Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. rész: Verseny a lelkekért

2012.10.18

 Az elkövetkező hetekben megkezdődött Léna és Vadim ádáz csatája. Először is a nő kapott egy lakást Vadimé mellett, és a férfi próbálta megszerezni a nő felett az irányítást. Közben kicsit lecsillapodtak a férfi indulatai is, mivel Dimitrij első útja az Államokban nem járt sikerrel, az üzleti érdekeltségei haza szólították, és az az idióta még valami könyvet is írt, amivel be akart vágódni a nagyapjuknál. Az öreg mániákusan imádott mesélni neki, hogy milyen hőstetteket vitt véghez a háborúban, közben egy amerikai katonára volt utalva a saját hazájában.

Legnagyobb döbbenetére az unokafivére könyve alig néhány hónap alatt az orosz lakosság körében egész híres lett, amiért az öreg megharagudott rá, mivel az öreg Igor mindig utálta, ha elterelik róla a figyelmet. Dimitrij egyre többet került címlapra, a média felfigyelt rá, és a vadember külseje ellenére egész sok rajongója lett. Előkerültek a régen szórakozásból írt novellái is, amikkel addig befogták a rajongók száját, míg megírja a nagy siker sztori második kötetét.

Léna közben szorgalmasan gyűjtögette az információkat, úgy elbeszélgetett az egyes alanyokkal, hogy azok észre sem vették, hogy kikotyogtak igen fontos információkat. Azóta persze nem merült fel, a csók és Vadim viselkedése. Kezdtek összeszokni, egy jól olajozott üzleti gépezetként együtt dolgozni. Léna örült, hogy a testét nem kell különböző módokon átadni a férfiak kényének-kedvének, ami igazán megnyugtatta.

-          Hívattál? – lépett be Vadim otthoni edzőtermébe, ahol a férfi éppen a súlyzópadon izzasztotta magát. Léna nem is gondolta volna, hogy a férfi ennyire jó karban tartja magát.

-          Igen – tette le a nehéz rudat, majd ült fel, és a kezébe vette a törölközőjét, majd megtörölte a megizzadt arcát, nyakát.

-          Valami baj van? – illetődött meg a nő.

-          Nincs, miért lenne? – érdeklődött Vadim.

-          Akkor miért is hívtál? – zavarta, hogy a férfi félmeztelen vele szemen. Eddig is nagyon vonzónak tartotta, de így gyöngyöző izzadságcseppekkel felért egy erotikus fantáziával.

-          A Jevgenyev információkat honnan szerezted? – kérdezte, miközben egy műanyag palackot vett fel a földről, amiben víz volt. Lecsavarta a kupakot róla, majd ivott.

-          Magától Jevgenyevtől. Néhány napja úgy intéztem, hogy ugyanott ebédeljek, mint ő, és kicsit elbeszélgettem vele. Úgy tettem, mintha valami semmitmondó témákról akarnék társalogni, majd előkerültek a pletykák, és dalolt, akár egy kanári – felelte Léna magabiztosan.

-          Az információd, egy millióba került – mondta a szokásos kegyetlen tárgyalóhangszínén.

-          Nagyon sajnálom, ígérem, helyrehozom – esett pánikba.

-          Gyere velem! – intett Vadim, majd a szomszéd helyiségbe vezette, amiben egy jakuzzi volt és egy masszás asztal. – Vetkőzz fehérneműre! – parancsolta.

-          Vadim – nyögte megilletődve Léna, mire a férfi csókkal fogta be a száját.

-          Ritka, hogy ilyen rövid idő alatt van egy millió hasznunk egy aprócska manőverrel, szóval jutalmat kapsz tőlem. Magam masszírozlak meg – jött a magyarázat.

-          Szóval nem csináltam semmi rosszat – sóhajtott megkönnyebbülten.

-          Pedig jó lenne, ha csinálnál valami olyat is. Eléggé viszket a tenyerem, hogy elfenekeljelek – markolt a nő fenekébe.

-          Vadim – nyögött ismét.

-          Tegnap óta szinte minden percem edzéssel töltöm, hogy ne akarjalak megdugni. Azonban vágyom rád, és ez ellen nem tehetek semmi – csókolta meg ismét.

-          Szóval meg akarsz masszírozni, ami szexbe menne át – mondta a csók végén, mialatt a blúzát gombolta.

