehet, ha mégis megpróbálja. A kötelék elszakíthatatlan – magyarázta.

- Mi a helyzet a bátyád és a nagynéném között? – érdeklődött Anna.

- Semmi ilyesmi, mivel mindketten halhatatlanok. Nekik nem szükséges tényleges hitvesi köteléket kötni, csak formálisan hitvesek – felelte Lucas, miközben lépkedtek a tömeg felé, ahol mindenki Fátumra volt kíváncsi.

- Te, hogy vagy ezzel? – kérdezte Anna. – Mármint, te formális vagy valódi hitvest akarsz magadnak? 

- Én valódit, akivel mindennap ugyanolyan boldog vagyok, mint a legelsőn. Draco nem érti ezt, mivel fogalma sincs a lelkemben lakó farkasról, ami igencsak monogám a párválasztással kapcsolatban – mesélt az álláspontjáról.

- Úgy látszik, hogy sokan jönnek nevetni – állapította meg a hangokból Anna.

- Menjünk közelebb! – javasolta Lucas, miközben kiterjesztette a démoni auráját, mire utat nyitottak nekik a tömegben, és előre sétáltak a hatalmas fekete csődörhöz, aminél csodásabb teremtményt még Anna nem látott. Most már megértette, hogy a bátyja miért akarja ennyire ezt a lovat. Egy pillanatra úgy érezte, hogy a ló a szemébe néz, mire az állat dühösen fordította el a tekintetét.

- Anna ne gyere ennyire közel! – kiabált rá Draco.

- Miért ne? – kérdezte kihívóan Anna.

- Mert nem biztos, hogy az anyád miatt elfogad – felelte kifejezetten keményen.

- Szóval visszautasított – állapította meg Lucas.

- Nagyokos próbáld meg akkor te! – mondta dacosan Draco.

- Idén sem sikerült – lépett oda hozzájuk egy érdekes külsejű fiú. Anna nem tudta levenni a tekintetét az arcáról. Az egyik szeme zöld volt, míg a másik barna. 

- Fogd be te nyavalyás félvér – mondta szitkozódva Draco.

- Draco higgadj le! – kérte Anna.

- Előtte végre megölöm ezt a pondrót, akit a nénénknek meg sem kellett volna szülnie – húzta elő a kardját.

- Draco ne! – ellenkezett Anna.

- Draco hallgass a húgodra! – húzta magához védelmezően a lányt Lucas.

- Szóval ez a félvér lány húgod, mégis engem nem tartasz méltónak az életre – mondta az idegen fiú.

- Draco, egyáltalán ki ez? – kérdezte Anna semmit sem értve.

- A neve Malvin. A nagyapánk unokája, mert apánk másik húga egy emberrel szűrte össze a levet. A hitvese lett, aztán mikor megölték a férjét, ő is vele halt – mondta bosszúsan.

- Akkor ő olyan, mint én és Emma – estek neki rosszul Draco nézetei.

- Nem, mert ő nem a testvérem, míg te igen – mondta határozottan a hosszú hajú fiú.

- Nagyapa elismert a klán tagjának, szóval hiába háborogsz – mondta megvetően. – Talán az is a bajod, hogy én megérinthetem Fátumot, míg te a közelébe se mehetsz – szórtak villámokat a különböző színű szemek.

- Ez a valódi bajod Draco? – kérdezte Anna. – Vagy tényleg az, hogy félvérnek született? – fonta keresztbe a karjait a mellkasa előtt.

- Anna ezt te nem értheted – tiltakozott.

- De nagyon is értem. Csak azt nem tudom, hogy a tegnap este most hazugság volt, vagy tényleg ilyen kétszínű vagy – látszott rajta, hogy nagyon nagy harcot vív magával, hogy el ne sírja magát.

- Anna – lépett felé, miközben meg akarta érinteni a húga arcát. Azonban a keze a következő pillanatban kigyulladt a keze.

- Válaszolj! – lettek vörösek a szemei, mintha megmutatkozott volna az igazi démoni ereje.

- Anna én vagyok az erősebb! – lettek pirosak az ő szemei is. – Nem akarlak bántani, de megteszem – fenyegette meg.

- Mikor még nem volt nevem, akkor is simán rátámadtam a hercegre, szóval ne vegyél mérget, hogy most nem tenném meg – az ereje egyre jobban kavargott körülötte.

