Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11. rész: Susan elrablása

2012.09.24

 Másnap reggel Susan nem akart felkelni. Túlontúl boldog volt a férfi karjaiban. Amikor érezte, hogy Dimitrij kedveskedő csókokkal ébresztgeti, kiscica módjára dörgölőzött hozzá. Azonban, mikor érezte, hogy a férfi fel akar kelni mellőle, a morogva vájta a körmeit az izmos mellkasba.

-          Készülnünk kell. Majd a repülőn kapsz egy kis kényeztetést – harapta meg a nyaka és válla találkozásánál az érzékeny bőrt.

-          Dimitrij – mondta nyöszörgőn.

-          Mennünk kell – szakította el magát tőle.

-          Igaz nem álmodtam tegnap, mikor azt mondtad, hogy szeretsz? – kérdezte könyörgőn.

-          Nem álmodtad. Szeretlek, és nagyon bízom benne, hogy jó a megérzésed, hogy kisbabánk lesz – simogatta meg a nő hasát.

-          Én is remélem – mosolygott, majd lassan nyújtózott egyet. – Rendben, kelek – mozdult meg. Magára tekerte a lepedőt, és egy csók után elhagyta a szobát. Ahogy vigyorogva felsietett a lépcsőn, találkozott a tekintete a házvezetőnő rosszalló pillantásával, amitől még csak szélesebbre húzódott a vigyora, hogy szinte belefájdult az arca.

A szobájába felérve először lezuhanyozott, majd felöltözött. Összefogta a szerteálló haját, majd összepakolta a legfontosabbnak megítélt dolgait a válltáskájába, és sietve letrappolt a földszintre. Dimitrij már ott volt útra készen. Előző este megbeszélték, hogy a dolgaikat majd később küldik utánuk. Dimitrij mellett egy nagydarab szőkés hajú férfi állt, akivel igen elmélyülten beszélgetett.

-          Minden rendben? – hívta fel magára a figyelmet.

-          Persze – derült fel Dimitrij arca.

-          Ő lenne? – kérdezte az idegen férfi komoran.

-          Igen. Boriss ő itt a szerelmem Susan Smith. Susan ő a legjobb barátom Boriss – mutatta be a férfit.

-          Örvendek – mosolygott Susan, mire a férfi szürke szemeivel végigmérte őt.

-          Másra számítottam – jegyezte meg a férfi, majd visszatért a tervek átnézéséhez.

-          Mikor indulhatunk? – kérdezte Susan.

-          Elviszed a mozgássérült kocsit, az elsötétített, mindenhol elengedik. Tessék itt a GPS, beprogramoztam a célt. Mi elterelés céljából külön megyünk. Te kiérsz a reptérre, meg van beszélve a pilótával, hogy átmentek egy másik helyre, ahova én is érkezem majd, és úgy indulunk, miután leráztam a családot – mondta Dimitrij.

-          Miért ilyen bonyolult? – kérdezte Susan, miközben Boriss egy baseball sapkát adott neki oda.

-          Mert Vadim veszélyes és agyafúrt stratéga. Ő az egyetlen, aki meg tudja izzasztani a nagypapát sakkban. Nekem a közelébe se sikerült kerülnöm – csókolta meg a nőt, aki szívesen bújt hozzá.

-          Rendben – mosolygott, majd elvette a másik férfitól a sapkát, majd rejtette alá a haját, majd egy napszemüveget vett fel.

-          Tökéletes – bólintott Boriss, miközben a nő a pulóvere kapucniját a fejébe húzta.

-          Pontosan – mosolygott a nőre Dimitrij.

-          Indulni kéne – mondta Boriss.

-          Rendben – bólintott Susan.

-          Vigyázz magadra, csak ésszel vezess! – intette óvatosságra Dimitrij.