-          Meglátjuk, hogy a nap végén is szexnek fogod-e hívni – mondta a férfi, miközben elengedte Lénát, hagyta leöltözni. 

-          Átrakhatjuk a masszást holnapra? – kérdezte, miközben egy szál melltartóban és bugyiban állta férfi előtt. – Mióta úgymond a saját kémed vagyok, nem ért hozzám senki, és a testem igencsak éhezik egy férfi öleléséért – karolta át a nyakát.

-          De tudod, hogy azért csók is jár – fogta marokba a nő fenekét.

-          Rendben – csókolta meg igen könnyedén a férfit, aki szorosan húzta magához. Léna hamar észrevette, hogy Vadim nem hazudott, valóban nagyon kívánja őt.

Vadim szinte letépte a melltartót a nőről, majd a masszás asztalra fektette, majd fölé kerekedett. Léna érezte, hogy igazán különleges élményben lesz része. Nem kellett csalódnia a férfi az egész felsőtestét végigcsókolta, miközben a kezeivel szüntelenül simogatta őt. Szinte a mennyországban járt, mikor teljesen meztelen lett, és végre megérezte Vadim ujjait a legrejtettebb pontján. Ő is érinteni akarta a férfit, aki viszont nem engedte át az irányítást, szilárdan tartotta, és addig nem engedte el, míg nem látta a nőt elélvezni. Ezután felkelt róla, és elkezdte kiontani a nadrágját. Léna fel akart kelni, hogy segítsen neki.

-          Maradj ott! – parancsolta kissé hörögve.

-          De hagy okozzak én is örömet neked – tiltakozott.

-          Most velem szeretkezel, szóval én mondom meg, hogy meddig maradsz ott, és mit csinálsz – válaszolta, miközben lerángatta magáról a ruháit.

-          Vadim – nézett megilletődve rá.

-          Mi a baj? – tért vissza hozzá, miközben kisimította a nő arcából a kósza hajszálakat.

-          Velem eddig soha senki nem akart szeretkezni, csak eszköz voltam a szexre – felelte kissé bűnbánóan.

-          Szerinted miért tiltottam meg, hogy más is hozzád érhessen? – markolta meg a nő egyik mellét, és gyengéden masszírozta.

-          Nem szeretsz osztozkodni, ami a tiéd – felelte a nő.

-          Igen, ez igaz. Másfelől gyűlölök olyan lenni, mint mások. Különleges akartam lenni számodra – nézett a nő szürke szemeibe, amik különlegesen csillogtak.

-          Soha nem találkoztam még egy ilyen különleges férfival – mondta elérzékenyülve Léna.

-          És nem is fogsz többel – csókolta meg a nőt, miközben szélesre húzta a lábait, majd belé hatolt. Léna szinte belesikoltott a csókba a kéjtől, amikor egyesült a férfival.

Vadimot majdnem megvadította a hangja, és a szenvedély, amit ő maga adott a nőnek. Még sokáig szeretkeztek a masszás asztalon, majd a jakuzziban pihenték ki a gyönyört, amit együtt éltek át. Léna még életében nem érezte magát ilyen biztonságban senki mellett. Nem akart belegondolni, hogy mi lesz, ha a férfinek nem lesz rá szüksége, vagy mi lesz, ha netán megunná. A gondolattól is megszakadt a szíve, amiből erősebben csimpaszkodott a férfiba.

-          Mi a baj? – adott kedveskedő csókot a nő vállára.

-          Semmi, csak egy negatív gondolat ütött szöget a fejemben, de most semmi rosszra nem akarok gondolni – csókolta meg a férfit.

-          Neked aztán van tartásod, hogy még tudsz gondolkodni ezek után a menetek után – találta meg az ujjaival a nő igencsak érzékeny csiklóját, és gyengéden masszírozni kezdte.

-          Csak arra gondoltam, hogy nem akarom, hogy ez a valami közöttünk valaha is véget érjen – rándult össze az alteste.

-          Megnyugtatlak, hogy sokáig nem is fog – húzta magához közel, és hagyta, hogy a fejét a mellkasára hajtsa.

-          Nem akarok hazamenni a lakásomba, aludhatok veled? – nézett a férfi barna szemeibe. A kérdés igencsak meglepte Vadimot. Eddig a nők menekültek tőle, mert túl erőszakosnak tartották. A híre túl rossz volt, hogy bárki megpróbálja kicsit is megismerni. Itt volt ez a nő, aki menekült, félt az élettől, de benne megbízott. Olyan melegség járta át a bensőjét, amit még soha nem érzett. Őszintén igencsak megijedt az érzéstől.

