Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. rész: Az estély

2012.09.23

 Dimitrij hazavitte Susant, akit igencsak megviselt a nagybátyjával folytatott beszélgetés. Eszébe jutott, hogy a férfi épp olyan vérszegény, mint a húga, Mary-Kate, akinek úgy kell a hamburgert és a vastablettákat szednie, hogy vére legyen. A céklára akarták rávenni, de nagyon nem sikerült, mivel a húga betongyomra azt nem szívesen fogadta be, és ez valóban nagy szó volt. A másik érdekes dolog az volt, hogy vajon mi lehetett a hormonszintjével, ami megakadályozta, hogy vért adhasson.

Egyszerűen beteg az öreg, hogy beadatja magának a családja vérét, miközben nincs semmi baj a csontvelőjével. Tudta jól, hogy az idegen testek, hogy legyengítik az ember szervezetét, a nagyapjára gondolva ez teljesen egyértelmű volt.

-          Beszélnünk kell – állt félre az autópálya egy pihenőjén Dimitrij.

-          Mégis miről? – sóhajtott mélyet.

-          Hogy hogyan jutassalak ki az országból – felelte komolyan a férfi. – Vadim látott élőben, és ő van olyan kapzsi, hogy megkörnyékezzen.

-          Miért te nem? – kérdezte felháborodva.

-          Susan, mikor felkerestelek, akkor még nem kedveltelek így. Fontos vagy számomra, egy olyan ember, akit nem áldoznék fel a saját és a testvéreim életéért – fogta a tenyerei közé az arcát.

-          Ez mikor változott meg? – kérdezte közömbös hangon. – Mi vezetett, ahhoz, hogy meggondold az eladásomat? – döbbent rá, hogy nem emberként tekintenek rá, hanem mint egy tárgyra.

-          Mikor láttalak a kék ruhádban. Nem hiszem, hogy emlékszel rá, miután berúgtál, olyan szenvedélyesen csókoltál, mintha szomjaznád a szeretetet. Az ajkad íze akkor elegendő lett volna, hogy a gatyámba élvezzek – dobolt idegesen az ujjaival a kormánykeréken.

-          Mikor húzunk el ebből az őrültek házából? – törölte meg a szemeit. Már nagyon régen érezte magát ennyire becsapva.

-          Ma Igor és Natalija elutaznak az államokba, mi holnap reggel megyünk. Együtt nem tudunk, mert minket figyelnek. Eddig a húgommal zsaroltak, és tartották fogva, de ahogy velem jöttél így őt elengedték. Már mindent előkészítettem, holnap hajnalban indulunk mi is a bál után – simogatta meg a nő arcát, aki korábban gyűlölte, ha az arcához érnek. Dimitrijnek engedte, de most ismét kirázta tőle a hideg.

-          Értem – sóhajtott mélyet. – Gondolom, addig fodrászhoz kell mennem, hogy megfelelően legyek öltözve – vetette a fejét az ülésfejtámlának.

-          Nekem most is tetszel – mosolygott a nőre.

-          Már nem hiszek neked – felelte komoran Susan.

-          Ezen változtatni fogunk – ígérte meg, majd indított.

Hazamentek, ahol már valóban nem volt ott se Natalija, se Igor. A házvezetőnő fodrászt hívatott, aki elég ügyetlen volt, ezért Susan azt kérte, hogy göndörítse be a fürtjeit, és rendezze el őket. Ez nem volt igazán nagy feladat, hiszen a nő haja engedelmesen kunkorodott, még igazán be se kellett melegíteni a hajsütővasat.

Enyhe sminket tett fel, majd felvette a kék ruháját, amit korábban igencsak szeretett, mert Dimitrijtől kapta. Azonban most már nem érezte magát olyan jól benne. Felvette a cipőjét, majd ellenőrizte a legfontosabb dolgait. Ezután nagyot sóhajtva megállapította, hogy egész tűrhetően néz ki, és sajnos semmi értelmes indokot nem tudott kitalálni, hogy miért nem akar az orosz Adams family estélyére menni. Hiába igaz volt, mégsem volt túl elfogadható válasz, hogy az egész család őrült. Haragudott Dimitrijre, mert őt használta elterelésnek, hogy a testvéreit elvigye onnan. Vajon mi a garancia rá, hogy nem hagyja ott?

