Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12. rész: Esküvő

2012.09.26

 Dimitrij magán kívül volt a dühtől, hiszen Vadim az ellenfele. Miért is hagyta, hogy különváljanak. Nem is akarta elengedni, csak Boriss tanácsára engedett. Ha bármi baja esett a nőnek és a gyereknek, akkor ő gyilkolni fog. Csak most gondolt bele, hogy apa lehet. Ő egyesíti a két vérvonalat, szóval neki járna minden a Zavulon vagyonból. Miért nem vette észre hamarabb, hogy szereti a nőt? Miért is volt ennyire vak és ostoba? Annyira meg akart szabadulni mindenkitől a családban, hogy észre sem vette, hogy a boldogság ott van az orra előtt.

Egyedüli jó dolog az volt, hogy Igor és Natalija épségben megérkeztek az amerikai házukba. Egyedül Susan nem volt biztonságban, aki feltehetőleg terhes tőle. Nem tudott másra gondolni, minthogy Susan gyermekkel ajándékozza meg. Nem érdekelte, hogy még nincs áldott állapotba, ha visszakapja, és hazamennek, akkor napokig fel sem engedi kelni az ágyból. Azonban először elő kell kerítenie.

-          Mi lehet Vadim gyengepontja? – kérdezte magától Dimitrij. – Ki lehet kedves a számára?

-          Magadban beszélsz? – lépett be Boriss.

-          Szerinted ki lehet fontos Vadim számára? – kérdezett rá nyíltan.

-          A saját fegyverével akarsz visszavágni neki? – töltött két pohárba vodkát, majd ült le a férfival szembe és adta neki oda az egyiket.

-          Nem finomkodik, így nekem se szabad – nézett a vodkára, majd eltolta maga elől, hiszen most az alkohol nem megoldás.

-          Dimitrij térj vissza Amerikába, és végre élj szabadon, ahogy mindig is akartál! – mondta határozottan.

-          Szeretem őt, és ő is szeret – nem engedett Dimitrij.

-          Te nem szoktál szerelmes lenni. Az öcsédet sem szereted, a húgodra neheztelve tekintesz. Ha az apád nem őt választja és Kátyát, akkor nem kellett volna olyan hamar felelőséget tanulnod – oktatta ki Boriss.

-          Mit akarsz ezzel? – állt fel dühösen.

-          Kifordít önmagadból – hajtotta le a vodkáját a szőkés hajú férfi.

-          Mellette vagyok önmagam. Boldog vagyok vele, teljessé teszi az életem – mondta határozottan.

-          Te nem szoktál így beszélni – meredt csodálkozva a barátjára.

-          Elárultál? – kérdezett rá nyíltan.

-          Nem árultalak el, csak lépéseket tettem, hogy szabad légy – állta Dimitrij tekintetét.

-          Te nyomorult, ha Susannak vagy a gyerekünknek baja esik, megöllek – ragadta meg a régi barát ingét.

-          Terhes? – szaladt ki minden vér az arcából.

-          Még nem biztos – lökte el, majd ült vissza.

-          A céda, hogy teherbe ejtettette magát – túrt a hajába.

-          Nem mintha közöd lenne hozzád, de én nem akartam védekezni. Most pedig mindent el fogsz mondani, hogy Vadim hova vitte? – megnyomta a fő biztonsági embere hívóját, amivel jelezni szokta, hogy veszélyben van. Erre öt feketébe öltözött keménykötésű férfi termett a szobában.

-          Dacolni akarsz Vadimmal, hogy visszaszerezd? – tágultak ki Boriss pupillái.

-          Bármelyik Zavulonnal – mondta határozottan.

-          Te jó ég, azt hittem, hogy az apád halálával meghalt ez az éned – kapott a homlokához.

-          Micha szedjetek ki belőle mindent, amit tud Vadimról, hogy hova vitte Susant! Ezentúl soha nem akarom látni. Nyugodtan összetörhetitek – hajtotta fel a vodkát, jelezve, hogy nem fog mást mondani, és változtatni sem akar az álláspontján.

