Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. rész: Karácsony

2012.09.19

 

Szergej hazavitte a nőt, aki megnyugodott, hogy a férfit sikerült meggyőznie, hogy tartson vele. Túl jól érezte magát a főnökével, és valamivel csalódni akart benne, mielőtt tényleg beleszeretne. Erre az apja a legjobb eszköze, hiszen George Smith nem volt valami kedves a lányával, főleg idegenek jelenlétében nem. Még mindig hatalmas seb tátongott, mikor az apja azért fenyegette meg kitagadással, és elkergetéssel, mert a saját otthonába megvédte magát. Azóta nem tudott a szülői házra otthonaként tekinteni, csak fedél volt a feje felett, hogy ne érje az eső.

Kipislogta a kellemetlen emléket, miközben Dimitrij érintésére gondolt. A hatalmas kezek gondos simogatása, azok a kivételes ajkak csókjaira, amiktől a mellei még mindig zsibbadtak, és a hatalmas test okozta kéjre, amitől újra nőnek érezte magát. Ezért félt nagyon a férfitól, hogy látszólag rendbe jön mellette, és még bele is szeret, ami nagyon valószínű, aztán hirtelen ellöki magától. Ma is neki adta a mennyországot, majd hirtelen el akart tőle szakadni.

Elhessegette magától a gondolatot, hogy ennek a valaminek máris vége, mielőtt elkezdődött volna, inkább összeszedte a cuccokat, és az ajándékokat, majd a saját kocsijával elhajtott Dimitrij házához. Meglepetésére egy jókora telepjáró már előre volt állva, ami mellett Igor nagyon magyarázott valamit a bátyjának.

-          Sziasztok – köszönt a két férfinak, miközben közelebb lépett. Fogalma sem volt róla, hogy Dimitrij hogyan fog viselkedni vele az öccse jelenlétében.

-          Szia – karolta át a derekát, és húzta magához, majd egy futó csókot kapott az ajkára.

-          Úgy látom döntöttél – mosolygott a fivérére Igor.

-          Ne komplikáld túl! – mondta komoran Dimitrij.

-          Miről van szó? – kérdezte semmit sem értve Susan.

-          Igor már eljegyzett minket, és már előre látom, hogy a családunkat felhívja és beharangozza, hogy együtt vagyunk – nézett figyelmeztetően a fivérére.

-          Nagyapa tőled is dédunokát vár. Kilencven éven túl van az öreg, néha nem lehet tudni, hogy mi jár a fejében, de van úgy, hogy bárkit lealáz érvelésben. Még a legfurmányosabb ügyészek sincsenek biztonságban tőle – mondta a fiatalabb testvér.

-          Volt egy ilyen német filozófus is, aki százkét évig élt, és még kilencven éves korában pro és kontra vitákban vett részt az egyetemen, ahol tanított – mondta Susan.

-          Nagyapa félelmetes lenne a katedrán – borzongott meg Igor, amiből a nő tudta jól, hogy veszedelmes férfi lehet, hiszen Igor nyíltabb volt, mint a fivére, és nehezen lehetett megijeszteni.

-          Ideje indulni! – mondta Dimitrij, majd egy kulcscsomót a nőnek, és ő beült a telepjáró utas ülésébe.

-          Hé, nekem nem engeded, hogy vezessem, erre a titkárnődnek odaadod? – háborodott fel Igor.

-          Még egy szó, és neki is adom – fenyegette meg az öccsét.

-          Jó utat nektek – integetett idegesen.

-          Morcos vagy – állapította meg Susan, miközben beült a volán mögé, és beállította az ülést, mivel jóval rövidebb lába volt, mint a férfinak.

-          Ha felkészülök a második menetre, és elmarad, akkor megesik – mondta kissé dacosan.

-          Kárpótollak, ahogy szeretnéd, ésszerű keretek között – ígérte meg, miközben indított, majd bekötötte a biztonsági övet, majd sebességbe tette és gázt adott. – Miért nem szoktad odaadni a fivérednek az autót, és nekem miért igen? – érdeklődött.

