Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. rész: Az álarcosbál

2012.10.29

 Az elkövetkező egy hónap alatt Anna úgy érezte, hogy még távolabb kerül a testvéreitől. Emma a nemesi kör után érdeklődött, teljesen a befolyásuk alá került, míg Draco félt közelíteni felé. Fogalmuk sem volt, hogy mennyire sértették meg egymást, és szabad-e közelíteniük egymás felé, vagy hagyják megemészteni a sértéseket.

Azonban egyre jobban közeledett a királyi álarcos bál, ahová meghívták a családot. Emma rengeteg felkérést kapott, mivel nagyon jó barátságban volt Nadia udvarhölgyeivel, de ő Cassiel bárónak mondott igent. Anna viszont egy felkérést sem kapott, mivel Lucast feltűnően kerülte. Azonban nem a herceggel volt baja, hanem a bátyjával nem tudta kezelni a kapcsolatát. Nem Lucast kerülte, hanem a fivérét, akivel nem akarta tovább rontani a kapcsolatát.

Már csak egy hét volt a nagy eseményig, mikor már Emma nagyban a ruhája kiválasztásán dolgozott már két hete, hiszen tudta jól, hogy Cassiel lesz a párja. Többször részt vett már Nadia egy-egy teadélutánján, és igen jó kapcsolatot ápolt a többi udvarhölggyel. Azonban Annát elkerülték a társasági események és inkább a könyvtárukban olvasott. Azonban ezen a délutánon a bátyja és az apja elutaztak, hogy Krafton ügyeit elintézzék. Éppen a zongoraszéken üldögélt, miközben olvasott legalábbis a könyvet nézte, miközben Lucasra gondolt. A csókra és az együtt töltött percekre, ahogy egymást ölelték. Kopogás zökkentette ki az elmerült elmélkedésből.

-          Igen – nézett fel a könyvéből, mire egy szolgáló lány lépett be.

-          Elnézést, hogy megzavarom kisasszony – mondta remegve, mivel rettegett az összes szolga a lánytól. Emma elhíresztelte, hogy Anna mennyire kegyetlen, hogy ok nélkül éget meg embereket és alacsonyrendű szolgálókat, ha úgy tartja a kedve.

-          Mi az? – kérdezte kissé barátságtalanul. Mostanság elég mogorva volt, mivel a rosszindulatú pletykák miatt sokan kerülték, és ő nem strapálta magát, hogy megfékezze ezeket, hiszen, ha mások nem veszik a fáradtságot, hogy megismerjék az igazi természetét, akkor ő miért alázná meg magát mások előtt.

-          Lucas herceg szeretne Önnel beszélni – közölte remegve.

-          Engedd be! – zárta be rögtön a könyvét, közben megborzongott az egész lénye, hogy meghallotta a fiú nevét.

-          Igenis – bólintott, majd rögtön távozott és bevezette a herceget. – Hozhatok valamit? – kérdezte félénken.

-          Kávét kérnénk – mosolygott Annára Lucas.

-          Igen – hajolt meg.

-          A mézet és a tejet el ne felejtsd! – szólt utána Anna.

-          Igen kisasszony – hajolt meg ismét.

-          Valami süteményt is hozz – tűnt el minden emberség a lány arcáról, ami meglepte Lucast.

-          Igenis – majd sietett el a lány. Ekkor Anna arca jóval emberibb lett.

-          Igazán boldog vagyok, hogy ismét találkoztunk. Azt hittem, hogy teljesen elfelejtett a legutóbbi találkozásunk óta – állt fel a székről Anna.

-          Soha nem tennék ilyen gonosz dolgot – lépett közelebb a lányhoz.

-          Nagyon reméltem, hogy így gondolod – ment közelebb a fiúhoz, miközben végighúzta az ujjai hegyét herceg arcán.

-          Örülök, hogy nem tartod a távolságot – mosolygott felszabadultan Lucas.

-          Hiányoztál – mosolygott elpirultan Anna.

-          Te is nekem – bólintott Lucas.

-          Ez a vallomás igazán boldoggá tesz – túrt a herceg hajába a lány, miközben mélyen a hihetetlenül kék szemekbe nézett.

-          Kérlek, ne gyere ilyen közel, mert különben tudom biztosítani az erényeid biztonságát – lélegzett igen nehezen Lucas.

-          Nem is baj, ha apám ránk nyitna, akkor követelné, hogy feleségül vegyél. Többé nem kellene távol lennünk egymástól – remegett meg Anna, miközben a herceg végigsimította a meztelen karjait.

-          Szóval, ha ismét megkérdezném, hogy a jövő heti álarcosbálon a kísérőm lennél-e, akkor most nem utasítanál el? – kérdezte, miközben a lány nyakának hajlatához hajolt és mélyen magába szívta a tiszta és különleges illatot.

-          Ezt csak akkor tudod meg, ha rákérdezel egyenesen. Nem bocsátkozom felesleges találgatásokba – sóhajtott mélyet Anna, miközben azt kívánta, hogy bár nagyobb felületen érintené őt Lucas.

-          A párom leszel a bátyám által rendezett álarcos bálon? – kérdezte szinte hörögve.

-          Más párral meg sem jelennék – fogta a kezei közé a fiú arcát.

-          Lépj távolabb, könyörgöm, lépj távolabb, mert letépem a ruhád és itt teszlek magamévá, nem érdekel, hogy ki jön be és ki nem – mondta rekedt hangon Lucas.

