Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Testvéri szeretet

2010.04.09

Történetünk abban az időben játszódik, mikor még a démonok köztünk jártak, a boszorkányok léte megbecsült, és elfogadott volt, míg a varázslók hatalma megingathatatlannak bizonyult. Krafton egy elég forgalmas város volt, ahol mindenféle szerzett megfordult. Itt volt egy kis patikája, a gyönyörű özvegyasszonynak, Elinának, aki két lányát nevelte, igyekezve elkerülni minden összetűzést.

Azonban ez az idősebbik lánya miatt nehezen ment, mivel Anna egy igazi bajkeverő volt. Tiltott viadalokon vett részt, ahol egész szépen szerepelt nő létére, bár néhányszor szerzett néhány keményebb sérülést, amikért sohasem panaszkodott, hiszen az anyja nagyon dühös lett volna. Külsejét tekintve egész különleges volt, mivel vörös hajával kirítt a tömegből, arcán gyermeki ártatlanság csillogott, míg zöld szemeiből vadságot olvasott ki bárki, aki belenézett. Hosszú vörös tincseit mindenkitől elrejtette, és úgy öltözködött, akár egy fiú. Tizennyolc éves volt, és jól tudta, hogy Elina csupán befogadta, és már illene saját családot alapítania, de ő még nem érezte készen erre magát.

Testvére Emma, aki Elina édes gyermeke volt, szintén tizennyolc éves volt. Neki világos barna haja volt, ami vállig ért, és igéző meleg barna szemei voltak. Ő sokkal szerényebb volt, mint Anna. Szeretett nőiesen viselkedni, és természete is sokkal jámborabb volt. Szeretett segíteni az embereknek. A haja körülbelül olyan hosszú volt, mint a nővérének, de sokkal szebb. Egy napon rávette Annát, hogy engedjék ki mindketten, és menjenek le a piacra, az anyjuk által kért dolgokat beszerezni. Azonban a piacon néhány nemes hölgy beléjük kötött, megirigyelve a természetes szépségüket. Anna rögtön támadt volna, de Emma megállította, mire az egyik hölgy egy tőrrel belevágott Emma gyönyörű hajába. Annából ekkor valamilyen ismeretlen mágikus erő tört elő, amitől a galád hölgy azonnal elsorvadt, mintha belülről égne el, még meg sem nagyon tudott nyikkani. Ő is teljesen ledöbbent a történteken, és szinte mozdulni sem tudott. A hölgy barátai persze rögtön sikoltoztak, mire Emma rángatta el onnan testvérét.

Elina megdöbbent ezen, és nehezen rávette magát, és mondta azt, hogy nem testvérek. Azonban mindkettőjük Elina lányai voltak, és ikrek, de külsőre nem igazán hasonlítottak. Elina boszorkány volt, aki valamikor beleszeretett egy démoni varázslóba, de aztán jobban megismerve a férfit, mégis elhagyta őt. Utána tudta meg, hogy terhes a gyermekekkel. A megszületésük után reménykedett benne, hogy egyikük sem örökölte az apjuk erejét. Azonban az eset után minden megváltozott, hiszen Anna kétségtelenül örökölte az apja, Marcus mágikus erejét.

Marcus nagy ember volt, ha lehet így nevezni az eddigi ötszáz évével. Ennek ellenére egy nagyon vonzó férfi volt, fekete hajával, és különleges zöld pillantásával. Teste olyan volt, amitől minden nő lába remegni kezdett, ha ránézett. Azonban, ha dühös volt, szó szerint ölni tudott a pillantásával. Ő volt a helytartója Krafton városának is, de ide ritkán látogatott, mivel szerette Elinát. Azonban hajdani felesége elüldözte mellőle, és azóta nem szívesen állna a nő szeme elé, hiszen a Elina bátyja miatta halt meg tizennyolc éve. Kraftonba nagyon ritkán szokott ellátogatni, akkor is csupán a hivatali teendői miatt. Azonban, mikor tudomására jutott, hogy egy fiatal lány egy pillantásával pusztította el, az egyik nemes lányát, rögtön odautazott.

Krafton nemesei mind azt hitték, hogy személyesen jött megtorolni a becsületükön esett csorbát, holott erről szó sem volt. Marcus jól tudta, hogy ez egyedül az ő képessége a varázsló világban. A feleségén kívül egy nővel volt csak kapcsolata, és az Elina. Mivel jól tudta, hogy Elina Kraftonban él, így nem volt nehéz összeraknia, hogy a lány, lehet az ő gyermeke.