-          Túl sok időt töltött az Államokban, itt tanult meg kocsit vezetni. A legnagyobb hibája, hogy csak automata váltósat tud, míg nálad volt alkalmam megtapasztalni, hogy képes vagy nagy kocsikat manuális váltóval is tökéletesen vezetni – magyarázta meg.

-          Értem – bólintott, miközben sávot váltott.

Az út elég csendes és unalmas volt. Susan nem kezdeményezett beszélgetést, hiszen vezetett. Dimitrij pedig a maga problémáival volt elfoglalva. Érezte, hogy a nő egyre fontosabb számára, de nem árulhatja el a kishúgát, aki számít rá. Mindkettőt nem kaphatja meg, hiszen ha a húgát magához veszi nem maradhat közel a családi fészekhez. Ha leszállítja Joseph Smith vérvonalának utolsó számukra hasznos képviselőjét, akkor lehetnek szabadok itt az államokban. De ha úgy dönt, hogy Susan lesz a társa, akkor örökre el kell hagynia a kislányt, akinek a származását a nagyapja megveti.

Másfelől már maga a gondolat felért egy kínzással, hogy valamelyik unokatestvéréé lesz Susan. Tudta jól, hogy a nőtlen unokafivérei mind meg akarják majd szerezni a gátlásos nőt, csak azért, hogy ők vezessék a Zavulon családot. Egyikük sem hitt abban, hogy Joseph Smith vére annyira értékes lenne, de a nagyapjuk igen. Sajnos egyszer sem tudták bebizonyítatni bíróság előtt, hogy az öreg nem beszámítható. Pedig jól tudták, hogy a téboly ott van a szemében.

*

Mikor megérkeztek a házat átjárták a fenséges illatok. Susan segített az utolsó lépésekben, míg Dimitrij a nő apjával és a leendő sógorával beszélgettek. Nem igazán tudott hozzászólni a beszélgetéshez, hiszen a gyerektáboroztatás és az építőipar nem az ő területei voltak. Manapság könyvben utazott, otthon pedig kőolajban, bár az utóbbit nem árulta el a nő apjának, mivel akkor találtak volna közös témát, és az végképp nem akarta.

Mivel George nagyszülei bevándorlók voltak Európából, így nem a hagyományos pulyka amerikai vacsorát fogyasztották, hanem halat. Igaz, volt némi csirke is, mivel Mary-Kate nem szereti a halat. A vacsora igen nyugodt hangulatban telt, majd borozva kitelepedtek a fa mellé, ahol megtörtént az ajándékozás, ez is európai szokás szerint. Persze a szülők nem számoltak Dimitrijjel, aki igen értékes ajándékokkal lepte meg őket, amiket Igor szerzett be kora délután a városban.

-          A két ünnep között pótoljuk az ajándékod – mondta Susan édesanyja, akit szintén Susannak hívtak. Dimitrij tudta jól, hogy az asszisztense az anyjától örökölte a kék szemeit, és a fehér bőrét. Habár az idősebb asszony haja rövid, egyenes és sötétbarna volt, pont olyan magas volt, mint az idősebbik lánya.

-          Nekem Susan a legszebb ajándék – karolta át a nőt, aki ott ült mellette a kanapén.

-          Dimitrij, ti Oroszországból telepedtetek át? – kérdezte George, akinek a zöldes szemeiben rosszallás látszott, ahogy a lánya választottjára nézett.

-          Nem egészen, az itteni üzleti érdekeltségeinknél én képviselem a Zavulon családot. Csak az öcsém jött velem, míg a családom többi tagja Oroszországban maradt – válaszolt, miközben jól tudta, hogy George mindent meg fog tenni, hogy lebeszélje róla a lányát.

-          Milyen érdekeltségeitek vannak az Államokban? – kérdezte Preston, aki Mary-Kate párja volt. Ahogy felé fordították a tekintetüket, Dimitrij fél szemmel George-ot figyelte. A férfi a fiatalabb lánya kedvesére nem nézett olyan helytelenítően. Mit is vár, hiszen Preston maga az amerikai álom. Magas, izmos, napbarnított bőr, szőke, kék szemű és felettébb jóképű. A fiatalabb férfihoz képest Dimitrijnek túl durvák voltak a vonásai. Körülbelül, a szép szőke herceg és az ősember egymás mellé állítva.