-          Mi van, ha pont erre vágyom? – hajolt közelebb a fiú arcához Anna.

-          Nem vágyhatsz erre – tiltakozott Lucas.

-          Az érintésedre és a közelségedre vágyom – vallotta be a lány.

-          Hozzám jössz feleségül? – tette fel a kérdést, ami már régen a fejében motoszkált.

-          Igen, ha az apám is beleegyezik – pirult el. Lucas már hajolt, hogy megcsókolja a lányt, aki formálisan menyasszonya lett. Mikor hallották, hogy a könyvtár nehéz kilincsét valaki lenyomja. Úgy rebbentek szét, mintha tüzes vasat nyomtak volna egymáshoz. A szolgáló lány érkezett meg a kért kávéval, és a többi dologgal.

-          Kívánnak még valamit? – kérdezte félénken, miközben látta, hogy milyen morcosan néznek rá.

-          Nem, köszönjük – mondta kissé mogorván Anna.

-          Engedelmükkel – sietetett el onnan, és bezárta az ajtót.

-          Hol is tartottunk? – kérdezte Lucas.

-          Nem is tudom pontosan, de mintha meg akartál volna csókolni – mondta pirultan.

-          Nem csak szándék, meg is foglak – húzta magához a lány karcsú testét, majd szenvedélyesen megcsókolta. Anna most szívesen viszonozta a fiú gesztusát, nem pedig ösztönből, mint ahogy a bemutató bálján. Mikor már nem kaptak levegőt csak akkor váltak el egymástól, de csak néhány centiméterre, az orruk súrolta egymást.

-          Már azt hittem, hogy soha nem teszed meg ismét – kapkodott levegő után Anna.

-          Azt hittem, hogy nem akarod – simogatta meg a lány arcát.

-          A bálunk másnapján arra vágytam, hogy ismét lássalak. Mikor elszöktem a kastélyotokba, az volt életem egyik legszebb napja. Meg merném kockáztatni, hogy valóban a legszebb – túrt a fiú hajába, mire újabb csókban egyesültek az ajkaik. Maguk sem tudták, hogy meddig csókolták egymást, boldogok voltak, mert szerették egymást.

-          Most megyek és megbeszélem az apáddal, hogy igent mondtál nekem – szakadt el a lány karjaiból.

-          Rendben – bólintott, miközben tétován hátrált egy lépést a fiútól.

-          Nagyon remélem, hogy igen rövid jegyességünk lesz – mondta ábrándozva Lucas, majd elsietett a könyvtárból.

-          Én is – mosolygott Anna, miközben visszaült a zongoraszékre, majd a térdeit és várta, hogy Lucas visszatér hozzá. Azonban alig félóra múlva az apja rontott be a könyvtárba, és nem igazán volt rózsás hangulatba.

-          Te teljesen megőrültél? – kérdezte kertelés nélkül.

-          Miért? – kérdezte megrökönyödve.

-          Igent mondasz egy olyan férfi házassági ajánlatára, akivel gyűlölitek egymást, és olyan ranggal járna a házasság, amivel nem tudnál háttérbe vonulni, mint eddig – mondta dühösen.

-          Tévedsz apám, nem gyűlölöm Lucast. Igaz, hogy az első találkozásunkkor nem kedveltem őt, és mikor ellopta az első csókom, akkor valóban dühös voltam rá, de azóta nagyon közel kerültünk egymáshoz – mondta elpirultan.

-          Igaz, nem becstelenített meg? – lett ideges Marcus.

-          Nem, soha nem volt tiszteletlen. Igaz, néhányszor megölelt, de soha nem viselkedett velem tiszteletlenül – védekezett.

-          Egy kérdésem van hozzád. Szereted őt? – kérdezte határozottan.

-          Igen, teljes szívemből – mondta határozottan Anna.

-          Értem – sóhajtott mélyet. – Hazaküldtem őt, azzal az ígérettel, hogy a bálon felelek, hogy miként döntöttem.

-          És miként döntöttél apám? – lett kíváncsi Anna.

-          Jelenlegi állapotodban nem lehetsz a felesége – járta körbe a lányt.

-          Mit kell tennem, hogy az asszonya lehessek? – kérdezte rosszat sejtve.

-          Tanulnod. Nagyon távol állsz, hogy egy nap te lehess a királynénk. Lucas nem sokkal, hogy megnősül, király lesz. Neked nem szabad akármilyen királynénak lenned – figyelmeztette.

-          Miként lehetnék méltó hozzá? Segíts, hogy jó társa lehessek! Miként lehetnék megfelelő társa a nagyközönség előtt? – remegett az indulattól.

-          Akármire számít, ez igen hosszú jegyesség lesz. A bálon meglátom, hogy mennyire állsz távol tőle, de néhány évre vissza kell vonulnod a társadalmi élettől. A felügyeletem alatt nevelkedsz, és megtanulod a politikai játszmák jelentését. Egyébként sem gondolom, hogy Lucas herceg érzelmei komolyak lennének. Azonban, ha mégis tévednék, te kész leszel, hogy az asszonya leszel, és én biztonsággal adlak neki – ígérte meg Marcus.

-          Neki mit válaszoltál? – lett kíváncsi Anna.

-          Hogy az álarcosbál után választ adok neki, habár szerintem te alatta elmondod, hiszen vagy olyan egyenes, hogy nem rám bízod ezt a hálátlan feladatot – sóhajtott mélyet a férfi.

