Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. rész: Az eljegyzés híre

2013.04.20

 Draco az elmúlt tíz év alatt szinte meggyűlölte a hajdani legjobb barátját, Lucast, aki miatt Annának el kellett bujdosnia. Az elmúlt években rádöbbent, hogy Annának igaza volt, és nem nézheti le az unokatestvérüket, Malvint, mert nem tisztavérű démon. A fiatal férfinak segítséget adott, hogy jobb munkákat tudjon vállalni, mint közönséges lovász.

Mikor meglátta a hazatérő Annát, olyan idegen és rideg volt a korábban kedves és életvidám nő. Mikor meghallotta, hogy Emmával nevet, nem adta fel a reményt, hogy később vele is nevetni fog a testvére. Már meg sem lepődött, hogy Emma rögtön a királyi bálról kezdett locsogni.

-          A világért nem hagynám ki – hallotta meg Anna sejtelmes hangját.

-          Anna ne! – mondta rémülten Emma.

-          Csak nem szégyellsz húgocskám? – kérdezte Anna élesen.

-          Dehogy, csak te és Lucas herceg nem jöttök ki valami jól, és mégis csak az ő eljegyzéséről van szó – magyarázta zavartan. – Az egész királyságban arról pletykálnak, hogy ki lehet a titokzatos ara, akit tíz éve nem látott senki, és miért akkora titok a kiléte, hogy nem láthattuk az eljegyzési álarcosbálon az arcát.

-          Ön is így gondolja? – kérdezte meg Harmon menyasszonyát.

-          Valóban többen így gondolják, hogy maga és a herceg nem éppen az ideális társaság egy helyiségben, de én úgy vélem az elmúlt évek során annyi tudást halmozott fel, hogy Lucas herceg sem tud magába kötni. A királyné nagyon büszke, hogy rokonságban állnak – mondta kedvesen Chrystabell.

-          Köszönöm a dicsérő szavakat – mondta illedelmesen Anna. Draco érezte a hideg élt a húga hangjában. Nem hitte el, hogy így tönkretették a lányt. olyan volt, mintha megcsonkították volna. – Engedelmükkel én most visszavonulnék, mert a hazaút kifárasztott – pukedlizett, majd távozott.

-          Bocsásson meg a nővérem viselkedéséért! Szegénykém tanulhat bármennyit, nem lesz belőle igazi hölgy. Ez igazán szomorú számomra – próbálta sajnáltatni magát.

-          Büszke lennék rá, ha ilyen testvérem lenne. Az elmúlt években a renoméja tökéletes lett. Hamarosan a kérői elárasztják a birtokot, várhatóan a hercegi bál után.

-          Hogy képzeli? – rontott be Draco dühösen, akit a szimpla gondolat, hogy a húgát el akarná valaki szakítani ismét tőlük, teljesen felháborította.

-          Ha nem szólalkozik össze Lucas herceggel, akkor a társadalom legmegbecsültebb hölgye lesz. Az internátus diákjai számára már most példakép. Nagyon sajnálják, hogy eljött az intézményből. Jó magam is azért látogattam el önökhöz, hogy hátha találkozom vele – kelt ki magából.

-          A továbbiakban nem tartok igény a társaságára! – mondta sértődötten Emma.

-          Magam is így érzek, de hamarosan sógornők leszünk. Én Harmon felesége leszek, míg Ön Cassiel báróhoz készül hozzámenni.

-          Tessék? – nézett kérdőn a húgára Draco.

-          Férjhez fogok menni a nagy ellenségedhez drága bátyám – mondta büszkén Emma.

-          Megérdemlitek egymást – mondta közömbösen Draco, akit ez igazán valóban nem is érdekelt.

