Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. rész: A parti

2012.09.17

 Másnap igen magabiztosan álltak egymással és az ügyfelekkel szemben, mintha nem is történt volna semmi. Dimitrij jóval agresszívebb tárgyalópartnernek bizonyult, míg Susan nagyobb adagokban itta a kávét, míg a szemei igencsak táskásak voltak. Egyikük sem aludt valami sokat, de az egymáshoz való viszonyuk alapján azt gondolták, hogy az éjszakát kemény munkával töltötték, és nem egymásra gondolva.

Ahogy visszatértek New Yorkba, kezdett csillapodni az idegességük, és minden ment a megszokott medrében. Habár a többi alkalmazott számára kicsit zavaró volt, hogy Susan és Dimitrij tegeződnek. Ez főleg Charlotte csőrét bökte, hiszen a férfi rá sem néz, észre sem veszi, ha kicsit kivágottabb felsőben van, de Susan kegyeit szinte keresi.

*

Hamarosan elérkezett a december, és a kiadó hatalmas karácsonyi partit tartott. Dimitrij meglepte Susant egy igen elegáns ruhával, karácsonyi ajándékként, amit a nő ezen alkalomból fel is vett. A ruha királykék színű volt, a hátán jókora kivágással, de az elől sem volt gyenge a dekoltázs. Dimitrij először nyakba akasztható pántosat akart, de a nő válla túl széles volt, ezért előnytelenül állt rajta. Így maradt kétpántos, földig érő estélyi ruha, az egyik oldalán combközépig érő hasítékkal.

Susan leporolta az egyetlen alkalmi cipőjét, ami nem volt valami magas sarkú, de számára így is kihívást jelentett járni benne. Délelőtt volt fodrásznál, ahol az engedetlen göndör fürtjeit elegáns kontyba tűzték. Nagyon szolid sminket csináltatott, mivel kivételesen szép akart lenni a férfi oldalán, akire egyre jobban felfigyelt a nemzetközi üzleti világ, és így csak idő kérdése volt, hogy mikor jelenik meg valamelyik gazdasági lap címoldalán. Mivel Susan szinte mindig ott volt a férfi mellett, így elkerülhetetlen volt, hogy őt is lencsevégre kapják, és nem gyengítheti a férfit, aki igen jó barátja. Már ha lehet barátságnak nevezni azt a csillapíthatatlan vágyat, amit iránta érez.

Szokás szerint Szergej ment érte kocsival, és vitte el a partira, ahol már ott volt Dimitrij. Éppen Igorral beszélték meg a családi kötelességeiket, mikor megérkezett Susan. Az általában szürke kisegér viselkedésű nő, most igencsak felkeltette a figyelmet, ahogy belépett a terembe.

-          Szép jó estét – lépett oda a testvérpárhoz.

-          Mostantól lett szép – felelte Dimitrij, ahogy végignézett a nőn.

-          Bátyus, kocsányon lógnak a szemeid – mondta Igor vigyorogva, amivel rendesen zavarba hozta Susant.

-          Igyunk valamit! – tartotta a karját a nőnek. – Mit szeretnél? – kérdezte, miközben Susan belékarolt.

-          Egy alkoholmentes mochitot – felelte rövid töprengés után.

-          Egy tojáslikőrt sem vagy hajlandó inni? – kérdezte, ahogy elindultak az italos pult felé.

-          Emlékszel, nem iszom alkoholt – figyelmeztette kissé intve, de semmi harag nem volt a hangjában.

-          Emlékszem – helyeselt, majd megérkeztek a mixer fiúhoz, ahol Dimitrij leadta a rendelést. Hamarosan meg is kapták a rendelésüket, amivel arrébb sétáltak.

Az este kifejezetten kellemesen telt. Susan igen felszabadult volt, élvezte a biztonságot, amit az orosz főnöke jelenléte biztosított neki. Több munkatársuk kérte fel a nőt táncolni, akiket kedvesen utasított vissza, miszerint, amíg Dimitrij nem táncol, addig ő sem teheti. A cégnél nagyon jól ismerték az orosz határozottságát, senki sem parancsolhatott neki, senkitől nem fogadott el utasításokat. A részvényeseknek is nagyon nehezen sikerült elnyerniük egy-egy problémás kérdésben a jóindulatát. Senki sem kérhette tőle, hogy menjen táncolni, hogy az asszisztensét felkérhessék.