Mikor megérkezett az ottani kastélyába mindenki fél térdre ereszkedett előtte, és a fia Draco előtt. Draco nagyon hasonlított az apjára, szinte ugyanúgy nézett ki, pár évvel fiatalabb kivitelben. Ő is szívesen örökölte ezt a képességét, az apjának, amivel valószínűleg vissza is élt volna rendesen. Draco csak az apja parancsait volt hajlandó végrehajtani, míg egyik barátja Lucas szavára volt hajlandó adni.

Lucas egy szeszélyes démon volt, aki kegyetlenségben volt olyan gonosz, mint Draco, akit néhány démoni felmenője tudott csak kordában tartani. Mindketten szerették kihasználni a nőket, és gonoszkodni csupán poénból, bármelyik velük szembejövővel. Bármilyen nevetséges ürügy alapján képesek voltak bárkit megölni, amitől olyan harmonikus volt a barátságuk.

Draco nem értette, hogy miért kellett ilyen hirtelen az apjának Kraftonba utaznia, azt meg végképp nem volt világos, hogy minek kellett neki is mennie. Mivel ő a várost nem igazán szerette, ezért hívta magával, a mindig unatkozó Lucast, hogy legalább legyen, akivel jól elbeszélgethet, hiszen az apja ilyenkor semmit sem enged, főleg. Tudta jól, hogy most a valami komoly dolog miatt kellett idejönniük, de nem volt boldog, hogy egyre több komoly dologba rángatja bele. Miután bemutatták a két ifjúnak az összes városi nemest, akik elégtételt követeltek a halott nemesi kisasszony miatt. Marcus csupán bólintott, és elküldte várost nézni őket.

Draco és Lucas szíves örömest tettek eleget a parancsnak, hogy addig se kelljen jó fiúnak mutatni magukat. Legalább így van lehetőségük terepszemlét tartani, hogy merre vannak a jobb kocsmák, és milyen a város felhozatala a lányokból. Pechűkre a módosabb hölgyeket már testőrök kísérgették, mivel a nemesek féltették a leányaikat a titokzatos támadótól.

- Ez így olyan unalmas – ásított Lucas, mikor már félórája sétáltak az utcákon, de nem találtak maguknak szórakozást.

- Türelem, hátha este jobb lesz a felhozatal – próbált Draco pozitívan a dologhoz állni.

- Amilyen sivár itt az élet, kételkedem benne – ásított nagyot, mire az egész város főtere hirtelen megzavarodott. Katonák üldöztek vékony termetű fiút.

- Itt meg mi történik? – kapta fel a fejét Draco.

- Gondolom, egy tolvajt üldöznek, na gyerünk, vadásszuk le a kis enyvest. Hátha hagyják, hogy mi végezzük ki - lelkesült be Lucas.

- Vissza, majd apa dönt erről – állította le barátja.

- Neked mindig muszáj, ilyen ünneprontónak lenned? – háborodott fel Lucas.

- Nem, de te mindig eléred. Tudod milyen apám, nem szereti, ha már az eljárás során meghal a gyanúsított – felelte.

- Na, akkor figyelj. Biztos van valami vaj a füle mögött, mert különben nem menekülne. Másfelől, mi csak segítenénk elkapni az itteni hatóságnak egy üldözött személyt. Most mit tehetünk mi róla, ha ellenszegül, és neked a helytartó fiaként kutyakötelességed elkapni a törvénysértő latort – érvelt.

- Jól beszélsz barátom – bólintott és egy pillantásából tudta Lucas, hogy Draco benne van a vadászatban. Mindketten felvették a mágikus kesztyűiket, mellyel fizikai ütőerejük és mágikus képességeik is hatványozottan megnövekedtek.

- Akkor kapjuk el! – mondta végre vidáman Lucas.

- De ne csináljunk túl nagy felfordulást, nincs kedvem, apám szentbeszédéhez – figyelmeztette, ahogy Lucas felszökkent az egyik ház tetejére, hogy onnan nézze, hogy a tolvaj merre szalad. Éjfekete rövid hajába bele-belekapott a szél, ami egy különös jel volt számára. Tudta, hogy valami különleges fog történni hamarosan, de ezzel nem foglalkozott, hiszen most vadászni fog. Majd, ha megvan a préda, jöhet a sorsbefolyásoló következmény. Kék szemeivel barátjára nézett, aki hamarosan mellé szökkent.

- Nem lesz semmi gubanc, ebben a káoszban, hogy csinálnánk nagyobb felfordulást? – kérdezte vállat vonva.

- Akkor gyerünk! – mondta ki végre, hogy ő is teljes mértékben benne van.

 

 

 

Lucas nem reagált semmit, hanem egy szökkenéssel, már a szomszédos épület tetején volt. Draco kissé kisebb hévvel, de követte a barátját. Ismerte Lucas ragadozó személyiségét, ami már többször sodorta őket bajba. Azonban most megvan a kifogásuk, ha a tolvaj meghalna, akkor meg mit idegeskedik.