-          Több üzletágban jelen vagyunk. A családom kőolajjal kereskedik, de érdekeltek vagyunk a könyvnyomtatásban, médiában és mostanság kezdünk az informatikába is területeket hódítani – próbált minél kevesebb konkrétumot mondani.

-          Az üzemanyag árakkal mit terveztek? – csapott is le a témára George.

-          Az adott politikai viszonyoktól függ – felelte Dimitrij.

-          Ez eddig is tiszta volt. A politikusoknak mi a tervük? – nem hagyta magát lerázni.

-          Huh – sóhajtott mélyet az orosz. – Mi jóval olcsóbban állítjuk elő a nyersolajat, amit leszállítunk az egyes nemzeteknek. Ezt ők finomítják, és az adóikat ráteszik. Az úgymond költségeik magasabbak, de nem erről van szó, hanem hasznot húznak az emberek kényelméből és megélni akarásából. Való igaz, nekünk is sikerült emelni az árainkon, mikor volt az iraki konfliktus, de nekünk Európában is jelentős piacaink vannak, ami sokkal befogadóbb, mint az amerikai – mondta tökéletes angollal.

-          Nehéz elhinni rólad, hogy orosz vagy – mondta elismerően Mary-Kate, akinek volt néhány kellemetlen emléke egyetemen néhány orosz cserediákkal.

-          Muszáj versenybe maradnom. Ritka az olyan nagyszerű tolmács, mint a nővéred. Ha hamarabb megismertem volna őt, akkor nem kellett volna megtanulnom angolul – simított végig Susan hátán.

-          Az biztos, hogy nagyon tud. Kóstoltad már a sütijét? – vetette fel.

-          Még nem – nézett kérdőn a partnerére. – Pedig volt egy ígéretem neki.

-          Együtt vagytok, és még nem főztél neki? – kérdezte viccesen a húg. – Akkor miért vagytok együtt. Sue főztje legjobb a világon – reklámozta a testvérét.

-          Nekem még nem hagyta megkóstolni, de szerencsére mást igen – mosolygott a nőre sejtelmesen, aki zavarba jött.

-          Megyek mosogatni, ha már a nagy munkából kimaradtam – állt fel, és hagyta ott őket.

-          Minden rendben? – hallotta meg Dimitrij hangját, aki kettesben nem finomkodott, hogy angolul beszéljen.

-          Igen, csak eddig még nem hoztam haza senkit. Kicsit sok ez a vallatós dolog – tolta fel a felsője ujját, és kezdett el rendezkedni a konyhában.

-          Orosz vagyok, jól bírom a szélsőségeket – ölelte át hátulról. Susan számára hirtelen jött ez a gesztus, mivel a főnöke egyszer sem volt ilyen kedves hozzá. Jó volt az izmos mellkasnak simulni, és úgy érezni, hogy megszűnik az egész világ körülöttük.

-          Kezdek rájönni – mosolygott békésen, miközben élvezte a biztonságot, amit a férfi erős karjai nyújtottak neki.

-          Minél hamarabb ágyba szeretnék kerülni, szóval merre van a mosogatógép? – kérdezte szétnézve.

-          Anyának nincs mosogatógépe, igaz nekem sincs. Mindegy, apa hülyeségnek tartja – tért vissza a valóságba, és tovább rendezte a mosatlant, a közelébe gyűjtve a poharakat.

-          Akkor ez hosszú lesz – húzott közelebb egy széket, és Susan közelében maradt.

-          Nyugalom – mosolygott, majd elkezdte az edények elmosását.

