Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8. rész: A hajsza

2012.12.01

 Léna és Vadim csodás éjszakát töltött együtt. A nő lelkét megmelengette, hogy hallotta a párját önfeledetten nevetni. Reggel aztán lustálkodva feküdtek egymás mellett. Semmi kedvük nem volt felkelni, de nem is kellett, egészen addig, míg nem csörgött a telefon.

-          Boriss Uljanov akar beszélni velünk – mondta Nyikolaj.

-          Mit akar tőlünk Dimitrij állítólagos legjobb barátja? – kérdezte Vadim, miközben átkozta magát, hogy reflexből a kagyló után nyúlt.

-          Ezt kellene megtudnunk – felelte a fivére.

-          Neki súlyos alkohol és drogproblémái vannak – ült fel álmosan Léna. – Szóval pénzt akar, hogy eladja nekünk az információit.

-          Tudj meg mindent! Hamarosan ott vagyok az irodában – lett éber Vadim, és miután letette a telefont, megcsókolta Lénát. – Imádom, hogy az információidra mindig számíthatok – majd kimászott az ágyból, és magára vette a köntösét.

-          És mit kapok ezért jutalmul? – villantott rá egy csintalan mosolyt.

-          Később elmondom – csókolta meg ismét, majd lesietett az irodájába, ahol Nyikolaj társaságában egy nagydarab szőke hajú férfi várta. – Miről van szó? – kérdezte türelmetlenül.

-          Dimitrij kiszöktette az országból a testvéreit. Mára tervezi a szökést egy nővel – kezdett bele a mesélésbe.

-          Figyeljük a reptereket – vonta meg a vállát Nyikolaj.

-          Magánreptérről indulnak, és külön-külön szállnak fel, odaadom a nő útvonaltervét – vetette fel.

-          Mennyit kérsz érte? – fonta keresztbe a karjait Nyikolaj a mellkasa előtt.

-          Mivel csak Dimitrij javát akarom, megszámítom olcsón. Öt milliót kérek – válaszolta.

-          Gondolom nem rubelben, hanem dollárban – mondta Vadim. – Rendben a felét most kapod, ha valóban megfelelő információt kaptunk. Ha viszont át próbáltál verni, és elterelni a figyelmünket, hogy Dimitrij időt nyerjen, akkor nem lesz a világon biztonságos hely számodra – fenyegette meg.

-          Rendben – bólintott, majd egy mappát vett elő. – Itt vannak a tervek. Dimitrij nagyon bízik a vezető tudásának a nőnek – mondta kételkedve.

-          Fizesd ki Nyikolaj! – bólintott Vadim.

-          Rendben – azzal kifizette az árulót, aki azonnal távozott is. – Furcsa, még soha nem adtam egy halott embernek két és félmillió dollárt – töprengett hangosan Nyikolaj.

-          Ha átvert, akkor mi öljük meg, ha nem, akkor Dimitrij öleti meg – bólintott Vadim, majd ment vissza Lénához.

-          Nos, mi lesz a jutalmam, hogy ennyire hasznos vagyok neked? – kérdezte izgatottan.

-          Mindjárt – mosolygott, miközben a magánszéfjéhez lépett.

-          Nos? ­– lett izgatottabb, mikor a férfi visszafordult hozzá.

-          Léna Petrikova hozzám jössz feleségül? – kérdezte, miközben megmutatta a kis doboz tartalmát, amit az előbb kivett.

-          Vadim… - illetődött meg.

-          Igen, ez a nevem. Neked, igent vagy nemet kellene mondanod, vagyis csak az igent fogadom el – mosolygott a nő zavarán.

-          Igen – mondta felszabadultan.

-          Nagyszerű – vette ki a dobozból a gyűrűt, majd megfogta Léna balkezét, és a nő vékony gyűrűsujjára húzta az ékszert.

-          De Vadim, hogy lehetek a feleséged? – kérdezte félve.