Jeges félelem kúszott végig az erein, amitől zokogni lett volna kedve. Már tudta jól, hogy milyen emberek is alkotják a Zavulon családot. Ha lenne egy kis esze, akkor menekülne. Milyen csábító is a gondolat, hogy ellopja Dimitrij egyik kocsiját, elmegy a repülőtérre, és bármelyik országba foglal egy jegyet, ahol angolul beszélnek. Például London nem is lehet rossz ebben az évszakban. Aztán eszébe jutott, hogy Natalija beszélt róla, hogy a rendőri szervek külön figyelik a járműveiket, és nagyon hamar megállítanák és visszairányítanák. Jobb lesz Dimitrij mellett maradnia, hiszen az ismerős rossz mégis csak biztonságosabb, mint az ismeretlen.

Felvette a kabátját, és kiment a hideg levegőre, hátha a bensőjében lévő ideges remegést ráfoghatja a nem túl barátságos hőmérsékletre. Azonban a teste úgy lángolt, mintha eső közeledne. Volt egy rossz szokása, eső és vihar előtt a testét kiverte a víz, és míg teljesen el nem ázott még akkor is melege volt. Most is ezt érezte, mintha valami csúnya vihar közeledne.

-          Hé, megfázol – húzta be a házba néhány perc múlva Dimitrij.

-          Hagyjál! – rázta le magáról a férfi kezét.

-          Nyugodj meg! – ölelte magához a nőt, és próbálta felmelegíteni. Susan nem viszonozta az ölelést, sőt a tenyereit a férfi mellkasának támasztva próbálta eltolni magától.

-          Nyugodt vagyok, amennyire csak az lehetek, ha egy viperafészekbe megyek bálozni – meredt a férfire, aki rögtön lecsapott az ajkaira, hátha így kicsit lágyíthat a nő ellenállásán. Azonban Susan még mindig nem volt megpuhítható állapotban.

-          Vigyázok rád, megígértem – támasztotta a homlokát a nőéhez.

-          Te milyen lelkiállapotban mennél egy olyan estélyre, ahol a nagyszüleid életének megnyomorítója bámulna téged nyál csorgatva, mint egy kriptaszökevény vámpír. A nagyapád őrült, aki az én véremre szomjazik. Láttam, hogyan reagált, mikor visszavonták a vérem lecsapolását. Mégis oda akarsz vinni – kedve lett volna elsírnia magát.

-          Vigyázok rád – ölelte át.

-          Nem hiszek neked, azért kezdtél nekem udvarolni, hogy átadj nekik. Lehet, hogy pont ezért vinnél oda – rázta meg a fejét.

-          Megmutatjuk magunkat, és félóra múlva távozunk is. Legszívesebben itthon maradnék, és addig csókolnálak és simogatnálak, míg meg nem nyugszol – emelte fel a nő arcát, és csókolta meg szenvedélyesen.

-          Menjünk, de ha hazudtál esküszöm, azt fogod kívánni, hogy csak a heréidet tapossam szét – ígérte meg.

-          Rohadt szexi vagy, mikor mocskos dolgokkal fenyegetőzöl – adott még egy utolsó csókot, majd bevezette a garázsba, ahol beültek a hatalmas fekete terepjáróba. Ahogy felnyílt az ajtó, Dimtrij kihajtott, és szó nélkül haladtak a bál helyszínéül szolgáló hatalmas hotelépülethez.

-          Úgy látom, hogy sikerült eleget késnünk, hogy látványos belépőnk legyen – mondta Susan.

-          Veszem észre, hogy nem szándékozol megszólalni oroszul – sóhajtott mélyet Dimitrij, miután kiszálltak a kocsiból, és a karját tartotta a nőnek.

-          Joseph tanácsolta, hogy titkoljam a nyelvtudásomat. Ahogy néztem ma nem értették, hogy mit beszélgettünk a nagybátyámmal a véradáson, ami megnyugtató és remélem nehezebben tudnak megközelíteni, vagyis inkább visszariasztja őket a próbálkozástól – magyarázta Susan, miközben felfelé lépdeltek a hatalmas lépcsőn, amiről a nap folyamán takarították le a frissen eset hót.

-          Miről beszélgettél Joseph-el? – érdeklődött Dimitrij, miközben a ruhatárhoz értek.

-          Semmi olyanról, amihez közöd lenne. Talán beleírnád a következő könyvedbe? Találj másik családot, akiknek felszakíthatod a múltja sebeit! – hagyta, hogy a férfi lesegítse a hosszú fekete szövetkabátját. Dimitrij egy röpke pillanatra végigsimított a meztelen karokon, ami akaratán kívül is jól esett a nőnek. Igyekezett visszafogni a torkából feltörni akaró kéjes nyögést, amivel elárulná magát itt mindenkinek.