-          Ismersz – mosolygott a nő, majd egy utolsó csók után lement a garázsba, ahol beült a mozgássérült emblémás kocsiba, amin addigra már lecserélték a rendszámot, hogy ne ismerjék meg. Susan beült, majd indított.

Dimitrij izgatottan nézte, ahogy kigördült a kapun a hatalmas autó. Boriss mellette állt. A sötét hajú férfi nagyot sóhajtott, majd intett, hogy induljanak. Bementek az irodába, ahol ismét komor volt, és utasította Borisst, hogy keresse meg Susant. Arra számított, hogy őt fogják követni, és ő mehet a nőhöz.

-          Vadim merre van? – kérdezte az unokatestvérét.

-          Nyikolajjal vadászni mentek – mondta Vlagyimir, akinek feldagadt az arca.

-          Hogy érted ezt? – vonta fel a szemöldökét Dimitrij.

-          Becserkészi a jövendőbelijét – felelte a tegnap este lejáratott férfi igen gonoszan. – Neki szurkolok, ő megtanítaná, hogyan kell viselkedni.

-          Dögölj meg! – hagyta ott idegesen.

*

Susan közben nyugodtan vezetett, hiszen nem akarta, ha felhívni magára a figyelmet. Nem lenne okos dolog a rendőrséget magára haragítani. A GPS mutatta, hogy merre is kell haladnia. A széles autópályán minden annyira nyugodt volt, hogy némi rossz előérzete támadt. Éppen elhaladt egy benzinkút mellett, ahol ismerős autók parkoltak.

-          A francba – káromkodott, majd rálépett a gázra. Tudta, hogy nem mehet egyenesen a céljához. Először le kell ráznia őket, és csak utána kell követnie a GPS irányát.

Tudta jól, hogy Vadim megtudta, hogy merre is halad majd. Vagy a vénlány házvezetőnő vagy Boriss volt az áruló. Csak ők ketten voltak rajtuk kívül a házban. Személy szerint inkább a házvezetőnőre tippelt, hiszen Boriss Dimitrij legjobb barátja csak nem árulná el. Épp egy elegáns kitérő manővert tett, majd begyorsított és elhagyta az autópályát. A GPS sorozatosan mondta, hogy nem halad jó irányba, de nem foglalkozott vele.

Sebesen cikázott az autók között, mire észrevett balra egy igen éles kanyart, de nem lassított, hanem behúzta a kéziféket, mire az autó keresztbeállt az úton és ekkor kiengedte a kéziféket, majd ismét padlóig nyomta a gázt. Az üldözői közül többen nem tudták bevenni a kanyart, és ketten fel is borultak.

-          Lőjétek ki a gumiját! – parancsolta idegesen Vadim, miközben helikopterrel követték a nőt.

Susan idegessége csak nőtt, mikor meglátta, hogy az út egyre keskenyebb és a követői sem akarják feladni. Nem hallotta, de a visszapillantó tükörből látta, hogy nem félnek rálőni, ami igencsak bosszantotta.

-          A rohadt anyátokat! – gyorsított még jobban, mire egy útlezáráshoz ért. Nem gondolkodott sokáig, áthajtott egy buckán, agresszívan nyomva a gázpedált.

-          Meg kell hagyni vezetni tényleg tud – állapította meg fentről Vadim, miközben a nő olyan mutatványokat csinált meg a kocsival, amit az ő hivatásos sofőrjei sem mertek volna bevállalni.

A hajszának végül az vetett véget, hogy Vadim egyik felbosszantott embere oldalról belehajtott a nő kocsijába, aki nem tudta visszaszerezni a jármű felett az irányítást, és lehajtott az útról. A szemüveget még az üldözés kezdete előtt levette, hogy tisztábban lásson. Nem látta értelmét, hiszen eleve sötétítettek voltak az ablakok. Ahogy az ütközés megállította az autót, a biztonsági öv megrántotta a nő vállát, és a légzsák is rendesen mellbe vágta, a sapkájának köszönhetően kímélte meg az arcát.