­*

Körülbelül egy óra múlva az utolsó koszos edény is tiszta lett és Susan ismét tudott Dimitrijjel foglalkozni. Közben a nő anyja közölte velük, hogy a nagy hó miatt nem tudnak lemenni a tóparti vendégházhoz, ezért maradnak Susan gyerekkori szobájában, ahová már leágyazott nekik az asszony. Mivel mindenki visszavonult a neki kiutalt szobába, így Susan és Dimitrij is elfoglalták a nő régi szobáját. A férfi tudta jól, hogy az asszisztense már gyermekkorában sem lehetett hétköznapi, és ez a szobája láttán még csak jobban erősödött.

Míg a nő elment zuhanyozni, ő felfedezte a szobát. A falak lambériázva voltak, míg a padló parketta volt. Natúrszínű szekrénysor volt szétszedve, és a szoba különböző részein voltak elhelyezve. A polcok könyvekkel voltak megrakodva, és hiányzott a kislánykor bármi emléke a berendezésből. Aztán mégis meglátott valamit, amiről a nő mesélt neki. Egy barna plüsskutya, ami valóban nagyon csúnya jószág volt, és a legnagyobb jóindulattal lehetett kutyának nevezni. Azonban a könyvek mellett ült, és védelmezte bőszen a polcot, mintha azok lennének a nő legféltettebb kincsei.

-          Visszatértem – hallotta meg Susan kedves hangját.

-          Végre – csókolta meg a nőt, akinek érezte a szája ízén a fogkrém friss ízét.

-          Folyosó végén balra van a fürdő – mondta eltolva magától a férfit.

-          Értem – bólintott, majd megszabadult a ruhái többségétől, majd a törölközőjével és a pizsama alsójával elment lezuhanyozni. Kicsit meglepve tapasztalta, hogy nincs fürdőkád az igen modern fürdőszobába. Habár nem is bánta, hiszen csak le akarta öblíteni magát, hogy utána végre mehessen és élvezhesse a jutalmát, amiért elviselte George Smith kötözködő stílusát. A fürdéssel hamar megvolt, majd fogat mosott. Ezután ment is vissza Susan szobájába, ahol a legnagyobb csalódottságára a nő már aludt. – Ilyen az én formám – sóhajtott nagyot, majd lekapcsolta a villanyt, és bebújt a nő mellé az ágyba.

Ahogy belesüppedt az ágyba, érezte, hogy Susan hozzábújik. Egy pillanatra úgy érezte, hogy a nő felébredt, azonban érezte az asszisztense egyenletes légzését. Ez megmelengette a szívét, hiszen a nő most már önkéntelenül megbízik benne, és ragaszkodik hozzá. Ettől a gondolattól el is komorodott, hiszen hamarosan mindennek vége közöttük. Nem akarta, hogy így legyen, de nem is lehet, hogy vele maradjon, és végre szabad legyen.

Reggel arra ébredt, hogy a szoba kilincsét valaki lenyomta, és enyhén megnyitja az ajtót. Résnyire nyitotta a szemét, és tisztán látott, mivel Susan ablakain krémszínű sötétítő volt, ami a kintről való belátást gátolta, de a fényt nem. Várt, hogy ki érkezik ilyen kora reggel, hogy nem várják meg, hogy ők maguk mutassák meg magukat. A következő percben valami súlyos apróság landolt az ágyon, és mászott egyre feljebb. Ez a valami elég szőrös volt keresztül mászva a férfin a nőhöz dörgölőzött, és dorombolt.

-          Pöcök – nyújtózott nagyot Susan.

-          Ismered ezt a dögöt? – kérdezte morcosan Dimitrij.

-          A húgom macskája, ami inkább már anya gyerekpótlékja – érezte, hogy Susan felül és elvonja kettőjük közül a szőrmókot. A férfi nem bírta megállni, és teljesen kinyitotta a szemét. Látta, ahogy a nő egy hosszúszőrű vörös macskát tart a karjai között, akár egy csecsemőt.

-          Egész jól áll a kezedben, ha baba lenne, jobban állna – helyezkedett el félig ülő, félig fekvő helyzetben.