-          Igenis – mondta a Dimitrijhez legközelebb álló férfi.

-          Micha, te maradj, néhány dolgot át kell beszélnünk! – túrt a sötét hajába Dimitrij.

-          Igen uram – intett a többieknek, hogy menjenek. Ahogy kivitték Borisst, érdeklődve fordult a férfihoz. – Miben lehetek szolgálatára? – kérdezte kíváncsian.

-          Vadim elrabolta a menyasszonyomat, és kitalálta, hogy ő veszi feleségül. Tudd meg, hol tartja fogva és mikor akarja átvenni a család vezetését! – adta ki az utasítását.

-          Intézkedem – azzal elhagyta az irodát.

-          Meg foglak ölni Vadim – fogadta meg Dimitrij, miközben idegesen kinézett az ablakon. Pár percre a csillagos égre meredt, hogy már ezt a látványt egy másik kontinensről kéne szemlélniük.

*

Susan fájdalmasan nézett a fehérnek alig nevezhető hosszú ruhára, ami arra volt hivatott, hogy férjhez menjen benne, legalábbis a nagyközönség így tudta. Megegyeztek Vadimmal, a férfi megígérte, hogy nem esik bántódása, sőt ha úgy jön össze az esküvő, ahogy ő eltervezte, akkor egy haja szála sem görbülhet. Kérdés csak az, hogy mennyire bízhat a férfiban. Azt kívánta, hogy bár Dimitrij már feleségül vette volna, és akkor közösen készülhetnének a jövőre, senki nem szakíthatná el őket egymástól.

Ekkor jutott eszébe a teszt, aminek még nem nézte meg az eredményét. Remegve ment be a fürdőszobába, és kereste meg a dobozt a törölközők alatt. Először megijedt, mivel nem találta. Aztán mégis csak megvolt egy réteggel alatta. Idegesen nézte meg, hogy milyen eredmények jöhetnek ki, majd remegve kibontotta a doboz fülét, hogy a tenyerébe csúsztassa a kis rudat. Már érezte a műanyag végét, mikor kopogtak az ajtón. Ijedten dugta el ismét, és sietett vissza a szobába.

-          Igen – mondta idegesen, mivel úgy számolt, hogy a vacsoráját hozták meg. Kinyílt az ajtó, és Susan megpillantotta a vendégét. Az elfogása óta most először csillant fel a szeme.

-          Szervusz – lépett be Joseph.

-          Bácsikám – örült a nő.

-          Szóval férjhez mész – állapította meg.

-          Nem akarok, hozzá nem – rázta meg a fejét.

-          Szóval egy másik Zavulon megdobogtatta a kicsi szíved – mérte végig.

-          Kérlek, szólj Dimitrijnek, hogy hol vagyok! – könyörgött a férfinek.

-          Nem ő nem képes legyőzni Igort. Vadimmal jobban jársz – simogatta meg a nő fejét, mintha egy gyerek lenne.

-          Joseph bácsi! – meredt rá csalódottan.

-          Ne nézz így rám! Magad is mondtad, hogy milyen volt az anyám. Az öcsémhez hasonlóan én is tőle örököltem a személyiségem – lépett el a nőtől.

-          Te segítettél nekik? – nézett csalódottan.

-          Te valóban elhiszed, hogy a röpke véletlen műve, hogy egyikünk sem adhatott vért? – kérdezte szinte merő gúnnyal. Susan számára olyan volt, mintha az apját hallotta volna.

-          Nem, nem, nem – hátrált tőle remegve. – Nem lehetsz olyan, mint ő.

-          Mint ki? – kérdezte Joseph.

-          Mint az apám – folyt végig egy könnycsepp az arcán.

-          Szóval George is normális, ez megnyugtató – bólintott elégedetten.

-          Miért csinálod ezt? – kérdezte remegve Susan.