-          Ezt jól látod – bólintott Anna. – Hazaküldted? – pillantott egy röpke pillanatra a zongora előtti székre.

-          Igen, mivel megígértem neki, hogy a bálon a párod lehet – bólintott Marcus.

-          Akkor ezen esetben, én megyek a családi szabóhoz, hogy egy megfelelő ruhát készítsen a jeles eseményre, hogy a herceg megfelelő párja lehessek – mondta szokatlanul éretten, miközben a hangjából igencsak érződött a szomorúság.

-          Anna van bőven időtök, hogy együtt legyetek. Én azt szeretném, ha minden tudásod meglegyen, hogy megfelelő társa lehess. Persze a jegyességetek ideje alatt kiderüljön, ha ő mégsem érez maradéktalanul teljes hűséget irántad – mondta szárazon Marcus, felkészítve a lányt, hogy bármi közbe jöhet.

-          Értem – bólintott Anna. – Akkor most mehetek a szabóhoz? – mondta érzelemmentes hangon.

-          A húgom elküldte a királyi szabót, aki ingyen készíti a te ruhádat, vagyis Nadia és Laurant fizeti – mondta unottan. – Persze mondanom sem kell, hogy Emma erről nem tudhat – figyelmeztette Marcus.

-          Megértettem – bólintott.

-          Akkor gyere! – vezette egy kis szobába, ahol már várta őt egy középkorú férfi, akinek egy furcsa szalag volt a nyakába akasztva, és különös tekintettel méregette a lányt. mellette egy vékony nő állt, aki pont olyan szemekkel tekintett rá, mint az eddigi nevelőnői.

Anna számára az elkövetkező egy hét, maga volt a pokol. Titokban járt elkészítetni a ruháját, míg a nevelőnő kinézetű nő, tényleg nevelőnő volt, aki arra tanította a lányt, hogy miként lehet titokzatosabb, mégis érzéki, miközben mégsem közönséges. Emma, Elina és Draco úgy tudták, hogy Anna nem jelenik meg a bálon, hanem rögtön az új iskolájába utazik a bál előtti nap, hogy méltó lovasa legyen Fátumnak.

A két testvér külön örült is ennek, mivel Emmába annyira belerögződött, hogy a társaság szemében a húga nem normális, míg Draco jobbnak látta védelem alá helyezni a lányt a kellemetlenkedő udvarlók elől, akik csak a vagyonra és a névre hajtanak.

A bál napján Anna haját vérvörösre festették, és az arcára is különleges smink került, amivel az apja azt akarta elérni, hogy semmilyen körülmények között ne ismerje fel senki. Erre azért volt szükség, mivel Lucas kikötötte, hogy be akarja jelenteni a bálon, az eljegyzését. Marcus nagy viták után beleegyezett, de azt még kiharcolta, hogy a lány nevét egyelőre ne mondják, mert most még csak támadások céltáblájává tennék ki őt. Marcus meg akarta adni a lányának, hogy a herceggel egy szép estét töltsenek együtt.

A kastélyba megérkezve Nadia külön lakosztályába vezették, ahol felkészítették. A ruhája vérvörös volt, amibe fekete fonallal voltak lángnyelvek hímezve. Az egész olyan volt, mintha a lány lenne az eleven tűz.

Igazából Marcus abban reménykedett, hogy Lucas nem fogja bírni a jegyességet és talál valami pótlékot Anna helyett. A lány tudomást szerez erről, és felbontja haladéktalanul az eljegyzést. Igazán azt sem bánta volna, ha kicsit megsebzi a csalfa férfit, aki összetörte a szívét.

Azonban az idősebb férfi nem is akarta igazán ezt az átkot, hiszen Anna boldognak látszott, annak ellenére is, hogy keményen kellett dolgoznia. Már azóta Marcus is belátta, hogy Anna nem az előkelő pompába született, hanem a szabadságba. Fátum ragaszkodása hihetetlen volt. Hiszen a ló csak a legerősebbeket ismerte el, mégis szinte kezes bárányként leste a lányt, hogy mivel okozhatna neki örömet. Tudta jól, hogy különleges lány. Ilyenkor merült fel benne, hogy lehetséges, hogy Lucas tényleg szereti őt. Azonban nehéz volt hinni ebben, hiszen ő és Draco a fajuk két legkegyetlenebbje volt.

*

Anna hitetlenkedve nézte magát a tükörben. A ruháját sokféle jelzővel tudta volna illetni, kivéve, hogy visszafogott. A legfurcsább mégis az volt, hogy a mellei szinte zavaróan nagyoknak tűntek. Való igaz, eddig mindig el is akarta rejteni őket, míg most ez a ruha direkt kihangsúlyozta a kerek kebleket.

Még fel sem ocsúdott az első döbbenetéből, mikor Lucas lépett a szobába.

-          Te jó ég – akadt el a fiú lélegzete.

-          Ennyire rossz? – lett szomorú a lány.

-          Dehogy is Életemben nem láttam nálad szebbet – lélegzett nehezen.

-          Akkor jó – lépett közelebb Lucashoz.

-          Ne, mert itt helyben letépem rólad és akkor apád nem tehet semmit a frigyünk ellen – próbált uralkodni magán.