*

Az elkövetkező napokban több internátusbeli lány családja látogatást tett Marcus kastélyában, hogy kifejezzék a hálájukat Anna számára. A lány minden látogatójával kedves volt, és a mosolyával mindenkit elbűvölt. A viselkedésével mindenkit levett a lábáról. Draco büszke volt a testvérére, és úgy érezte, hogy napról napra jobban szereti. Emma viszont féltékeny lett, mivel a vele hasonló rangú hölgyek, akik nem voltak hajlandók befogadni a társaságukba, Annát körülrajongták.

Anna számára néha már kezdett sok lenni a figyelem, de egyszer sem engedte meg magának, hogy akár egy pillanatra is leeressze a védelmét. Délelőttönként kilovagolt Fátum hátán, ahová Draco szívesen elkísérte volna, de a lány nem engedte. Kellett neki némi magány, túl sok volt számára a figyelem. Legszívesebben megszökött volna Lucasszal, azonban Lucas herceg volt, ő pedig egy főnemes lánya. A látszat pedig elsődleges az ő helyzetükben. A nemesség szemében a látszatnál nincs fontosabb, persze a nép is így van vele, hiszen ha nincs miért felnézni a ranggal rendelkező osztályra, akkor miért tiszteljék őket.

Azonban Anna nem az undorító színjáték miatt akart elszökni. Az igazi ok ennél lehetetlenebb volt. Előző nap, mikor éppen levelet írt az egyik volt diáktársának, elvesztette egy percre az eszméletét, és látomása volt. Mikor felébredt, a pergamen lap zavaros rébuszokkal volt teleírva az ő kézírásával. A rémálmaiban Draco minden éjjel végzett vele, miután az anyját és az apjukat megölte volna, mielőtt Lucas felesége lehetett volna.

Félt, hogy az anyjának igaza lesz, és ő is látó, ahogy a nagyanyja volt. Nem akarta, hogy az álmok valóra váljanak. Észre sem vette, hogy önkéntelenül a kastély felé lovagol, ahol jelenleg Lucas is tartózkodott a báli előkészületek miatt. amikor erre rádöbbent, meg akart fordulni, de aztán mégis  meggondolta magát. mondhatja azt is hogy a nagynénjéhez megy látogatóba. Ezen fellelkesülve folytatta az útját a vidéki kastélyhoz.

A lovászok a lányt természetesen nem ismerték meg, de Fátum nyergén Marcus címerét igen, így akadékoskodás nélkül fogadták őt. Ahogy belépett a kastélyba a lakáj máris ott termett mellette.

-          Jó napot hölgyem. Miben lehetek segítségére? – kérdezte miközben undorodva végignézett a lány lovagló öltözetén.

-          Jó napot. Nadiával szeretnék találkozni – mondta a nemesekre jellemző rideg hangon, amin a szolgákhoz szoktak szólni.

-          Mit mondhatok neki, hogy ki keresi? – illetődött meg, miközben egyáltalán nem tetszett neki, hogyan hivatkozik az úrnőjére.

-          Anna vagyok, Marcus lánya – vonta fel az egyik szemöldökét, mire az egyik függöny kigyulladt. – Ennyi bizonyíték elég, vagy magát is gyújtsam meg?

-          Elnézést kérek kisasszony, nem tudtam – hajolt meg illedelmesen.

-          Végre – sóhajtott mélyet, mire a lakáj elsietett. Néhány perc múlva Nadia robbant be az előtérbe.

-          Szia Anna – üdvözölte boldogan.

-          Szia Nadia – ölelte meg a nagynénjét.

-          Lucas éppen edz, nézzük meg azokat a dagadó izmokat? – mosolygott sejtelmesen.

-          Persze – kapott az alkalmon.

-          Utána együtt teázhatnánk, rém unalmasak és ostobák a mostani udvarhölgyeim, de Laurant meg van áldva vele, hogy most nem tehetem ki semmilyen veszélynek magam – rázta meg a fejét a sötét tincsei szabadon szálltak a feje körül.

-          Nénikém az első gyermeketek várod. Így is olyan nehezen estél teherbe – próbált lágy hangot megütni.