- Anna figyelnek minket. Viselkedj a rangodnak megfelelően! – mondta remegve az indulattól.

- Válaszolj! Valóban ezt gondolod minden félvérről? – kérdezte idegesen a fivérétől.

- A félvérekről általában igen, de rólad nem. Te a testvérem vagy. Minden más félvér és Emma a szememben semmi – felelte őszintén. 

- Értem – engedte le maga körül az erőteret. – Lucas herceg, lenne a kísérőm a nap további részében? – fordult oda a másik fiúhoz.

- Megtisztel vele – bólintott, és már meg is fogta a lány kezét.

- Menjünk és keressünk nekem egy megfelelő lovat! – fordult el a fivérétől, és elindultak. A tömeg ismét utat nyitott nekik, habár most semmi tisztelet nem volt a szemükben. Őrültnek tartották a lányt, aki a herceg bizalmát élvezi. Egy félvér, aki nincs tekintettel a démonok igazi tekintélyére. Inkább fogná be a száját, és törődne a saját dolgával.

- Jól vagy? – kérdezte Lucas, mikor már nem volt akkora közönségük.

- Nem. Miért van az, hogy ennyiszer összeveszek a bátyámmal? Lehet, hogy most nem volt jogos a haragom, mégis így éreztem helyesnek – szipogott, miközben visszatartotta a könnyeit.

- Igyunk valahol egy frissítőt! – javasolta Lucas.

- Rendben – bólintott Anna.

- Ott egy teaház, menjünk oda! – mutatott egy kis terasz felé.

- Jó – esett jól neki a fiú gondoskodása.

*

Közben a megszégyenített Draco éppen kettévágta az első két démont, aki rosszat mertek mondani Annára. Ezután nagy körben eltűntek körülötte.

- Te rühes gebe, most véged! – jelent meg a szemében az őrület.

- Draco ne! – próbált ellenkezni Malvin.

- Miattad haragudott meg rám a húgom. Hogyan teszed ezt jóvá? – kérdezte szinte tébolyultan, és már készült ketté vágni a kéretlen unokatestvérét. Ekkor hatalmas lángok csaptak fel megvédve Malvint.

- Te jó ég, Fátum lovast választott magának – mondta a ló, vagyis csak a helye felé tekintve Malvin.

- Kit választott volna? – kérdezte felháborodva Draco.

- A lányt, aki szembeszállt veled – jött rá, hogy Anna személyisége a nagyapjukéval nagyon sokban hasonlít. Az idős démon is ekkora hévvel lépett fel az igazságtalanság ellen, mivel nem akarta eltűrni a gondolatot, hogy a démonok gonosz paraziták, akik csak a pusztításhoz értenek.

- Nem, az nem lehet – sietett Lucas és Anna után. Mikor meghallotta a húga sikolyát, az ereiben meghűlt a vér. - ANNA! – szaladt arra ordítva a hang irányába. Hamarosan meg is érkezett, ahol a húga egy hatalmas lángoló körben állt, vele szemben Fátum. – ANNA! – ordította ismét.

- Jól vagyok, nézd meg Lucast! Csúnyán oldalra taszította – mondta idegesen a lány.

- A fenébe – kereste meg a tekintetével a barátját, aki egy ház falának vetődve feküdt. A fejéből vér szivárgott.

- Jól van? – kérdezte aggódva.

- Halhatatlan, túléli – vizsgálta meg Lucas életjeleit, majd megharapta a csuklóját, és vért csepegtetett Lucas ajkára, hogy ezzel is gyorsítsa a másik fiú gyógyulását.

- A rohadt – tért magához a fiatal herceg.

- Végre – sóhajtott fel Draco. 

- Anna – jutott eszébe a lány, akitől az erő nagyon durván elszakította.

- Itt vagyok – mondta Anna, aki igencsak felsóhajtott, hogy a hercegnek nincs semmi baja.

- Ne csinálj semmi butaságot húgocskám! Fátum jóval idősebb és erősebb nálad – figyelmeztette Draco.

- Nem akar bántani – fordult vissza a lóhoz, aki erőszakosan fúrta a fekete pillantását a lány zöld tekintetébe.

- Nem tudhatod – érvelt Lucas, aki még korán sem volt jól.