Ahogy kitisztult a tudata és az adrenalin kicsit lejjebb hagyott igyekezett kikötni magát, és kiszállni, mivel látta a felfelé törő vékony füst csíkot a motorháztetőből. Kapkodva kapcsolta ki magát, és mászott ki a kocsiból, miközben a jobb kezével a táskájához kapott. Nem érdekelte, hogy odakint üldözik őt, nem éghet meg, főleg akkor nem, ha gyereket vár Dimitrijtől. Ahogy tisztes távolságra érezte magát a kocsitól, gondolkozni kezdett, hogy merre tovább. Ekkor egy halk és jellegzetes kattanást hallott a feje mellett. Félénken fordult meg, és egy pisztoly csövével nézett farkasszemet. A fegyvert nem más tartotta, mint Vadim.

-          Beszélgessünk! – mondta komoran. Egyáltalán nem volt boldog, hogy a nő üldözése közben annyi kocsija összetört.

-          Tessék? – próbált ragaszkodni a jól bevált hazugsághoz, miszerint nem érti.

-          Tudom, hogy beszéled a nyelvem – nyomta a nő arcába a fegyvert.

-          Rendben – nyelt nagyot, miközben rettegett. Tudta jól, hogy Vadim nem ismeri a könyörületet.

-          Jól van – ragadta meg a nő karját, míg a fegyvert még mindig ráfogta. Odarángatta az öccse kocsijához, és betuszkolta. Susan agyának egy kis szeglete a menekülési útvonalakat kereste, miközben jól tudta, hogy jelenleg olyan túlerőben vannak, amivel szemben semmi esélye.

*

Dimitrij idegesen várt a megbeszélt helyen. A pilóta telefonált, hogy a nő nem jelent meg. Már számtalanszor hívta a nőt, aki nem vette fel a telefont. Boriss jelezte, hogy az utána mászkáló kutyák kezdik elveszteni utána az érdeklődést. Ez nagyon bosszantotta, mert ha kiderül, hogy csak átverés volt, és rájuk irányul a figyelem nem tudnak megszökni. Nem tudta elképzelni, hogy merre is lehet Susan. Hirtelen érte a felismerés, hogy Vadim és Nyikolaj vadászni mentek. A két fivér senkivel sem bánt kesztyűs kézzel, Nyikolaj előbb lőtt aztán nem is kérdezett, hanem még kettőt lőtt, hogy mindenki elhallgattasson, aki csúnyán néz rá.

Ahogy így elmélkedett, érezte, hogy rezeg a telefonja. Idegesen nézett a kijelzőre, de fellélegzett, mikor meglátta Susan nevét. Kapkodva vette fel.

-          Végre Susan, hol vagy már? – kérdezte idegesen.

-          Szia unokatestvér – hallotta meg Vadim hangját.

-          Hol van Susan? – komorult el Dimitrij.

-          Nálam van, éppen most írja alá a házassági szerződést – közölte Vadim.

-          Micsoda? – kérdezte felháborodva.

-          Megkértem a kezét, és ő igent mondott. Olyan érveket hoztam fel, amiknek nem tudott ellentmondani – mondta diadalmasan. – Azt hiszem allergiás a fémre.

-          Mit csináltál vele? – fordult vissza a kocsijához.

-          Nem szereti a fegyvereket, azt hiszem – mondta vidáman az unokatestvére.

-          Esküszöm, ha egy haja szála is meggörbült, megöllek – fenyegette meg Dimitrij.

-          A kocsidat összetörte, de annyi vigasztaljon, hogy az embereim több kocsit törtek össze, miközben el akarták kapni. Elismerésem unokatestvér, tényleg tud vezetni a menyasszonyom – csendült hideg gúny Vadim hangjában.

-          Susan az enyém, ne is álmodj róla! Senki nem veheti el tőlem – ült be a kocsiba.