-          Említetted múltkor a terved. Kockáztatunk, és felteszünk mindent egy lapra. Vannak kimentett tartalékaim, ha elbuknánk, egy másik országban kezdünk új életet – csókolta meg a nőt.

-          Hajlandó lennél kockáztatni értem a Zavulon vagyont? – hitetlenkedett.

-          Bármit – csókolta meg, mire érezte, hogy Léna arcán csorognak a könnyek. – Azonban sajnálom kicsiny menyasszonyom, most mennem kell és el kell kapnom Dimitrij unokatestvér szerelmét. Ha nem nagyapa intéz el, akkor az unokafivérem. Főleg, hogy a nője terhes – állt fel a nő mellől, és kezdett el öltözködni.

-          Ne bántsátok! – kérte Léna. – Nem tudnám elviselni a gondolatot, ha terhes lennék, és a belviszályaitok miatt vetélnék el – ment a férfi mellé.

-          Nyikolaj nem olyan kegyetlen, mint amilyennek mondják. Hatalmas szíve van, ami sérült. Reménykedem benne, hogy egy nap majd ő is talál valakit, mint én is rád találtam. Gondoltad volna, hogy hétvégeként utcakölykökkel focizik és kosarazik – mosolygott.

-          Ha tud a babáról, mindent meg fog tenni, hogy nehogy elkapjátok. Mindent megtesz, hogy megvédje tőletek, paradox módon a saját biztonságával nem fog törődni. Retteg a családodtól, és biztosra veszem, hogy tud a vére iránti érdeklődésről – fejtegette az okokat.

-          Rendben, óvatosak leszünk – csókolta meg a nőt, majd távozott.

Nyikolaj időközben mozgósította az embereiket, majd Vadimmal együtt megtervezték, hogy hol is lenne érdemes lecsapni a nőre. Dimitrij igyekezett egy elhagyatott területre küldeni Susant, hogy ne keltse fel a hatóságok figyelmét, mint korábban, mivel jól tudta, hogy a családjának ott van egy pár beépített embere.

A megfelelő csomóponthoz mentek, ahol Nyikolaj a földről figyelte és irányította a helyzetet, míg Vadim fentről figyelte az eseményeket egy helikopterből. Ahogy Susan kiszúrta a benzinkútnál várakozó embereket, rögtön gyorsított, és igen szépen manőverezett, amit a saját embereik nem tudtak követni és sorban törtek az autók.

A nő balszerencséjére nem ismerte az utakat, és rossz irányba tért le, ami egy szűkülő kis mellékutca volt, ahonnan nem kerülhetett ki épségben. Végül az egyik emberük tette használhatatlanná Dimitrij autóját, mire Susan azonnal kimászott az autóból, és fogta az alhasát.

-          Meg kell hagyni vezetni tényleg tud – ismerte el Vadim, miközben leszállt a helikopter. Susan menekülni próbált, de Vadim fegyverrel készült. A nő felé tartotta a pisztolyt, amitől Susan megmerevedett. – Beszélgessünk! – mondta igen határozottan.

-          Tessék? – kérdezte angolul.

-          Tudom, hogy beszéled a nyelvem – tolta egészen a nő arcába a pisztoly csövét, amitől Susan teljesen megmerevedett.

-          Rendben – bólintott, miközben rettegve nézett a férfira.

-          Jól van – fogta meg a karját, és vitte oda Nyikolaj kocsijához, ami azon kevesek egyike volt, ami épségben maradt.

-          Miért nem engedsz el? – kérdezte idegesen Susan.

-          Sokat érsz – felelte, miközben jelzett a fivérének, hogy indítson.

Út közben nem esett sok szó közöttük. Susan szemei a menekülési lehetőségeket kereste, míg Vadim akart hagyni neki egy kis időt, hogy megbékéljen a helyzettel. Szinte hisztérikus volt, és nem akarta, hogy a hangja hallatán valami butaságot csináljon.

Mikor megérkeztek a házhoz, egy papírlapot tett a nő orra elé, és pisztolyt fogott a mellkasa elé.