Az üldözött személy viszont nem tolvaj volt, aminek mindenki hitte, hanem Anna volt, aki volt hajlandó a szobájában gubbasztani. Fiúnak öltözve kiment az utcára, de az arcát hamar felismerték, így menekülni kényszerült. Sejtelme sem volt, hogy hogyan jusson haza. Hiszen amíg le nem rázza az üldözőit, addig nem térhet haza, mert akkor az anyjának viselnie kellene a szégyent, hogy egy gyilkost fogadott be. Nagyon szerette a nőt, aki anyja helyett anyja volt, és mindig megóvta őt, na meg persze pont úgy szerette, mint Emmát. Most volt igazán kíváncsi, hogy honnan származhat, kik lehetnek a szülei, és miért örökölte ezt a szörnyű képességet. Vadóc természete ellenére sem volt rosszindulatú, legalábbis nem akart ő senkinek se ártani.

Az egyik külvárosi sikátorba menekült be, ahol a szűk kis utcák, és a kicsiny rések miatt a hájas őrök nehezen tudták követni. Nem értette, hogy miért lehetnek az ilyen tohonyák is katonák, hogyan fogják ezek megóvni a várost, ha tényleg valami szörnyű ellenség támadna rájuk. Azonban, most ő miért is gondolkodik ezen, hiszen éppen üldözik. Normális egyáltalán, hogy ilyenkor is a várost elemzi, ahelyett, hogy magára gondolna. Hát igen, Elina mindig arra nevelte, hogy mások érdekét tartsa szem előtt, azonban sokszor a szemére vetette az anyja, hogy mennyire önző. Habár lehet a szigor tényleg az előnyére vált, hiszen kordában tartotta attól, hogy teljesen rossz útra tévedjen.

Draco és Lucas hamar beérték a kis tolvajt, ebből persze az üldözött semmit sem vett észre. Mit is várnak, hiszen minek nézne maga fölé. Lucas egyáltalán nem csodálkozott, hogy a fiú milyen vékony, a magasságához képest. Úgy gondolta, hogy tizenöt-tizenhat éves lehet, és ezután fog még vállasodni.

- Te mész szemből, én megyek hátulról – határozta el Draco.

- Remek, úgyis szeretem látni a préda szemében a félelmet – húzta gonosz mosolyra ajkait Lucas.

- Akármilyen pimasz is lesz, ne öld meg! – figyelmeztette.

- Miért? – kérdezte nem értve, hiszen Draco soha nem volt a gyilkolás ellen.

- Mert ez az első napunk itt, és amíg nem tudjuk, hogy meddig is fogunk itt tartózkodni, addig higgyenek minket, utána, ha kiszórakoztuk magunkat az itteni nemes hölgyekkel, utána hódolunk a másik kedvtelésünknek is.

- De nőt pénzért is kapunk bármelyik lebujban – tiltakozott Lucas.

- Való igaz, de azok másnap tudják a helyüket, míg a kis csitriket megalázhatjuk, és összetörhetjük a szívüket. Apuci kitagadja őket, és örökre megbélyegezhetjük őket – mondta ördögien.

- És még engem tartanak gonosznak – háborodott fel Lucas.

- Te túl nyers és őszinte vagy, ezért tartanak engem kellemesebb ifjúnak. De nincs harag, mert pont ezért vagyunk olyan jó barátok – mondta fensőbbségesen Draco. Lucasnak elég rosszul estek ezek a szavak, mivel ő fontosnak tartotta az őszinteséget. Nem értette, hogy milyen öröm van a rejtett kegyetlenkedésekben, akkor hogyan érvényesítheti a dominanciáját.

- Lényegtelen, akkor én megyek elölről, majd feléd üldözöm – mondta kissé csalódottan, bár ezt már Draco nem vette észre. Lucas lehuppant a földre, és sebesen szaladt a préda felé, aki pont neki szaladt, mert figyelte a háta mögött, hogy sikeresen megszabadult-e az üldözőitől.

- Elnézést uram – mondta ideges hangon, mikor látta, hogy nem az őrjárat egyik embere kapta el. Már szaladt is volna tovább, mikor Lucas elkapta a csuklóját.

- Hová igyekszel ennyire? – kérdezte keményen, miközben lesajnálóan nézett a csuklyás alakra, akinek nagyon vékony volt a csuklója, még a korához képest is.

- Azt nem kötném az Ön orrára – majd a szabad kezével orrba vágta a fiatal démon ifjút.