-          Susan, megtisztelsz ezzel a tánccal? – kérdezte lerakva a poharát, amiben szokás szerint vodka volt.

-          Gondolom, nem fogadsz el nemet – rakta oldalra ő is az italát.

-          Mondhatsz nemet is, de akkor Charlotte-ot kellene felkérnem, és ha úgy táncol, ahogy oroszul beszél, akkor néhány perc alatt széttapossa a lábam – felelte szellemesen.

-          Jobb lesz megvédenem ettől a veszélytől – mosolygott rá teljesen, megmutatva a tökéletes fogsorát, amitől egész másnak tűnt az arca.

-          Még néhány ilyen mosoly ma este, és nem a saját ágyadban fogsz aludni – súgta a nő fülébe, miközben magához húzta, és az egyik kezét a derekára csúsztatta.

-          Pedig jobb szeretek a sajátomban – jött kissé zavarba, hogy a nyakán érezte a férfi leheletét.

-          Egyre biztosabban érzem, hogy nem fogsz, szinte a ruhád épségét sem tudom garantálni – szívta mélyen magába a nő parfümjének az illatát.

-          A főnökömtől volt ajándékba, nagyon kedves gesztus volt tőle nem gondolod – kuncogott halkan.

-          Mi van, ha csak le akar fektetni? – vetette fel.

-          Megállapodtunk, hogy csak barátok vagyunk. Ez is bőven sok, az alkalmazott főnök viszonyunkban – komorodott meg. A kék szemei szinte zafírként ragyogtak, miközben felnézett a férfi arcába.

-          Ne nézz így rám! – vonta szorosabban magához, míg a zene lassú ritmusára ringatták magukat.

-          Nincs csábító pillantásom, mint egy magabiztos nőnek – rázta meg a fejét.

-          Annál sokkal többed van, nőiességed, eszed. Ennél már csak a csókod íze nyűgöz le jobban – sóhajtott mélyet.

-          Kérlek, ne mondj ilyeneket, mert én nem vagyok ilyen! Egy egyszerű nő vagyok, aki csak élni szeretne mindennemű bonyodalom nélkül – lett még komorabb.

-          Ki bántott ennyire? – kérdezte, miközben a zene elhallgatott.

-          Túl sok ember, akikben megbíztam. Azóta a bizalmamat nem adom senkinek. Tudom, hogy te szeretnéd, de nem vagyok képes átadni a teljes lényem, akit kérsz – nézett Susan szomorúan, miközben az italaikhoz sétált vissza.

-          A mosolyodat akarom látni – érte be a nőt.

-          Beleverték abba a kemény fejembe, hogy az nem mosoly, hanem egy otromba vigyor. Csak ostoba és gyenge pillanataimban görbül felfelé a szám, mert nem szabad örülnöm, boldognak sem szabad lennem. Kérlek, tartsd tiszteletben! – kereste az italát. – A francba, hogy felhagytam az alkohollal – dühöngött.

-          Kérsz egy vodkát? – kérdezte mosolyogva.

-          Kérek – bólintott.

-          Hozom – majd sietve távozott, hogy a nő meg ne gondolja magát. Susan kiment a levegőre, és próbált lenyugodni. Mikor érezte, hogy valaki megérinti a vállát. Azt hitte, hogy Dimitrij tért vissza, és fordult felé, mire rájött, hogy tévedett.

-          Mit akarsz? – kérdezte ellenségesen.

-          Neked is, szia – mosolygott rá a férfi. Aki majdnem olyan magas volt, mint az orosz főnöke, de jóval véknyabb volt, mint Dimitrij. Neki is sötét haja volt, és barna szemei. – Susy nem is gondoltam, hogy valaha látlak így felöltözve – mérte végig a nőt.

-          Hányszor megmondtam, hogy ne szólíts így! – mondta Susan igen idegesen.