-          Van két fiam, ikrek. Húsz évesek voltak nem rég, és alig láthatom őket. Elidegenedtek tőlem, nem fogadnak el apjukként. Szabad akarok lenni, és Vadim felvetette a megoldást, miként lehetnék az. Működj együtt holnap, és hátha eléred, hogy hamar elváljatok, utána mehetsz vissza Dimitrij ágyába – hagyta ott.

-          A francba – hasalt le az ágyba, és zokogott, teljesen elfelejtkezve a tesztről.

*

Másnap délelőtt Susan ott állt a szépnek nem nevezhető ruhájában az anyakönyvvezető előtt, vele szemben nem az a férfi, akihez igazán hozzá akart menni. Legnagyobb bánatára Vadim állt volt az és nem Dimitrij. Mögötte Nyikolaj, mint tanú. Susan mögött egy idegen nő állt, akit Vadim nevezett ki a tanújának.

-          Ne próbálkozz semmivel. Ahol mutatom, írd alá! Ne tegyél keresztbe, és ne is szólalj meg! Ha ennek vége, magad tépheted el a házassági szerződést! – mondta halkan a nő füléhez hajolva.

-          Rendben – bólintott Susan, pedig legszívesebben teljes erőből futott volna a másik irányba.

-          Milyen szép párt is alkottok – jelent meg az öreg Igor.

-          Köszönjük nagyapa – mondta Vadim.

-          Kezdődhet a szertartás! – mondta ünnepélyesen a vénség.

-          Rendben, de igaz elhoztad a hatalmat átadó iratokat? – kérdezte Vadim.

-          Természetesen, amint házasok vagytok, szentesítem is, és te leszel a családfő – ígérte meg a férfi.

-          Nagyszerű. Azt hiszem, hogy kezdhetjük is. Egyedül Dimitrij unokatestvér nincs itt, de őt amúgy sem engedik be az embereim – mondta Vadim, mire kintről fegyverropogás hangja töltötte be a teret.

-          Esküdj meg, hogy Dimitrijnek nem esik baja! – csillantak könnyek a kék szemekben.

-          Ha nem ugrál feleslegesen, akkor senkinek sem fog – mondta idegesen, miközben a szertartás vezető elé fordította a nőt. – A rövidített verziót kérjük – morogta.

-          Azért gyűltünk össze… - kezdte az anyakönyvvezető.

-          Ez, ha nem egyértelmű itt mindenkinek, akkor nagyon el vannak tévedve – szakította félbe Nyikolaj.

-          Rendben, akkor hölgyem elfogadja-e az itt megjelent férfit, hites férjéül? – kérdezte a szertartásvezető. Susan habozott, hiszen, ha Dimitrij itt van és harcol érte, még van lehetősége harcolni.

-          Igen – hallotta a háta mögül a választ. Megfordult, és a tanújának kijelölt nő mosolyogva nézett rá. – Nem érünk rá egész nap – mondta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

-          Valóban nem – sóhajtott beletörődve Susan.

-          Uram, elfogadja ezt a nőt hites feleségéül? – nem vitatkozott az anyakönyvvezető.

-          Igen – válaszolta Vadim igen határozottan.

-          Akkor írjátok alá a házasságlevelet! Előbb a menyasszony – tolta oda a könyvet Susannak a férfi, aki rettegve nézett Vadimra.

-          Itt írd alá! Ahogy mondtam, ne próbálkozz olyanokkal, hogy nem a rendes neved írod oda! – mondta határozottan az ifjú férjjelölt a nőnek.

-          Rendben – bólintott Susan, miközben elolvasta, hogy hol is kell aláírnia. Kevés hiányzott, hogy el ne kerekedjen a szeme. Igyekezett uralkodni a keze remegésén, miközben lassú mozdulatokkal leírta a nevét.

-          Most a vőlegény – tolta oda Vadimnak a könyvet a halálra rémített férfi.

-          Köszönöm – vett elő saját tollat, majd írta alá a férj nevénél.