-          Igen, aludhatsz – nyögte ki végül, mivel az agya tiltakozott az ellen, hogy eltaszítsa magától a puha testet. Ki tudja, hogy az éjszaka folyamán vágyik-e még egy kis kéjre, és akkor igencsak kézenfekvő, ha ott van mellette.

-          Köszönöm – csókolta meg a férfit, ami teljesen beindította ismét a vérkeringését.

-          Lovagolj meg! – nyögte, amivel igencsak meglepte a nőt. Léna kételkedve nyúlt le a férfi lába közé, és érezte, hogy igencsak készen áll. Kicsit izgatta a kezével, majd ráereszkedett a gyöngyöző vízben, és minden kívánságát teljesítette.

Már sötét éjszaka volt, mikor végre elértek a hálószobáig, ahová Vadim eddig nem engedett még nőt belépni, persze a bejárónőn kívül, de az pont arra volt, hogy rendbe tartsa a férfi legszemélyesebb terét. Azonban most megosztotta valakivel, akit úgy számolt, hogy kihasznál minden tekintetben, és ha megszerezte a család irányítását, akkor megszabadul tőle.

Hogy a nagyapja átadja neki a család irányítását, előbb el kell majd vennie feleségül a Dimitrij által hazahozott nőt. Éppen ez az, az a nő nem Léna lesz. Most a vörös hajú démont látta a világ legszebb teremtésének. A gondolat, hogy valamikor más férfiakkal feküdt le az információért vagy pénzért, teljesen feldühítette. Legszívesebben mindet megölette volna.

Hirtelen Léna hozzádörgölőzött, és ekkor kitisztult a feje. Ostobán arra gondolt, hogy talán szerelmes lehetne végre. De mit is gondol, hogy egy szajhát választ a család vezetőjének párjául. Egy olyan nőt, aki lefekszik akárkivel, hogy boldoguljon. Abszurd. Szerencsére a nagyapja kiválasztja a nőt, aki a családfő társa kell, hogy legyen, és bizonyosan nem Léna Petrikova lesz az.

Eltolta magától Lénát, és kiment a konyhába, ahol evett egy keveset, majd töltött magának egy kis vodkát, hogy hátha így át tudja normálisan gondolni a helyzetet. Talált a pulton egy jelentést, amit Nyikolaj az öccse hagyott ott. Valószínűleg akkor járt ott, mikor éppen megjutalmazta Lénát, hogy jó információkat szerzett neki. Egy szajhának nem is volt jobb módja megjutalmazni, mint alaposan megdugni. Azonban ez nem szimpla dugás volt, hanem ő botor, szeretkezett a nővel, aki Maskov lánya.

Megrázta a fejét, majd belelapozott az iratokba. Fényképek és jelentés volt arról, hogy Dimitrij részvényeket vásárolt annál az amerikai kiadónál, ami megjelenteti a könyveit az Államokban. Gondolta, hogy a férfi előkészíti az ottani életét, miután hazahozta a Smith vérvonal képviselőjét. Volt egy kép, amin egy nő is volt mellette. Érdeklődve fordította meg.

-          Susan Smith társaságában – olvasta fennhangon. – A jó édes… - nyelt vissza egy káromkodást. Egyáltalán nem volt boldog, hogy a gyönyörű Léna Petrikovát el fogja dobni, hogy azt a hájas Susan Smitht feleségül vegye. – Ez nem lehet, nem fejlődhetett ennyit Dimitrij unokatestvér humora – rázta meg idegesen a fejét.

-          Mi történt? – jött ki a szobából Léna, aki a bosszankodásra felébredt.

-          Jelentést kaptam Dimitrij útjáról – mondta idegesen Vadim.

-          Rossz hírek? – kérdezte aggódva.

-          Mondhatjuk – bólintott, miközben tárcsázta Nyikolajt. – Szervusz testvér, gyere át, amint tudsz! – mondta idegesen a fivére hangpostájára.

-          Segíthetek valamiben? – kérdezte aggódva.

-          Nem, te foglalkozz az eddigi feladataiddal. Nem akarlak a szövevényes családi ügyekbe belekeverni – zárta be a mappát idegesen, miközben reménykedett benne, hogy nála nem működik ez a testbeszéd elemzős, rejtett tartalmakra utazó énje.

