Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. rész: Érzelmek

2012.11.04

 A mentősök ellátták Léna sebét, majd egy magán kórházba szállították Vadim parancsára. A penge szerencsére csak súrolta a tüdőt, de komolyabb kárt nem okozott a nő ezen létfontosságú szervében.

Vadim végig vele volt, míg a megtorlást teljes mértékben Nyikolajra bízta. Nála egyébként sem talált volna erre jobb embert. Most mindennél fontosabb volt számára, hogy Léna jól legyen. Ebben a pillanatban még le is mondott volna a Zavulon vagyonról, vagy összefogott volna Dimitrijjel. Egyébként is megtette volna, ha az ősember külsejű unokatestvére erre kéri, de ő soha nem közeledett felé. Dimitrij egy valamit ismert el nyíltan, hogy szereti a kishúgát. Vadim jól tudta, hogy Igort is ugyanúgy szerette, de ezt nem mutatta, mivel Igor meg tudta védeni magát, másfelől mindenki ismeri a családban, hogy miként intézte el a nagyapjuk Ivánt a testvérek apját.

Ahogy ránézett az öntudatlanul fekvő Lénára, tudta jól, hogy Iván Zavulon miért akarta megvédeni Kátyát, és miért szállt szembe az apjával. Isteni csoda, hogy akkor a közös gyermekük túlélte, habár Natalija lába azóta nem az igazi.

Már csak azt nem értette, hogy Maskov miért haragudott rá ennyire, hogy meg akarja öletni őket. Léna már korábban a testét eladva élt meg, ő csak kisajátította magának, és a szeretőjévé tette. Még nem is alázta meg, hogy így reagáljon.

*

Másnap ment el a vidéki házukhoz, aminek a pincéjébe lekerülni még a legkeményebb testőreik sem szerettek, ugyanis Nyikolaj birodalma volt ez. Itt torolt meg mindent, amit elkövettek ellenük. Itt vallatta ki Constantint is, aki nem sokáig állt ellent neki. Vadim nem lepődött meg, hogy bármelyik család, akit a nagyapjuk tönkretett bosszút akar állni, de egyik sem jutott még el ilyen messzire.

Idő közben kiderült, hogy a tábornok lányát rabolták el, és vele zsarolták a felsőbeosztású katonatisztet. Mivel a lány meghalt, így a Maskov család tagjaira is kivégzés vár, ami ellen Vadim nem is tiltakozott volna. Egyet akart, Lénával élni a Zavulon család élén. Valahogy meg kell oldania, hogy Lénát higgyék Joseph Smith unokájának, beszélnie kell Dimitrijjel, és összefogni vele.

Ezzel csak az a baj, hogy Dimitrij van olyan szőrös szívű, hogy egy ártatlan nőt iderángat Amerikából, és kicseréli a húgára, és vissza se nézve emigrálnak át az Államokba. Mennyivel könnyebb lenne nem ellenségként együtt működni az unokatestvérével. Azonban meg tudta érteni, hogy a férfi nem bízik benne, hiszen ő sem bízik senkiben a Zavulon családon belül az öccsét kivéve.

-          Vigyétek el a tábornoknak ezt a mocskot, csináljon vele, amit akar! – intézte Nyikolajnak, miközben érezte, hogy a telefonja rezeg.

-          Miattad öltem meg a saját húgom, te átkozott – nézett üveges tekintettel Constantin Vadimra.

-          Nem mintha közöd lenne hozzá, de most küldték az üzenetet, hogy magához tért – mutatta fel a telefonját. – Léna él, és meg fog gyógyulni, de mikor erre sor kerül, téged az állam kivégez akkora. Az apád nem tehet semmit, bár amilyen hulladék vagy, szerintem nem is akar majd – fordult meg, és hagyta el a birtokot. Sebesen ment vissza a kórházba, ahol Léna még kissé kába volt a gyógyszereitől.

-          Szia – köszönt mosolyogva, mikor meglátta a férfit.

-          Szia – köszönt kissé zavartan.

-          Igaz nem mondtam semmi ostobaságot, miután Constantin leszúrt? – kérdezte kicsit fészkelődve.

-          Semmit az égvilágon – ült le a nő ágya mellé. – Hogy érzed magad? – kérdezte kissé komolyabban.

-          Mint, aki keservesen berúgott, és csúnyán összetörte magát – felelte könnyed hangnemben. – Nyugodj meg, amint kicsit rendbejöttem, eltűnök az életedből – lett komor ő is.

-          Hova mennél? – fogta meg a nő kezét.

-          Semmi közöd hozzá – felelte, miközben még ő maga sem tudta.

-          Változott a helyzet, mégis igényt tartanék rád – felelte könnyed hangnemben.

-          Már én nem akarok veled lenni – tiltakozott Léna.

-          Amint rendesen beheged a sebed, és nem kell tartani a felszakadástól, addig foglak kényeztetni, míg meg nem győzlek róla, hogy velem maradj – fordította maga felé a nő arcát.

-          Hogy a szeretőd legyek azután is, miután feleségül veszed az értékes vérvonalú amerikai nőt. Ugyan már Vadim, nekem is van némi tartásom. Nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy meghalj, de azt sem tudnám nézni, hogy mással osztod meg az életed – csillogtak a csodás szürke szemek.