-          Dimitrij, egy biztos, nem szeretnék anya lenni. Vagyis szeretnék, de én olyan ember vagyok, akinek nem lenne szabad még élnie sem, nemhogy szaporodnia. Ha nem lennék gyáva, akkor már régen kiküszöböltem volna a problémát – mondta szomorúan, miközben a macskát simogatta.

-          Belőled csodálatos anya lenne, miért nem fogadod el? – emelte fel a nő arcát.

-          Mert nem egyszer mondták már nekem, hogy jobb lett volna meg sem születnem – tette le az ágy mellé a macskát, ami rájött, hogy Susan nem fog neki enni adni, így el is hagyta a szobát.

-          Te vagy már reggelente hervasztó – húzta – csókolta meg ismét, miközben átölelte és a keze már a nő pizsama felsője alatt járt.

-          Most akarod? – illetődött meg.

-          Mivel este elaludtál, mire visszaértem – csókolt a nő nyakába, majd az atlétából sejtődő mellek egyikének felső részébe harapott.

-          Dimitrij – nyögött kissé kéjesen, miközben próbálta eltolni magától a férfi fejét.

-          Ezzel csak feltüzelsz – súgta a nő fülébe.

-          Kávét ki kér? – hallották meg a nő anyjának hangját.

-          Én – használta ki menekülésre az alkalmat, hogy az anyja hangjától kissé megilletődött a férfi. – Hozzak neked is? – kérdezte, miközben már az ajtóban állt.

-          Igen kérek – bólintott, miközben próbálta lenyugtatni magát.

-          Tejjel és némi cukorral? – vetette fel.

-          Igen – húzódott vissza és dőlt hátra ülő helyzetben. Susan bólintott, majd kiment. Hamarosan visszatért két egész nagy pohár kávéval, és az egyiket átadta a férfinak.

-          Tessék – telepedett mellé, és a sajátját felkavarta.

-          Köszönöm – bólintott, és maga is megkavarta a kávéját, majd belekortyolt. – Cukrot is kértem bele – torzult el az arca.

-          Tettem bele egy kanállal – védekezett a nő, aki boldogan itta a sajátját.

-          Annyival szoktam inni, de ez… - nem tudta befejezni.

-          Anya méregerőset szokott főzni – válaszolta a nő. – Várj! – nyúlt bele az íróasztala fiókjába, és néhány csomag cukrot vett elő.

-          Mindig meglepsz – mosolygott a nőre, és eggyel felbontott, majd a poharába öntötte.

-          Ilyen vagyok – vonta meg a vállát. – Nos, a mai program, hogy reggeli után családlátogatás, nagyapa halálának évfordulója kapcsán együtt ebédelünk karácsonykor, mint a régi időkben, utána délután kinézünk a város főterén megrendezett karácsonyi vásárra – mondta el a terveket.

-          Mikor lesz az, hogy ketten vagyunk és végre magam alá gyűrhetlek? – kérdezte kíváncsian.

-          Este? – vetette fel.

-          Nem, megint elalszol idő előtt – tiltakozott Dimitrij.

-          Milyen morcos vagy még miatta – mosolygott végre.

-          Azt akarom, hogy a reggeli mosolyodat ne kávé után mutasd meg, hanem miután meglátsz engem, ahogy kinyitottad a szemed – hajolt közelebb a nőhöz.

-          Dimitrij - mondta nagyot nyögve, miközben belenézett a férfi ellenvetést nem tűrő szemeibe.

-          Rendben, várok estig, de utána akarlak – csókolta meg határozottan a nőt, aki kicsit bizonytalanul nézett rá. – Ne így nézz rám, mert nem fogom kibírni estéig! – súgta a fülébe.

-          Dimitrij vissza akarok menni veled New Yorkba – mondta a férfi ajkaiba.

-          Felőlem reggeli után indulhatunk is – mosolygott önfeledetten, majd kimászott az ágyból.

-          Találjunk ki valami tárgyalást, amiért vissza kell mennünk! – vetette fel a nő.

-          Jó ötlet, de meg is mondhatjuk az igazat, hogy kettesben szeretnénk eltölteni az ünnep további részét – pakolta elő a borotválkozó készletét, és a töröközőt csapott a vállára. – Igazán lehetne még egy fürdőszobátok – rázta meg a fejét.