-          Most a mennyasszony tanúja – lépett közéjük Susan mögül a nő, akit most nézett meg jobban. Vörös göndör haja volt, és szürke szemei, telt ajakaival sokatmondóan mosolygott Vadimra, amivel felháborította az egész násznépet. Susan viszont azon lepődött meg, hogy Vadim egész máshogy nézett rá, szinte gyengéden.

-          Kész macskajaj – morogta Susan.

-          Igazán szép esküvő, mint amiről az ember lánya álmodik – mondta némi gúnnyal a hangjában a nő, miközben Susan vállára tette a kezét. Susan végigmérte, és meg kellett állapítania, hogy hozzá képest, valóban egy szépség. Keskeny vállai voltak, keskeny dereka és nőiesen telt csípője. A mellei szintén nagyok voltak, míg az ajkai szélesek, és erős színű vörös rúzzsal volt kikenve.

-          Ha te mondod Léna Petrikova – mosolygott a nőre Vadim.

-          Hé, most nősülsz, úgyhogy ne flörtölj! – tolta arrébb Nyikolaj a fivérét miközben megragadott egy tollat. – A vőlegény tanújának hol kell alávésni? – kérdezte lazán.

-          De ne három x-et tegyél! – mondta mosolyogva Léna.

-          Egész reggel a nevét gyakorolta, hogy sikerüljön neki – mondta nevetve Vadim. Susan nem is gondolta volna, hogy a kegyetlen férfinek van humora.

-          Hé, meg akarsz nősülni vagy sem? – kérdezte kissé mogorván Nyikolaj.

-          Rendben, nem szóltam testvér – tette a férfi vállára a kezét Vadim.

-          Rendben – írta alá ő is az anyakönyvet. Susan vetett egy pillantást a dokumentumra, és a szíve hevesebben kezdet verni.

-          Az Orosz Állam által rám ruházott hatalomnál fogva házastársaknak nyilvánítalak benneteket. Megcsókolhatod a feleségedet! – fordult Vadimhoz az anyakönyvvezető.

-          Még nem. Nagypapa, akkor add át a család vezetését! – mondta Vadim.

-          Rendben, hiszen összekötöd a családunkat Joseph Smith vérvonalával – bólintott az öreg, miközben intett az ügyvédjének, aki vitte neki az iratokat, és ő aláírta.

-          Megnézhetem? – ment oda Vadim, és olvasta át a dokumentumot. – Nagyszerű – mire befutott Dimitrij is.

-          ÁLLJ! – kiáltotta el magát.

-          Már én vagyok a család vezetője, nem tehetsz semmit – mondta diadalmasan. – És most végre megcsókolom a feleségemet! – fordult meg Vadim, mire a Léna nevű nő boldogan szaladt oda hozzá, és csókolta meg.

-          Attól, hogy te mondtad ki az igent Susan helyett, ez nem jelenti azt, hogy neked is kell megcsókolnod az unokámat – dühöngött Igor Léna viselkedésén.

-          Én lettem Vadim felesége – mondta a vörös hajú nő.

-          De hiszen, az előbb láttuk, hogy feleségül vette Susant – akadékoskodott az ügyvéd.

-          Nézze meg a dokumentumot! – mondta Vadim. – Nyikolaj mutasd meg neki! – intett a fivérének, aki odaengedte őket, de ügyelt rá, hogy nehogy valami baja essen a bizonyítéknak.

-          Felolvasná? – kérdezte Nyikolaj.

-          Férj neve: Vadim Ilja Zavulon. Feleség neve: Léna Ilona Petrikova. Férj tanúja: Nyikolaj Szergej Zavulon. Feleség tanúja: Susan Smith – olvasta fel az ügyvéd hangosan. – A dokumentum érvényes – mondta az öregre nézve.

-          Átkozott – állt fel hirtelen a székből. Az arcán olyan düh látszott, amilyet még Susan nem látott. – Nekem kell Joseph Smith szent vére – miközben Susan felé tartott. Nem haladt valami gyorsan, de az adrenalin igazán beindította a vén testet. A nőnek nem állt szándékában megvárnia, és odaszaladt Dimitrijhez, aki védelmezően szorította magához.

