Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. rész: Tervek

2012.11.26

 A véradás a pár távozása után, szinte pillanatok alatt véget ért. Vadim megszereztette a nő vérét, amit sikerült levenni, és DNS vizsgálatot végeztetett, hogy valóban Joseph Smith unokája-e. Ehhez genetikai anyagot a régi vérátömlesztő gépen maradt rászáradt vérből maradt, amit hajdanán eszkábált össze a férfi. Nem volt tévedés, Susan valóban a szent vérvonalhoz tartozott.

-          Mit jelent a hormonszint, ami miatt nem vehették le a vért? – kérdezte Léna az orvostól, aki éppen csomagolta elfelé a felszerelést.

-          Nőknél terhességet jelent – felelte a férfi.

-          Ez érdekes – bólintott Vadim, aki nem gondolta volna, hogy mégsem lesz olyan egyszerű a helyzete a győzelemhez. Dimitrij meglepte ezzel a húzásával.

-          A hölgy hasa valóban gömbölyű volt, de ez a termetéből is adódhatott – vonta meg a vállát az orvos. Még szerencse, hogy a technikusunk utána nézett. Ez normál esetben nem szokás – magyarázta.

-          Ideje hazamennünk Léna Petrikova – intézte a nőnek Vadim, miközben a fejében igencsak kergették egymást a gondolatok.

-          Igen – bólintott Léna, majd a férfi mellett haladva, a kocsihoz mentek. – Mire gondolsz Vadim? – kérdezte idegesen.

-          Egy pillanatra felmerült bennem, hogy elvehetném a nőt, míg meg nem szüli Dimitrij unokatestvér gyerekét, és utána elválhatnánk, de a gyerek akkor is az unokafivéremé lenne – rázta meg a fejét, szóval ennek így nincs értelme.

-          Neked nem furcsa, hogy egy olyan eljárást vizsgálnak, amit nem szokás, hogy a nő ne adhasson vért? Ha a nagyapád tovább feszítette volna a húrt, akkor bejelentették volna, hogy Susan terhes, és akkor kész is a hatalomátvétel a kuzinod részéről – érvelt Léna.

-          Ezt meg kell akadályoznunk – rázta meg a fejét.

-          Valóban – bólintott Léna, majd beültek a kocsiba. Egyenesen hazamentek, ahol Nyikolaj éppen menni készült.

-          Öcskös maradj, fontos dolgokról kell beszélnünk – jelezte a fivérének, hogy üljön le a hátsójára.

-          Mi van? – kérdezte barátságtalanul.

-          Dimitrij felcsinálta a Smith nőt – felelte idegesen Vadim.

-          Na, nem – prüszkölt, mintha nevetni akarna. A mindig halálosan komor Nyikolaj számára felért az évezred viccével.

-          Na, de. Azonnal beszélnünk kell Joseph-el. Beszélgetett ma vele, hátha valamiben okosabb, mint mi. Úgy tűnt az a nő megbízik benne – töprengett Vadim.

-          Jó, tegyük fel egy pillanatra, hogy Dimitrij teherbe ejtette a nőt, de egy biztos, hogy nem szándékosan csinálta – lett komoly Nyikolaj. – Ti is tudjátok, hogy el akarja hagyni az országot, de ha tényleg felcsinálta, akkor a nagyapa neki adja át a család vezetését, szinte ki sem teheti a lábát Szentpétervárról – vezette le az érvelését.

-          Lehet, nem direkt csinálta. Mi van, ha így jött össze. Rá kell csak nézni, senki nem akar az ágyába feküdni, mint a párja. A nő sem valami szépség, úgy voltak vele, hogy kis alkalmi szex, és már meg is lett a baj – töprengett Vadim.

-          Te magad is láttad, hogy szeretik egymást. Nagyon aggódott a nőért. Tudja, hogy terhes. Alfahím módjára védelmezte a területét – mondta Léna.

-          Nem szívesen mondom ezt, de a nődnek igaza lehet – mondta Nyikolaj.

-          Mit csináljunk most? – kérdezte idegesen Vadim.

-          Ma este szemmel tartjuk a párocskát az estélyen. Próbáljuk megtudni, hogy mi Dimitrij szándékai – felelte Léna.

-          Azt hangoztatja, hogy holnap el akar utazni – felelte Nyikolaj.

-          Ez ellentmondás, hiszen, ha elutazik, akkor nem veszi át a vezetést – magyarázta Léna. – Kellene egy tégla, aki biztos információt tud róla – gondolkodott hangosan.

-          Ismerem a legjobb barátját. Belőle megpróbálok kiszedni valamit – vetette fel Nyikolaj.

-          Ez jó – értett egyet Vadim.