-          Az alaksorban van még egy mosdó, ami most nagyon hideg lenne, szóval nem ajánlom – magyarázta a nő.

Dimitrij nem sokkal ezután megborotválkozott, majd együtt reggelizett a család. Mivel Susan családja kitalálta, hogy a nő igazán süthetne a süteményből, amit az egész család szeret, ezért lemondtak a korai elslisszolásról. A család többi tagja előrement, segíteni az előkészületekben, és beszélgetni, mintha máskor nem tehetnék meg. Azonban ez a kis idő, Dimitrij számára maga volt az édes karácsonyi jutalom. Hagyta, hogy Susan kisüsse a piskóta lapokat, és megfőzze a krémet a süteményhez, utána maga a nő rántotta be a szobába.

-          Nem fognak zsörtölődni ezért? – kérdezte a férfi, miközben öltöztette lefelé a nőt, akinek kellemes vanília illata volt a süteményezés után.

-          Ki kell hűlnie, mielőtt összeállítom, ezt nagyon jól tudják – csókolta meg a férfit, aki boldogan élte ki rajta a karácsonyi vágyait.

Az édes együtt töltött percek után együtt mentek el a nő rokonaihoz, ahol eltöltöttek egy igen gazdag ebédet. Dimitrij közben írt egy üzenetet Igornak, hogy valamit találjon ki, amiért haza kell menniük, és hívja fel háromkor, mert különben karácsonyi kaja túladagolásban fog elhalálozni másnap. Igazán ízletesnek találta az ételt, sőt Susan süteménye egészen mennyei volt számára, de már második napja eszik folyamatosan, ami az ő sokat bíró orosz gyomrát is megviseli.

Igor közbenjárásával, este már a saját házába térhetett haza, habár a mozgás igen nehezére esett. Susan megkínálta az anyukája főztjével az életmentő fivért, aki szívesen lett volna a bátyja helyében, tekintve, hogy rendelt kínait evett karácsony alkalmából. Dimitrij élvezte, hogy most már nem kell visszafognia magát, és bármikor megérinthette a nőt. Tudta jól, hogy csupán néhány napja maradt, amíg kiélvezheti az érintését. Éppen ezért nem akart óvszert használni, mivel két nap múlva indulnak majd Oroszországba, és akkor mindennek vége. Nem akarta, hogy ez alatt a két nap alatt bármi is közéjük álljon.

Susan szinte a mennyországban érezte magát, ahogy a főnöke szenvedélyesen szerette. Néha úgy érezte, hogy a férfi már-már bocsánatot kér valamiért, amit elkövetett ellene. Azonban miért kérne bocsánatot, mert ismét nőnek érzi magát a karjaiban? 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szia *w*

(sayu, 2012.09.19 20:09)

na ehhez nem lehet mit hozzáfűzni X3 nagyszerű... mint mindig ._. de nem is csépelem a szót sokáig.. csak még annyit szeretnék hogy tetszik a megoldás amit kitaláltál már ha az lesz a vége amit gondolok hogy lesz.. de ha nem baj ezt megtartom magamnak... és tetszik az is hogy hapsikám ennyire telhetetlen.. igaz a jóból sosem elég... na de akkor erre is csak annyit tudok mondani hogy folytasd ♥_♥

Re: Szia *w*

(LAOM, 2012.09.20 11:11)

Szia :)
Mindig feldob, ha ilyen lelkes véleményt olvasok :) Fogalmam sincs, hogy mire számítasz a további fejleményekkel kapcsolatban, de szerintem nem vagy felkészülve rá, ami következni fog még, mivel unokahúgom már olvasta lektorként az irományt, bár inkább csak élvezkedett, és őt is megleptem, hogy leesett az álla, és ő minden írásomat olvasta már.
Dimitrij igen telhetetlen férfi, de hát orosz, nem tudja hol a határ, főleg, ha vodkáról és Susanról van szó :).
Köszönöm, hogy írtál :):)