-          Ebből is látszik, hogy már nem beszámítható – sóhajtott mélyet Vadim.

-          Te nyomorult kígyó! – mondta Igor, miközben az ifjú pár felé fordult. – Ezt még keservesen megbánod – fenyegette meg.

-          Azt bántam volna meg, ha feleségül veszem azt a nőt, aki Dimitrij unokatestvéremtől vár gyereket minden valószínűség szerint – fedte fel a másik párt mindenki előtt.

-          Te jó ég – kapott a mellkasához Igor. – Megfogant volna a dédunokám, akinek Joseph szent vére csörgedezik az ereiben? – kapkodott levegő után.

-          Orvost hívjon már valaki! – mondta Dimitrij.

-          Inkább halottkémet – mondta Nyikolaj.

-          Előbb orvost – mondta Vadim, mire valamelyik unokatestvér tárcsázott is.

-          Dimitrijnek kell vezetnie a családot – nyögte az öreg.

-          Már átruháztad a hatalmat, örülj, hogy orvost kapsz – mondta megvetően Vadim.

-          Jól vagy? – kérdezte Dimitrij Susantól, aki remegve bújt hozzá.

-          Most már igen – mondta megkönnyebbülten a nő, aki el sem hitte, hogy Vadim valójában nem akarta bántani.

-          Szólhattál volna, hogy mire készülsz – intézte Dimitrij Vadimnak.

-          Senki nem hitte volna el, hogy mi összedolgozunk, és hitelesebb volt a nőd, hogy retteg és gyűlölködve néz rám – vont vállat, miközben nyíltan átkarolta immár a feleségét.

-          Ideje mennünk – sóhajtott Dimitrij.

-          A táskámat és a dolgaimat szerezzük vissza! – mondta Susan.

-          Hol vannak a cuccai? – fordult komoran az unokatestvérei felé.

-          Várjatok még! Át kellene beszélnünk, hogy miként működünk együtt. Dimitrij unokatestvér, téged akarnálak utoljára ellenségemnek. Biztosíthatlak, hogy nem tervezek több támadást ellenetek – ígérte meg Vadim.

-          Oszd meg az itteni hatalmat Nyikolajjal, úgyis vele működsz együtt, mert tartasz az eszelős személyiségétől – mondta megvetően Dimitrij.

-          Ha rajta múlna, minden vagyonunkkal árvaházakat támogatna. Gondoltátok volna, hogy hétvégenként focizni jár az utcakölykökkel – legyintett Vadim.

-          Legalább kiderül, hogy van szíve – vont vállat Dimitrij. – Úgyse fogja elhinni senki – mérte végig az említett unokatestvérét.

-          Maradjatok itt harmadikáig, tisztázzuk a hatalmi helyzetet. Jövedelmezőbb együtt működni, mint háborúzni – érvelt Vadim.

-          Ha egy apró inzultus éri Susant, vagy bárki csúnyán mer nézni rá a családból, akkor végeztünk – kötötte ki Dimitrij. Nem volt kedve végighallgatni az unokafivérét, de szinte már könyörgött neki, és tárgyalás szempontjából jó pont, ha ő mutatkozik leereszkedőbbnek.

-          Megértettem – bólintott Vadim.

-          Mutatom, merre van a cucca – indult el az emeletre Nyikolaj.

-          Akkor a saját ruhámat is visszaszerzem – sóhajtott mélyet Susan.

-          Rendben – bólintott Dimitrij, majd Nyikolajt követve elmentek a szobába, ahol fogva tartották a nőt. Dimitrij keze ökölbe szorult, miközben látta a rácsokat az ablakon. – Igyekezz! – csókolt a nő nyakába, majd rázárta az ajtót. Susan eszerint is cselekedett, gyorsan megszabadult a ruhától, és visszavette a sajátját, majd felkapta a táskáját. Éppen nyitotta volna az ajtót, mikor eszébe jutott, hogy a teszt ott van a fürdőben. Dimitrijjel kellene megnézni az eredményt, hogy együtt tudják meg. Gyorsan visszament, és ellenőrizte, hogy megvan-e még.