-          Valóban, és ezért is jó, hogy Lucas néhány héten belül megnősül. A hétvégén leleplezzük a jövendőbelijét. Igazán különleges hölgyemény – mosolygott sejtelmesen.

-          Ebben biztos voltam, ha a herceg feladja miatta a hőn imádott szabadságát – tudta jól, hogy ez a játék beszélgetés a leselkedő udvarhölgyeknek szól.

-          Menjünk és nézzük meg az edző férfiakat! Imádom az izzadságtól csillogó izmok látványát, talán Laurant is szán rám egy jó pár percet, míg enyhíti a terhesség miatt fellépő étvágyamat – mosolygott.

-          Elkísérlek – hajolt meg Anna.

-          Menjünk! – mosolygott a királyné lelkesen.

*

Lucas mostanában jóval több időt töltött edzéssel. A gondolat, hogy Anna csak az övé lesz, felborzolta a kedélyeit, és legszívesebben elment volna érte és berángatta volna a legközelebbi kápolnába, ahol röviden elmondták volna az esküjüket, aztán elhozná ide és napokig ki sem engedné az ágyából.

Hirtelen úgy érezte, hogy ott van a közelében a lány. Talán Marcus elhozta, hogy egyeztessenek. Elöntötte a vágy, hogy ő is ott legyen vele, hogy megcsókolja, hogy magához ölelje. Nem, ezt nem teheti meg, hiszen akkor nem bírná ki, hogy ne tépje le róla a ruháit. Ha ezt megteszi, akkor biztosan magáévá teszi, és akkor nem veheti feleségül, hiszen a hercegnének szűznek kell lennie, mikor elmondja a házassági esküjét. Ha most szeretkezik vele, akkor nem veheti soha feleségül, csupán az ágyasa lehet. Persze ez a formális ceremónia nem változtatna azon, hogy őt akarja társának.

A terem ajtaja hamarosan kitárult, és belépett a két nő. Anna szinte ragyogott, ahogy meglátta a vőlegényét. Legszívesebben odaszaladt volna hozzá, de jól nevelt hölgyként nem tehette.

-          Lucas! – kiáltotta el magát Nadia. A vívást erre rögtön abba is hagyták.

-          Igen kedves sógornő? – fordult feléjük. Tudta jól, hogy Anna is ott van vele.

-          Nézd csak az unokahúgom ellátogatott hozzánk! – hívta fel a figyelmet, hogy ők ketten közönség előtt találkoznak. Az udvarhölgyek kíváncsian szemlélték a pár ismételt találkozását.

-          Jó napot kívánok kisasszony – hajolt meg a lány előtt.

-          Jó napot hercegem – pukedlizett, habár nadrágot viselt.

-          Jó ideje nem találkoztunk, remélem nem én voltam az oka, hogy elhagyott minket – figyelte a lány arcát.

-          Maga így gondolja? – húzta fel kissé kacéran az egyik szemöldökét.

-          Nem, de a társaság így vélekedik róla – sóhajtott a herceg.

-          Nem úgy ismerem Önt, hogy ad a közvéleményre. Mi tudjuk, hogy nem volt rossz a viszonyunk, már tíz évvel ezelőtt sem. Nekem nem volt már az internátusba való vonulásom előtt sem kellemetlen érzésem Ön felé. Azonban, ha zavarja a személyem, akkor csak akkor látogatom meg a nagynénémet, ha Ön nem tartózkodik itthon – dobta a férfinak a kesztyűt.

-          Bármikor szívesen találkozom kegyeddel. Sőt határozottan ragaszkodom a következő bálunkon való jelenlétéhez.

-          Nem hagynám ki a világért sem – mosolygott Anna.

-          Igazán gyönyörű a mosolya. Teljesen botor voltam, hogy eddig csak bosszantottam Önt – mondta bűnbánóan.