-          Nem tiltakozik, csupán hosszú jegyességre szán minket. Azt akarja, hogy némi időre tanulni menjek, hogy a külvilág szemében erős és megfelelő hercegné lehessek – simogatta meg a herceg arcát.

-          Biztos, hogy nagyszerű királyné lennél – simított végig a lány haján, ami szoros kontyba volt csavarva.

-          Ezt nem tudhatjuk. Abban igazat adok apámnak, hogy még nagyon fiatal vagyok és még nem élek elég régóta a világodban – sóhajtott mélyet Anna.

-          Megvárlak – fogta a tenyerei közé a lány arcát. – Közben elintézem, hogy a visszatérésedkor ne támadhassa senki a szerelmünket – ígérte meg, miközben arra törekedett, hogy visszafogja a lány iránti vágyát, hogy ne csapjon le a lány ajakaira. Anna látta a fiú vívódását, és ő csókolta meg, aki szinte szomjazva falta a lány ajkait.

-          Lucas! – hallották meg Nadia hangját, aki a következő pillanatban be is nyitott. – Végre megvagy sógor – vigyorgott a nő.

-          Mit akarsz? – kérdezte morogva Lucas.

-          A bátyám most mesélte, hogy megkérted a leányzó kezét – mutatott Annára.

-          Van valami kifogásod a személye ellen? – állt védelmezően a lány elé.

-          Szó sincs róla. Anna az én klánom szülötte. Másrészről pont ugyanolyan vad, mint én voltam, a bátyám egyenesen rettegett attól, hogy az uralkodó párja leszek. Néhány év internátus, és a démon lánya önkéntelenül is megtanulja, hogy a nép előtt hogyan viselkedjen. De nyugi Lucas, a hálószobában kész vadmacska lesz, aki melletted önmaga lehet. Hidd el, tapasztalatból mondom – mosolygott a királyné, majd távozott.

-          Nem bírom a nagynénédet – fordult a lány felé Lucas.

-          Kár, mert könnyen lehet, hogy nagyon sok közös van bennünk az őseinken kívül is – viccelődött a lány.

-          Szökjünk meg! – vetette fel a fiú, mire Anna arca elkomorult.

-          Nem. Apám a szavát adta, hogy a feleséged lehetek idővel. Százhuszonkét éves vagy. Két-három év már semmi az örök boldogsághoz képest – vélekedett Anna.

-          Igazad van, és addig Dracot is felkészítem, hogy feleségül foglak venni – simított végig a lány karján.

-          Most menj! Majd a bálon minden táncom a tiéd lesz – ígérte meg Anna.

-          Ebből nem engedek – bólintott, majd távozott. Anna sóhajtva megigazította a sminkjét, majd felvette az álarcot, ami ezüstből kovácsoltak direkt az ő számára. Nagyon aprólékos munka során készült el. Olyan volt, mintha fonták volna a vékony ezüstszálakat. Csupán a szeménél takarta a lány arcát, habár a lángszerű arcfestékből így is felismerhetetlen volt az egész lénye.

Anna mélyet sóhajtva ellenőrizte ismét a kinézetét, majd a szobából nyíló ajtón, amit a nap folyamán mutattak meg neki, egyenesen a királyi pár szobájába távozott. Az említett helységben jelen volt Laurant, Nadia, Marcus, Elina és Lucas. Éppen a két fiatal esküvőjét tárgyalták meg. A lány anyja egyáltalán nem volt lenyűgözve a kérőtől. Azonban alig fél év alatt a nyomorból származó üldözött lányból hercegné jelölt lett. Igaza volt anno Marcusnak, hogy az ő házából sokkal jobb esélyekkel mehetnek férjhez a lányai.

Emmának egy báró udvarolt, míg Annát a herceg akarja feleségül venni. Minden annyira tökéletesnek tűnik, akkor miért van ennyire rossz érzése.

Anna hirtelen betoppanása zavarta meg a patikus gondolatait. Ahogy meglátta a teljesen átalakított külsejű lányt, el is felejtette, hogy mennyire aggódik. Anna önfeledt mosolya egyelőre elhitette  azt a látszatot, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.

*

Alig egy óra múlva kezdtek el a vendégek megérkezni. Anna és Lucas az egyik karzatról figyelte, ahogy a vendégek betódulnak és szinte mindenki tiszteletét tette a királyi párnál.

-          Néhány év múlva mi ülünk majd ott – súgta Lucas a lány fülébe.

-          Nekem az túl nagy felelősség lenne – tiltakozott Anna.

-          Olyan ötven év múlva szereznél annyi tudást – csókolt a lány nyakába.

-          Ötven év? – illetődött meg kissé ijedten.

-          Már a kárhozottak világához tartozol. El kell felejtened az emberi gondolkodást. Halhatatlanok vagyunk, és csak akkor tudunk meghalni, ha valaki valamilyen módon megöl minket – simított végig a lány hátán, mivel a ruhájának ott is elég nagy volt a kivágása.

-          Még szokatlan a gondolat. Tizennyolc évig úgy életem, hogy bármelyik pillanat lehet az utolsó, és fél éve tudtam meg, hogy ez nem így van – mondta Anna.

-          Istenem, nem vagyok benne biztos, hogy kibírom ma este, hogy ne szabadítsalak meg a ruhádtól, és gyönyört okozzak neked – húzta közel magához a lány testét.