-          Remélem, ha következőnek írok valamit, akkor annak te leszel a főszereplője – csókolt kezet a nőnek. Igaz nagy volt a kísértés, hogy ne a nyakára adja, azonban azzal úgy tűnt volna, hogy megjelöli őt, hogy más ne érhessen hozzá, és így nyíltan a családfő posztjára akarna törni. Az utóbbit nem, de az előbbit nagyon is akarta.

-          Ha egy kicsit is mer hasonlítani rám, akkor kiperellek a gatyádból is – fenyegette meg.

-          Még néhány ilyen mondat, és nem garantálom, hogy ma este a gatyámban maradok – mondta sejtelmesen, majd ő is megszabadult a kabátjától, és bementek a bálterembe.

Ahogy beléptek, a zene elhallgatott, és a család minden tagjának tekintete rájuk szegeződött. Susan elég kényelmetlenül érezte magát, legszívesebben otthagyta volna őket, ehelyett a férfiba kapaszkodva a tolószékben ülő családfőhöz sétáltak. A nő Josephet kereste a tekintetével, de helyette Vadim pillantásával kapcsolódtak össze pár pillanatig kék íriszei. A férfitól igencsak kirázta a hideg. Nyugalmat erőltetve magára hagyta, hogy Dimitrij a családfő elé vezesse.

Susant jeges borzongás járta át, ahogy az öreg barna szemei végigmérték, mustrálták. Legszívesebben elszaladt volna, de Dimitrij karja túl erősen tartotta.

-          Jó erős gyermekeket fog majd szülni a családunknak – jelentette ki elégedetten az öreg. Susan igyekezett nem mutatni, hogy értette.

-          Előbb legyen még házas, hogy törvényes gyermekek születhessenek – mondta komoran Dimitrij.

-          Csak, hogy a húgod fiaskója meg ne ismétlődjön. Nyugalom, ő értékes a családunknak, nem úgy mint a szajha, akit apád nevelőnőnek nevezett – lépett melléjük Vadim, akinek a hangjától kirázta a hideg Susant.

-          Ne merj így beszélni Kátyáról! – lett komor még jobban Dimitrij. Többen visszahőköltek, mintha félnének tőle. Igor is nyelt egyet, azonban Vadim nem mozdult.

-          A hölgynek mi a véleménye róla? – kérdezte a nőre nézve Vadim. Susan már válaszolni akart, mikor Dimitrij védelmezően maga mögé vonta.

-          Nem beszél oroszul, amerikai. Minden más ország beszéli az ő nyelvét – látszott a szemén az indulat.

-          Mostanság, mintha kevés vodkát innál Dimitrij unokatestvér. Egészen érzelmes lettél az alkohol nélkül – húzódott Vadim szája igen gúnyos mosolyra, miközben a szemei gonoszan villantak.

-          Megvizsgáltattad a vérét? – kérdezte figyelmen kívül hagyva a megjegyzést. – Hát hogyne vizsgáltattad volna, hiszen minden lehetőséget kihasználsz, hogy megbuktass – lett ugyanolyan kegyetlen Dimitrij pillantása is. Többen fedezékbe vonultak a fiatalabb unokatestvérek közül, de érdeklődve figyelték az eseményeket, mintha egy nagyon várt összecsapás következne.

-          Sajnos most nincs semmi a kezemben ellened. Valóban Joseph Smith unokája, aki megmentette a vérével a dédapánkat. Pont ugyanolyan szent a vére – vonult vissza Vadim, az ajkáról is leolvadt a mosoly. De biztosan nem adta fel, Susan látta a szemén, hogy még nem végzett, és nagyon is van valami értékes ütőkártya Dimitrijjel szemben a kezébe.

-          Akkor szívódj fel! – fogta meg a nő kezét, és húzta el onnan.

-          Még nem hallottam a hangját – kiáltott utánuk Igor.

-          Szólalj meg! Mondj valamit! – mondta idegesen Dimitrij.

-          Szép estély. Haza akarok menni – próbált nem dadogni, de az összefüggő beszéd túl nagy kihívás volt neki.

-          Nem valami szép hangú, de mindegy – legyintett a férfi, majd hagyta, hogy Dimitrij elvigye onnan a nőt. – Vadim mi a véleményed? – kérdezte a kedvenc unokáját.