-          Köszönöm a bókot – hajolt meg.

-          Lucas, Annának szüksége lenne egy könyvre az itteni könyvtárunkból. Mivel a te birodalmad a könyvtár és a zongora, segíthetnél neki – mosolygott a sógorára Nadia.

-          Természetesen, hiszen te nem mászhatsz fel most olyan magasra – kapott az alkalmon.

-          Igazán köszönöm – bólintott Anna.

-          Jöjjön! – intett a lánynak, aki követte a férfit, majd fel is zárkózott mellé.

-          Ti elhiszitek, hogy Lucas herceg nem utálja ezt a libát? – kérdezte a társait az egyik udvarhölgy.

-          Karolin kisasszony megkérem, hogy a rokonomat se a jelenlétemben, se azon kívül ne sértegesse. A bálig nem akarom látni magát. Távozzon – parancsolta keményen Nadia.

-          Királyném – ijedt meg a lány.

-          Takarodj! – hagyott fel az udvarias társalgással a nő.

-          Igenis – hajolt meg, majd elsietett.

-          Remélem, hogy ez mindenkinek jó lecke volt, Annát senki sem sértegetheti – mondta határozottan, majd ő is távozott.

Anna és Lucas kissé sietve haladtak a könyvtár felé, ahová megérkezve, Lucas magukra zárta az ajtót, majd mohón csókolta a lányt.

-          Nem volt bölcs dolog idejönnöd – ölelte szorosan magához Anna puha testét.

-          Hiányoztál, másfelől hivatalosan Nadiát látogatom meg. alig bírom kivárni, hogy összeházasodjunk – simogatta meg Lucas arcát.

-          Veszélyben vagy mellettem. Nem akarok foltot ejteni a tisztességeden – próbálta eltolni.

-          Mit szólnál, ha valami más módon csillapítanánk egymás vágyát? – vetette fel a lány. Mielőtt Lucas felelhetett volna, kopogtak a könyvtár ajtaján.

-          A franc – szitkozódott halkan, és elengedte a lányt, majd az ajtóhoz lépett, és kitárta. – Mi az? – kérdezte ingerülten, mire hirtelen megmerevedett. – Draco – nyögte meglepődve.

-          Szervusz Lucas – biccentett kimérten.

-          Minek köszönhetem a megtisztelő látogatásodat barátom? – próbálta összeszedni magát.

-          A húgom ma kilovagolt, és valami oknál fogva ide tévedt. Nem akarom, hogy egy újabb szóváltásotok miatt megint kiközösítsék – mondta idegesen.

-          Anna tökéletes biztonságban van a közelemben.

-          Megérkezett a kávénk? – hallották meg Anna távoli hangját. A két férfi felé fordult, és látták, hogy az egyik karzaton sétál, miközben a könyvespolcok tartalmát nézegeti.

-          Még nem – felelte a mentőövbe kapaszkodva Lucas.

-          Most azonnal hazamegyünk Anna! – parancsolta Draco.

-          Miért? – kérdezte a húga, miközben leugrott a karzatról, és kecsesen földet ért.

-          Folt esik a becsületeden, ha vele mutatkozol. A húgom vagy, vigyáznom kell rád! – érvelt a fivére.

-          Draco tudtommal barátok vagyunk. Nem ártanék a családodnak. Tisztelem Annát, és előbb vágnám le a karom, minthogy akárcsak egy röpke pillanatra illetlen helyen érinteném őt – mondta Lucas, mire Anna megértette az üzenetet, az esküvőjükig a vőlegénye nem kíván kettesben maradni vele, sőt a bálig még távolságtartóan fog viselkedni, míg be nem jelentik az eljegyzésüket.

-          Láthatod fivérem, biztonságban vagyok, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, hazatérek veled, és a bálig csak anyám vagy apánk társaságában látogatok el ide – mondta fagyosan a testvérének.

-          Anna miért vagy ennyire dühös? – kérdezte Draco.