-          Lucas én is nagyon szeretnék veled lenni, de ha ez ma megtörténne, a társaság még jobban kivetne magából – lettek egész sötétek a zöld szemek az álarc alatt.

-          Miért lenne baj, ha a társaság nem szeretne minket? – lepődött meg.

-          Te magányos vagy, hiába mutatod magad annyira magabiztosnak. Azért barátkoztál a bátyámmal, mert ő veled volt, és nem ítélt el semmi miatt. Szabad lehettél vele, és mindig számíthattál rá. Ha az én rossz híremet kelted, akkor ő biztosan elfordul tőled, míg engem kivetnek maguk közül a nemesek. Velem tartanál ez tény, de örökké magányosan élni kettesben egy idő után maga lenne a pokol. Meggyűlölnél, és vissza akarnál térni a pompába, a családodhoz. Nem akarom, hogy bárki is gyűlöljön engem, csak azért mert létezem. Elég volt az emberek között az ilyen élet – remegett meg.

-          Soha, nem engedem – ölelte magához a nőt, aki szívesen simult a karjai közé. Lucas miközben simogatta Anna hátát, figyelte a fivérét is, akivel megállapodtak, hogy még a bál kezdetén bejelentik az eljegyzést. Majd a jelet megadva induljanak le. – Nyugodj meg, nem lehetsz zihált. Már a vendégek zöme itt van, Laurant bármikor megadhatja a jelet – súgta a lány fülébe.

-          Igen – bólintott zavartan.

-          Gyerünk, mosolyogj rám! – kérte megjátszott komolysággal.

-          Rendben – próbált meg mosolyogni, ami sokkal könnyebben ment, miután látta Lucas kék szemeiben, hogy mennyire csodálja őt.

*

Közben a bálterem lentebbi részén Emma valósággal el volt varázsolva, hogy egy ilyen elegáns estélyen lehet, egy báró a párja, és egyáltalán nem várható semmilyen rendbontás a családjuk részéről. Az elmúlt hetekben az udvarhölgyek úgy belebeszélték, hogy a nővére csak visszatartja őt. Neki van esélye, hogy az elit tagja legyen, de Anna teljeséggel reménytelen. Kezdve ott, hogy a herceg halálosan gyűlöli. Feltűnően kerüli a másik lányt, hiába a fivérük jó barátja.

-          Minden rendben? – zökkentette ki a gondolkodásból Cassiel.

-          Igen, a legnagyobb rendben – mosolygott Emma.

-          Min gondolkodtál így el? – kérdezte a lányt, miközben egy poharat nyújtott oda neki.

-          Hogy mennyire boldog vagyok, hogy apánk ránk talált, és nem kell bujdosnom Anna miatt – felelte.

-          Mi történt? – kérdezte.

-          Meséltem, hogy irigységből levágta az egyik hölgy a hajamat, és Anna bosszúból egy pillantásával elégette. Mondhatni, hogy ekkor ébredt fel az apánktól örökölt képessége – sóhajtott mélyet.

-          Anna akkor csak téged védett – szűrte le a lány mondandójának lényegét.

-          Úgy állítja, de ez nem igaz – mondta harciasan Emma.

-          Honnan tudod? – lett kíváncsi Cassiel.

-          A hölgyek így mondták – felelte a lány.

-          Te ezt megbeszélted az udvarhölgyekkel? – háborodott fel.

-          Nem konkrétan így, ezt csak a néném tudja, de mikor pletykálták, hogy Krafton városában mi történt, akkor mondták, hogy a gyilkos lány kedvtelésből ölte meg a nemes lányát – felelte Emma.

-          Te ott voltál. Tényleg így gondolod? – lett ideges.

-          Amit az udvar gondol, nekem is azt kell – felelte, miközben a szemét végigjáratta a termen.

-          Mi van a te gondolataiddal? – lett kíváncsi Cassiel.

-          Amíg nem vetnek meg úgy, mint Annát, azt gondolom és mondom, amit kérnek tőlem. Nem akarok számkivetett lenni megint. Nem tudnám elviselni – rezzent össze.

-          Értem – felelte elmélkedve a fiatalnak tűnő démon.

-          Ne beszéljünk tovább a testvéremről! Elküldte őt az apám egy internátusba, ahol megnevelik, és szem előtt sem lesz. Remélhetőleg elfelejtik, hogy Lucas szemében tüske és őt is befogadja idővel a társaság – bölcselkedett Emma.

-          Szerintem ő nem vágyik mindenki elfogadására, csak néhány ember szeretetére – védte meg az idősebb lányt, aki iránt rokonszenvet érzett, hiszen Anna a saját jó hírét is feláldozta, hogy a húgáért bosszút álljon. Mivel Emmához gyengéd érzelmeket táplált, ez igencsak sokat nyomot a latba, hogy megkedvelje a lány nővérét.

Felmerült benne, hogy feleségül kéri a barna hajú szépséget, de végül elvetette a gondolatot, hiszen a lány annyira gyermekgondolkodású, hogy még korai az esetében a házasságon gondolkodni. Nem tudott sokáig gondolkodni, mivel Draco és a kísérője. A lány igazán szép volt, és igen kihívó. Csak néhány démonifjú tudta róla, hogy kissé feslett természetű, amit gyakorta ki is használtak. Draco azért hozta őt magával, mert már régen élhette ki szabadon a vágyait, mert mostanság Annára vigyázott. Azonban, hogy az idősebbik húga elment egy időre, ő ismét nagy kanállal habzsolhatja az életet. Legnagyobb bánatára még Lucas is elkerülte, ami kifejezetten bosszantotta, mivel régen érezte magát ennyire mellőzöttnek.