-          Nekünk múltunk van, szerintem te is emlékszel. Ja tényleg, éppen, hogy nem emlékszel semmire arról az éjszakáról – járta körbe a nőt.

-          Thomas az az éjszaka nagyon szemét húzás volt tőled – mondta szomorúan.

-          Azt hittem, hogy soha nem fogadsz magad mellé férfit, de úgy látom azzal az orosszal egész jól megvagytok. Nagyon meg akar dugni, de így meg is értem – mérte végig a nőt.

-          Takarodj a közelemből! – mondta indulatosan, mire a férfi elkapta a derekát, és magához húzta. Meg akarta csókolni a nőt, aki vadul kapálózva próbálta ellökni magától.

-          Más kísérőjét zargassa! – ragadta meg Thomas torkát Dimitrij.

-          A történelemi könyvek részlegének főszerkesztője vagyok, és ez a nő a barátnőm – mondta Thomas.

-          Csak a volt barátnőd, seggfej – szabadult ki a férfi szorításából. – Dimitrij, pedig a kiadó egy jelentős részvényese – mondta Susan kissé ziháltan.

-          Tűnés! – mondta Dimitrij dühösen, mikor látta a rémületet Susan arcán. Tudta jól, hogy a férfi bántotta a nőt, amiért nem képes megbízni benne.

-          Még vissza fogsz sírni Susy! – azzal otthagyta őket.

-          Köszönöm – ölelte meg a férfit, aki érezte a nő remegését.

-          Mit tett veled? – kérdezte végigsimítva a nő meztelen hátán, miközben a félig befedett erkélyről bentebb vonta.

-          Ne, ne menjünk vissza – remegett.

-          De megfázol – simított végig az arcán.

-          Hol van az a vodka? – kérdezte témát váltva.

-          Tessék – vett fel oldalról két poharat. A legnagyobb meglepetésére Susan mindkettőt elvette, és az egyiket a másik után megitta egy-egy kortyra. – Ahhoz képest, hogy nem iszol, egész jól húzod – nézett elismerően rá.

-          Nem azért nem iszok, mert nem bírok, hanem rossz emlékek fűződnek hozzá – magyarázta, miközben érezte, hogy az alkohol égeti a bensőjét.

-          Hozok még, de te mesélsz – ajánlotta fel. – Menjünk az egyik irodába, és ott kényelmesebben lehetünk – vetette fel.

-          Rendben, de ígérd meg, hogy bízhatok benned! – kezdtek el máshogy csillogni a nő szemei.

-          Ez nem kérdés – bólintott Dimitrij.

-          Rendben – karolta meg a férfit, és mentek vissza a terembe, ahol a férfi vett egy egész üveg vodkát, majd betelepedtek a férfi irodájába.

-          Kezdj el mesélni! – öntötte ki a két pohárba az italt a férfi.

-          Lehet, nem újdonság számodra, de soha nem voltam egy sovány nő. Sőt sokszor az orrom alá dörgölték, hogy mennyire visszataszítóan kövér vagyok. Először a kortársaim, majd az apám, egyes rokonaim. Szóval ez is törés volt a lelkemben, de soha nem adtam fel, úgy voltam vele, hogy nem magányos létre teremtettem. Aztán ahogy igényeltem a társas kapcsolatot, soha egy férfi sem tekintett rám nőként, ami eléggé bántott, de próbáltam tovább lépni. Aztán jött Thomas, aki érdeklődést mutatott felém, és felkeltette bennem az érzést, hogy igenis nő vagyok. Jártunk, de sokáig nem jutottunk el a szexualitásig, mivel én eléggé gátlásos voltam, és vagyok is. Szóval, egy házibuliban voltunk, ahol a szokásosnál jobban beszélte belém az alkoholt. Nem ellenkeztem, hiszen úgy voltam vele, hogy bírom. Azonban nem bírtam végig, és hánytam, majd filmszakadás történt. Reggel letépett alsóneművel ébredtem mellette, és én nem emlékeztem semmire – mesélte el a történteket.