-          Rendben, de ha valakiből rafináltan ki kell szedni valamit, akkor csak szólj! – csókolta meg a férfit, aki nem viszonozta olyan intenzíven, mint a délután folyamán.

-          Szólni fogok, ha szükség lesz rád, ebben biztos lehetsz – bólintott.

-          Rendben – azzal bement a jakuzzi helységébe, ahol olyan szenvedélyesen szeretkeztek a nap folyamán, és visszavette a ruháit. Való igaz, a fehérneműi nem élték meg, hogy hordani lehessenek még őket, de az élmény mindenért kárpótolta Lénát.

Ahogy kilépett a lakásból, találkozott a férfival, aki anno hazavitte Vadimtól. A férfi végignézett rajta, majd benyitott kopogás nélkül Vadim lakásába. Léna gyanította, hogy akkor ő lenne Vadim testvére, akit az előbb hívott. Kíváncsi volt, hogy miről lehet szó, de most nem tartotta elég biztonságosnak a hallgatózást, mivel Vadim nagyon ideges volt az akta miatt, vagyis tényleg rossz hírek.

*

Közben Nyikolaj bezárta az ajtót, és a fivéréhez lépett, aki már jó előre kitöltötte a vodkát. Mindketten szó nélkül felhajtották, majd Vadim az öccsére nézett, hogy kezdje el a beszámolót.

-          Valóban ilyen rossz a helyzet, hogy ezt az unokáját kellene elvennem? – kérdezte idegesen Vadim.

-          A helyzet az, hogy Joseph Smithnek összesen négy unokája van – nyitotta ki a mappát, és négy fényképet vett elő a legaljáról. Vadim szeme megakadt egy igazán gyönyörű nőn, akit már szívesen elvenne, ha azt mondanák, hogy csak akkor kapja meg az örökségét, ha feleségül veszi.

-          Vele mi a helyzet? – mutatta meg a fényképet.

-          Ő Mary-Kate Smith, az egyetlen Joseph Smith unokái közül, akinek nem nullás a vércsoportja, hanem B-s, mint az apjának vagy Elizabeth Baker Smithnek. Akkor elkezdeném a bemutatásokat – rendezte el a képeket. – Szóval ők lennének a négy unoka: Susan és Mary-Kate Smith, továbbá Elizabeth és David Karman – mutatta be az embereket.

-          Ne szórakozz velem, ők biztos nem testvérek! – rázta a fejét. Elizabeth szőke volt, fehér bőrű és kék szemű. Míg David, barna hajú, barna szemű és enyhén kreolos bőrű. – Még a másik két nőről sem hiszem el, hogy testvérek, habár a szemük színére azt mondom, hogy talán.

-          A hajszínűk is egyforma, csak a bőrszínűk mellett tűnik másnak – legyintett Nyikolaj. – Szóval Mary-Kate kiesett, mert neki csak annyiban hasonlít a nagyapja vérére a sajátja, hogy pozitív faktorú – tette oldalra a képét. – Ők mind nullásak, azonban Elizabeth nulla negatív, amit kérdés nélkül lehet adni bárkinek, de nagyapának pozitív kell – tette oldalra a szőke hajú nő képét is.

-          Az ő vérük teljesen olyan, mint Joseph Smithnek volt? – nézett a képekre.

-          Igen. Nos, mivel nincs egy női unokatestvérünk sem, és nagyapa Joseph Smith egy leány leszármazottját akarja a családunkba hozni, így marad egyedül Susan Smith – mondta lezártnak tekintve a témát.

-          Joseph Zavulon gyerekeivel mi a helyzet? – jutott eszébe az adoptált nagybátyjuk, akit a nagyapjuk kitépett Elizabeth Baker karjai közül, miután életet adott neki.

-          Svetlanának ugyanolyan vére van, mint a bácsikánknak, de férjnél van és terhes – rázta a fejét.

-          Nagyapa nem engedné, hogy más férfitól szüljön gyereket. A szemében már bemocskolódott – túrt a hajába Vadim.

-          Igen, szóval az egyetlen lehetőségünk Susan Smith – mutatta meg a nő képét.

-          Úgy tűnik, tényleg nincs más választás – rázta meg a fejét az idősebbik testvér.