- Meg akartam hagyni az életed, de ez vért kíván – lettek feketék a szemei, és áldozatként tekintett foglyára. Mindezt tetézte, hogy a tohonya őrjárat is megérkezett.

- Jó uram vigyázzon, veszélyes némbert kapott el. Ne nézzen a szemébe, mert még az enyészetté válik! – figyelmeztette az egyikük. Lucas nem értette ezt, és lelökte a fejéről a csuklyát. Meglepődve tapasztalta, hogy egy fiatal lányka az, akinek pont olyan zöld szeme van, mint a drága jó Draco barátjának.

- Egész pofás kis nő vagy, akkor miért játszod itt a fiút? – kérdezte kissé szemrehányóan.

- Semmi köze hozzá – rúgta ágyékon a fiút, mire Lucas összegörnyedt a fájdalomtól. Anna ezután le tudta lökni magáról a kezét. Lucas kissé nehezen szedte össze magát, hiszen alapjából ő is férfiból volt. Rögtön a lány után eredt, mire a városi védelmezők zavartan követték. Látták, hogy a lány nagyon dühös, és már így is elégetett egy embert a szimpla pillantásával. Lucas nem tántorodott meg, úgy döntött, hogy egy ideig élhet a lány, amíg ki nem élte rajta minden perverzióját, utána maga fog könyörögni a halálért.

- Állj meg! – kiáltott utána, miközben a város őrei megint lemaradtak.

- Azt aztán várhatja – hallotta a lány pimasz hangját. Lucas szitkozódva szökkent fel az egyik ház tetejére, és mérgesen konstatálta, hogy a préda az ellenkező irányba szalad, mint amibe kellene neki, hiszen Draco a másik irányban várja őket. A lány túl okos, ahhoz, hogy egyszerűen levadászhassák. Ide komolyabb intézkedések kellenek, ha tényleg el akarja kapni, akkor kissé brutálisnak kell lennie. Azonban ez a hely nem volt a legmegfelelőbb a nagy vérengzéshez. Meg egyébként sem szokott nőkre vadászni, maximum, mikor le akarja teperni őket. Azonban ez nem az eset.

Draco is egyre türelmetlenebb lett, és ment a préda elébe, nem tudván, hogy mi lehet a probléma, hiszen Lucas mindig nagyon hatékony volt a vadászat tekintetében. Sebesen haladt feléjük. Amikor megérkezett Lucas éppen ölre ment Annával. Az egyik törvény szolga segített volna a fiatal fiúnak, mire a lány dühösen ránézett a közbeavatkozó emberre, mire az jajveszékelve égett el a legnagyobb kínok között. Draco belátta, hogy Lucas nincs könnyű helyzetben, de mit csinál ezzel a lánnyal, mikor azt a tinédzser fiút üldözte.

- Nem most kéne csajoznod barátom – gúnyolódott, mire a két érintett csak idegesebb lett. – Mi lett az előbbi kis tolvajjal? – kérdezte.

- Ez a tolvaj, aki után eredtünk – mutatott a lányra.

- Így már érthető. Akkor szórakozzunk kicsit – határozta el, és mohón tartott a lány felé, mire Anna bepánikolt.

- Abból nem esztek – félt egyre jobban, amitől egy ismeretlen démoni aura vette körül.

- Draco, az aurája teljesen olyan, mint a tiéd vagy az apádé – hátráltak egy lépést.

- De, amit a szemével csinál, arra csak az apám képes – ellenkezett.

- Hagyjatok elmenni – kérte kissé kétségbeesve. Félt a két fiú démoni erejétől, és az öltözékükön is látszott, hogy nemesi származásúak.

- Én megtenném, de rátámadtál a király öccsére – ellenkezett Draco. – Ezenfelül még az apám emberei közül is megöltél párat, arról nem is beszélve, hogy ellenszegültél a törvényeinknek.

- Csak megvédtem magam, hiszen jogom van hozzá – felelte határozottan. Ekkor összeszedte a gondolatait, és az anyjától tanult. Régi boszorkány varázslat, ami elég látványos, de csak így menekülhet meg. Lehunyta szemeit, és koncentrálta az erejét. Éppen sikerült rendezni a gondolatait, mire egy testet érzett maga mögött, és erős férfikarokat magára fonódni.

- Attól, hogy becsukod a szemeid, én itt vagyok – hallotta meg első üldözője hangját.

- Ez igaz, de így könnyebb koncentrálnom, mire Lucas érezte, hogy egyre forróbb körülöttük a levegő, és az első tűzgolyó is megkezdett körülöttük cikázni.

- A francba, boszorkány – ugrott el a lánytól, aki körül egyre több tűzgolyó keringett, akinek a szemei továbbra is csukva voltak.