-          Emma drága húgom, annyi ajánlatot kaptál, miért pont ezt kellett elfogadnod? – kérdezte gúnyosan Cassielre mutatva.

-          Hagyd ezt abba Draco. Én kedvelem Cassiel bárót – mondta szerényen Emma.

-          Ebből is látszik, hogy Annának van esze, hogy ő nem kedveli – mutatott a tényre, hogy ő bizony jobban szereti a másik húgát.

-          Nem is adtam neki sok lehetőséget, hogy kedveljen – mondta kimért hangon a báró.

-          Hagyjátok ezt abba! Nézzétek, Laurant király felállt – intett a királyi pár felé Anna.

-          Hol az ördögben lehet Lucas, ilyenkor a bátyja mellett szokott állni – elmélkedett Draco.

-          Hölgyeim és Uraim, alattvalóim. Eredetileg ennek a bálnak nem volt semmi oka, egészen egy héttel ezelőttig, mikor is az öcsém bejelentette, hogy szerelembe esett és megkérte a lány kezét az apjától. Mivel a nemes férfi rábólintott a nászra, így kedvesemmel úgy döntöttünk, hogy ezt a bált nekik ajánljuk – emelte meg a poharát, mire nagy éljenzés tört ki.

-          Úgy látom, hogy a világi cimborád nem is közölte, hogy meg kíván nősülni – jegyezte meg kissé cinikusan Cassiel, majd egy elegáns mozdulattal tért ki Draco lecsapni készülő ökle elől.

-          A herceg és a menyasszonya – mutatott a király egy mögöttük lévő ajtóra, ahonnan Lucas elővezette Annát.

A lány tartása egyenes volt, és büszke, mintha egész életében nemesek között nevelkedett volna. A mellei teltek voltak, míg a csípője karcsú. Szinte minden férfi irigykedve nézett a hercegre, hogy a kor egyik tökéletes arányú szépségére rátalált. Emellett a lány eleven tűz jelmeze mindenkiben felkeltette a vágyat iránta.

Cassiel báró volt az egyetlen a bálteremben, aki megismerte a titokzatos lányt. A mellette álló testvéreket figyelve rádöbbent, hogy ők viszont nem. Draco kicsit fel is háborodott, hogy ő nem tudott a szépségről, pedig Lucasszal megosztottak minden nőt. A hercegről gondolta utoljára, hogy valaha megnősül. Persze hallott róla, hogy a farkasok idővel párt választanak maguknak, akit teljes mértékben kisajátítanak, de ez sok volt számára. Úgy érezte, hogy a legjobb barátja elárulja.

Emma más miatt volt féltékeny. Az idegen lány testének arányai tökéletesek voltak, amit eddig csak festményeken látott, hogy milyen egy igazi nemes hölgy. Ismét nem érezte magát teljes értékűnek, ami igencsak bosszantotta.

-          Ki lehet ez? – kérdezte fennhangon Draco.

-          Nem tudom, de majd utána járok neked – szólalt meg a kísérője, akinek hallatszott a hangján, hogy ezért bőséges fizetséget vár.

-          Valóban nem ismered? – csodálkozott Cassiel.

-          Idióta, ha tudnám, hogy ki ez, akkor azt is tudnám, hogy Lucas mikor dugta meg. Azonban fogalmam sincs, hogy ki lehet ez a fehérnép – mondta idegesen a sötét hajú nemes.

-          Kedvesemmel ezennel megnyitom a bált, mindenki érezze jól magát! – mondta Lucas, miközben belekortyolt az italába.

Anna hasonlóan tett, miközben a tömegen tartotta a tekintetét. Hamar meglátta a bátyja haragos tekintetét, ami ugyanolyan zöld volt, mint a sajátja. Ahogy ittak, odaadták a poharaikat a tálcával ott szobrozó két szolgának, akik ezután diszkréten elvonultak. Ezután Lucas a kezét tartotta Annának, aki elfogadta, és lesétáltak a tánctérre, ahol utat engedtek nekik.

 

Lucas maga felé fordította a lányt, és a következő pillanatban a zenekar el is kezdett játszani. Anna hagyta, hogy Lucas vezesse a táncukat a zene ritmusában. A mozgása igen könnyednek és természetesnek látszott, holott nagyon feszélyezve érezte magát, hogy mindenki őket figyeli. Érezte a rosszindulatot és az irigységet, amit a bálozókból áradt feléjük. Azonban ott volt mellette Lucas, akibe bátran kapaszkodhatott.

*

Az este folyamán többen fel akarták kérni az ifjú menyasszonyt táncolni, hogy többet tudjanak meg róla, azonban Lucas senkinek sem engedte, hogy hozzáérjen. Ezen senki sem háborodott fel igazán. Mindenki megjátszott gesztusnak gondolta, egészen addig, míg Draco nem lépett oda hozzájuk.

-          Felkérném a hercegnét táncolni – jelentette be enyhén ittasan.

-          Sajnálom barátom, de a táncrendjébe nem férsz bele – lépett védelmezően a lány elé.

-          Ne csináld Lucas! Az elismerem, hogy ahol kell jó adottságai vannak a luvnyának, de előttem nem kell megjátszanod, hogy szereted – mondta kissé hangosabban, amire többen felfigyeltek.