-          Még nem tudni, hogy mikor szállítja le. Egy biztos, Dimitrij nem ellenfél neked, mert ő el akarja hagyni a családot, de a húgát nem hagyja hátra – mondta Nyikolaj.

-          Ez így van – bólintott a bátyja.

*

Léna érezte, hogy a férfi hirtelen kedélyállapot változása mögött valamivel több van, mint az az akta. Valószínűleg olyan családi dolog, ami a Vasziljevics ügyekkel egyszintű. Léna gyomra bizseregni kezdett, hogy megtudja, hogy mi is az. Nem tetszett az ötlet, hogy Vadim ellen kémkedjen, de tisztában kellett lennie a dolgok állásával, hogy biztonságban legyen. azonban Vadim volt olyan veszélyes ellenfél, hogy minden zavaró tényezőt kinyírjon, aki az útjába kerül, az sem számítva neki, hogy milyen csodás délutánt töltöttek együtt tegnap.

-          Meg kell tudnom, hogy miről szól az akta – sóhajtott mélyet, miközben leöltözött és beállt a zuhany alá.

Sajnálatára az elkövetkező két hétben Vadim nem volt valami beszédes hangulatában. Való igaz, hogy nagyon nagylelkűen jutalmazta a munkáját, de már nem az ő lakásán, hanem Léna szállásán bánt gyengéden a nővel, de egy reggelt sem várt meg, hanem az éjszaka folyamán mindig hazatért a saját magányába.

Érezte, hogy egyre fontosabb neki a nő, de mégsem akart ragaszkodni hozzá, mivel túlságosan is jó volt vele. Mikor ott aludt mellette, akkor egyre nehezebb volt a mellkasa, egyszerűen csak magához akarta ölelni. Az ölelés nagyon finom és kellemes volt, már-már függővé is vált a férfi, de mindig eszébe jutott, hogy nincs jövőjük. Nem szerethet bele a nőbe, akinek a származásával jóval többet érne, mint az amerikai nőszemélyével, azonban a nagyapja Susan Smitht akarja a családfő társának.

Minden éjszaka, mikor visszatért tőle a saját lakásába, elhatározta, hogy többé nem veszi igénybe a nő teste nyújtotta örömöket, de már délben nem bírt magával, mikor látta őt ebédelni, és az üzletfeleket figyelni. Késztetést érzett, hogy az irodájába húzza, és élvezze a kéjt, amit Léna nyújt neki. Azonban jószerével sikerült magán uralkodnia, és senki nem látta rajta a szenvedést. Este aztán, már nem volt a tömeg, akiktől tartva nem mert mozdulni, és birtokba vette, ami az övé.

Léna tudta jól, hogy szerelmes a férfiba, akitől olyan gyengédséget kapott, mint még senkitől. Az érintése olyan volt, hogy elhitte a szeretkezéseik alatt, hogy valóban szereti őt Vadim. Azonban tudta jól, hogy azért nem marad reggelig, mert nem akar érzelmileg kötődni hozzá. Neki sem lenne szabad, hiszen, ha Maskov megtudja, hogy Igor Vasziljevics unokájába szerelmes, akkor mindkettőjüket meg fogja öletni. Nehéz helyzetben volt, amiből nem kerülhetett ki győztesen.

Ahogy ebéd közben figyelte a legújabb megfigyeltjét, hirtelen társaságot kapott Nyikolaj személyében. A férfi tekintete jóval komorabb volt, mint Vadimé, és az emberek is jobban tartottak tőle. Vadim hangja barátságos volt, de szadista a természete. Nyikolaj hangja parancsoló és megalázó volt. Dimitrij hangszíne és stílusa hasonlított Nyikolajéhoz, mégis az ősembernél megmaradt a lehetőség, hogy épségben távozzon az illető, ha a megfelelő szavakat mondja. Nyikolaj és Vadim soha nem engedtek el senkit.

-          Beszélnünk kell – mondta mogorván a férfi.

-          Hallgatlak – fordította felé a teljes figyelmét.

-          Mit csináltál a bátyámmal? – kérdezte igen idegesen.

-          Semmit – felelte megilletődve Léna.

-          Nekem nem úgy tűnik – ragadta meg a nő csuklóját.

-          Nyikolaj ez fáj – szisszent fel.

-          Mióta Vadim maga mellé vett, teljesen más – mondta veszedelmesen a férfi.