- Csatlakozz rá az aurájára, nehogy elmeneküljön! – ordította Draco, mivel Lucas ebben jobb volt nála.

- Akkor te szüntesd be a tiédet, mert pont olyan, mint a tiéd – próbált összpontosítani.

- Tévedsz – akadékoskodott, mire a lány füsté vált.

- Óh, hogy a… - fojtott el egy cifra káromkodást Lucas.

- Megvan? – kérdezte Draco.

- Nincs, mert pont olyan aurája volt, mint neked, és mivel a tiédet ismerem így, nem tudtam hozzácsatlakozni – bosszankodott.

- Ez hogyan lehet, mármint úgy értem, hogy ez a lány ember volt, és egy halandó nem birtokolhat ekkora erőt. Egyszerűen nem lehet ilyen erős – dühöngött.

- Nyugodj meg, biztosan van rá értelmes válasz – próbálta magát is nyugtatni. Hiszen, hogy átölelte, biztosan tudja, hogy ember. A szíve is oly hevesen vert, mint egy ijedt nőnek. Azonban más is zavarta, a szél továbbra sem hagyta békén, mintha jelezni akarna neki valamit, míg Draco hosszú tincseit békén hagyta. Valami mágikus hatalom figyelmezteti, amit nem szabadna félvállról vennie, mégis a büszkesége miatt inkább félre tette a baljós előzményeket.

- Másképpen nem tudod megtalálni? – kérdezte hisztérikusan.

- Várj egy pillanatot! Te érzed ezt az illatot? – kérdezte.

- Mit kellene? – nem értett semmit.

- Ópiumot – felelte.

- Le kellene állnod ezekkel a szerekkel! – parancsolt rá.

- Bolond, a lányon éreztem ezt az ópium illatot. És hol lehet legálisan ópiumot venni? – kérdezte rávezető jelleggel.

- Méregkeverőknél – vágta rá egyből.

- Igen, és a patikákban – fűzte hozzá, mire egymásra néztek, és elindultak vissza a központba, hogy megkeressék a patikát. Nem tudták, hogy hol lehet, mégis reménykedtek benne, hogy valahol ott, mivel egy elég forgalmas helyen kell lennie. Azonban ebben tévedtek, a főutca egyik félreeső közében akadtak rá. Ha nem mutatják meg nekik, akkor meg sem találják.

- Hogy az istenbe tudták így elrakni a szemek elől – kelt ki magából Draco.

- Egy méregkeverő műhelyét nem is lehet a nemesek szeme láttára úgy hirdetni, és egyébként is, ide szeretnek az emberek úgy járni, hogy ne lássák, hogy bemennek. Orvgyilkosságokhoz nagyszerű – ecsetelte Lucas.

- Legalább tudom, hogy ha a bátyádat valaki eltenné láb alól méreggel, akkor biztosan tudom, hogy te vagy a tettes – gúnyolódott.

- Nem lesz méregre szükségem, mert a bátyám felajánlotta a trónt, persze csak akkor, ha megnősülök – jegyezte meg keserűen.

- Akkor mire vársz, vegyél el valami jó nőt, aki nem ugat vissza neked, és élheted mellette az életedet is, te lennél a király, te parancsolnál mindenkinek ebben az országban – lelkendezett.

- Nem ilyen egyszerű Draco. Szeretem a függetlenségemet, másfelől sok felelősséggel jár az egész. Ha egyszer ráveszem magam a nősülésre, egy olyan nőt választok, akit tisztelek, és ez visszafelé is igaz. Lényeges, hogy ne csak a teste tetsszen, mert arra rá lehet unni, de a lélekre nem – felelte, mire Draco csak ásított egyet.

- Unalmas, és szentimentalista duma. A hatalomért én megtenném, hogy végre ne apám dirigáljon nekem – azzal benyitott a patikába, ahol Emma volt az ügyeletes.

- Draco, itt van, érzem – merevedett meg Lucas.

- Most az ópiumot, vagy az auráját érzed? – kérdezte.

- A jelenlétét – vágta rá.

- Jó napot, segíthetek? – kérdezte félénken Emma.

- Egy vörös hajú, zöld szemű fiatal lányt keresünk, akinek nagyon kellemes ópium illata volt – felelte Lucas nyájasan, mivel látta a lány tisztaságát, nem akarta elijeszteni.

- Nincs itt ilyen személy, maximum az édesanyám, de rá nem mondaná már senki, hogy lány – felelte meggyőzően ártatlanul.