-          Másfelől, cselekednünk kell. Ha te nem mondasz le a hatalomról, akkor még a héten meg kell kaparintanod a vezetést, mielőtt bejelentenék a babát – figyelmeztette Léna.

-          Ez igaz – helyeselt Nyikolaj.

-          De én Lénát akarom feleségül venni – ölelte át a nőt Vadim.

-          Akkor Dimitrij lesz a családfő – emlékeztette a fivére.

-          Nem feltétlenül. Nekem van egy ötletem, ami kissé kockázatos, de működhet – mosolygott Léna. – Csak kérdés, hogy kockáztattok-e annyit? – nézett a két férfira.

-          Mondd! – parancsoltak rá egyszerre, mire Léna még szélesebben mosolygott, és elmondta az ötletét, ami kissé felületes volt, de az alapötlet tetszett a testvéreknek.

-          Rendben – mondta Nyikolaj. – Intézkedem – azzal otthagyta őket.

-          Csodás vagy – húzta magához a nőt Vadim, és hevesen megcsókolta.

-          Vadim? – kérdezte kissé féle, mikor elváltak az ajkaik.

-          Tessék kedvesem? – simította a füle mögé a vörös tincseket.

-          Egy nap nekünk is lesznek gyerekeink? – kérdezte félve.

-          Igen, kettő minimum – csókolta meg hevesen. – De előbb rendesen ki akarom élvezni a tested, mondjuk egy-két évig intenzíven akarom, minden éjszaka döngetni. Utána, ha úgy jön ki kevesebbel is beérem, és hajlandó vagyok egy időre lemondani róla, míg te életet adsz nekik, és a tested helyre nem jön – ültette az ölébe a nőt.

-          Csodásan hangzik – csókolta meg a férfit. – Menjünk fel a szobánkba! – kérte a nő.

-          Itt nem jó? – csókolt ismét Vadim.

-          Ez Nyikolaj otthona is, és nem akarom, hogy azért gyűlöljön, mert szerinte kiszorítom az otthonából – mondta zavartan.

-          Rendben kedvesem! – vette ölbe, és mentek fel az emeletre, ahol Vadim már nem kegyelmezett, intenzíven szerette a nőt, aki visszaadta egy bizonyos szintig az emberségét.

Egy varázslatos délutánt töltöttek együtt, mire elkezdtek készülni az estélyre, amit a Zavulon család adott Susan tiszteletére, de erről az érintetnek nem igazán volt fogalma. Susan a kék ruhájában jelent meg Dimitrij oldalán. A göndör haja tovább volt göndörítve, és az arcán szolid smink volt. A szemei olyan szomorkásnak tűntek, hogy Vadim még egy pillanatra meg is sajnálta.

Dimitrij a megérkezésük után a nagyapjukhoz vezette, és tartotta a nőt, hogy el ne szaladjon, miközben a vén Igor alaposan meg nem nézte. Látszott a nőn, hogy undorodik az öregtől. Dimitrij érintését sem úgy viselte, mint valami szerelmes nő, ami kissé nyugtalanította Vadimot.

-          Jó erős gyermekeket fog majd szülni a családunknak – szólalt meg végül a nagyapa. Susan megborzongott a hangtól, és látszott, hogy legszívesebben elsírná magát.

-          Előbb legyen még házas, hogy törvényes gyermekek születhessenek – ellenkezett igen komoran Dimitrij, ami megerősítette Vadim érzetét, hogy az unokafivére bizony szerelmes.

-          Csak, hogy a húgod fiaskója meg ne ismétlődjön. Nyugalom, ő értékes a családunknak, nem úgy, mint a szajha, akit apád nevelőnőnek nevezett – ment közelebb a párhoz. Látta, hogy a nő megborzong. Ekkor merült fel benne, hogy talán mégis érti őket, de lehet, hogy a hangszíne túl rideg a számára.

-          Ne merj így beszélni Kátyáról! – lett igen dühös az unokatestvére, miközben félszemmel az öccsére sandítva a számára is fájdalmas volt, hogy a féltestvérekről így vélekedik a fivére. A teremben a többi rokon hátrált egy lépést, mintha félnének. Azonban Vadim nem mozdult, és a teljes figyelmét visszafordította a vadember felé.

-          A hölgynek mi a véleménye róla? – nézett Susan kék szemeibe, amik szomorúan csillogtak. Már-már úgy tűnt, hogy válaszol, mikor Dimitrij védelmezően eléállt.

-          Nem beszél oroszul, amerikai. Minden más ország beszéli az ő nyelvét – képes lett volna ott helyben megölni a férfit.