-          Ne legyél közönséges! – szólt rá határozottan, mire elhallgatott a zene.

-          Mert különben úgy kiközösítetsz, mint a húgomat, Annát? A néném és a ribanc gyűrűje már így is alaptalan pletykákat terjeszt róla. És miért? Mert veled nincs jóban – szerzett egy poharat az egyik bálozótól, és egy kortyra ki is itta.

-          Akkor tisztázzuk a helyzetet! – sóhajtott mélyet Lucas. – Egyáltalán nincsenek ellenérzéseim a húgod, Anna iránt. Kifejezetten kedvelem, hiszen nem tartottam volna veletek a démoni lovak vásárára, ha nem így lenne. Kellemes társaságnak tartom és igazán boldog vagyok, hogy ismerhetem. Miért nem mozog társaságban? Mert gyűlöl kedves lenni olyanokkal, akik a háta mögött rosszindulatúan beszélnek, míg a szemébe hízelegnek, mert az apja a helytartó. Úgy döntött, inkább tanulni megy, hogy a pusztító erejét meg tudja zabolázni, hogy ne öljön meg senkit azért, mert szemét személyiségéből kifolyólag egy szemét alak – mondta igen harciasan a herceg, amin igen sokan meglepődtek. Már-már úgy hitték, hogy szerelmes Marcus idősebbik lányába. Aztán el is vetették, hiszen itt van ez az eszményi szépség, akihez nem enged oda senkit.

-          Még van képed így beszélni róla, mikor miattad vetik meg? – kérdezte Draco.

-          Nem fogadják el, mert ki meri mondani a véleményét nő létére. Igen ő egy gyönyörű és erős nő, akit te kezelsz kislányként – veszekedett tovább a barátjával.

-          Ez annyira megalázó, muszáj nektek ezt itt mindenki előtt kitárgyalni? – szólalt meg Anna, akinek már eléggé sírásra állt a szája. A szemei szinte feketék lettek, úgy elsötétültek a dühtől és a szomorúságtól, miközben már a könnyek ott csillogtak benne.

-          Igazad van kedvesem – fordult felé Lucas, majd a vállánál megkarolva kivezette a teremből. Draco szívesen utána ment volna, de jobbnak látta előbb lenyugodni.

Dühösen csörtetett ki a teremből, miközben hallotta, hogy máris Anna van a pletykatémák terítékén. Most örült igazán, hogy a kishúga nincs itt, és nem tudják bántani. Az udvarra kiérve, mélyen belélegezte a hűs éjszakai levegőt, majd felnézett a csillagokra. Bántotta a tudat, hogy az a nyavalyás Lucas látszólag jobban megértette az ő kissé vadóc kishúgát, mint ő. Pedig Draco nagyon igyekezett, hogy átérezze, hogy min is megy keresztül a lány. Azonban mindenki szemében az az ostoba Emma volt a kedvelhető személyiség.

Talán jobb is lesz, ha Anna távol marad a közösségi élettől egy kis időre. Neki is érdeke, hogy megtanulja uralni az erejét, és ezzel Fátumot is rendesen tudja majd irányítani. Habár a lány úgy ült a nyeregben, mintha odaszületett volna.

Lucas a palota egy kihalt részéhez vezette a lányt, aki nagyon szomorú volt. Nem gondolta volna, hogy még jelen sincs hivatalosan, és akkor is képesek a lelkébe gyalogolni. Eddig úgy hitte, ha nem látják, akkor eszükbe sem jut. Azonban látta, hogy a személyének a rosszindulatú kitárgyalása a legjobb szórakozása az úgynevezett elitnek.

-          Haza akarok menni – szólalt meg hosszú hallgatás után.

-          Nem feded fel az arcod előttük? – kérdezte Lucas, miközben a szoros kontyból kiszabadult néhány tinccsel játszott.

-          Nem, nem akarom, hogy tudjanak rólam – rázta meg a fejét.

-          Nyugodj meg! Ott egyikük sem ér fel hozzád – fogta a két tenyere közé a lány arcát.

-          Jobb lesz indulnom az internátusba. Ott legalább nem kell várnom semmi szeretetet, hiszen mindig gyűlöltem az iskolát. Hátha tanulok néhány jó kis átkot, ami után nem mernek rosszat mondani rám – törölte meg az arcát, ahogy folyt a könnye. – Még az arcfestékemet is elkentem. Olyan gyerekes vagyok – lett rosszabb kedve.

-          Én ilyen gyerekesnek szeretlek. Néhány év múlva, mikor házasok leszünk, ezt az arcodat akarom látni a hálószobánkban. A külvilág szemében lehetsz akármilyen erős és kemény nő, persze jól nevelt is, de nekem ez a vadóc és tisztaszívű teremtés kell, aki most vagy – csókolta meg, miközben a falhoz szorította.

-          Várj meg könyörgöm! – mondta a csók végén.

-          Abban nem lesz hiba – húzta oda magához, és ismét megcsókolta.

Még hosszú ideig csókolták egymást, mire végre Nadia rájuk talált.

-          Itt az ideje indulni kislány – mondta együtt érzően.

-          Igen – bólintott Anna.

-          Nem lehetne még egy kis időt együtt tölteni? – kérdezte Lucas.