- Beszél hozzám az elmémben, nem akar bántani – lépett közelebb az állathoz. Lassan felemelte a kezét, és óvatosan megsimogatta a ló fejét. – Rendben Fátum, átölellek – karolta át gyengéden a ló nyakát. Ahogy az ölelő karok összeértek, éles kék fény villant, ami beragyogta az egész mocsoktól és mágiától bűzös várost.

- Ezt nem hiszem el – kapkodott levegő után Draco, mikor megpillantotta, hogy a húga lett a pokol csődörének lovasa.

- Valóban különleges személy – mérte végig Lucas is, aki egyre biztosabban érezte, hogy a lány kell neki, de nem egy alkalomra, hanem vele akarja leélni az életét.

- Mi olyan hihetetlen ezen? – kérdezte nevetve Anna.

- Én már hatvan éve próbálom betörni, hogy fogadjon el. Te meg csak megjelensz, vitázol velem, és még ő akar a te hátasod lenni – nem tudta titkolni, hogy mennyire megrökönyödött.

- Szerinted apa és anya mit szólnak majd, ha hazaállítok vele? – kérdezte vidáman Anna, aki igazán élvezte az erőt, amit a hatalmas állat jelenléte keltett benne.

- Anyád minimum szívinfarktust kap – felelte Draco nem kevés cinizmussal a hangjában.

- Akkor jó – bólintott a lány. – És apa? – simogatta meg az állat fejét, miközben a csuklóin két különleges karkötő jelent meg. Olyan öt centi vastag, barna bőr, amin különleges kék indaszerű minták voltak. Fátum hátán közben megjelent a nyereg, ami hasonló mintázatú volt.

- Nem fogja engedni, hogy megtartsd. Neked még ez túl nagy falat – tiltakozott.

- Csak irigy vagy, mert hatvan éve nem sikerült megülnöd őt. habár még nekem se sikerült. Itt az idő kipróbálni – ment a ló oldalához, majd összeszedte a bátorságát, és felült a nyeregbe. – Tényleg, hány éves is vagy? – kérdezte kíváncsian.

- Százöt – mondta idegesen, egyáltalán nem volt boldog, hogy a húga ennyire kicsúszik a kezei közül.

- Nem vagy te kissé öreg, hogy Lucasszal barátkozz? – vonta fel a szemöldökét.

- Százhuszonkettő vagyok – felelte a rövid hajú fiú.

- Hoppá, mindketten bőven a nagyapáim lehetnétek – állapította meg, hiszen ő még csak tizenkilenc éves lesz.

- Anna szállj le arról a lóról! – szólt rá dühösen a bátyja.

- Nem – majd meglendítette a kantárt ezzel bíztatva. Fátum patái ekkor lángba borultak, majd felemelkedett a levegőbe. Ahogy a levegőben voltak, a földön kialudtak a lángok.

- Lucas én követem őt, te menj és értesítsd az apám erről a problémáról! – hívta elő a szárnyait.

- Nem, inkább én megyek utána. Rád most így is haragszik – tiltakozott Lucas. 

- Hogy repülsz utána? – kérte számon, mire Lucas megfújt egy kis sípot, és a következő percben egy hatalmas sárkány szállt le mellette. – Rám jelenleg még hallgat, de rád most megint dühös – próbált a lelkére beszélni. – Még túl emberi, és nem tud ilyen gyorsan démon lenni – ült fel a sárkány hátára.

- Csak azért engedem, mert bízom benned – fenyegette meg.

- Tudom, és nem játszanám el a bizalmat – felelte Lucas, persze azt elfelejtette közölni, hogy Anna bizalmát nem játszaná el. 

- Tudom, hogy igaz barát vagy – bólintott Draco, majd felszállt. Lucas is megbökte a sárkányát, és a lángoló paripa után iramodott.

- Anna! – kiabált a lány után, mikor beérték Fátumot.

- Mit akarsz? – kérdezte barátságtalanul a lány.

- Nyugodj meg! Nem borulhatsz ki mindig, mikor valami olyat hallasz, amit nem szeretnél. Draco már régen nem gondolkozik így, csak a berögződések miatt. nagyon szeret téged. Nem fiatal, mint amilyennek látszik. A fenébe is, nem szállhatnánk le, és beszélhetnénk ezt meg normálisan? – kérdezte, mivel nehéz volt megmaradni a sárkányon és közben győzködni a lányt.