- Na, jól van kislány. Neked is pont olyan a szemed, mint az én Draco barátomnak, legalábbis a vágása pont olyan. Így hát vagy előadod a vörös hajút, vagy ha nem teszed, akkor kénytelenek leszünk azt hinni, hogy te vagy az, csak a külsődet változtattad meg – fogta meg a lány kezét és szagolta meg. – És még az intenzív ópium illat is stimmel – fúrta a szemét mélyen a lányéba. Ekkor döbbent rá, hogy ez mégsem az a lány, hiszen ijedt volt és szégyellős, míg a másik lány bátor volt és merész.

- Változz át boszorka! – parancsolt rá Draco.

- Állj le! Nem ő az! – mondta unottan Lucas, már egyáltalán nem találta annyira érdekesnek. – De akkor is érzem, hogy itt van – ugrott át a pulton, és indult el a raktárhoz, de Emma elállta az útját.

- Oda nem mehet be! – mondta félve.

- A király öccse vagyok, bárhova bemehetek – tolta odébb a megszeppent lányt, aki nem tudta, hogy hihet-e neki. Teljesen megmerevedett, hogy az ő kicsiny boltjukba ilyen nemes ember lép be. Hiszen mindenki tagadja, hogy itt járt, főleg minél befolyásosabb. A helyzetet az ajtó felé akasztott kicsiny csengő hangja zavarta meg.

- Lucas, Draco, mit kerestek itt? – kérdezte egy komor hang. A két fiú egyszerre kapták oda a fejüket, és találták magukat szembe.

- Apa, te hogy kerülsz ide? – illetődött meg Draco.

- Ezt én is kérdezhetném, hogy a régi szeretőm üzletében mit rontjátok a levegőt? – kérdezte kissé ingerülten.

- Szeretőd? – lepődött meg Draco, és a lányra meredt dühösen.

- Nem ő – fogta a fejét. – Kisasszony, beszélni szeretnék Elinával, már ha lehet – szólt kedvesebben a lányhoz.

- Szólok neki – bólintott idegesen, majd hátraszaladt. – ANYA – kiáltott az anyja után. Izgatott volt, hiszen megismerte a helytartót az öltözékéről, és a jogaráról.

- Szóval a szeretődé ez a koszfészek? – kérdezte sértődötten Draco.

- Ne beszélj így róla! Ha nincs anyád, akkor most ő lenne a mostohád – fegyelmezte a fiát. Amint kimondta a raktárból, ekkor lépett ki az említett.

- Szép jó napot, segíthetek valamiben? – kérdezte élesen. – Hé fiacskám, vevők nem jöhetnek a pult mögé – szólt az ott álló Lucasra. A fiú már készült beszólni a nőnek, vagyis visszaszólni, mire Marcus őszinte nevetésben tört ki.

- Elina, a stílusod még mindig a régi – nevetett, mintha nem lenne semmilyen kötelezettsége.

- Mit keresel itt? – kérdezte fáradtan.

- Hallottam, hogy egy lány az én képességemmel ölt meg egy nemes hölgyet. Ezért úgy döntöttem, hogy magam nézek utána. Aztán milyen véletlen te pont ebben a városban élsz, és van egy lányod is, pont megfelelő a kora, annak, amikor viszonyunk volt. Szóval, ha ő tényleg a mi gyermekünk, akkor nekem kötelességem megvédeni – magyarázta Marcus.

- APA – akadt ki Draco.

- Nyughass, egy kishúg nem fog megártani neked! – szólt fiára, miközben Lucas kimászott a pult mögül.

- Csak egy apróságban tévedsz Marcus – lett ideges Elina.

- Miben? – lett kíváncsi a férfi.

- Nem egy húga van, hanem kettő – mondta ki az igazat. – Ikrek születtek, bár egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, sem külsőre, sem belsőre – szorult össze a gyomra, hiszen jól tudta, hogy Anna is hallja a vallomást, aki ebből leszűri a lényeget, hogy hazudott neki.

- És melyikük használta a hatalmamat? – kérdezte hitetlenkedve Marcus. – Ő lenne? – mutatott Emmára.

- Nem, ő még nem mutatta a démoni erőd jelenlétét, inkább boszorkány, mint démon. A nővére viszont egész más tészta. Anna gyere elő! – szólt be hátra. Azonban nem jelent meg a lány.

- Anya, szerintem most nem jó ötlet hozzászólni, mivel dühös és szomorú egyszerre – figyelmeztette a fiatalabbik lánya, aki legjobban ismerte a nővérét.

- Emma, ezt most nem szabhatom meg – magyarázta.

- Látni akarom, hiszen ő lehet a démonvilág új üdvöskéje – dicsérte.

- Más, mint a korabeli lányok, hagy nyugodjon le, mert katasztrófa lehet – próbált az apja lelkére beszélni Emma.

- És téged, hogy hívnak gyermekem? – kérdezte a lány arcán végig simítva.