-          A szeretője vagyok, és információkat szolgáltatok, akikről ő kéri – védekezett a nő, akinek nagyon nem tetszett Nyikolaj gyanúsítása. Általában, akiket ő meggyanúsít, akkor az illető eltűnik, és jobb esetben néhány hét múlva előkerül a holtteste. A nőnek akaratlanul is az apja jutott eszébe.

-          Mivel ő is azt mondja, hogy hasznos vagy számunkra, ezért hagylak egyelőre békén, de ettől eltekintve figyelni foglak – mondta a férfi, akit egyáltalán nem győzött meg a nő állítása. Azonban a híre ellenére nem volt igazságtalan, bizonyítékot akart szerezni a gyanúját megerősítve, mert ha mégis tévedne, egy fontos bábút veszítene a fivére.

Vadim mindeközben az irodájából figyelte a nőt. Látta, hogy Nyikolaj odament hozzá, és mikor távozott egyikük sem volt valami jó kedvű. Ismerte a fivérét, el tudta képzelni, hogy miket mondhatott neki, azonban Nyikolaj szimata biztos volt. A megérzései az esetek kilencvenkilenc százalékában helyesek voltak. Vajon Léna beletartozik abba a ritka egy százalékba, vagy Vadimnak el kell végleg taszítania magától. Már a gondolat is felért egy szíven szúrással, azonban Vadim nem volt naiv. Tudta jól, hogy a Léna típusú nők nem lesznek szerelmesek. Az egy dolog, hogy ő rávette a nőt, hogy mímelje a szerelmet, de egy hivatásos prostituálttól mit várjon az ember.

*

Már december közepén jártak. Léna és a Zavulon fivérek is egyre feszültebbek voltak. Vadim tudta jól, hogy az év végére Dimitrij leszállítja a nőt, és odaveti nekik, hogy ő szabad lehessen a testvéreivel. Nyikolaj aggódott a bátyjáért, aki teljesen kifordult önmagából. Léna ideges volt, mivel érezte, hogy figyeli valaki. Először azt hitte, hogy a két testvér figyelteti, mivel nem bíznak benne. Nyikolaj meggyanúsítása után nem is csodálta, hogy nincs egy szabad pillanata sem. Azonban mégis volt valami, ami zavarta, mikor Vadim és ő szeretkeztek, akkor is érezte a figyelő tekintetet, vagyis nem Nyikolaj az. Nem tarthatja annyira ostobának, hogy Vadim saját épületében akar ellene tenni valamit. Másfelől nem lehet olyan beteg, hogy a szeretkező fivérére legyen kíváncsi.

Léna ezen gondolkodott az ágyban, mikor érezte, hogy Vadim ismét felkel mellőle. Legszívesebben visszatartotta volna, de nem tette. Tudta jól, hogy a férfi nem bízik benne, de arról fogalma sem volt, hogy mivel értethetné meg a férfival, hogy a hűsége teljesen az övé.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Választás

(Yunie, 2012.10.20 01:57)

Szia :) Örültem a folytatásnak. Szeretem az ilyen történeteket, amik kapcsolódnak - két-három testvér vagy családtagok külön-külön sztoryja.
Most pedig választhatunk is. Nehéz a döntés. Igazán JosephSmith története érdekelne, de most Nyikolaj is megtetszett. Bár lehet, jobb lenne, utoljára hagyni , mert van olyan érzésem, hogy Igor története "durvább" lesz :D kevesebb pozitiv érzelem benne... Hmmm.
Nyikolajt szeretném olvasni :) Ezt választom. Supsup

Re: Választás

(LAOM, 2012.10.22 14:05)

Szia :)
Való igaz, nem rossz, ha a maga idejében kap egy-egy szereplő egy-egy saját történetet. Igor és Nyikolaj történetét megterveztem, legalábbis a fő irány vonalakat. Talán jobb is, hogy Nyikolajt mondtad, mert a kiegészítő szösszenetként tervezett rövidebb részeket jobban be tudom építeni Igor történetébe. Susannal és Dimitrijjel még sokat fogok foglalkozni, hiszen ők ennek a sorozatnak a főszereplői számomra. Szóval van még jó néhány ötletem, szóval nyugalom. A történet összetettebb és kiforrtabb lesz, ahogy haladunk :) Köszönöm, hogy írtál és ennek értelmében meg is kezdtem a következő rész megírását :)