- Szálljunk le Fátum! – kérte a lovat Anna. A fekete paripa lassan kezdett el ereszkedni, majd egy folyó partján egy árnyas fa mellett ért földet. – Hallgatlak! – huppant le a földre a lány, és fűzte keresztbe a karjait a mellkasa előtt.

- Először is higgadj le! – lépett a lány elé. – Draco és én tiszta vérű démonok vagyunk, más értékek szerint neveltek minket. A nagyapádat nagyon sokat bírálták, hogy magához vette Malvint, miután ő mindkét szülőjét elvesztette. Sajnos a fivéred a fajuk arroganciája megfertőzte – lépett közelebb és simogatta meg az ujjai hegyével a lány felkarját. 

- Azt mondod, hogy megint túlreagáltam a dolgot? – kérdezte zavartan.

- Kissé. Azonban Draco, pont a lobbanékonyságodat szereti benned. Megváltoztattál minket, csak még nem érezzük minden vonását – mosolygott kedvesen. – Emberi szíved van, ami még nem tanulta meg, hogy egy démon lánya vagy. Egy embernek nincs ideje, hogy éljen, ezért cselekednie kell, de egy démonnak az idő sokkal lassabban telik az idő. Ne légy a fivéredhez ilyen szigorú. Hamarosan ő is változni fog, de ehhez idő kell. Légy kicsit türelmes – csúsztatta az egyik tenyerét a lány arca alá, majd emelte meg az állánál, hogy belenézhessen azokba a gyönyörű zöld szemekbe.

- Most szerinted nagyon utál? – kérdezte félénken. 

- Nem tud rád haragudni – tiltakozott Lucas.

- És azért sem, mert én lettem Fátum lovasa? – higgadt le.

- Azzal megbékél. Az a legnagyobb baja vele, hogy még nem tart erősnek, hogy egy ilyen erős lényt uralj, mint Fátum – igyekezett moderálni magát, hogy ne mondjon semmi sértőt a hátasra, mivel akkor megvadulhat. – Emellett az apádnak is jelen kellett volna lennie, hogy az alkut úgy kösd meg, 

- A fenébe – szitkozódott Anna.

- Hé, először is egy hölgy vagy, aki nem káromkodhat. Másrészt, most hazakísérlek, és az apád elmondja, hogy ezek a démon és démoni ló közötti alkuk mit takarnak. Fátum hű a családodhoz, ezért nem kell tartanod tőle. Másfelől mostantól törekedned kell rá, hogy egy nemes ember lányaként rendesen kihasználd a lehetőségeidet. Először is, nem lehetsz ilyen lobbanékony. Ma, mikor a bátyámékkal voltunk, végig szellemesen és ész érvekkel harcoltál. Nem vesztheted el a hidegvéredet, mert akkor gyengének fognak tartani. Ha gyengének tartanak, akkor lebecsülnek. Ha lebecsülnek, te megijedsz, és akkor gyilkolsz a szemeiddel. Ha gyilkolsz, akkor kirekesztenek. Neked a legsúlyosabb büntetése lenne, ha egyedül maradnál – adott egy kedveskedő csókot a lány homlokára, habár nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne az ajkait csókolja.

- Igaz, te soha nem hagysz magamra? – kérdezte reszketve, miközben átölelte a fiút.

- Nem, soha nem tennék ilyet – ölelte ő is át a lányt. Hihetetlen érzés járta át, ahogy érezte, milyen puha és meleg a lány egész lénye. Anna úgy gondolta, hogy úgy érez Lucas iránt, ahogy a fivére iránt, azonban rá kellett döbbennie, hogy a herceg testét ölelni egész más. Sokkal szívesebben karolja a kék szemű fiút, akire nem tud anélkül gondolni, hogy el ne öntené őt a melegség.

- Köszönöm neked – hajtotta a fejét Lucas mellkasára. Nem tudták, hogy meddig álldogálhattak így, mivel teljesen elvesztették az időérzéküket. Csupán Fátum prüszkölése térítette magukhoz őket.

- Ideje mennünk – szakította el magától a lányt Lucas.

- Igen – sóhajtott mélyet Anna.