-          Nem bízol bennem, se Lucasban. Lehet, a múltatok miatt erre ő rá is szolgált, de te is tudod, hogy a nénénk körül vannak a legnagyobb pletykás ribancok díszes ruhákban, és udvarhölgyeknek nevezik őket. Ha bármilyen kompromittáló helyzet állna fenn, akkor hétvégére az egész démonvilág ezen csámcsogna, és kényszerítenének, hogy feleségül menjek hozzá, holott neki menyasszonya van.

-          Akit nem ismer senki. Szerintem szerencsétlen leányzót tíz éve az álarcos bál után meg is ölték.

-          Biztosíthatlak róla, hogy él, és a királyi bálon fel is fedjük a kilétét hétvégén – ígérte meg dühösen Lucas.

-          Akkor még egy ok arra, hogy ne maradj a húgommal kettesben – morogta Draco.

-          Azért tűnt el tíz évre, mert amint összeházasodtunk, és leteltek a mézeshetek, a bátyám átadja nekem a trónt. A menyasszonyomnak fel kellett készülnie, hogy királyné lesz belőle hamarosan, és tanulni volt – mondta komoran Lucas.

-          Sajnálom szegény leányzót, ha a feleséged lesz – mondta megvetően Draco, majd megragadva a húga karját elvonszolta a helyszínről.

-          Elég ebből! – rázta le magáról a testvérét Anna. – Mit képzelsz magadról? Azt hittem, hogy én vagyok hozzád túl szigorú, mert olyan sok gonosz pletykát hallottam az elmúlt években viselt dolgaidról, de már látom, hogy nem. Hagyj engem békén! Ne szólj bele, hogy hova megyek! – hagyta ott mindkét férfit.

-          Tartsd magad távol a húgomtól! – mondta fenyegetően Draco.

-          Eddig csak engem engedtél a közelébe, mi történt, hogy már én sem lehetek vele egy helyiségben? – vonta fel a sötét szemöldökét Lucas.

-          Az elmúlt éveken túl sokat pletykáltak róla a veled való viszonya miatt. Túl sokat ártottál neki, ő soha nem lesz a társadalmunk szemében más, mint egy félvér fattyú.

-          Draco eddig is te voltál a félvérek elleni szervezkedés vezéralakja. Valaki nagyobb rangú nemesre akarod hárítani a felelősséget, hogy Anna elfogadjon? – nem értette.

-          Annát asszonyomul akarom, és te tökéletes bűnbak vagy, hogy a bűneimet átruházzam rád, drága barátom – mondta cinikusan Draco. Lucas arcán megrándult egy ér, miközben a benne lakozó démoni fenevad a szent paktum lánca alól majdnem felszínre tört dühében.

-          Kérdezted már őt, hogy egyáltalán szeret-e téged? – kérdezte remegő hanggal Lucas.

-          Amilyen rossz születésű, örülhet, hogy én hajlandó vagyok feleségül venni őt. Apám két képessége megint egy utódban születhet újjá – felelte Draco.

-          Szerintem ehhez apádnak is lesz egy pár keresetlen szava, Annáról nem is beszélve. Ha jót akarsz magadnak, legközelebb, ha ezt a gondolatodat akarod hangoztatni, nem az én kastélyomban teszed, és főleg nem előttem. Most pedig tűnj el, mielőtt elfelejtem, hogy a legjobb barátom vagy! – förmedt rá Lucas.

-          Ég áldjon barátom – mondta gúnyosan Draco, és otthagyta a herceget.

*

Az elkövetkező napokban Draco távolságtartó lett Annával. Úgy tervezte, hogy majd a bálon vagy az után beavatja a terveibe, miszerint nekik egybe kellene kelniük, hiszen azzal erősödne a vérvonaluk, és a családi képességeik nem keverednének olyan alantas létformákkal, mint Cassiel báró vérvonala.