-          Nem rég vették le az álarcokat, és most fogyasztják a második vacsorát. Hamarosan el kezdenek hazafelé szállingózni. Most van a legjobb esélye, hogy eltűnjön és reggelre az internátusba érnie – figyelmeztette őket a királyné.

-          Igaza van a nénémnek – fordult Lucashoz Anna. – Még át kell öltöznöm, és le kell mosnom az arcom.

-          Rendben a lakosztályba kísérlek, nem megyek vissza már a bálba.

-          Pedig jobb lenne, mert ha végképp nem térsz vissza, csak a leányzó rossz hírét kelted. Persze, most azt mondod, hogy senki sem ismeri. Azonban arról fognak pletykálni, hogy máris megbecstelenített lány lesz a hercegné – tiltakozott Nadia. – Mindketten a családom tagjai vagytok. Nem akarom, hogy az esküvőtöket beárnyékolja valami. Éppen elég ez, hogy az udvarhölgyeimet le kell építenem. Legszívesebben Emmát is eltávolítanám, de ő a bátyám lánya, így marad. Másfelől nem tehetem meg, hogy a nemes hölgyeket látszólag semmi ürügy alapján távolítom el magam mellől.

-          Megértem nénikém – bólintott Anna.

-          Mindenesetre örülök, hogy a fivéremnek van egy normális gyermeke is – simogatta meg kedvesen a lány arcát.

-          Köszönöm nénikém – ölelte meg a királynét, majd visszatért a lakosztályba, ahol hamar lemosta a sminkjét és átöltözött. Egyedül a kontyát hagyta meg. Éppen indult volna elbúcsúzni Lucastól, mikor hallotta, hogy a bátyja és a vőlegénye az ajtóban veszekednek. Jobbnak látta, ha nem találja itt a fivére. A titkos ajtón keresztül elhagyta a szobát, de most egy másik alagúton ment, ami kivezetett a szabadba, ahol Fátum várta. – Indulhatunk – simogatta meg az állat nyakát, majd felszállt a nyeregbe, majd távozott.

Draco dühösen lökte félre Lucast és rontott be az üres lakosztályba, ahol csak a különleges szabású ruhát és a lánynak készített álarcot találta. Lucas kicsit csalódott volt, hogy nem búcsúztak el rendesen.

-          Meglep, hogy nem fektetted meg ma este – vette fel az ujjai közé a ruhát, amin még érezte a lány testének melegét.

-          Honnan veszed ezt? – kérdezte Lucas.

-          Ez a ruha úgy állt rajta, hogy épeszű férfi nem tudta volna kihámozni. Másfelől te ideges vagy, hogy nem érinthetted – dobta le a földre a vörös anyagot, majd távozott. Lucas felvette a földről a ruhát, és az arcához emelte. Érezte rajta Anna illatát. Az ablak felé fordult, ahol látta, hogy Fátum használja az erejét, és a pokoli dimenzión keresztül viszi el onnan a lányt. Lucas csak remélni tudta, hogy Anna teste kibírja az utat, és épségben megérkezik.

Már most ürességet érzett magában, pedig alig egy fél órája még csókolta.

 

A mappában található képek előnézete Testvéri szeretet

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

*-*

(Sayu, 2012.11.01 13:29)

Na most erre mit tudok írni hm..hm nagyon jó.. kicsit gyors nekem de tetszik... Tetszik hogy ennyire szinte mindenki mellettük van.. viszont Draco nem annyira jött most be. pedig általában szeretem őt de most valahogy olyan ellenszenvesre sikeredett. Anna nagyon jó lett. tetszik a ruhája. mondjuk én vizuális gondolkodású vagyok így valamivel könnyebb :) Csak így tovább és siess a frissel nagyoon :D

Re: *-*

(LAOM, 2012.12.04 16:57)

Valóban, az eddigi óvatos közeledés után, ez valóban gyors volt. De már ideje volt, hogy lépjenek egymás felé. Draco nagyon csúnya dolgokat fog még működni, szóval lehet ezután még jobban nem fogod kedvelni.
A ruha az én gondolataimban is megjelent. Hátha rá tudom venni az unokahúgomat, hogy megrajzolja. :) Amint tudok jövök vele, de a sok beadandó mellett nem olyan egyszerű az.
Köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy tetszett :)

:)

(Me, 2012.10.29 21:17)

Nem mondom, de Tudod! :)
Nagyon szeretem a Drakliákat és az Előzményeit egyaránt. Az elején meglepődtem, hogy milyen gyorsan közel kerültek egymáshoz a fiatalok, de Emma "átalakulásának" leírása nagyon hatásos lett, és nagyon jól sikerült. Draco alpári volt, de tudva, hogy mit fog elkövetni, nem meglepő. Csak így tovább, nagyon jó ez a sorozat, gratula hozzá!

Re: :)

(LAOM, 2012.12.04 16:54)

Mondhatod Gizikém :) Ne fogd vissza magad! :)
Ebben nem kételkedtem, hogy ezt az univerzumot igencsak szereted. :) Már régebben is vibrált közöttük a levegő, de nem lépték meg a kezdő lépést, vagyis Lucas igen, de Anna nem mutatta jelét, hogy fogadná a közeledését.
Draco valóban kezd egyre jobban kifordulni önmagából, és a Drakliák ismeretében nem is csoda. Az ottani viselkedése tudatában a korábbi magatartása volt a szokatlan. Emma meg olyan, amilyen. Köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy tetszett :)