-          Sajnálom – simított végig a nő arcán, miközben a másik keze ökölbe szorult, annyira meg akarta ölni a szemét férfit.

-          Én voltam hülye, hogy hagytam, hogy irányítson. Azt hittem, hogy tényleg számítok neki, mint nő. Ezután jött a további megalázás, mivel a szememre vetette, hogy egy igénytelen ribanc vagyok, hogy nem borotválom magam. Gúnyt űzött abból, hogy van némi hormonális problémám, és nem akartam súlyosbítani rajta, hogy borotválom a szőrt a testemről – vett elő egy zsebkendőt, és törölte le a könnyeit.

-          Ezért nem kell kevesebbnek érezned magad, mert nem vagy szőrtelen – emelte meg a nő fejét, és nézett a kipirosodott szemekbe.

-          Köszönöm – nézett rá hálásan.

-          Szóval ennek az emléke miatt nem akartál inni soha se – szűrte le a lényeget.

-          Igen – bólintott.

-          Akkor igyunk most egy új kezdetre! – emelte fel az egyik poharat.

-          Egy új kezdetre – vette fel a másikat Susan, és miután koccintottak, lehúzta az adagját.

Az este folyamán elfogyott az az üveg vodka, mialatt megnyíltak egymásnak. Beszéltek egymásnak a félelmeikről, a múltjukról és a vágyaikról. Susan egészen felszabadult a férfi mellett, aki végre teljes egészében megcsodálhatta a csodás mosolyt, amiről nem is álmodott.

*

Susan egy idegen szobában ébredt. Filmszakadása volt, és a feje iszonyúan fájt. Fogalma sem volt, hogy mi történt azután, hogy eljöttek a buliból. Arra azonban felfigyelt, hogy az elegáns ruhája oldalt van egy széken, míg ő csak egy szál ingben aludt, aminek igen ismerős illata van. Mélyen magába szívta az illatát, és ráismert Dimitrij illatára.

-          Nem, nem, nem – rázta a fejét idegesen, miközben végignézett magán. A bugyija rajta volt, és az ing gondosan be volt gombolva. Kimászott az ágyból, és belenézett az első tükörbe, amit a fürdőszobába talált. Az elegáns frizurája tönkrement, mintha szanaszét ázott volna. – Mi történt velem? – kérdezte fennhangon.

-          Érdekes este volt meg kell hagyni – halotta meg Dimitrij hangját.

-          Igaz, nem csináltam nagyon nagy hülyeséget? – kérdezte kétségbeesve Susan.

-          Eljöttünk a partiról, mielőtt nagyon megütött volna a vodka – ment oda a nőhöz, és hátrasimította a zabolázatlan tincseket.

-          Szóval csak előtted járattam le magam teljes egészében – mondta csalódottan.

-          Én lehetnék igazán csalódott – fordította maga felé Susan arcát, majd átváltott orosz nyelvre. – Azt terveztem, hogy kiszedlek abból a kék ruhából, de egyáltalán nem úgy, ahogy tegnap este történt. Annyira részeg voltál, hogy állva képes lettél volna elaludni. Levettem a ruhád, és benyomtalak a zuhany alá. Mikor azt hittem, hogy kijózanodtál és jól vagy, akkor jöttem rá, hogy nem vagy képes kielégíteni az étvágyam – fúrta a fejét a nő nyakába.

-          Dimitrij – nyögött reszketve.

-          Pihenj, szedd rendbe magad! Küldök neked reggelit. Itt biztonságban leszel, nem fog zavarni senki. Vacsorakor visszajövök – csókolt a nő nyakába, majd távozott.

Susan nem tudta mitévő is legyen. A szégyen keserű íze marta a torkát, és az elméjét. Nem tudta elhinni, hogy megint volt ilyen ostoba, és lejáratta magát. Most már valóban nem fog inni soha többé alkoholt, nincs az az isten. Apró zajra lett figyelmes a szobából, és érdeklődve nézett ki. Egy idősebb nő volt ott, akinek nagyon kedves arca volt.

-          Jó napot kedveském – köszönt mosolyogva oroszul.

-          Jó napot – bólintott.