-          Hogy Dimitrij unokatestvér mégsem mondott le a család vezetéséről – állapította meg.

-          Szép harc várható – mosolygott az öreg.

-          Nem, nem lesz szép. Véres és könyörtelen lesz – mondta halkan Vadim, majd a másik irányba indult.

A bálozók számára megvolt egész éjszakára a téma, hogy vajon ki fog győztesen kikerülni a csatából? Vadim vagy Dimitrij? Ez volt a kérdés, ami foglalkoztatta őket. Susan hallotta a vitákat, miszerint ki lenne alkalmasabb a család vezetésére. A dolgok állása megosztott volt. Sokan úgy gondolták, hogy olyan kemény vezetőre van szükségük, mint Vadim, aki semmitől sem riad vissza. Míg egy másik csoport szerint Dimitrij ésszerűsége és ridegségére van szükség. Való igaz, Dimitrij kemény volt és igazságos, és nem lelte örömét mások szenvedésében, míg Vadimról lerítt, hogy ő igenis élvezettel kínoz másokat.

Susannak fogalma se volt róla, hogy a Zavulon családból kitől retteg jobban, de azért hálát adott, hogy szinte az egész család félve nézett a partnerére, aki nem engedte el egy pillanatra sem. Ebből sokaknak úgy tűnt, hogy igen Dimitrij is részt vesz a hatalmi játszmákban, aminél több vér fog folyni, mint egy strandot megtámadó csapat cápánál, akik mindenkit elkapnak, és széttépnek.

A nő az este folyamán egyszer engedte el Dimitrijt, mikor Joseph bácsikája felkérte táncolni. Örömmel eleget tett a felkérésnek, holott ez a kísérőjének egyáltalán nem tetszett. Azonban tudta jól, hogy Joseph is menekülni akar a családtól. Már csak abban nem volt biztos, hogy ő feláldozná-e az öccse lányát a szabadságért vagy sem.

-          Igazán gyönyörű vagy ma este – bókolt a nőnek Joseph.

-          Köszönöm szépen – mosolygott Susan. – Azonban teljesen felesleges valótlan dolgokat állítanod, a fivéred már belém nevelte, hogy még a szép közelében sem járok – rázta meg a fejét.

-          Ennyire vak lenne? – vonta fel a szemöldökét.

-          Más az értékrendje. A húgom velem ellentétben tényleg gyönyörű, és ő a szeme fénye.

-          Valamiben biztos jó vagy te is – ráncolta a homlokát.

-          Igen kocsi összetörésben, a dolgok elrontásában, és a számítógépes berendezések félnek tőlem, ezért mind elkezd működni, ha hozzájuk érek – mondta komikusan.

-          A szemed a családunktól örökölted?  A mi vérvonalunk része? – meredt a különleges kék szemekbe.

-          Nem, anyától örököltem őket. Habár apától annyit, hogy a pupilla környéki színváltós részt az az ő szemének tulajdonsága. Neki barna és sárga szokott lenni, nekem zöld, szürke és fehér – vont vállat, mintha egyáltalán nem lenne különleges dolog. Zavarba jött Joseph vizsgálódó tekintetétől. – Kérdezhetek valamit? – lett komorabb.

-          Már megtetted, de te annyit kérdezhetsz tőlem, amennyit csak tetszik – mosolygott rá kedvesen.

-          Te kit támogatsz? Dimitrijt vagy Vadimot? – kételkedett a rokoni kapcsolat erőségében, mi van, ha túl sok gént örökölt Joseph az anyjától?

-          Alapjában véve mindkettő elengedne, mert te vagy a cserejátékos. Persze vissza-vissza kellene térnem, ha mondjuk teherbe esnél vagy hasonlók – mérte végig sejtelmesen. Ekkor Susan arcából kiszaladt a vér, hiszen Dimitrij nem akart egyáltalán védekezni. A véradáson a hirtelen megemelkedett hormonszintje miatt nem adhatott vért. Te jó ég, mi van, ha tényleg terhes? Éppen elmerült a gondolataiban, mire Joseph hangja visszarángatta a valóságba. – Azonban csak Vadim engedne el, mivel neki nem számít az öreg akarata, ha mondjuk, ha te valami miatt nem adhatnál vért. Békén hagyna, Dimitrij pedig visszarángatna. A főnököd csak akkor házasodna, ha szerelmes, és itt esik ki a versenyből, mivel ő csak a testvéreit szereti, habár néha abban is kételkedem – csendültek keményen a szavai. Susan ebben a pillanatban döbbent rá, hogy ő bizony beleszeretett Dimitrijbe.