-          Szerencsére – sóhajtott mélyet, mikor ugyanott megtalálta, ahol hagyta. A táskája mélyére rejtette, majd kiment, ahol Dimitrij idegesen várta.

-          Végre! – ölelte magához, majd meg is csókolta.

-          Menjünk! – kérte a nő, akinek felállt a hátán a szőr Nyikolaj pillantásától.

-          Rendben – fogta meg a kezét, majd távoztak.

A férfi oroszországi házába mentek, ahol már semmilyen veszély nem fenyegette őket. Dimitrij ragaszkodott hozzá, hogy a nő egyen, míg az egyik emberét elküldte patikába. Susan gyomra igen nehezen fogadta be a táplálékot, főleg, hogy még mindig reszketett a félelemtől.

-          Szeretnél kicsit pihenni? – kérdezte Dimitrij.

-          Ha velem maradsz – bújt hozzá a nő.

-          Természetesen – simogatta meg a nő széles hátát, amitől nem volt olyan nőies, mint a tipikus nőideál, de a férfi ezzel nem foglalkozott. – Nem hagylak magadra – adott könnyed csókot a nő homlokára.

-          Az jó lesz – sóhajtott mélyet Susan. – Mit tervezel, hogy mit fogsz csinálni? Mármint Vadimmal? – váltott témát.

-          Jelenleg ő kéri az én közreműködésemet, ami azt is jelenti, hogy könyörög a figyelmemért. Lépéselőnyben vagyunk, és ezt ki kell használnunk, ha az akarjuk, hogy kedvező feltételekkel hagyjuk el az országot – simogatta meg a nő alkarját, ami libabőrös volt.

-          Túlságosan hazai pálya számára. Lehet, hogy ma velünk volt, de nagyon csúnyán átvert mindenkit. Fogvatartott, akár valami szemetet, fegyvert fogott rám. Nem akarom, hogy közünk legyen hozzá – bújt a férfihoz.

-          Sajnos, te mondtad, hogy a családi kötelékeket nem lehet maradéktalanul elszakítani. Én csak élhető jövőt akarok biztosítani magunknak, a gyerekünknek és a testvéreimnek – simogatta meg a nő remegő hátát.

-          Még nem biztos, hogy terhes vagyok – tolta el magától a férfit, majd a táskájáért nyúlt.

-          Az egyik emberemet elküldtem, terhességi tesztért – felelte Dimirtij. – Amint megjön, meggyőződünk róla.

-          Hamarabb is fog menni, Vadim hozatta ezt nekem, de nem volt alkalmam még megnézni – nyelt nagyot Susan, majd kibontotta a doboz végét már sokadik alkalommal.

-          Elvégezted már? – csodálkozott.

-          Igen, de még nem volt alkalmam megnézni – bólintott idegesen.

-          Lássuk – lett izgatottabb az orosz.

-          Rendben – felelte Susan, majd a kezébe csúsztatta a tesztet, majd megfordította. Először fel sem fogta, hogy mit lát. Aztán mellé tette a dobozt, miközben kezdett tisztulni a kép.

-          Ez mit jelent? – ráncolta a homlokát Dimitrij.

-          A teszt szerint nem vagyok terhes – felelte felsóhajtva, némileg megkönnyebbülve.

-          Ennek most te örülsz? – sértődött meg a férfi.

-          Legalább nem bánthatták – felelte Susan. – Belehaltam volna a tudatba, hogy a családod miatt vesztem el a gyermekem, mint a nagyanyám Joseph bácsikámat. Nem akartam, hogy velem együtt rab legyen a gyermekünk – simogatta meg a férfi durva arcát, amin egy napos borosta volt. Az érzékeny tenyerének most kiváltképpen jót tett a szúrós bőr, mert Dimitrij volt.

-          Akkor nem is lesz szükség a másikra – sóhajtott mélyet a férfi, és nyúlt a telefonért.