Ezután mindketten visszaszálltak a hátasaikra, és elindultak Marcus kastélya felé. Anna nagyon félt, hogy miképpen fog a bátyja viszonyulni hozzá. Ma igazán lejáratta őt mások előtt. Igazából meg is értette volna, ha nem akarja többé látni. Igyekezett magára nyugalmat erőltetni, ami csak azzal a tudattal sikerült, hogy Lucas vele fog maradni és megvédi őt.

Marcus nem igazán akarta elhinni a fiának, hogy Fátum Annát választotta lovasának, hiszen őt is elutasította, de amikor a hatalmas fekete csődör hátán érkezett meg a lány, már nem volt oka kételkedni. Habár nem igazán tudta eldönteni, hogy ez a tény, hogy a lánya lett a pokol csődörének lovasa, most boldogítja vagy félelemmel telíti el. Boldog lenne a büszkeségtől, hogy ismét a családjából került ki a ló gazdája. Esetleg rettegne a félelemtől, mert Fátum olyan erőkkel bír, amivel könnyedén összeroppanthatja Annát.

- Hát rendben, megtarthatod Fátumot, de innentől kezdve keményebben kell mágiát tanulnod – döntött végül Marcus.

- Köszönöm apám – ölelte meg őt a lány, amitől mindjárt jobb kedve lett a helytartónak, habár a félelem így is megmaradt.

- Rendben, keressetek neki egyelőre az istállóban helyet, majd hamarosan építettünk neki egy számára megfelelő helyet, ami méltó az erejének – sóhajtott mélyet. Anna bólintott és elvezette a lovát, otthagyva Lucast az apjával és a fivérével.

- Marcus, ezt a fivérem küldte – vette elő a meghívót, amit előző nap kellett volna átadnia. 

- Köszönöm – vette el a papírt, majd kicsomagolta a tekercset, és elolvasta. – A húgom már küldött meghívót – nem értette.

- A fivéremtől egy kis nyomaték – legyintett. – Ezenkívül jelezném, hogy Anna kísérője kívánok lenni ezen a bálon – jelentette be a herceg.

- Ezt majd ő fogja eldönteni, de a részemről semmi akadálya – hajolt meg a herceg akarata előtt.

- Köszönöm – bólintott. – Most ideje mennem. Remélem, hamarosan találkozunk – ült vissza a sárkánya nyergébe.

- Nem maradsz vacsorára? – kérdezte Marcus.

- Nem, még van néhány fontos elintézni való belügy, amit a fivérem bízott rám – mondta a kifogásokat, mivel nem bírt volna megmaradni Anna közelében, hogy ne érintse. Vágyott rá, és végre ismét meg akarta ízlelni a lány telt ajkait.

Ahogy hazaért, bezárkózott a szobájába, és próbálta kiverni a zöld tekintetű lányt a fejéből, holott tudta jól, hogy ez teljességgel lehetetlen.

 

 

A mappában található képek előnézete Testvéri szeretet

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szia ♥

(sayu, 2012.06.09 01:42)

na szia kedvesem :D mivel már késő van ezért csak pár szót írok neked :/ nagyon jó a történeted és remélem minél hamarabb folytatod. nekem is nagyon megtetszett az hogy Anna ennyire szókimondó és hogy nem hagyja magát . Bár kicsit fura nekem az hogy a tesója ennyire megváltozott de az a "lány" különösebben nem érdekel. ami visziont igen hogy Lucas ennyire megnyílt neki mondjuk nekem ez az egyik kedvenc olvasnivalóm . Uram atyám mi lett volna ha még hosszút és velőset akarok írni hm? Na nem fárasztalak. Légy jó és hozd nekem a frist X"D

Re: Szia ♥

(LAOM, 2012.10.29 18:07)

Szia :)
Mindig öröm olvasni, hogy mennyire szereted az irományaim. Én magam is jobban szeretem a két lány közül Annát. Igazán harcias jellem, aki nem változik meg, mert más körülmények közé kerül.
Igazán örülök, hogy ez a velős véleményed. :) Örülök, hogy tetszett :) Köszönöm, hogy írtál :)

:)

(G, 2012.04.01 20:20)

:) :) :) :) :)
:) :) :) :) :)
:) :) :) :) :)
:) :) :) :) :)
:) :) :) :) :)
:) :) :) :) :)

Re: :)

(LAOM, 2012.04.03 16:31)

Gizikém ez nagyon hosszú és velős volt, de legalább írtál, szóval örülök, hogy tetszett :)