-          Mostanság, mintha kevés vodkát innál Dimitrij unokatestvér. Egészen érzelmes lettél az alkohol nélkül – mosolygott, hiszen tényleg élezte, hogy bosszanthatja az unokafivérét. Felmerült benne, hogy ideje lenne összecsapni végre, hiszen a férfi nagyon jó stratéga, való igaz nem olyan területeken, mint ő.

-          Megvizsgáltattad a vérét? – szedte össze kicsit magát a fekete hajú férfi. – Hát hogyne vizsgáltattad volna, hiszen minden lehetőséget kihasználsz, hogy megbuktass – lett ugyanolyan kegyetlen Dimitrij pillantása is, mint az övé. Most már nyílt félelemmel vonultak vissza a keselyűk, de továbbra is kíváncsian figyelték az események alakulását.

-          Sajnos most nincs semmi a kezemben ellened. Valóban Joseph Smith unokája, aki megmentette a vérével a dédapánkat. Pont ugyanolyan szent a vére – vonult vissza. Nem akarta elárulni, hogy a nő máris terhes, mert még ma este papot hívat az öreg, és Dimitrijt nevezi ki a családfőnek.

-          Akkor szívódj fel! – a nő kezét megfogva kimentette a háborús övezetből. Vadim már biztos volt benne, hogy az unokatestvére tényleg szerelmes. Pont ugyanolyan gyengédséggel ragadta meg Susan ujjait, ahogy ő szokta Lénának.

-          Még nem hallottam a hangját – jelezte az öreg Igor, hogy ő is ott van. Enyhén sértődött volt, hogy az unokái csatározása miatt ő ennyire háttérbe szorul.

-          Szólalj meg! Mondj valamit! – mondta angolul a nőnek Dimitrij.

-          Szép estély. Haza akarok menni – nyitotta ki a száját, mióta megérkeztek. A hangja igencsak remegett, ami arra engedett következtetni, hogy tudja mit terveznek vele. Innentől látszik, hogy Dimitrij szereti, de az amerikai szokások mások, és a nőnek ez nem egyértelmű. Vagy lehet, hogy annak ellenére, hogy szereti, mégis a rokonok elé veti.

-          Nem valami szép hangú, de mindegy – legyintett a férfi, mire Dimitrij dühösen húzta el onnan a nőt. – Vadim mi a véleményed? – fordult felé az öreg.

-          Hogy Dimitrij unokatestvér mégsem mondott le a család vezetéséről – mondta el a módosított véleményét, hiszen az érzelmekről nem mondott le.

-          Szép harc várható – csillant egy beteges fény a férfi szemébe, mintha boldoggá tenné, hogy az unokái egymást gyilkolják, hogy a kegyeibe férkőzhessenek.

-          Nem, nem lesz szép. Véres és könyörtelen lesz – jegyezte meg Vadim, és odament a fivéréhez.

-          Mintha kicsit elvetetted volna a sulykot – jegyezte meg az öccse.

-          Ugyan már Nyikolaj, fel kellett ráznunk az unokatestvérünket. Cselekvésre kell bírnunk a vadembert, hogy hibát kövessen el. Nagyapa már ideges, szóval már csak Dimitrijt kell felbosszantanom. Eddig úgy hittem, hogy ez nehéz lesz, de most igazán könnyen ment – indokolta meg.

-          Léna itt van valahol? – kérdezte témát váltva a fivére.

-          Igen itt – bólintott, miközben ő is a tekintetével a nőt kereste. Léna azonban nem mutatkozott, mégis tudta jól, hogy a nő itt van és figyel.

Dimitrij egész este maga mellett tartotta Susant, mire a keselyűk nem zaklatták. Egyedül Joseph Zavulonnak engedte, hogy táncolni vigye, habár vele a nő maga akart menni, míg Dimitrij féltékenyen reagált. Másik érdekes dolog az volt, hogy az unokafivére eléggé kerülte az este folyamán az alkoholt, mintha tisztán akarná tartani a tudatát. Azt Vadim is elismerte, hogy a szerelem felér egy igazán súlyos részegséggel.

Vadim érdeklődve figyelte, ahogy Joseph együtt táncol az öccse lányával. Innen nézve igazán könnyed mozgása volt annak ellenére, hogy a nőnek mekkora teste van. Látszott, hogy valami komoly témáról beszélgettek, és ismét angolul, mivel a körülöttük lévők arcán látszott, hogy nem értenek semmit. Vadim ismerte a nyelvet, habár nem beszélte olyan magas szinten, mint az unokafivérei. Hirtelen Susan falfehér lett, és sietve hagyta ott a nagybátyját. Majdhogynem szaladt kifelé a teremből, mire az egyik keselyű, nevezetesen Vlagyimir unokatestvér elállta az útját.

-          Susan táncolnál velem? – kérdezte reménykedve.

