Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. rész: Civódás

2012.09.18

 Órák múlva csendesen feküdtek egymást ölelve, azt kívánva, hogy a pillanat örökké tartson. Susan ujjai kedveskedve simogatták a férfi mellkasát, akinek a lelkét kettőségek gyötörték. Végre kiélhette a vágyát, de még éhesebb lett, míg érezte, hogy nem lenne képes átadni senkinek a nőt a családjában. Ha azonban Susant választja, akkor Natalijáról nem tud gondoskodni. Ekkor döbbent rá, hogy ő bizony beleszeretett ebbe a nőbe, amitől úgy érezte, hogy a tulajdon kishúgát elárulta.

-          A családom hívott ma délelőtt, hogy ha már karácsonyra nem megyünk haza Igorral, akkor újévre menjünk – szólalt meg hirtelen oroszul, a hangja igen rekedt volt.

-          Oh – illetődött meg a nő, miközben felnézett a férfi komor arcába. – Szeretnél menni? – kérdezte felemelve a fejét.

-          Nem tudom – simított végig a göndör tincseken. – Hiányzik a kishúgom, akit nagyon megbántottam, hogy nem mentem haza. Magam szeretném átadni az ajándékom. Azonban, ha hazamegyek, akkor tudom, hogy te fogsz hiányozni nekem – támasztotta meg a nő arcát.

-          Szóval szeretnéd, ha elkísérnélek, mint asszisztensed? – tisztult ki a feje teljesen. – A francba, az asszisztensed vagyok és lefeküdtünk. Nem védekeztünk – csapott belé a felismerés, akár a villám.

-          Hé, ne rontsd el. Ami közöttünk történt, maga volt a csoda. Ne úgy gondolj rá, hogy lefeküdtünk, hanem szeretkeztünk! – komorodott el még jobban.

-          Bocsánat – pirult el.

-          Egyébként is, ha teherbe esnél, örülnék neki, ha egy ilyen nő lenne a gyermekem anyja, és gondolkodás nélkül feleségül vennélek – vallotta be az érzéseit, meg sem gondolva a szavait. Már nagyon régen volt az, hogy nem kellett maradéktalanul végiggondolnia minden egyes szónak a következményét, mielőtt kiejtette volna őket. Csak, ahogy kimondta őket, akkor döbbent rá, hogy túl őszinte volt.

-          Ne, ha valakik a gyerek miatt maradnak együtt, az később bosszulja meg magát nagyon csúnyán – ellenkezett Susan.

-          Honnan vagy ilyen tapasztalt a témában? - fordult az oldalára, hogy szemben legyen a nővel.

-          A szüleim között nem volt valami erős a vonzalom, de összeházasodtak, mert akkoriban úgy tartották helyesnek. Már a nászúton összehoztak engem, amit kicsit gyanúsan fogadtak, hogy talán miattam házasodtak. Már akkor kezdtek megjelenni a kapcsolatuk nehézségei, aztán jöttem én. A nagyszüleimnek az első unokája apámék részéről, míg anyámék részéről a második lányunoka voltam, és a hatodik unoka. Az apám bevallotta évekkel később, hogy csak a születésem miatt maradtak együtt. Egyébként, ha egy fél évvel később jövök, akkor már a létem se tartotta volna őket együtt. Mára már annyira látszik, hogy nem szeretik egymást. Csak a papír és a húgommal mi tartjuk őket egy házban, egyébként olyanok, mint két idegen – mondta el a történteket.

-          Értem – csókolta meg a nőt.

-          Szerintem megérted, én ennél többre vágyom. Inkább legyek egyedül, mint házasságba éljek valaki harmadik kedvéért – csillogtak zafírként a szemei, amibe egyre jobban beleszeretett a férfi.

-          Velem jössz újévre a családomhoz? – kérdezte a nő szájához hajolva.

-          Igen – felelte Susan, majd az ajkuk csókban egyesült.

-          Nagyszerű – dőlt a nőre, hogy ismét engedjen a vágynak.

-          Hogy fogok én hazajutni? – kérdezte kíváncsian, habár azt akarta, hogy a férfi marasztalja.

-          Holnap elvisz a helikopterünk – jött a praktikus válasz, figyelmen kívül hagyva a problémát.

-          Velem jössz? – bukott ki a nőből a kérdés.

-          Szeretnéd? – lepődött meg.

-          Tudom, hogy kényelmetlen lenne neked, és a családom se a legjobb, de nem tudom, hogy bírnám nélküled két napig – nézett rá azokkal az ártatlan kék szemekkel.

-          Túl korai lenne egy ilyen szintű családi ünnepre magadra vinni egy férfit, aki a főnököd – próbálta elkerülni a kötődést.

-          A főnököm, aki a testemet elég mélyrehatóan meghódította magának – jött a pimasz válasz.

-          Tessék itt a telefon, hívd fel őket, hogy mit szólnak hozzá, hogy a munkaadódat is viszed karácsonyozni! – szerezte meg a nő telefonját az éjjeliszekrényről.

-          Valóban, ez így kényelmetlen lenne számodra – jött rá, hogy a szerelmét illene így hazavinni, és nem a főnökét.