-          Mert megdugtad, a tiéd. Ha a hormonszintje szerint tényleg terhes, akkor nekem nem is kell hozzáérnem. Gusztustalan nőszemély – érződött a hangján a megvetés.

-          Ne merj így beszélni róla! – intett a sofőrjének, hogy indítson.

-          Te jó ég Dimitrij unokatestvér, te tényleg beleszerettél – nevetett Vadim.

-          Akkor mi van? – kérdezte sértődötten Dimitrij.

-          Vicces – jött a gúnyos válasz.

-          Figyelj, lemondok a családfői posztról, téged támogatlak, de őt engedd el! – próbált alkudozni.

-          Az öreg Igor soha nem egyezne bele. Tudod jól, hogy milyen téveszméi vannak, hogy Joseph Smith vére szent volt. Aztán ott a genetikai válasz, hogy csupán nullás, amit bárkinek lehet adni vért. Ő segít majd hozzá a családi vagyonhoz. Köszönöm, hogy hazahoztad a hatalomhoz vezető eszközt. Holnap feleségül veszem. Nagyon ajánlom neked Dimitrij, hogy ne tegyél keresztbe, mert megfájdul Susan pocikája – nyomta ki a telefont.

-          ÁTKOZOTT – dobta el a telefont dühébe.

-          Uram merre vigyem? – kérdezte a sofőr.

-          Az irodámba – jött az egyértelmű felelet, majd néhány mélyebb lélegzetet vett.

-          Igenis – felelte a sofőr, majd jobban rálépett a gázpedálra, hogy minél hamarabb odaérjenek. Dimitrij felvette az eldobott telefont, majd tárcsázta Borisst, hogy minden emberüket szedje össze és legyenek az irodájában.

*

Susan kétségbeesve kereste a lehetőséget, hogyan szökhetne meg. Kétségbeesetten tapasztalta, hogy nagydarab őrök vették körbe, és a szoba ablaka is be volt rácsozva. Vadim megígérte, hogy nem esik bántódása, és vitetett neki egy terhességi tesztet is, hogy tisztázzák a helyzetet. Üzletet kötöttek, és ennek záradékaként írta alá a szerződést. Az egyesség szerint a holnapi esküvő után ismét láthatja Dimitrijt, de nem tudott hinni neki. Túl sokan mondták már neki, hogy Vadim mennyire kegyetlen és gonosz.

Nem volt más választása, mint megcsinálni a tesztet, hogy tisztázódjon, hogy terhes-e Dimitrijtől vagy sem. Nagyon reménykedett benne, hogy a férfitól vár gyereket, akkor megszabadulhat Vadimtól. Miután rákerült a megfelelő mennyiségű vizeletminta várt. Ijedten hallotta, hogy valaki éppen bejön, erre visszadugta a dobozba a kis rudat, és elrejtette a törölközők közé, majd megmosta az arcát. Kilépett a fürdőből, és megpillantotta Vadimot, aki megvetően meredt rá.

-          Mit akarsz? – kérdezte komoran Susan.

-          Itt a ruhád, vedd fel! Félóra múlva indulunk a nagyapámhoz, bejelentjük az eljegyzést. Holnap esküvő és hatalomátvétel. Viselkedj, ha jót akarsz! – mondta fenyegetően.

-          Megértettem – bólintott a nő, aki nem is érezhette volna rosszabbul magát, hiszen reggel a mennyországban ébredt, és most a pokolban van.

-          Nyikolaj majd jön érted. Hogy tudd, ő nem olyan kedves, mint én. Neki nem esik nehezére megütni egy terhes nőt – nézett végig megvetően Susanon. – Nem értem, hogy mit szeret benned Dimitrij. Nincs ízlése – fintorgott, majd távozott.