-          Tűnés! – mondta idegesen angolul a nő, és nem is nézete, hogy merre vagy minek megy neki. Neki is ütközött Vlagyimirnak, aki a karját elkapva visszarántotta, mire a nő másik karja erőből lendült, és arcon vágta a tolakodó unokatestvért. Vadimnak most lett szimpatikus a nő, hiszen bátor és a jelek szerint erős is.

-          Susan – próbált odaérni időben Dimitrij. Későn vette észre, hogy a nő távolodik tőle, és nem tudott ott lenni mellette, mikor megkörnyékezték.

-          Hagy békén! – még hallották kintről.

-          Ez érdekes lesz, megyek, még kicsit bosszantom őket – intézte Vadim Nyikolajnak, majd ő is távozott. – Minden rendben? – kérdezte beérve őket a ruhatárnál.

-          Tűnj már innen! – morgott, akár egy medve párzási időszakban, miközben kikérte a kabátokat.

-          Igazán szép ütés volt. Vlagyimirnak kitört egy foga az ütés hatására. Igazán érdekes volt, ilyen erős nőt látni, bár ilyen vállakkal nem is csoda – itta meg az italát, amit magával hozott.

-          Megérdemelte – sziszegte Dimitrij, miközben látszott rajta, hogy ő magának is nehezére esett visszafogni magát.

-          A fene – nézte meg a kezét Susan, és ekkor döbbent rá, hogy tulajdonképpen ez fáj neki.

-          Hazamegyünk, és teszünk rá jeget – próbálta nyugtatni a nőt Dimitrij.

-          Ilyen alapon ki is mehetnék a hóra – vágott vissza barátságtalanul, amitől Vadimnak kedve lett volna mosolyogni, hogy a nőnek van humora.

-          Csak nem összetörte a kicsinek nem nevezhető kezét? – érdeklődött Vadim, miközben szabadon engedte az érzéseit, és mosolygott, amitől a pár nem lett jobb kedvű.

Vadim nézte, ahogy távoznak. Tudta jól, hogy Dimitrij szerelmes. A nő személyiségéből, amit eddig látott nem is csodálta már. Ahogy nézett utánuk, hirtelen egy vékony kezet érzett a vállán. A helyes irányba fordult, és Lénával találta magát szembe.

-          Egész szép párt alkotnak, nem gondolod? – kérdezte Léna.

-          Valóban, a maguk módján szépek együtt – bólintott Vadim.

-          Észrevetted? – bújt a férfihez.

-          Mit? – kérdezte beletemetve az arcát a dús vörös hajba.

-          A nő tud oroszul, csak álca, hogy nem tud – nézett fel az ezüst szemeivel a férfira.

-          Percről percre érdekesebb lesz a hatalomért folytatott harc – mosolygott elégedetten Vadim.

-          Mi a véleményed Susanról? – kérdezte Léna.

-          Hogy Dimitrij unokatestvér tökéletes párja. Ha még Natalijával is össze tudja egyeztetni, akkor együtt tényleg boldogok lesznek, amilyen én akarok veled lenni – mondta a nő fülébe.

-          Menjünk innen, mert nem garantálom, hogy az öltönyöd épségben kerül le rólad – csókolta meg a férfit.

-          Menjünk – nézett egy pillanatra felszabadultan a nőre, majd ismét felöltötte a kegyetlen pillantását, és diszkréten távoztak az épületből.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:D

(:O, 2012.11.26 19:54)

Appám!
Léna nagyon ott van abban, hogyan jöjjön rá dolgokra. Vadimnak meg baromi jó érzéke van a bosszantáshoz. Ha egy helységbe zárnának minket, feltehetően az egyikünk (én) vagy megőrülne, vagy megölné a másikat. XD
Amúgy baromi jól tudod megírni ezeket a különböző szemszögeket. Nagyon jól összeszerkesztetted a két sztorit, ahogy egymás tükörképeit látjuk. Mit gondol Vadim, amikor Dimitrij gondolatait halljuk, és mit gondol Dimitrij, amikor Vadim szemszögéből látjuk a dolgokat.
Gratulálok hozzá, ebből is nagyon várom a folytatást.
Pusssz

Re: :D

(LAOM, 2012.12.01 15:00)

Szia :)
Léna nem véletlenül a legjobb pár Vadim számára, hiszen kivételes az intelligenciája és emellett gyönyörű is. Vadimnak meg kellett tanulnia, hogy miként bosszanthatja fel legjobban az ellenlábasait. Való igaz, ha összezárnánk vele, két szőke lenne egy helyiségben :)
Örülök, hogy ennyire tetszik :) Köszönöm, hogy írtál :) Majd jelentkezem vele a folytatással :)