-          Szóval, hogy döntesz? – várta a nő válaszát.

-          Szeretnél akkor velem lenni, vagy inkább leszel az öcséddel és egy karton vodkával? – világított rá, hogy mit veszít, ha visszautasítja.

-          Túl jól ismersz, és te vonzóbb is vagy, mint Igor a vodkával – csókolta meg a nőt.

-          Két napig járunk ezen esetben – kereste ki a családja otthoni számát.

-          Tessék? – illetődött meg.

-          Szerinted hogy engednék meg, hogy a házukban aludj, a szobámban? – állt meg a keze a hívásindító gomb előtt. – Talán baj?

-          Nem, de nem gondoltam volna, hogy te mondod ki előbb – lett bűntudata.

-          Lehet belőle akármi, nem kell úgy érezned, hogy ennek véglegesnek kell lennie közöttünk. Csak szeretném veled tölteni a karácsonyt – csókolta meg a férfit.

-          Akkor csináljuk úgy, hogy Bostonban megint megszállok, ellátogatok hozzátok, és te nálam alszol mindkét éjszaka – vetette fel. – Nem elegáns, nem kényelmes, de a szüleid nem kötözködhetnek – érvelt.

-          Mondanám, hogy maradjunk így itt az ünnep alatt, de nem tehetem meg – tolta el magától a férfit, és magára húzta az oldalra dobott pólót, majd kibújt az ágyból.

-          Susan – kapta el a karját.

-          Nem Dimitrij, a főnököm vagy, és én az alkalmazottad. Tudom, hogy távol vagy a családodtól, de az enyémet nem akarod, innentől kezdve nincs miről beszélni – nézett kissé csalódottan rá.

-          Láttalak a megemlékezési toron, akármikor hozzád szóltak, te szomorú voltál. Nem akarlak megint olyannak látni – állt fel, fogta a nő arcát a tenyerei közé.

-          Ők a családom, bármennyire is gonoszak tudnak lenni az emberrel, a kötelékeket nem tudjuk elszakítani, akkor is ott maradnak – szabadította ki magát a férfi szorításából, majd felvette a megszáradt fehérneműjét.

-          Rendben hívd fel, és ha nem tetszik nekik, akkor Bostonban találkozunk. Igor ruhái közül jobban fognak rád illeni, mint az enyémek közül, mert ő valamivel kisebb. Hazamész, és összepakolsz, és én szerzek egy magángépet – vázolta a helyzetet.

-          Látom rajtad, hogy nehezedre esik. A főnököm vagy, nem kényszeríthetlek semmire, amit nem akarsz. Én felvetettem, te visszautasítottad. Nincs tovább beszélni róla. A kocsimmal elindulok, néhány óra múlva ott vagyok. Talán vacsorára meg is érkezem – vont vállat, miközben próbálta megtalálni a ruháját.

-          Olga elvitte kitisztítatni – mondta Dimitrij. – Szerzek egy nadrágot neked Igortól, vagy itt van ez a nadrág – dobta oda a melegítőjét.

-          Megteszi – húzta magára, majd kötötte meg a derekánál a madzagot. – Akkor mikorra jöjjek vissza? – kérdezte kíváncsian. – Jut eszembe, hány főre és hova foglaljak repülőjegyet? – vette magához a telefont, és jó asszisztensként megnyitotta a szervezőt.

-          Mondtam, veled megyek a szüleidhez. Hol van a legközelebb szálloda? – vette ő is elő a telefonját.

-          A tóparton ott a vendégház, ahol elalhatunk. A saját szobámat nem vállalnám be, mivel a szüleimétől egy tíz centis fal választja el – tárcsázta a szüleit végül. – Szia anya – váltott át angolra. – Nem, nyugi nem akarom lemondani, csak kicsit későn érkezek. Jobban mondva érkeznénk – pirult el, és elfordult el a férfitól, és átment a fürdőbe, és közölte a szüleivel, hogy a főnökével sokkal romantikusabb kapcsolatot ápol, mint eddig. – Áh szóval Mary-Kate viszi Prestont is – hallotta a nő hangját. A következő pillanatban kijött a fürdőből.

-          Nos? – kérdezte Dimitrij.

-          Szeretettel várnak minket – bólintott. A férfi nem tudta, hogy örül-e ennek vagy sem. Bosszantotta, hogy boldogan tölti vele az idejét, de nem lenne szabad ennyire kötődnie hozzá.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hali *-*

(Sayu, 2012.09.18 20:46)

Megint itt vagyok.. eleged lehet már belőlem.. de akkor is elmondom a véleményemet.. nagyon tetszik csak az az egy baj van vele hogy röviiiid T^T nem éér kész.......kifúrta az oldalamat a kíváncsiság... nagyszerű..

Re: Hali *-*

(LAOM, 2012.09.19 07:21)

Szia :)
Nincs elegem belőled, sőt örülök is neked :) Nyugodtan mondhatod a véleményed, mivel kíváncsi vagyok mindenkiére, aki ellátogat ide, de csak kevesen élnek a lehetőséggel.
Tudom, hogy cseppet rövid volt, de jön a hosszabb folytatás :) Köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy tetszik :)