-          Akkor idefigyelj! Megtalálom a módját, hogy más módon szerezzem meg a Zavulon vagyont, miközben te leszel az oldalamon az egyetlen nő – fogta a két keze közé a nő arcát.

-          Miért tennél ilyet? – nem értette a férfit.

-          Mert szeretlek téged Léna Petrikova – hajolt a nő arcába, majd a szavainak nyomatékot adva határozottan megcsókolta. Léna remegve viszonozta a csókot, miközben a könnyei az arcán folytak. Kétségbeesetten kapaszkodott a férfi ingébe, miközben azt sem tudta, hogy közelebb húzni akarja, vagy éppenséggel eltolni. Hihetetlen volt számára ezt hallani a férfitól.

-          Kérlek, mondd ki újra! – suttogta, miután elváltak az ajkaik.

-          Szeretlek Léna Petrikova! Szeretlek – csókolta meg. – Ezt annyiszor hallhatod tőlem, ahányszor akarod. Addig mondom, míg meg nem érted – nézett vágyakozva a nő szemeibe, majd ismét megcsókolta.

Léna soha nem volt még ilyen boldog. Vadim nem volt az az érzelmes férfi, amilyennek most mutatta magát, mégis tudta jól, hogy igazat mond. Annyira gyengéd és kedves volt, hogy Léna még nem érezte magát ilyen gyönyörűnek. Eddig soha nem érezte magát ennyire biztonságban, mint most Vadim mellett. Mindig ott volt a tudatában, hogy miként tovább, de most egyáltalán nem tudott ezzel foglalkozni.

-          Remélem, ezt Nyikolaj tudomására is hozod, és nem fog közellenségként kezelni, akárhányszor meglát – mondta hosszú hallgatás után Léna.

-          Természetesen közlöm vele – bólintott Vadim.

-          Mi alapján szabja meg Igor Vasziljevics, hogy kit kell feleségül venned? – tért vissza a valóságba, és próbálta megtalálni a boldogságuk lehetőségét.

-          Dimitrij unokatestvér írt egy könyvet, hogy fényezze a nagyapánk egóját. Ebben leírja a Második Világháborúban történt esetet, mikor találkozott egy amerikai katonával, és a férfi megmentette az ő és az apja életét is. Az akkori körülmények között vérátömlesztést hajtott végre a dédapámon, aki még nagyon sokáig élt. A nagyapám emiatt meg van győződve róla, hogy az amerikai katona vére szent. Majdnem ötvenöt éve elrabolta az elsőszülött fiát, akinek ugyanolyan vére volt. Most azt akarja, hogy az egyik lányunokája házasodjon be közénk, akinek hasonló vére van. A baj csak az, hogy három lány közül csak egynek van olyan vére, és egyáltalán nem hasonlít rád – simította végig a nő arcát.

-          Ez akkora baj? – vonta fel a szemöldökét.

-          Nagyon csúnya – ölelte magához lágyan a nő testét.

-          Kitalálunk valamit – simogatta meg a férfi fejét Léna.

-          Most pihenj! Egy hetünk biztosan van, míg Dimitrij haza nem tér. Év végére ígérte magát, de karácsonyra nem hagyná egyedül a húgát. Őt biztosan szereti, és a nagyapánk ezt használja ki. Egyébként már régen áttelepült volna – felelte teljes meggyőződéssel Vadim.

-          Egy feltétellel – ásított nagyot.

-          Mi az? – lett kíváncsi a férfi.

-          Átölelhetlek, miközben alszom, és itt leszel, mikor felébredek – suttogta halkan.

-          Rendben – feküdt fel féloldalasan a nőhöz a széles ágyra, majd a haját simogatta. Léna mosolyogva bújt hozzá, és merült el az álomban.

Hiába lett volna egy rakás dolga, Vadim tartotta a szavát és a nő mellett maradt. Igazából nem is akarta ott hagyni. Vele akart lenni, szeretni őt és megvédeni mindenkitől.

*

Néhány nap múlva Vadim hazavitte magához a nőt, akit a legnagyobb biztonságban tartott, és minden éjszakát mellette aludta végig. Megmutatta neki a Smith családról készült aktát. Léna reménykedett benne, hogy némi átalakítással azt tudnák mondani, hogy George Smith törvénytelen lánya, de sajnos genetikailag egyáltalán nem hasonlított a családra. Azonban nem értett egyet Vadimmal, mikor Susan képére nézett. Habár nem ismerte, de a szemei rengeteg érzelmet és értelmet tükröztek, ami gyönyörűvé tette a szemében a nőt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

*-*

(Sayu, 2012.11.06 16:41)

Szia nem rabolom sokáig az idődet.. nagyon jó és egyre jobban érdekel hogy mi lesz...szívem szerint találgatnék de valahogy most nincs energiám ezért jókislány leszek és kivárom a soromat. de siess ám :) Ja és IMÁDOM!!!!!!!

Re: *-*

(LAOM, 2012.11.06 17:07)

Szia :)
Azonnal töltöm fel :) Örülök, hogy tetszett :)