-          Hoztam az asszonyomnak reggelit – mutatott a tálcára.

-          Köszönöm – lépett közelebb.

-          Van valamire szüksége? – kérdezte kedvesen.

-          Jó sok kávéra – helyeselt Susan.

-          Dimitrij úr megtiltotta, hogy kávét hozzak, azt mondta az asszonyomnak pihennie kell, hogy estére szép legyen – ellenkezett az asszony.

-          Akkor aszpirint kérek, és valami ruhát – nézett végig magán, hogy a férfi ingében van.

-          Az aszpirin a tálcán van, míg Dimitrij úrfi ezt a pólót küldte, hogy aludjon benne – mutatott fel egy szürke pólót, amiről a nő jól tudta, hogy biztosan jó lesz az alváshoz.

-          Köszönöm – sóhajtott mélyet.

-          A Zavulon és a Vasziljevics családok már nagyon várják, hogy megismerhessék az asszonyomat – mondta igen lelkesen.

-          Engem? Biztosan összekever valakivel – próbált udvarias lenni a nővel, mivel most egészen rá volt utalva.

-          Nem, nincs tévedés. Maga az a nő – erősködött.

-          Majd megkérdezem Dimitrijt, hogy miről is van szó. Köszönöm – próbált megszabadulni tőle, és végre inni valamit, utána elmerülni egy kád jó meleg vízben.

-          Engedelmével asszonyom – majd távozott.

-          Furcsa szerzet – sóhajtott mélyet, majd töltött magának egy csésze teát.

A folyadék szinte új élettel töltötte meg, mintha némi erő is átjárta volna. Ezen felbuzdulva megitta az egészet, majd töltve még egy csészével bement a fürdőbe és elkezdte megengedni a kádat. Hamar megszabadult a rajta lévő ruháktól, és elmerült a kellemesen meleg vízben. Amíg el nem kezdett fázni, a kádban próbálta összeszedni az emlékei morzsáit, mire megfájdult a feje. Ezért inkább úgy döntött, hogy kiöblíti a bugyiját a vízben, és utána megpróbál pihenni kicsit, ha már Dimitrij így parancsolta.

*

A férfi hiába mutatta magát a szokásos hűvösségét, nem volt nyugodt. Izgatta a hiányos öltözetű nő a fantáziáját, hogy miket is művelhetne vele. Azonban milyen alávaló is lenne, ha egy másnapos nőt tenne magáévá, aki még nincs tisztába a világával. Nem ki kell várnia a vacsoraidőt, hátha akkor szalonképesebb állapotban lesz, és akkor már nem lesz menekvés.

-          Szia, bátyó – jelent meg Igor.

-          Mit akarsz? – kérdezte barátságtalanul.

-          Milyen rosszkedvű is vagy karácsony előtti nap. Talán a bájos Susan érzéketlen a vonzerődre? – gúnyolódott.

-          Nem mintha bármi közöd is lenne hozzá – sóhajtott mélyet.

-          Ugye nem kell emlékeztetnem, hogy ne ejtsd teherbe, mielőtt meg nem vizsgálják a vérét, hogy valóban annak a Joseph Smithnek az unokája vagy sem – komolyodott meg Igor.

-          Biztos, hogy az övé – bólintott.

-          Honnan veszed? – lett kíváncsi.

-          Mesélt a nagyapjáról, és majdnem ötven évvel ezelőtt a vonat alá esett – állt fel, és ment a bárszekrényhez, ahol töltött magának egy italt.

-          De nagyapa azt mesélte, hogy Joseph Smith nem élte túl – tiltakozott.

-          Utána néztem, túlélte. A lábait vesztette el – öntött magának egy pohár vodkát, hogy hátha így el tudja terelni a gondolatait a vendégszobában pihenő nőről. – Vadim elég hanyag jelentést készített – kortyolt az italába.

-          Elég ramatyul nézel ki. Még soha nem láttalak ilyennek, pedig harminc éve ismerlek. Csak nem meglágyította a szíved? – vigyorgott.

-          Nevetséges – hajtotta fel az összes vodkát a poharából.