Lucas ideges volt, hogy a bálig hátralévő pár nap során Draco egy fedél alatt volt a húgával, akihez bűnös szándékok fűzték. Tudta jól, hogy Draco a maga beteges módján nagyon szereti a testvérét, de ennél tovább nem képes tekinteni. Abba nem gondol bele, hogy Anna mit szeretne vagy esetleg más is érdeklődhet utána.

*

Anna ismét magára öltötte a tűz jelmezét, és az álarcot felvéve egész más volt a lénye, amitől értette hogy miért ismerték fel olyan kevesen az álarcos bálon. A szobalánya elegánsan feltűzte a haját. Titokban érkezett a bál helyszínéül szolgáló kastélyba. Az előző nap folyamán a testvérei megpróbálták meggyőzni, az apjukat, hogy ne engedje el őt a bálba, hiszen veszélyes, hogy Lucasszal megint nyilvánosan összevesznek.

Draco erőfitogtatás céljából a szobájába zárta Annát, és szentül hitte, hogy megakadályozta, hogy a húga és Lucas ismét találkozzanak. Azonban Anna nem hiába volt az internátus legveszedelmesebb kisurranója. Könnyedén szökött ki a bezárt lakosztályból, és Fátum hátán elment a kastély egyik rejtett bejáratához, ahol Nadia izgatottan várta.

Ez néhány órája történt, és most Anna itt állt a királyi trón mögött Lucas mellett. Magán érezte a nemesség vizsgáló tekintetét. Tudta jól, hogy nagy felháborodást fog kelteni a személyének leleplezése.

A kapunyitás után Laurant felállt a trónusáról, hogy köszöntse a vendégeit, de azok inkább a rejtélyes menyasszonyt figyelték.

-          Úgy látom édes öcsém, hogy a vendégeink arra kíváncsiak, hogy kit is jegyeztél el tíz évvel ezelőtt. Kedves leendő sógornő, kérlek, fedd fel az arcod! – kérte Laurant. Anna bizonytalan léptekkel lépett Lucasszal előrébb, majd a fiatal férfi kibontotta az álarc selyemszalagjait, majd vette le a maszkot a lány arcáról. Ahogy a tömeg felé fordult, több ijedt sikoly után megfagyott a levegő.

-          Aki még nem ismeri a menyasszonyomat, Tüzestekintetű Anna, Marcus lánya – jelentette be Lucas. Draco már éppen dühösen tiltakozva előlépett volna, mire egy Raziel nevű démoni helytartó, akárcsak Marcus, gyorsabb volt.

-          Ő egy nyomorult félvér, nem fogok egy fél szerzetet követni, vagy szolgálni – vörösödött Raziel feje, ami a következő pillanatban el is vált a nyakától Draco kardja segítségével.

-          Most gondolja meg mindenki, hogy az Anna nevű testvéremet sértegeti. Senki sem illetheti őt egy rossz szóval sem – mondta eltökélten.

-          Draco, túl kedvesen végezted ki. A családunk egy tagját sem lehet ilyen szavakkal illetni – mondta Nadia.

-          Ebben nem kételkedem – bólintott Draco, miközben összetörve nézett a pár felé.

-          Felesleges volt félned a fivéred reakciójától – mondta Nadia a pár felé fordulva.

-          Igazad van nénikém – bólintott Anna, az arcán teljes volt a megkönnyebbülés.

-          Szabad? – nyújtotta Anna felé a kezét Lucas, így felkérve őt táncolni.

-          A legnagyobb örömmel – mosolygott Anna, és a vőlegényével a táncparkettre sétáltak. Ahogy szembefordultak egymással, Laurant megadta a jelet a zenekarnak, akik játszani kezdtek.