Susan kibontotta a csomagot, és látta, hogy egy szürke kosztüm van benne, aminek nem volt valami jó szabása. Egy undorító kék blúz volt, amit a nő soha nem vett volna fel önként. Végül a blúzt nem is vette fel, hanem a saját fekete trikóját hagyta alul, hogy emberien nézzen ki. Éppen ment volna vissza a fürdőbe, hogy megnézze a teszt eredményét, mikor nyílt az ajtó, és egy igen komor tekintetű férfi lépett be.

-          Nyikolaj? – kérdezte idegesen Susan.

-          Da – bólintott.

-          Megyek – vette fel a táskáját, és ment a férfi felé, aki vizslató tekintettel mérte végig. – Valami baj van velem? – kérdezte a nő.

-          Nem hiszem el, hogy meglágyítottad Dimitrij unokatestvér szívét – nézett végig rajta ismét.

-          Legalább neki van szíve – vágott vissza Susan.

-          Ha már ízlése nincs – eresztett meg egy gúnyos mosolyt a nőre, akinek felállt a nem létező szőr. – Menjünk – komorodott el, intett a nőnek, hogy menjen.

-          Legyen – sóhajtott mélyet Susan, és a férfi mellett lépkedett, aki maga elé engedte, és fél méterrel utána haladt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:))

(Yunie, 2012.09.25 01:08)

Szia :) dehogy tűnök el :) irtam, hogy néha visszaolvasok pár regényt/novellát. Mivel tudom, hogy folyamatosan töltöd fel, naponta felnézek :)
Sajnálom, hogy ez a rész rövidebb lett. Mikor neki kezdtem olvasni, akkor az volt az elképzelésem, hogy a házvezetőnő árulta el őket (ez még meglehet, hisz valakitől tudnia kellett Vadimnak, hogy Susan ismeri a nyelvet)... erre rájátszott az is, hogy komoran bámulta őt később... de aztán nemet intettem - kiderül, és ha nem gondolkodom rajta, akkor érdekesebbé válik az egész :)
Kétség gyötör: Susant ilyen könnyen rávette a jegyességre/házasságra?!? Eleve nem hisz Vadimnak... bár, ha tényleg terhes, akkor fél kockáztatni... és az élete sem volt "boldog"... nehéz... hisz ha nagyon aggódni a baba miatt, akkor nem vezetne veszélyesen sem, nem? ááá, nem tudom... remélem a kövi rész tisztázza egy picit :)
Köszi a fejezetet :) supsup

Re: :))

(LAOM, 2012.09.25 19:04)

Szia :)
Ennek örülök, hogy hűséges látogató maradsz :) Igen kicsit rövid lett, de a következő hosszabb és mozgalmas lesz. Sok minden fog tisztázódni, miközben közeledünk a végéhez. Amint nálam szokás, semmi se az ami látszik, vagy ha tévedek, akkor ez van. Az áruló személyével kapcsolatban nem akarok lelőni itt semmilyen poént.
Egy fegyver csöve szerintem meggyőző érv lehet, hogy valaki átmenetileg igent mondjon egy idegen országban, egy olyan férfinak, akiről mindenki azt állítja, hogy kegyetlen. Bár a következő fejezetben kiderül, hogy Vadimnak és az öccsének van humorérzéke, legalábbis tudják oltani egymást testvérekként. Susan még nem tudja pontosan, hogy terhes-e. Másfelől azért vezet veszélyesen, mert bízik a vezetési tudásában, másfelől nem akar Dimitrij ellenségeinek kezébe kerülni. A pánik nagyon gonosz dolog tud lenni, és megbénítja az ember logikus gondolkodásért felelős agysejtjeit.
Na jó, most rendesen kiokoskodtam magam, szóval megyek és befejezem a Vérvonalak második "kötetet", mert igazán nem regények ezek, hanem kissé hosszabb novellák. De most nem is tudom magam igazán komolyan venni, hogy hosszúba kezdjek bele. Köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy tetszik :)