- Emma – rezzent össze.

- Gyönyörű vagy – bókolt neki.

- Apa állj le, mi van ha hazudik ez a nő, és mágiával csak hasonló hatalommal ruházta fel, mint amilyen neked van – ellenkezett Draco.

- Fogd be! Elina tisztességes asszony, ne sértegesd a saját otthonába. Hiába próbáltam bármilyen mágiával átadni neked ezt a képességet, lehetetlen volt. Szóval biztos, hogy tőlem örökölte, hiszen a lányom. Teljesen biztos vagyok benne, hogy mindkét lány tőlem van – adott egy taslit akadékoskodó fiának.

- Egy piciny probléma van mindezzel – hallottak meg hátulról egy hideg és kegyetlen hangot. Mindenki odakapta a fejét, mire a következő pillanatban előlépett Anna. Az arcán látszottak a nem régiben végigfolyt könnyek, amikor megértette, hogy az anyja hazudott neki, mert szégyellte. – Anyám egy hónapja azt hazudta nekünk, hogy egy felesleges lelenc vagyok, akit szánalomból fogadott be. Most, hogy maga megjelent, rögtön már a lányának tekint ismét. Hol van itt a tisztesség? – meredt dühösen az anyjára, miközben a szemei egyre jobban vörösen izzottak. Elina a szívéhez kapott, érezte, hogy a bensője mintha lángolna, mintha fel akarna robbanni. Marcus látta a tébolyt a lány szemében, és azonnal cselekedett. Rögtön mögé került, és miután befogta a szemét, egy kicsiny ütéssel a tarkójára semlegesítette is.

- Velünk jöttök, és a két lány tanulni fogja, hogy miképpen tudja kezelni a tőlem örökölt képességeit – mondta ellenvetést nem tűrően, miközben a karjaiba vette alélt leányát.

- Marcus, ez így nem helyes. Nem mehetünk veled, hiszen te az elöljáró vagy, nem teheted meg olyan szabadon, hogy egy boszorkányt és a lányait magadhoz veszed – tiltakozott Elina.

- Akkor gyere hozzám, és a lányokat a nevemre veszem. Tisztességes hozományt adhatsz melléjük, mikor úgy döntenek, hogy férjhez mennek. Az én házamból úgyis jobb esélyekkel mennek férjhez, mint ebből a kicsiny patikából – próbálta meggyőzni.

- Apa nem vehetsz el rangodon alul nőt – tiltakozott Draco.

- Nem hagyhatom magára a lányaimat, hiszen nagy felelősség nyugszik a vállukon. Emellett te is tanulhatsz egy kis felelősség tudatot – érvelt. – Szóval, hogy döntesz Elina? - A nő ide-oda járatta a szemét lányai és a férfi között. Tudta jól, hogy a lányait nagyobb biztonságban tudhatja, ha egy erős nemes védelme alatt állnak.

- Rendben – egyezett bele végül.

- Nagyszerű – mosolygott elégedetten. – Draco, Lucas megkérhetlek titeket, hogy vigyázzatok a lányaimra, míg én tisztázok néhány dolgot a menyasszonyommal? – adta oda Lucasnak az eszméletlen lányát.

- Ez nem jó ötlet, tekintve, hogy nem régiben orrba vágott ez a kis boszorka – morogta Lucas.

- Draco vigyázz a húgaidra! – húzta oldalra Elinát.

- Rendben lesz – bólintott a hosszú hajú fiú, miközben kissé gonoszan végigmérte az eszméleténél lévő húgát.

- Azért siessetek – mondta rosszat sejtve Emma.

- És Emma milyen hatékony is a testvérünk? – kérdezte gúnyosan Draco, akinek furcsa érzések keringtek a bensőjében. Úgy gondolta, hogy dühösnek kellene lennie a két lány miatt, hiszen az apja megcsalta az anyját, mégis valamiért kellemes volt a tudat, hogy nem egyke. Eddig csak prédaként tekintett a lányokra, de most ezt a kettőt meg akarta védeni bármitől.

- Mintha te nem láttad volna, ahogy kinyírta azokat a törvényszolgákat nem régiben. Veszélyes a kicsike, főleg ha nem tartják féken – tette le a vörös hajú lányt a pultra Lucas.

- Ez nem igaz, Anna igenis jószívű, és kedves. Egy kicsit vad, de ettől még nagyon rendes – találta meg a hangját Emma.

- Akkor ezért ölte meg azokat a nemes hölgyeket néhány hete, mert olyan jó? – kérdezte cinikusan Lucas.