-          Bocsáss meg, kicsit sokat ittam. Levegőre van szükségem – remegett a hangja, majd meg sem várta a válaszát, már ki is tépte magát a nagybátyja karjaiból, majd sietett kifelé a teremből. Dimitrij látta, hogy a nő majdnem sír, ezért utána akart sietni. Azonban az egyik unokaöccse gyorsabb volt.

-          Susan, táncolnál velem? – kérdezte reménykedve.

-          Tűnés! – nem érdekelte, hogy mit akar. A vállával nekiütközött a férfinak, aki elkapta a bal karját, és visszarántotta. Erre Susan jobb karja már lendült is, és erősen arcon vágta a férfit, aki megtántorodott, és elengedte. A nő a fájdalomtól rázta a kezét, de nem állt meg, hanem otthagyta a termet.

-          Susan – sietett utána Dimitrij.

-          Hagy békén! – mondta duzzogva.

-          Mi történt Joseph-el? – kérdezte idegesen. Ebben a pillanatban meg akarta ütni a férfit.

-          Rádöbbentett, hogy milyen kegyetlen is a családotok – rázta ki a hideg.

-          Én nem vagyok kegyetlen. Lehet, hogy kemény és makacs vagyok, de kegyetlen nem – kérte ki magának.

-          Nem akarok itt maradni – rázta ki a hideg, mikor rádöbbent, hogy nem volt jó ötlet kijönni a hidegbe, főleg nem a mélyen dekoltált ruhájában, aminek szinte nincs háta.

-          Rendben menjünk haza! – vette le a zakóját, és adta a didergő nőre, majd egyből a ruhatár felé vették az irányt, ahol Vadim várta őket, vodkát kortyolgatva.

-          Minden rendben? – kérdezte megjátszott érdeklődéssel.

-          Tűnj már innen! – morogta Dimitrij, miközben odaadta a fecnit, amit a ruhatárból kaptak.

-          Igazán szép ütés volt. Vlagyimirnak kitört egy foga az ütés hatására. Igazán érdekes volt ilyen erős nőt látni, bár ilyen vállak mellet nem is csoda – hajtotta fel a poharában lévő vodkát.

-          Megérdemelte – felelte Dimitrij, akinek viszketett a tenyere, hogy Vadimot leüsse. 

-          A fene – látta meg a kezét Susan, miközben rádöbbent, hogy mennyire fáj.

-          Hazamegyünk, és teszünk rá jeget – biztosította Dimitrij.

-          Ilyen alapon ki is mehetnék a hóra – mondta barátságtalanul Susan.

-          Csak nem összetörte a kicsinek nem nevezhető kezét? – kérdezte Vadim, majd egy utolsó vigyor után távozott. élvezte, ahogy Susan gyűlölködően néz rá.

-          Menjünk Susan! – tartotta a nő kabátját, hogy rásegíthesse.

-          Rendben – sóhajtott mélyet, miközben igyekezett magára nyugalmat erőltetni. Visszaadta a férfinak a zakóját, majd felvette a kabátját.

-          Menjünk! – intett a nőnek Dimitrij, miután ő is felvette a kabátját. Eredetileg úgy volt, hogy itt hagyja a nőt, de nem volt képes rá. Nem volt képes itt hagyni ezeknek a szörnyetegeknek. Elhatározta, hogy elmenekül vele, és utána új életet kezdenek.

-          Mennyi vodkát ittál? – kérdezte idegesen Susan, miközben eléjük hozták a kocsit.

-          Néhány pohárral, ne aggódj, tudok vezetni – nyitotta ki a nőnek az utas oldali ajtót. Susan eléggé vonakodva szállt be, mivel az érzéseivel kapcsolatos új felfedezése teljesen megzavarta.

-          Rendben – nem veszekedett. A hűs ablaknak támasztotta a homlokát, és figyelte a fényeket az éjszakában.

-          Mit mondott Joseph, amitől így kiborultál? – kérdezte kíváncsian, mikor végre bezárult mögöttük a garázs ajtaja.

-          Rávilágított néhány apró dologra, amikre eddig nem gondoltam – dörzsölte meg a hideg homlokát.

-          Mik voltak azok? – kérdezte maga felé fordítva a nő arcát.