-          A szokásoshoz képest többet iszol, ez csak akkor történik meg, ha megzavarnak – emlékeztette. – Egyébként az a nevetséges, hogy egy nő bizalmába férkőzöl, hogy a nagyapa kegyeibe férkőzz, hogy a mi családunkat jelölje meg abszolút örököseként. A többi unokatestvér szánalmasnak tartotta, ahogy az okkult dédapánk rögeszméjéhez ragaszkodik az öreg, miszerint az élete meghosszabbításához Joseph Smith vére kell. Utána néztem én is, és azért sikerülhetett a rögtönzött vérátömlesztés, mert az amerikai nullás vércsoportú volt, ahogy ez az unokája is. Az öreg bolond, te is tudod, de akkor miért próbálod ennyire magad mellett tartani ezt a nőt? – elemezte a helyzetet.

-          Menj a francba Igor! – töltött magának még egy vodkát.

-          Szóval több is, mint tetszés – vigyorgott.

-          Ismersz, nem szeretek sok embert, még a családunkban sem. Tudod jól, hogy te sem tartozol közéjük. Egy feladat, amivel megbíztak, így hát fogd be a pofád, vagy menj haza Oroszországba! – kiabált a fivérével.

-          Halkabban, mert még meghallja! – vigyorgott a fivére dühén.

-          Tudod jól, hogy miért mentem bele ebbe az egészbe. Neked is fontos Natalija egészsége, hiszen a kishúgunk – oktatta ki.

-          De te is tudod, hogy ha formailag el is fogadja a húgunkat, akkor sem tekint majd rá igazi Zavulonként. Bele fogod írni a te híres trilógiádba, hogy mit tett az öreg, és miért kellett megváltoztatnunk a nevünket Vasziljevicsről? – vette el a bátyjától a poharát, és itta meg az italt a szeme láttára. – Aludj inkább, mert így fel fogsz sülni az ágyban! – vigyorgott rá.

-          Keress valami más elfoglaltságot, ahelyett, hogy engem bosszantasz! – küldte el morcosan, és bement a szobájába.

-          Rendben, elintézek valamit, amiért nagyon hálás leszel – vigyorgott tovább, és elhagyta a házat.

Dimitrij közben érezte, hogy a vodka kezd hatni. Volt olyan gyakorlott piás, hogy fáradtan vagy idegesen nem ivott. Azonban most felrúgta ezt a szabályt, mert felejteni akart. El akarta felejteni, hogy vonzódik a nőhöz, és a feladatára koncentrálni, hogy elvigye őt Igor Vasziljevicshez, aki mint valami kivénhedt vámpír vágyik a régi barát vérvonalára. Dimitrij tudta jól, hogy Susannal véget ér a vérvonal, hiszen a nőnek nincs fivére, hogy tovább vigye a Smith nevet. A nagyapja kényszeríteni fogja valamelyik unokáját, hogy elvegye a nőt és gyermeket nemzzen neki. Egy biztos, hogy ő le fog mondani erről a kiváltságról, hiába annyira vonzódik hozzá, hogy az már fáj.

Ha már így áll a helyzet, akkor nyugodtan meg is szerezhetné, amire vágyik, hiszen napokon belül elviszi őt Oroszországba, ahol felfedi az igazságot a családjaikról. De addig is, miért ne élvezhetné ki a nő testét, mint a főnöke. Marcangolhatná azokat a vékony ajkakat, és birtokba vehetné a testét, amihez még alig ért férfi.

Nem is gondolkozott tovább, hanem elhagyta a szobáját, és bement a vendégszobába. Susan fejfájása ekkora már csökkent a fájdalomcsillapítónak a hatására. Álmatlanul feküdt, miközben felmerült benne, hogy felkel, és hazamegy átöltözni, de túlságosan is félt a szédüléstől és fejfájás visszatérésétől. Biztonságban érezte magát a férfi házában, csak kicsit magányosnak. Annyira jó volna, ha érezné, hogy vigyáz rá.

Ahogy ezt végiggondolta, nyílt is az ajtó, és Dimitrij lépett be. A szemei igen karikásak voltak, és az arca is gondterhelt. A kezében ott volt megint egy pohár vodka, amit már egyáltalán nem kívánt, de mégis kiöntötte magának.