- Engem védett. A hölgyek belénk kötöttek, és megirigyelték a hajamat, amibe az egyikük bele is rondított. Anna tudta, hogy mennyi időbe telt megnövesztenem, és milyen fontos számomra, ezért nagyon dühös lett. Ekkor öltött ilyen mértékeket először a dühe. Eredetileg csak az orrát akarta helyretenni, de mielőtt egy lépést tehetett volna a hölgy már lángolt – adott felvilágosítást.

- Draco, te mit gondolsz? – kérdezte a barátját, hiszen ilyen alapon ez már más szemszög. Bartájával ellentétben, ő jól tudta, hogy mi az a testvér. Ő is mindent megtett volna a bátyjáért, aki mellesleg a király is volt.

- Így teljesen más, hiszen a nemesek ennek az ellenkezőjét mondták, de nyugodj meg, tisztázzuk Annát – simogatta meg a lány arcát.

- Köszönöm – eredtek el a könnyei, és ölelte át boldogan a fiút.

- Ugyan már, hiszen a bátyátok vagyok – mosolygott el halványan, miközben viszonozta az ölelést. Teljesen jó érzéssel töltötte, ahogy kishúga teljes testével hozzá dörgölőzött.

- Emma – nyöszörögte a nővére, aki közben magához tért. A szólított meglepődve kapta oda a fejét, és boldogan ment oda felülő testvéréhez.

- Anna nyugodj meg! Minden rendben lesz, tisztáznak, és nem kell többé bujkálnod – lelkendezett.

- Anya hol van? – kérdezte a tarkóját dörzsölve.

- Apámmal beszélik meg az esküvő részleteit, és az átköltözéseteket a palotánkba – közölte Draco.

- Te melyik is vagy? – kérdezte kissé nyersen.

- Ő a te nagylelkű bátyád – súgta közel hajolva hozzá Lucas. – Draconak hívják.

- És te meg ki a franc vagy – ropogtatta meg kezeit, hogy leüti a fiút.

- Anna ne, ő a király öccse, Lucas herceg – állt közéjük Emma.

- Ez az én szerencsém – dőlt vissza a pultra. Most dühös volt magára, hiszen jól emlékezett a nem régi jobb egyenesre, amivel megtisztelte a fiút.

- Az a te szerencséd, hogy a legjobb barátom húga vagy, mert különben most saját kezűleg végeznélek ki némber – mondta megvetően.

- Nyugodjatok meg! – szólt rájuk a visszatérő Marcus.

- Igen – mondták egyszerre.

- Szóval feleségül veszi az anyánkat? – kérdezte Anna, miközben ismét felült, és az apjához fordult.

- Igen gyermekem – lépett oda idősebbik lányához, és simogatta meg az arcát. Anna tüntetőleg elfordult, hiszen nem bízott a férfiban, akit még csak most ismert meg. Tisztában volt vele, hogy ő a helytartó, és azzal is, hogy született nemes. Vajon miért csak most jött el, egyáltalán hogyan gabalyodhatott össze az anyjával.

- És velünk mi a szándéka? – kérdezte kissé ridegen.

- Megkapjátok végre azt a rangot, ami születésetek óta járt volna nektek. Végre úgy élhette, ahogy az igazi nemes hölgyek, a szépségeteknek megfelelően – tűrte a lány tincseit a füle mögé.

- Értem, szóval magához vesz – mondta ki.

- Pakoljátok össze a legszükségesebbeket, és menjünk az én házamba. Utána az embereim majd eljönnek, és összepakolják a holmitokat. Minden rendben lesz gyermekem. Megtanítalak, hogy az erődet kordában tartsd, és soha többé nem fog titeket bántani, erre megesküszöm – ígérte meg.

- Köszönöm – hajtotta le a fejét tisztelettudóan. Draco figyelte húgai gesztusait, és ilyen rövid idő alatt maga is megkedvelte őket. Boldogan vette tudomásul, hogy hamarosan egy házban fognak élni.

 

 

 

 

Marcus állta minden ígéretét. Elinát még a következő héten feleségül vette, és elismerte gyermekeinek a két lányt. Anna és Emma nagyon jól kijött a bátyjukkal, aki egyszerűen nem tudott betelni azzal, hogy van életcélja. Élvezte, hogy már nem céltalanul van ilyen hatalmas démoni ereje, amit eddig csak kedvtelésből használt, hanem húgai védelmében. Kezdetben nehéz volt nekik, mivel Anna elég nehezen zabolázható természet volt, mindemellett sokan bírálták Marcus házasságát.

Az életük akkor vett gyökeres változást, mikor a két lányt bemutatták a királyi udvarban a tavaszt köszöntő bálon. Ekkor kezdődött egy új szerelem, és az irigység is ekkor ütötte fel a fejét, amivel gonosz fellegekkel árnyékolta be a család boldogságát.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.