-          Hogy egy idegen országban vagyok, ahol a családod nem akar hazaengedni. Fogalmam sincs, hogy te az én pártomon vagy-e, esetleg így nyered el a teljes függetlenségedet, hogy odavetsz nekik – engedte végre ki a könnyeit. Nem akarta, hogy a második lehetőség legyen az igaz.

-          Soha nem akartalak bántani – mondta eltökélten, habár ahogy kimondta, rá is döbbent, hogy hazugság.

-          Annak ellenére mégis túl sokat bántottál – szállt ki a kocsiból, és indult el a házba.

-          Susan! – ment utána, és utol is érte. – Ki bántott ennyire? – ölelte át. A nő nem akarta, de mégis határtalanul megnyugodott a férfi ölelésében. A bensőjét melegség járta át.

-          Már nem érdekes – rázta meg a fejét.

-          De igen, az – erősködött Dimitrij.

-          Most még nem tudok róla beszélni – törölte meg szipogva a szemeit.

-          Rendben – hagyta annyiba a dolgot. – Nos, akkor én kívánok egy kis vodkát. Te is kérsz? – vezette a nappaliba.

-          Nem, nem kérek – rázta meg a fejét.

-          Akkor egy kis vörösbort? – nyitotta ki a bárszekrényt.

-          Nem – utasított vissza minden alkoholt a nő.

-          Akkor egy kávét? – vetette fel a férfi.

-          Igen, az jól esne – bólintott.

-          De csak koffeinmenteset ihatsz – kötötte ki Dimitrij.

-          Akkor ilyen alapon megihatnám a mosogatólevet is – vette le a kabátját, majd ment a konyhába, hogy a kedvenc kávéját elkészíthesse.

-          Mi jár abban az okos fejedben? – kérdezte Dimitrij, miközben a nő a szekrényben keresgélt.

-          Hogy merre lehet a vaníliacukor? – felelte, miközben nem fordult a férfi felé, hogy ne láthassa, hogy mennyire megilletődött.

-          Segítek keresni – állt a nő mögé, és a felette lévő szekrényben kezdett kutakodni. Mivel jóval magasabb volt a nőnél nem okozott problémát, hogy rendesen belásson a polcokra. – Tessék – vett elő néhány kis tasakot az egyik dobozból.

-          Köszönöm – mondta nagyot nyelve, miközben azon imádkozott, hogy lépjen tőle távolabb, mert a teste nagyon izgatott lesz így mellette. Ezért kellett a kávé, mert fáradt volt, és nem tudott higgadtan gondolkodni.

-          Aludnál nálam ma éjszaka? – kérdezte hirtelen Dimitrij.

-          Jah igen, a húgod elment, és most már fel mersz vállalni, mint ágymelegítő – mondta kissé elkenődve Susan.

-          Nem ágymelegítő vagy, hanem a nő, akit hosszú idő óta tisztelek, és féltek – ragadta meg Susant a vállainál. – Féltettelek tegnap, hogy bármi bajod eshet. Mivel hivatalosan nem állsz még a védelmem alatt, könnyen megtámadhatnak – nézett kétségbeesetten a nő kék szemeibe. – Azért nem akartam, hogy mellettem feküdj tegnap éjszaka, mert túlságosan felbosszantottak a családi gyűlésen. Féltem, hogy fájdalmat okozok a türelmetlenségemmel. Olyan szűk vagy, hogy minden szeretkezés kezdetén attól tartok, hogy nem izgattalak fel rendesen – tolta a konyhapultnak.

-          Ne csináld ezt! – nyögött fel Susan.

-          Éhezem rád – csókolt a nyakába, mire a nő rájött valamire. Felemelte a férfi fejét, és a szemébe nézett.

-          Ugranom kéne minden szavadra, mikor megkívánsz, mint egy jó titkárnőnek? – látszott a szemén, hogy mélységesen megbántotta a férfi.

-          Karácsony óta nem az asszisztensemként tekintek rád – túrt a nő selymes hajába, amik nagy loknikban álltak mindenfelé.

-          Mi változott akkor? Láttál részegen? – rázta meg a fejét.

-          Nem emlékszel sokra arról az éjszakáról – állapította meg.

-          Ezt eltaláltad – próbálta távol tartani magától a férfit, aki túl erős volt hozzá képest. Kevesebb mozgásteret adni neki, miután látta a jobb egyenest, amit Vlagyimir kapott.