-          Minden rendben? – kérdezte aggódva, miután meglátta a főnöke komor arckifejezését.

-          Maradj ott! – parancsolt rá erőteljesen, miközben becsukta az ajtót.

-          Dimitrij – mondta elcsukló hangon.

-          Ne mondj semmit – tette az egyik mutatóujját a nő szájára, majd letette a poharát az éjjeli szekrényre. Ahogy koppant a pohár a bútorlapon visszafordult a nőhöz, és határozottan megcsókolta. Most nem kóstolgatta olyan lágyan, mint egy hónapja, a szállodában. Határozott volt, és birtokló. Susan remegve viszonozta a csókot, miközben érezte a férfi ajkán az alkoholt. Még soha nem látta így kibukva, pedig rendszeresen ivott. Ez egyet jelenthet, hogy most jóval többet fogyasztott, mint szokott.

-          Dimitrij – nyögte, mikor végre elengedte a férfi, hogy levegőt kapjanak.

-          Tudod, mit akarok? – simította végig a nő arcát, amibe Susan beleborzongott.

-          Gondolom a testem – mondta reszketve.

-          Imádom, hogy ilyen okos vagy – csókolta meg ismét.

-          De én… - próbált ellenkezni.

-          Sss – tette az ujját a nő szájára. – Bízol bennem Susan? – kérdezte angolul. A nő tétován bólintott. – Akkor bízz meg bennem akkor is, mikor azt mondom, hogy vigyázok rád! – csókolta meg ismét, miközben elkezdte a pólóját lehúzni róla. – Micsoda meglepetés – mosolygott elégedetten, hogy a nő máris meztelen lett.

-          A bugyimat kimostam, és most szárad – bökött zavartan fűtőtest felé, miközben ő igyekezett a melleit takarni.

-          Elmondanék néhány dolgot. Részeg vagyok, és nagyon akarlak. Szóval, amíg el nem vesztem az agyam irányítását a testem fölött, addig próbállak felizgatni, hogy neked is jó legyen – vette le a pólóját. Gondolkodott, hogy a melegítőjétől és a gatyájától is megszabadul, de végül meggondolta a dolgot, hiszen addig is visszatartja valami a nőtől.

-          Én nem tudom, hogy… - csuklott el a hangja.

-          Egy buja és érzéki nő vagy, akit akarok. Komolyan akarlak, és nem némi időtöltésre, mert rendelhetnék magamnak nőt telefonon. Az kell, hogy meg is tudjak bízni abban, akivel megosztom az ágyam – csókolta meg, a miközben érezte, hogy nő remegése oldódik valamit. – Bízol bennem Susan? – simított végig a nő meztelen vállán.

-          Bízom – bólintott, mire a férfi ismét megcsókolta, miközben elhúzta a mellkasa elől a nő karjait, és szorosan magához húzta, hogy a puha mellek a mellkasának szorultak.

-          Nagyszerű – mosolygott, majd hozzákezdett a nő kényeztetéséhez.

Dimitrij a türelme minden egyes morzsáját felhasználta, hogy Susan testét teljes mértékben ellazítsa és felizgassa egyszerre. Vágyott rá, de nem akart az a szemét lenni, aki megint fájdalmat okoz neki. Kényeztetni akarta, hogy a legközelebbi együttlétüket már Susan kezdeményezze, ameddig lehetősége van vele lenni.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szia:)

(sayu, 2012.09.18 17:47)

Hali na megint sikerült elkápráztatni.. nem gondoltam volna hogy még mindig felül tudod szárnyalni önmagadat. és csak egyre jobb lesz.. kíváncsian várom mi lesz a következő ;D

Re: szia:)

(LAOM, 2012.09.18 19:16)

Hali :)
Mindig öröm tudni, hogy meg tudod lepni az olvasókat :) Még van egy pár fejezet, szóval remélhetőleg nem fogsz továbbra sem csalódni :)
Örülök, hogy tetszett :) Köszönöm, hogy írtál :)