Lucas és Anna tökéletes összhangban mozogtak, szinte el sem hitték, hogy valamikor háborúskodtak. A lány testvérei voltak az egyedüli kivételek, akik nem örültek Anna boldogságának. Emma irigy volt, hiszen a nővéréből hamarosan királynő lesz, főleg, mert Lucas kijelentette, hogy a párja vele egy rangú lesz.

Draco úgy vélte, ezzel ellentétben, hogy Lucas nem méltó a húgához. Mélységesen felháborította, hogy egy ilyen múltú férfi lesz az ő kishúgának a párja, aki megrontja a testét, és egész biztosan el is árulja majd. Egészen biztos volt benne, hogy Lucas nem tud hűséges lenni. Ezért félrehívta Marcust, hogy megvitassa vele az álláspontját.

-          Apa ezt nem engedheted! – mondta eltökélten.

-          Miért nem? – lett kíváncsi Marcus.

-          Ismered Lucast. Bántani fogja Annát – erősködött. Nem kell részleteznem, hány női szívet tört már össze, hány lányt gyalázott meg – akadékoskodott.

-          Jóval kevesebbet, mint te. Emellett éppen ezért húztam el a jegyességüket tíz évig. Direkt szakítottam el őket egymástól, azzal a paranccsal, hogy küzdjenek és fejlődjenek, csak úgy lehetnek egymáséié. Lucas megkomolyodott, míg Anna erős boszorkány lett, és kifinomult hölgy. Jobb démon lett Lucasból a húgod hatására – magyarázta higgadtan a fiának.

-          Nem apám, Lucas éppen olyan romlott, mint én vagyok, de vele ellentétben én szeretem Annát. Mikor láttam, hogy ő lett Fátum lovasa, eldöntöttem, hogy az asszonyom lesz – felelte határozottan.

-          Ezt közölted a testvéreddel is? Esetleg hűséges voltál ehhez az elhatározásodhoz? Biztos forrásból tudom, hogy a húgod bemutatása óta Lucas más nőre sem nézett, nemhogy hált volna bármelyikkel is. Te hány orgián voltál az elmúlt hónapban? Nem fiam, te vagy túl mocskos Annához – mondta eltökélten Marcus.

-          Hát jó, ezt még nagyon megkeserülöd – fogadta meg Draco, és elhagyta a kastélyt, nem nézve a boldogságtól sugárzó kishúgára.

Vele ellentétben Marcus visszament, és büszkeséggel gyönyörködött a lányában, aki igazán boldog volt a vőlegénye oldalán. Már senki sem mondott rá semmi sértőt, hiszen elfogadták őt, a veszedelmes szemeivel együtt.

 

A mappában található képek előnézete Testvéri szeretet

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szió ♥

(Sayu, 2013.04.20 21:15)

Nos akkor el is kezdem..először is pfujj Draco hogy ez milyen édes istenem akár hogy is vesszük az egy enyhe kis vérfertőzés lenne finom mit ne mondjak. Anna aranyos lett...bár a vadságát remélem nem vesztette el mert szegén Lucas rosszul járna.. Van egy olyan érzésem hogy a mi drága testvéreink nem fognak túl sok nyugtot hagyni a szerelmeseknek és van még egy megérzésem amit ha nem baj akkor nem kötök senki orrára ;) Érdekesen sikerült kihozni eddig Draco szerepét ...bár azt hiszem hogy mivel az elején pozitív szereplőként volt beállítva nagyobbat koppant mint azt vártam volna, ellenben Lucassal aki szerintem nagyon jó lett...mondjuk Anna húga nem a szívem csücske azt be kell vallanom és abban a tekintetben egyet értek a mi drága dögünkkel hogy megérdemlik egymást a Cassiel báróval..bár van egy kellemes sejtésem ezzel is hiszen a báró pont nem abba szeretett bele hogy a lány mennyire jó meg szép na mind 1 erről ennyit...volt még valami amit le akartam írni de már így is egy kisebb fajta regény lett így békét hagyok neked ezután na pussz ;) ja és FOLYTASD GYORSAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!