-          Mikor először megláttalak, tudtam, hogy kivételes szád van, de amikor megcsókoltál, hogy elmentünk a házamba, teljesen levettél a lábamról. Annyi szenvedélyt, még nem kóstoltam. Kevés tartott vissza, hogy le ne tépjem le a tőlem kapott ruhádat. Annyi tartott vissza, hogy tudom, hogy mennyire örültél neki, mikor megkaptad. A farkam fájdalmasan feszült a gatyámba, le akartalak teperni, de tudtam jól, hogy részeg vagy, és akkor nem lettem volna jobb, mint az a nyomorult Thomas. Míg meg nem csókoltál, nem tudtam, hogy mi hiányzik az életemből. A szenvedélyed és a szíved felolvasztotta a lelkem. Mertem végre boldogságra gondolni. Harcolni fogok érted, hogy ne kelljen a Zavulon csapdában szenvedned – csókolta meg.

-          Te rángattál bele – nézett veszedelmesen Susan.

-          Magamévá akarlak tenni – hajolt közelebb.

-          Én viszont nem akarok szexet veled – mondta határozottan.

-          Akkor mit akarsz tőlem? – markolt a nő fenekébe.

-          Szeretkezz velem! Ne csak arra törekedj, hogy minél hamarabb felizguljak, hogy belém hatolhass. A testem nem csak a melleimből és a hüvelyemből áll, amit te látsz belőlem. Persze mit is várok, hiszen te is egy dagadt tehénnek látsz – mondta szomorúan.

-          Susan, mióta megismertelek, megtanultam értékelni az emberi értéteket. Meglehet, mikor találkoztunk, nem láttam benned a nőt. Korábban úgy gondoltam, hogy a csók egy ostoba és undorító cselekedet, amit túlbecsülnek az emberek. Amikor megízleltem az ajkad, rögtön a rabja lettem. Hidd el, hogy nem érdekel a tested állítólagos hibái, nekem csak te kellesz – simította végig a nő meztelen karját. – Megtiszteltetésnek érzem, hogy szeretkezni akarsz velem. Ami azt jelenti, hogy nem csak a tested, hanem a lelkedet is át akarod adni nekem. Lehet, hogy nem tudom, hogy miként kell valakinek a társának lenni, de tanulni akarok tőled. Érzem, hogy jobb ember leszek melletted – adott gyengéd csókot a nő homloka közepére. Ezután apró csókokkal haladt lefelé az arcán egyenes vonalban az ajkáig.

Susan számára olyan intenzív és bizsergető érzés volt, mint az első csókjuk. Tetőtől talpig nőnek érezte magát, mintha igazán élne. Hevesen átölelte a férfi nyakát, és szenvedélyesen viszonozta a férfi csókját.

-          Szeretkezni akarok veled – mondta a férfi ajkába.

-          Megtiszteltetés – vette a karjaiba, és indult el vele a szobája felé.

-          Dimitrij, tegyél le! – sikkantott fel. – Nehéz vagyok – kapaszkodott meg ijedten a férfi nyakában.

-          Egy férfinak el kell bírnia az asszonyát – csókolta meg, miközben kimért lassú léptekkel haladt a hálószoba felé.

-          Vadim szerinted ezt az elvet vallja? – kérdezte kötekedőn.

-          Az unokafivérem brutálisan kegyetlen. Nem engedem, hogy hozzád érjen – értek be a hálószobába. Dimitrij gyengéden az ágyra helyezte a nőt, és teljesítette minden kívánságát.

Susan élete legszebb éjszakáját élte meg, miközben Dimitrij minden egyes négyzetcentiméterét végigcsókolta. A nő kéjes nyögései elegek voltak, hogy harcra készen álljon.

Mikor az utolsó kéjes sikoly és ordítás is elhalt, békésen feküdtek egymást ölelve, míg Dimitrij nagy tenyerei Susan fehér hátát simogatta.

-          Susan el kell mondanom valamit – mondta igen komolyan, amilyennek a nő csak igen ritkán hallotta.

-          Mi a baj? – nézett fel remegve, hiszen nem akarta, hogy bármi tönkretegye az élményt. – Kérlek, ne mondd el, míg a repülőn nem vagyunk! – ült fel, és húzódott el a férfitól.

-          De ezt tudnod kell – erősködött, miközben ő is felült.

-          Ne tedd tönkre! – húzta végig a tenyerét Dimitrij fekete mellkas szőrzetén.