-          Írd alá! – parancsolt rá. Susan remegve fogta meg a keze ügyébe akadó tollat, és írta alá a vonalnál. Közben Vadim elővette a nő táskájából annak telefonját, majd kikereste Dimitrij számát, és felhívta. – Szia unokatestvér – hallotta Vadim élveteg hangját.

-          Hol van Susan? – hallatszott Dimitrij kissé torz hangja.

-          Nálam van, éppen most írja alá a házassági szerződést – hozta a rokona tudomására, hogy a nő immár az övé.

-          Micsoda? – kérdezte Dimitrij felháborodva.

-          Megkértem a kezét, és ő igent mondott. Olyan érveket hoztam fel, amiknek nem tudott ellentmondani – nevetett halkan. – Azt hiszem allergiás a fémre.

-          Mit csináltál vele? – lett az ősember még dühösebb, bár Vadim kételkedett benne, hogy az állapotot lehet még fokozni.

-          Nem szereti a fegyvereket, azt hiszem – csengett vidáman a hangja, mintha valami ártatlan és jó dologról csevegne.

-          Esküszöm, ha egy haja szála is meggörbült, megöllek – hallotta a fenyegetést, amit soha nem akart. Dimitrij lett volna az utolsó, akivel ennyire nyíltan szembeszáll, még az öreg Igorral is hamarabb kezdett volna.

-          A kocsidat összetörte, de annyi vigasztaljon, hogy az embereim több kocsit törtek össze, miközben el akarták kapni. Elismerésem unokatestvér, tényleg tud vezetni a menyasszonyom – gúnyolódott az unokafivérével, habár a valódi menyasszonya valóban jó sofőr volt.

-          Susan az enyém, ne is álmodj róla! Senki nem veheti el tőlem – ült be a kocsiba.

-          Mert megdugtad a tiéd? Ha a hormonszintje szerint tényleg terhes, akkor nekem nem is kell hozzáérnem. Gusztustalan nőszemély – fintorgott nő felé, akinek nagyon rosszul estek ezek a szavak.

-          Ne merj így beszélni róla! – Dimitrij hangja egyre dühösebb lett. Vadim nagyon vékony jégen táncolt. Tudta jól, hogy most nagyon veszélyes az unokatestvére, szóval a nőnek és a gyereknek nem eshet semmi baja.

-          Te jó ég Dimitrij unokatestvér, te tényleg beleszerettél – nevetett kissé gúnyosan, amitől Susan összerezzent.

-          Akkor mi van? – gondolkodás nélkül elismerte az érzelmeit. Vadim egy pillanatra irigy is lett, hogy a kemény és kegyetlen Dimitrij ilyen bátor lett a nő hatására, míg ő piszkos trükkök segítségéhez folyamodik.

-          Vicces – csendült hideg és kegyetlen gúny a hangjában.

-          Figyelj, lemondok a családfői posztról, téged támogatlak, de őt engedd el! – könyörgött az unokafivére. Vadim nem hitt a fülének, hogy a büszke Dimitrij könyörög neki, és még a hőn áhított szövetséget is felajánlja, és nem Natalija életéért cserébe. Azonban, ha most összefognak, az öreg szimatot fog, hogy árulás készül ellene. Ezért volt eddig eredményes, mert csupán két emberben bízott meg, és egyikük sem Dimitrij volt.

-          Az öreg Igor soha nem egyezne bele. Tudod jól, hogy milyen téveszméi vannak, hogy Joseph Smith vére szent volt. Aztán ott a genetikai válasz, hogy csupán nullás, amit bárkinek lehet adni vér. Ő segít majd hozzá a családi vagyonhoz. Köszönöm, hogy hazahoztad a hatalomhoz vezető eszközt. Holnap feleségül veszem. Nagyon ajánlom neked Dimitrij, hogy ne tegyél keresztbe, mert megfájdul Susan pocikája – nyomta ki a telefont.

-          Miért nem egyeztek meg? – kérdezte Susan.