-          Hagyd, ez a teszt nem százszázalékos. Csináljuk meg együtt, amit az embered hoz, ha az is negatív, akkor biztosak lehetünk – látta a férfin, hogy mennyire csalódott.

-          Ha pozitív, akkor viszont még ma feleségül veszlek – simította a nő haját a füle mögé.

-          Nem hagysz sok választási lehetőséget – mosolygott a férfi lelkesedésén.

-          Natalija is segítene meggyőzni téged. Tisztára elbűvölted a kishúgomat, amiért még számolunk. Attól függ, hogy a második teszt hogyan zárul. Ha pozitív, akkor addig kényeztetlek, míg kegyelemért nem könyörögsz, ha negatív, akkor kemény menetre számíthatsz – jött a fenyegetés, majd megcsókolta a nőt.

A nappaliban egy negyedórán keresztül folyamatosan csókolták egymást, mire befutott a patikába küldött testőr, akit csak kissé hoztak nehéz helyzetbe a patikán, mikor gratuláltak a jó évzáráshoz. Átadta a dobozt a párnak, akik elvonultak Dimitrij szobájába. A fürdőbe megismételte Susan a tesztet, aminél a férfi is jelen volt már.

-          Egy pár percet várni kell. Addig én lezuhanyozom – kezdet el öltözni Susan.

-          Várj, előbb várjuk meg az eredményt, és attól függetlenül, megfürdetlek, megmosom a hátad – húzta vissza a nőt.

-          Gondolom a lábam közét akarod inkább alaposan megtisztítani – ráncolta a homlokát.

-          Való igaz, hogy tervben van – bólintott Dimitrij.

-          Rendben – sóhajtott mélyet Susan, majd letelepedett a férfi mellé, aki izgatottan várt. Nem sokkal ezután megszületett az eredmény.

-          Melyik ez? – kérdezte, miközben jelek jelentek meg a teszten.

-          Nem vagyok terhes – mondta immár kicsit csalódottan Susan.

-          Akkor itt az ideje tenni ellene – tette oldalra a feleslegessé vált tesztet, majd magához húzta a nőt, akit végre a lehető leggyengédebben akart kényeztetni.

-          Szeretlek – mondta Susan, mikor a teste sajgott a férfi érintése után, és abban a szent pillanatban el is felejtette, hogy mi történt előző és aznap.

-          Én már nem – mondta komoran Dimitrij, amitől a nő kissé megilletődött. – Egyenesen imádlak – gyűrte ismét maga alá a megmerevedett női testet, és ismét magáévá tette.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szia

(Sayu, 2012.09.27 16:25)

Hali most hogy sikeresen emberi alakot öltöttem(megfázva ugyan) de itt vagyok nos annyit tudok mondni hogy meglepődtem. Vadim mint jófiú és Susan nem terhes. Wow. Nagyon tetszik. Báár Dimitrij-ben egy kicsit hogy is mondjam csalódtam.... pont nem gondolt a barátjára előtte?! Csúnya Dimitrij és csúúnya dög Boriss na milyen már hogy csak úgy beárult. Bár ezek után szerintem Dimitrij el fogja engedni.. nála van Susan nincs miért itt tartani. Hacsak nem akarja móresre tanítani.

Re: Szia

(LAOM, 2012.09.30 00:07)

Hali.
Na, a megfázással nem vagy egyedül, bár szerintem nekem kis lázam is van. Na ugye, hogy meg tudtalak lepni. Dimitrij nem engedte el Borisst, hiszen a biztonsági személyzet vallató tevékenységére bízta, ami után biztos nem maradt egy darabban. Emellett nem csak a régi barát árulta el őket, hanem az új rokon is, hiszen Joseph maga ismerte be, hogy segített Vadimnak. Szóval Boriss már móresre lett tanítva, de most ez nem az ő szenvedéséről szólt, hanem a két főszereplőről.
Köszönöm, hogy írtál :) Örülök, ha tetszett :)