-          Szeretlek – mondta ki mindennemű kertelés nélkül.

-          Tessék? – akadt el Susan lélegzete.

-          Szeretlek – fogta a tenyerei közé a nő arcát, majd megcsókolta.

-          Én is szeretlek téged – vallotta be az érzéseit.

-          Amint visszatérünk Amerikába, hozzám jössz feleségül? – nézett rá igen komolyan.

-          Nem kapkodjuk el kicsit? – pirult el.

-          Normál esetben így lenne, de a családom téged akar, Vadim általad akar lenni a családfő. Azonban, ha a feleségem vagy, nem érhetnek hozzád. Soha nem térünk vissza ide – jelentette ki eltökélten.

-          Azt hiszem, nincs más választásom, ha hazaértünk, hozzád megyek – csókolta meg a férfit.

-          Csodás – mosolygott.

-          Van még valami, amiről tudnod kell – fészkelődött a nő.

-          Miről? – ráncolta a homlokát.

-          Emlékszel a véradáson, zavaró volt a hormonszintem, ami miatt leállították a véradást – emlékeztette.

-          Igen a nagyapám majdnem fel is robbant – helyeselt.

-          Ha figyelembe vesszük, hogy eddig hányszor voltunk együtt és nem akartál védekezni, és mindig bennem élveztél el, nagy a valószínűsége, hogy terhes vagyok – mondta feszengve.

-          Ez csodálatos – húzta magához a nőt.

-          Ez nem biztos, lehet, hogy más bajom van – próbálta nem beleélni magát.

-          Nem vehet el tőlem senki – csókolta meg ismét a nőt, aki elolvadva simult a karjaiba.

-          Mikor indulunk haza ebből az őrültek házából? – kérdezte témát váltva Susan.

-          Reggel. Addig még van pár óra, szóval aludj kicsit! Utána megbeszéljük a részleteket reggeli közben – simogatta meg a nő arcát.

-          Megegyeztünk – feküdt le, és intett a férfinak, hogy kispárnára van szüksége.

-          Aludj! – feküdt le mellé, és húzta a nő fejét a mellkasára, aki boldogan hajtotta nyugovóra a fejét.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szia *w*

(Sayu, 2012.09.24 13:55)

Bocsi hogy nem azonnal írtam de nem volt netem. Nagyon jó, imádom és szerintem sem fognak nyugtot lelni. valahogy úgy nem jönne ki a lépés ha csak annyi lenne hogy most itt vagyunk de holnap már ott -.- Vadim van egy olyan sejtésem hogy nagyot fog alkotni. Pl: ha Susan nem lehet az övé a hatalommal együtt akkor ne legyen Dimitrijé se. De ne lőjük le az elején. Sok sikert továbbra is .

Re: Szia *w*

(LAOM, 2012.09.24 16:21)

Hali :)
A lényeg, hogy írtál :) Hát igen, nálam semmi se olyan egyszerű, hogy simán elslisszolnak, főleg akkor nem is lenne benne semmi izgalom. Vadim tényleg fog alkotni, de ennyire nem beteg az elméje, bár az is igaz, hogy a hatalomra nagyon vágyik. Na jó, nincs spoiler, mert akkor nem lesz meglepetés :) Köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy tetszik :)

Nagyooon jó :)

(Yunie, 2012.09.24 12:08)

Szia :) áá, egyre izgibb lesz a történet. Alig várom a folytatást, nem hiszem, hogy bonyodalmak nélkül megszöknek, Vadim és Igor nem hagyná nekik :)) Kíváncsivá tesz, hogy mi is történik majd :))
Pár napig nem voltam (sőt, net is kiesett) és új részek vártak :) faltam a sorokat.
Köszi, hogy befejezett novella, hogy folyamatosan új fejezetek vannak, és, hogy izgalmas :) supsup

Re: Nagyooon jó :)

(LAOM, 2012.09.24 16:17)

Sziaaaaaaaaaaaa :):):):)
Azt hittem, hogy ennyi volt a kezdeti lelkesedés, és abba is hagytad. Jó, hogy nem. Nos, helyesen látod, Igor nem fogja hagyni, hogy elhagyják az országot, másfelől Vadim istenesen bekavar, de az igazán nagy csattanó lesz.
Örülök, hogy nem azért tűntél el, mert csalódtál, hanem fizikai problémákba ütköztél. Még van egy pár fejezet, szóval lesz mit olvasni. Köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy tetszik :)