-          Semmi közöd hozzá – vágta rá Vadim, mivel így is közel állt hozzá, hogy megsajnálja a bánatos kék szemű nőt. Susan remegve fogta meg a hasát, mintha védeni akarná a babát. Vadim most kifejezetten örült, hogy Nyikolaj elől ül, és nem látja Susant, ahogy félti a babát. Nyikolaj gyengéje volt a bajbajutott nők és gyermekek megsegítése. Ha egy pillanatra is Susan szemébe nézne, maga engedné el, és segítené át a másik kontinensre a legnagyobb biztonságban.

A nő mélyet lényegezve próbálta megnyugtatni magát. Próbálta jelentéktelennek mutatni magát. Vadim az egyik elkülönített házába záratta be, ahol rács volt az ablakán. Estére lebeszélte a találkozót a nagyapjukkal. Susannal az oldalán. Az öreg Igor rögtön a vérét akarta venni.

-          Lassan a testtel! – szólt közbe Vadim.

-          Megszerezted Dimitrijtől, ez dicséretes, de tudod, hogy nekem a vére kell – mondta az öreg.

-          Ha a vére kell, akkor előbb kell valamit adnod, hogy a kedvedért ártsak a menyasszonyomnak. Ha a vére kell, akkor előbb add át a családi hatalmat! Holnap feleségül veszem. Én rendelkezem a vérével, és ez ellen te tehetetlen vagy, hiszen az én asszonyom lesz. Azt akarod, hogy hamarosan a két vérvonal egyesüljön. Nem szándékozom sokáig húzni addig az időt – felelte morcosan.

-          Talán nem tetszik neked? – kérdezte negédesen Igor.

-          Te magad is undorodsz tőle, talán, még jobban, mint Dimitrij unokatestvértől. Félsz tőle, hogy a régi ismerős bosszút áll. Azért akarod összekötni a vérvonalakat, mivel a fia vére már gyengít. Eddig erősebbé tett, de már a te tested sem képes sokáig befogadni. Ezért akarod a közös dédunokát, hogy ahhoz neked is közöd lenne, és nem lenne annyira idegen a vér – oktatta ki.

-          Valóban – bólintott. – Sajnálatos módon ő az egyetlen, a leányunokái közül, akinek olyan a vére, mint neki.

-          Holnap feleségül veszem – jelentette ki Vadim.

-          Ha átadom utána a vezetést, két zacskóval vetetsz le a véréből, utána háromhavonta egy-egy zacskóval, míg teherbe nem ejted – kötötte ki.

-          Mi van, ha már ma este teherbe ejtem? – vetette fel.

-          Nos, akkor büszke leszek rád, mint unokámra. Ezt egyik unokatestvéred sem mondhatja el magáról, neked is csak azért lehet rá esélyed, mert törvényes unokámnak ismerlek el. Ezt az öcséd soha nem mondhatja el magáról – figyelmeztette.

-          Nyikolaj hozzám tartozik, ahogy te is mondtad, hozzád semmi köze, mert engedélyed nélkül született. Ne akarj vele foglalkozni! – komorodott el.

-          El is felejtettem, hogy mennyire ragaszkodsz a fivéredhez – húzódtak gúnyos mosolyra a férfi ráncos ajkai.

-          Egy zacskó vért kapsz csak Susantől – felelte határozottan.

-          Erről nem volt szó – tiltakozott.

-          A nő is az enyém, holnaptól hivatalosan is. Férjeként én rendelkezem a vérével. Szóval, ha kell a híres elixír, akkor fizetned kell – mondta morogva.

-          Rendben, beleegyezem – sóhajtott az öreg. – Azonban, amikor kérem, a nő teste is az én kedvemet fogja szolgálni – mondta határozottan.

-          Már most mondom, ha hozzáérsz, akkor én nem fogok. Holnap tizenegykor közlöm, hogy hol lesz délben az esküvő – mondta határozottan, majd távozott Nyikolajjal kikísérve Susant. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.